Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-05 / 80. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESULJETEKI XXXVII. évfolyam, 80. szám ARA: 1986. április 8., vasárnap 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA A FELSZABADULÁS ÉVFORDULÓJÁT ÜNNEPELTE AZ ORSZÁG „Hit, remény, lobogás — nemzedékeknek" Hálatűz és koszorúzás Kékestetőn Napján, pénteken is folytatódtak a hazánk felszabadulásának 41. évfordulója alkalmából rendezett Qnnepségek. A fővárosban ifjúsági nagygyűlést tartottak a városligeti Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán, az ünnepi esemény szónoka Szórádi Sándor, a KISZ KB titkára volt. Délben zenés őrségváltásra került sor a Parlament előtt, a Kossuth téren. Ezzel egyidőben a Citadellánál 12 löveg 16 díszsortüzet adott le. A hagyományokhoz híven megyénkben a kékestetői felszabadulási emlékműnél gyújtottak hála- tüzet, s koszorúztak. Hálatűz az ország legmagasabb pontján Megkritizáltan... A szándékot igen dicsérő, a kivitelezés fonákságait azonban őszintén föltáró, egyszóval kritikus hangvételű kis- riport hangzott el a minap a rádióban. Jól ismervén régebbről az érintett cég vezetőjét, legközelebb feléjük járva a kajánkodás vádja nélkül föltehettem a kérdést: hogy fogadtátok? Ismerősöm arca bosz- szúsra váltott, aztán megvonta a vállát. Mi, örömmel. Másnap telefonáltam is a riporternek, köszönöm, hogy számon tartják a munkánkat, figyelnek ránk. Belátom igazát a megemlített fogyatékosságokkal kapcsolatban. És bár tény, hogy nem a világ legkellemesebb dolga ha nagydobra verik az ember — szerencsére korrigálható — tévedését, azért azt is el kell fogadnom. Nem árt, ha okulhatnak az esetemből mások. A hát akkor kérdésre már kifejezetten keserű volt a válasza. A kollégák, a környezet, nem tudta ugyanis anfiák érteni az egyszeri sikertelenséget bemutató mondatokat, mint aminek szánták. Volt, aki arra gyanakodott, felét sem táiták föl a „disznóságoknak”. Mások azon méltatlankodtak, hogy ilyen gyenge ürüggyel kezdik meg .kinyírni” cimborájukat. S elhangzott az is, talán valami régi ellenfél vágott vissza ilyen nemtelen módon, a sajtót is beugratva, fölhasználva. Pedig az elhangzott műsor igazán nem volt más, mint építő bírálat. Persze mintha egy kicsit lejáratott lenne ez a szókapcsolat, lehet, sokak számára keserű emlékeiket idéz az ötvenes évekből. De úgy tűnik, egyelőre még nem lehet süllyesztőbe .küldeni. Nem lehet, mindaddig, amíg nem válik egyértelművé, hogy a nagyobb közösségek érdekeit nézve csak továbblendítő, serkentő lehet mindenféle jogos bírálat. A tévedések gyors kijavítására buzdító, útmutató. .. Szóval olyan, amelyet a megszégyenül és érzése nélkül kellene hogy elfogadhasson a megkritizált. Sajnos, mintha ez ma még nem lenne oly egyszerű feladat. Az emberek jó része ugyanis most is jóval többet képzel egy- egy ügy mögé a valóságosnál, mert bizonyosak abban, kevés információt kapnak a háttérről, az okok homályban maradnak. Nos, az egyre jobban kinyíló demokrácia lassan talán megszünteti az efféle gondolkodásmódot. S a dolgokat úgy lehet majd venni, s úgy is vesz- szük, ahogy vannak. Köz- életiségünk egyre több táruló kapuját látván bízhatunk abban, minél - - hamarabb. Németi Zsuzsa Az ingatag időjárás nyomai még az előző évszakra utaltak, ám az egri helyőrségi fúvószenekar térzenéje közepette gyülekezők a három tavasz ünnepének záróeseményére érkeztek. Az ünnepséget a Berze Nagy Jáftos Gimnázium diákjái- nak műsora vezette be, majd Bodor Marianna, _ a KISZ Gyöngyös Városi Bizottságának titkára köszöntötte a megjelenteket. Köztük az elnökségben Virág Károlyt, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának titkárát, Kiss Györgyöt, a KISZ KB osztályvezető-helyettesét, Sós Tamást, a megyei KISZ-bi- zottság első titkárát, Jenei Jánost, a Hazafias Népfront Heves Megyei Bizottságának titkárhelyettesét. Ezután Nagy Imre, a KISZ Heves Megyei Bizottságának titkára lépett a mikrofonhoz. — Ahogy az évek telnek, úgy ismétlődnek az ünnepek *— mondotta beszéde elején. — Éppen ebben az ismétlődésben őrzik az egymást követő nemzedékek hitét, reményét, lobogását. Az ünnep örökség. Tartalma, lényege, emlékeztető és útmutató. Röviden megemlékezett a 41 esztendővel ezelőtti nap előzményeiről, április 4. jelentőségéről népünk történelmében. — A felszabadító harcokban — idézte a múltat — mintegy 140 ezer szovjet katona áldozta életét. Ezért ma mindenekelőtt az ő emlékük előtt tisztelgünk. De ugyanígy kegyelettel adózunk a bolgár, a jugoszláv, a román, az angol és az amerikai embereknek, akik vérüket ontották. Meghajtjuk az emlékezés zászlaját az egykori magyar ellenállók, az önkéntesek, a hazai antifasiszták előtt. Az 1944- ben már fegyveres harcra felszólító Békepártra, a Nógrádi Sándor, Szőnyi Márton, Kiss Ferenc, Úszta Gyula vezette partizánokra is tisztelettel gondolunk. Ezután Nagy Imre a háborús károk helyreállításának áldozatos munkájáról beszélt. Azokról az időkről, amelyekben megteremtették elődeink a dolgozók hatalmát, véghezvitték az országot átalakító iparosítást, a mezőgazdaság szocialista átszervezését. — Gyökeresen átalakult társadalmunk szerkezete — hangsúlyozta az előadó. — Évek alatt több millió ember változtatott -foglalkozást, lakóhelyet, életmódot. Mélyrehatóan megváltozott milliók gondolkodása, kultúrája, szakmai tudása. Nem feledkezett el annak megemlítéséről sem, hogy mindebben már megmutatkozik a fiatalok tettrekész- sége, tevékenysége is. — A XI. kongresszus előtti küldöttgyűléseken is sokszor elhangzott — az elsődleges az alapkötelességek teljesítése: a munkáé, a tanulásé! Azzal emlékezünk méltón, ha mindennapi tet- teinkban tükröződik vissza a múlt számos dicső gondolata — szögezte le beszéde befejező részében a megyei KISZ-bizottság titkára. Az ország legmagasabb pontján lévő felszabadulási emlékmű talapzatán, díszsor- tűz mellett helyezte el a koszorút Virág Károly és Patócs László, az MSZMP Gyöngyös Városi Bizottságának titkára. A KISZ megyei és gyöngyösi városi bizottsága képviseletében Sós Tamás és Bodor Marianna koszorúzott. A tanácsi és népfrontszervek nevében Murcsányi László, Gyöngyös Város Tanácsának elnökhelyettese, továbbá Jenei János és Széles János, a HNF Gyöngyös Városi Bizottságának titkára helyezték el a hála virágait. A fegyveres erők és testületek koszorúját Papp Tibor ezredes, Kiss István r. főhadnagy és Bokros István, gyöngyösi munkásőrparancs- nok kísérte. A Mátrai Állami Gyógyintézet állami és tömegszerveinek képviselői ugyancsak koszorút helyeztek el az emlékmű talapzatán. A három tavasz ünnepének kékestetői záróeseménye az Internacionálé hangjaival ért véget. ★ Szombaton reggel a Gel- lért-hegyi emlékműnél ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással levonták a magyar nemzeti lobogót és a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlaját, amelyet hazánk felszabadulásának 4il. évfordulója alkalmából vontak fel. A Parlament előtt, a Kossuth téren ugyancsak ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással levonták az Állami Zászlót is. Az ifjúsági szövetség nevében Sós Tamás és Bodor Marianna koszorús (Fotó: Perl Márton) Vörös Vándorzászló a tsz KISZ-eseinek Besenyőtelkiek elismerése A KISZ KB Vörös Vándorzászlaját Zilahiné Varga Piroska titkár vette át A KISZ Heves Megyei Bizottsága tavaly pályázatot hirdetett a megyei KISZ-szervezetek részére a KISZ KB Vörös Vándorzászló kitüntetésre. A pályázatra 22 szervezet nevezett. Munkájuk értékelése után 5 részesült a magas kitüntetésben, köztük a Be- senyőfeliki Lenin Tsz KISZ- álapszervezete is. A csütörtöki, Besenyőtelken megrendezett ünnepélyes zászlóátadáson jelen volt Kiss György, a KISZ KB osztályvezető-helyettese, valamint Sós Tamás, a KISZ Heves Megyei Bizottságának első titkára. A tsz 64 tagú ifjúsági szervezete jelentő® eredményeket ért el az elmúlt évben is. A gabonaprogram mellett csatlakoztak a hús- programvédnökséghez, és sikeresen bonyolították le az aratási versenyt. A betakarítást 22 nap helyett 19 nap alatt végezték el. Bekapcsolódtak az újítómozgalomba és a Versenyzünk a milliókért akcióba. A megyei szántóversenyen kisgép kategóriában a második helyet érték él. A községi fiataloknak népszerű szabadidős programokat szerveztek, s ők maguk is rendszeresen részit vettek a helyi és területi sportrendezvényeken. Érdekvédelmi tevékenységük is színvonalas volt. Ezt jelzi, hogy megoldották a fiatalok kedvezményes telekhez jutását, valamint a fuvartámogatást. A korábbi években már többször kiérdemelték' a Kiváló KISZ-szervezet zászlót, a tegnapi eseményen pedig a Vörös Vándorzászlót vehették át Kiss Györgytől munkájuk elismeréseként. NEGYVENEZER LAKOS ÉRDEKÉBEN Heves egészségügye mikroszkóp alatt Mindennapi közérzetünk egyik alapvető meghatározója az. hogy nagy szükség, testilelki elesettség esetén vajon sikerül-e gyors és megfelelő segítséget kapnunk. Orvosaink, s az egészségügy más szakembereinek célkitűzése persze több ennél, nemcsak gyógyítani, megelőzni is akarnak. Érthető tehát, hogy a betegellátás helyzetét időről időre fölmérik, vizsgálják a különböző szervek. Nemrégiben az MSZMP Heves Városi Végrehajtó Bizottsága előtt hangzott el jelentés arról, hogyan sikerült fejleszteni az elmúlt hat esztendő alatt a helyi rendelőintézet munkáját, kialakítani a körzeti orvosi ügyeleti hálózatot, ellátni a betegeket, s mik a legközelebbi feladatok. A szakorvosi rendelőintézet, mint ismeretes, 1985 januárja előtt a megyei kórház integrált részeként működött, s a nagy távolság miatt ez a tény számos problémát vetett föl. Az azóta eltelt — bár nem túl hosszú — idő bebizonyította: a munka egyszerűsödött, áttekinthetőbbé, s így természetesen gyorsabbá is vált. A jövő biztató tehát. Az alapellátás helyzete ellentmondásosabb. A környék 40 ezer lakosáról 19 körzeti orvosi és egy üzemi szolgálatban gondoskodnak. Az állások betöltötték, sőt asszisztensnek a kelleténél többen is jelentkeznek. A városon kívül lévő vizsgáló- helyiségek azonban a kívánalmaknak nem mindig felelnek meg, felújításra, korszerűsítésre szorulnak. Szerencsére az itt dolgozó orvosok, védőnők, házi gondozónők és asszisztensek is nagy gyakorlattal, alapos fel- készültséggel rendelkeznek, áthidalván így a felmerülő nehézségeket, olykor a korszerűtlen műszerek okozta hátrányt. A járóbetegeket naponta két alkalommal fogadják. A forgalom évek óta azonos, sajnos az optimálisnál nagyobb — 40—50 jelentkezőt kell megvizsgálni. Ezzel összefüggésben meg lehet említeni, hogy a táppénzre vettek száma az országos átlagnál alacsonyabb — a lakosság némely tagjának nem nagy örömére. Az utóbbi időben erősödik az a tendencia is, hogy fiatal, nem túl súlyos betegségben szenvedők szeretnék leszázalékoltaim, nyugdíjaztatni magukat. Munkaszüneti napokon, hétvégeken jól ellátja feladatát a központi ügyeleti szolgálat. Az emberek olyannyira megszokták a nemrég bevezetett rendszert, hogy néha olykor indokolatlan esetben is házhoz hívják az orvost, mondjuk receptírásra, családi perpatvarok rendezésére... Az elmúlt esztendőben beindult a fogászati ügyelet is. Szombaton és vasárnap délelőttönként öten-tízen jelentkeznek elsősegélyt kérni. A már korábban említett rendelőintézetben 18-féle szakma képviselői működnek. Jelenleg három orvosi állás üres, kellene egy belgyógyász, egy gyermekgyógyász és még egy fogorvos. Évek óta gond a szemészeti ellátás is. Az állást meghirdetni nem tudják, mert nincs rá státusz. Az intézetben hetenként egy alkalommal ugyan tartanak ilyen vizsgálatokat, a betegek azonban elégedetlenek. Nem tartják megfelelőnek azt a lehetőséget sem, hogy szemüvegügyben Gyöngyösre vagy Egerbe utazgassanak. A körzet egyébként az alapvető gyógyászati eszközökkel ellátott. A szolgáltató személygépkocsi azonban gyakorlatilag állandóan fut, nagy segítség az az új terepjáró, amely februártól áll a gyógyítók rendelkezésére. Összességében tehát elmondható, a megváltozott gazdasági körülmények ellenére sikerül az eseteket maradéktalanul ellátni. Feladatok azonban vannak. A rendelőintézet felszereltségét, tevékenységi körét tovább kell javítani, bővíteni. S törekedni arra, hogy minden állás betöltött legyen. Megoldásra várnak a raktározási gondok is. A tervek közt szerepel még a strand termálvizének gyógyászati célokra történő felhasználja, s természetesen a Heves környéki 4ö ezer lakos egészségügyi kultúrájának emelése.
