Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-26 / 98. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1986. április 26., szombat Nincs irányváltás a francia külpolitikában Jacques Chirac francia miniszterelnök bonni látogatása arra volt hivatott, hogy aláhúzza: az új francia kormány is legfontosabb külföldi partnerének tekinti az NSZK-t, s a Párizs—Bonn páros az EGK gazdasági és politikai integrációjának motorja kíván maradni. A francia kormányváltozással kapcsolatban megfigyelők biztosra vették, hogy a külpolitikában nem lesz irányváltás, hiszen a főbb politikai erők felfogásában nincs lényeges különbség. Chirac a függetlenség és a szövetségesi hűség De Gaulle-i hagyományának folytatását hangsúlyozta a kormányprogram parlamenti ismertetésekor. A folyamatosság garanciája az is, hogy Francois Mitterrand elnök még két évig hivatalában marad, márpedig az elnök ragaszkodik a külpolitika és a katonapolitika meghatározásának alkotmányban biztosított előjogához, A Chirac-kormány első három hete igazolta ezeket a várakozásokat. Ez a kormány elsősorban a francia gazdaság működését kívánja átalakítani, a nemzeti jövedelem másfajta újraelosztásával van elfoglalva, a külpolitikában még árnyalatnyi újításokai is alig lehetett eddig felfedezni. Az elnöki—miniszterelnöki kettős hatalom zökkenőmentes együttműködésének látványos példája volt a Líbia elleni amerikai agresszióban tanúsított francia magatartás. Franciaország nem járult hozzá, hogy az amerikaiak területükön átrepülve bombázzák Líbiát, mert ez a francia szuverenitás csorbítása lett volna és a Libanonban lévő francia túszok sorsa miatt egyébként sem kockáztathatták az arab világ haragját. Az amerikai légitámadást nem ítélték el, de nem is helyeselték, csak az erőszak láncreakciójáról nyilatkoztak. A közöspiaci külügyminiszterek hágai közleményében ugyan francia javaslatra jelölték meg Líbiát a nemzetközi terrorizmus gyanúsítottjaként, de hivatalos francia megítélés szerint ezt a kérdést nem a leghelyesebb úgy kezelni, mint az amerikaiak tették. Ez a mértéktartó állásfoglalás annál is figyelemre méltóbb, mert már másnapján kiderült, hogy a kormány táborában az UDF vezetői nyíltan kiálltak az amerikai agresszió mellett és Giscard d’Estaing volt elnök is azt szerette volna, hogy engedjék meg az amerikai gépeknek a francia légtér igény- bevételét. A kormány programnyilatkozatában Chirac a De Gaulle-i párbeszéd-politika folytatását ígérte a Szovjetuniónak és Kelet- Európának. Van néhány kisebb hangsúlyeltolódás a külpolitika bizonyos területein, de ez nem szakítja meg a folyamatosságot. Chirac bonni villámlátogatásának legfontosabb témája a Közös Piac mezőgazdasági rendszere volt. Itt az új kormány vissza akar térni ahhoz a felfogáshoz, hogy az EGK legfőbb feladata a mezőgazdasági termelők állandó jövedelmének biztosítása, amihez képest a feleslegek csökkentése másodlagos. Mindkét fél arra számít, hogy az új kormány liberális gazdaságpolitikája még meghittebbé teszi a francia—NSZK együttműködést, amihez jó indítást adott a nyugatnémet készség a két valuta közti árfolyamkülönbség növelésére. Chirac első külföldi útja Elefáncsont- partra vezetett. A többi afrikai ország mellőzése arra utalt, hogy az új kormány le akarja szűkíteni az afrikai kapcsolatokat arra a néhány országra, amelyek régóta afrikai politikájának támaszai. A Közel- Keleten a kormányprogram megismételte a francia felfogást a válság rendezésének elveiről és baráti országként említette Libanont és Irakot. Ugyanakkor a kormány kivonta Bejrútból a francia tűzszüneti megfigyelőket, mert biztonságukat nem látja szavatolva a túszszedések után. Az új kormány első külpolitikai lépései közé tartozott az iráni nyitás: Mitterrand elnök. Chirac miniszterelnök és Raimond külügyminiszter üzenetet intézett iráni kollégájához, majd magasrangú külügyi küldöttség utazott Teheránba, hogy személyesen is hangsúlyozza: Franciaország szeretné normalizálni a nagyon megromlott viszonyt. A franciá diplomácia nyilván úgy véli, hogy a libanoni túszok sorsa Irán kezében van. Chirac sokkal pozitívabb viszonyt szeretne az amerikai űrfegyverkezési programmal, itt azonban Mitterrand elnök határozott ellenállása miatt egyelőre nem módosítottak az SDI elutasításán. A tokiói tőkés csúcs fogja megmutatni, mennyire kész Washingtonhoz közeledni a francia politika a nemzetközi terrorizmus elleni összefogás dolgában. László Balázs Terrorizmus és idegenforgalom „Amerikai <turisták. kerüljétek Európát! Az öreg kontinens veszélyessé vált számotokra, mert ott nem harcolnak a nemzetközi terrorizmus ellen”! — az ember azt hinné, hogy ilyen felhívásokra inkább szélsőséges irányzatú politikai szervezetek ragadtatják el magukat, s nem az idegenforgalomból élő utazási irodák. Már pediig éppen ez történik az Egyesült Állaimokban napjainkban, a Líbia elleni amerikai támadás után. Tény. hogy az elmúlt hónapokban végrehajtott terrorista cselekmények elvették az amerikaiak egy részének kedvét az európai kalandozásoktól, s valóban barátságtalan hellyé lett számukra a világ egy-két országa azután, -hogy a Reagan-kormány a nemzetközi terrorizmus elleni harc jelszavával légitámadást rendelt el líbiai célpontok ellen — ennek az akciónak is voltak polgári áldozatai. Ki tehet arról, hogy az amerikaiak manapság inem mindenütt érezhetik magukat biztonságban ? Hivatalos washingtoni helyekről most azt sulykolják az emberek fejébe, hogy Nyugat-Európa „nem biztonságos”, mert ott nem harcolnak igazán a nemzetközi terrorizmus ellen. Azt sugallják, hogy egyes európai államoknak „drágán kell megfizetniük” a Líbia elleni amerikai agresszió ügyében tanúsított magatartásukért. Az egyik legnagyobb amerikai utazási iroda vezetője például kereken felszólította honfitársait Franciaország bojkottjára, megtorlásul azért, hogy Párizs megtagadta légterének használatát a Líbia felé -tartó amerikai harci gépektől. Az amerikai utazási irodák „feketelistáján” előkelő helyen áll Ausztria. Nemcsak azért, mert tavaly a bécsi repülőtér volt a helyszíne az egyik legvéresebb terrorista merényletnek, hanem mert a Líbia-párti bécsi állásfoglalásnak sem örülnek Washingtonban, s ennek megfelelően az amerikai sajtó egy része a különféle botrányokra — borhamisítás, Wald- heim-ügy — hivatkozva kedvezőtlen képet fest az országról. Spanyolország is a mesterségesen is szított félelem áldozata: az ottani állami idegenforgalmi szervezet fél-be is szakította amerikai reklám-kampányát. teljesen reménytelennek -tartva azt. A napfényes Ibériai-félszigetre készülő amerikaiaknak eddig 25 százaléka állt el utazási szándékától, ami 100 millió dolláros bevételkiesést jelent a spanyol idegenforgalomnak. Általában, az európai turistaközpontokban az elmúlt napokban törölték az amerikai -helyfoglalások 20—80 százalékát, de van olyan utazási -iroda, amelynél a jelentkezők 90 százaléka mondta le részvételét a bosszút megbosszuló terrorakcióktól való félelem miatt. Az amerikai utazási irodák bevételei persze nem csökkennék: a hagyományos dél- és nyugat-európai országok helyett reklámkampányaik — sikerrel — saját országukat ajánlják az amerikaiaknak hosszabb kirándulásokra, vagy pedig azokat a térségeket, ahol még nincsenek az Egyesült Államok politikájából fakadóan olyan éles konfliktusok, amelyek tartós megoldatlansága szükségszerűen az erőszak-bosszú-meg- torlás végnélküli spirálját idézi elő. Nem éppen szerény igényekre méretezték »z elnöki jachtot Mi lesi a Marcos-milliárdokkal? Paragrafusbújócska Az elnöki pár hálószobája Fejenként 10 ezer dollár készpénz, több millióról szóló bankelismervény, 22 dobozban szállított — állítólag egyenesen a nyomdából a repülőgépre vitt — 24 -milliónyi, friss, ropogós pesó. Ez csak néhány tétel abból a sok millió dolláros szállítmányból, amellyel Marcos volt Fülöp-szigeteki elnök és kísérete annak idején Ha- waira megérkezett. A meghökkent vámosok ékszerek özönét -vették leltárba, közöttük olyan mesés darabokat, mint egy rubintokkal és gyémántokkal ékesített készletet (másfél millió dollár), egy smaragdokkal kirakott melltűt (háromnegyed millió dollár), egy zefír-gyémánt nyakláncot (377 ezer dollár), és így tovább. Ingatlanok és bankszámlák Ráadásul — s itt válik az egész ügy politikailag igazán fajsúlyossá — a Marcossal együtt távozott, összesen 90 főnyi csoport (rokonok, barátok, a legközelebbi munkatársak és főtisztek) tulajdonában talált értékek csupán a jéghegy csúcsát jelentik. A szakértők hetek óta vitatkoznak, s a dolog jellegénél fogva pontos eredményre ugyan nem juthatnak, becslésük szerint azonban a volt elnöki pár által az országból kimenekített, előzetesen külföldön befektetett vagy átutalt vagyon elérheti akár a tíz milliárd (!) dollárt is. Az összeg érzékeltetéséül idézzünk csak egyetlen adatot: a gazdasági nehézségek sorával küzdő Fülöp-szigetek teljes külhoni adóssága körülbelül 30 milliárd dollár körül jár, vagyis Marcosék személyes vagyona fedezné e tartozások harmadát! Mármint ha sikerülne visz- szaszerezni. Ennek esélyei viszont egyelőre meglehetősen halová-nyak. S nem is pusztán azért, mert nem lehetne valamilyen módon kideríteni, milyen ingatlanok, -melyik bankszámlák tartoznak a titkos Marcos-tőkéhez. (Ezek közt, -megint csak a feltevésekre támaszkodva, csupán New York államban mintegy 350 milliónyi házingatlan, felhőkarcoló és értékes -telek található.) Még az sem jelenthetne igazi akadályt, hogy ezek tulajdonjogát Marcosékhoz visszavezessék, szerepeljen bár a vásárlók között névlegesen valamelyik megbízottjuk, ügyvédjük, vagy -lekötelezettjük. Persze, ez már keményebb dió lenne, hiszen a vizsgálatok eddig sokszor ezen a ponton nem jutottak túl. Luxusjacht a kikötőben Az igazi problémát az a végeláthatatlan jogi kötélhúzás okozza, amit az új ima- nilai vezetésnek az értékek visszaszerzéséért le kell folytatni. Igaz, akadhat néhány tényező, ami megkönnyítheti e paragrafus-bújócskát. például, ha sikerülne bebizonyítani, hogy Ma-rcos törvény- ellenesen valóban pénzelt jó néhány amerikai politikust, vagy hogy jelentős ösz- szegeket si-kasztottak el az amerikai gazdasági és katonai segélyekből. Ahhoz ugyanis, hogy Aquino asz- szony és segítői legalább hosszú távon reménykedhessenek a milliók vagy miilli- árdok visszajuttatásában, igazolni kell, hogy azokat bűncselekménynek számító úton szerezték meg és menekítették -ki az országból. Hogy egy ilyen pereskedési folyamat mennyi időt emészthet fel — nehéz lenne megmondani. Azt is csak találgatják, mi minden maradhatott hátra: a imanilai kikötőben rekedt, például az elnöki luxusjacht és az ausztrál légitársaság, a Qu- antas az utolsó napokban -megtagadta, hogy elszállítson tíz tonna aranyrudat... Úgy tűnik a nagy kérdés ennek tudatában az: mennyire akar Washington gesztust gyakorolni az újonnan hatalomra jutott man-ilai vezetés irányában azzal, hogy hajlandó nemcsak eltűrni, de segíteni, sőt meggyorsítani a jogi processzus folytatását. Ilyen közreműködés, nélkül Aqui- nóék szinte semmiben nem bízhatnak. Befagyasztott betétek Az egyetlen igazán biztató fejlemény Manila szempontjából pillanatnyilag csupán a svájci kormány lépése lehet. A berni szövetségi tanács ugyanis — szinte példátlan intézkedést hozva — befagyasztotta Martos ex-el- nőknek az alpesi államban elhelyezett vagyonát, arra hivatkozva, hogy megtörténtek az előkészületek a betétek kivonására. Hogy ez az „elővigyázatossági rendelet" mennyire precedens nélkül áll, arra elegendő talán Etiópia és Irán esetét felidézni: annak idején mind Addisz- Abeba, mind Teherán hiába kérte a svájci kabinettől megdöntött uralkodóik vagyonának -kiadatását. A befagyasztás persze még nem jelent Manila számára végleges, kedvező döntést. Egyrészt Svájc sem szolgáltathat ki pénzt hosszadalmas nemzetközi jogi eljárások nélkül. Másrészt óriási, s mellesleg teljesen érthető felzúdulást keltett az ország bankszövetségei részéről a kabinet beavatkozása. Hisz a svájci pénzintézeteknek mindig is a biztonság, a pénzhez való bármikori hozzájutás és a messzemenő titoktartást garantáló kezelés volt egyik fő vonzereje. Az amerikai politikai megfontolásokat és a svájci pénzügyi körülményeket is felmérve tehát aligha zárható ki, hogy a dollármil-liárdo- kat veszély fenyegeti. Sorsuk egyelőre mindenesetre tisztázatlan; a paragrafusok csű- rése-csavarása még évekig folyhat, s ügyvédek tucatjait gazdagíthatja meg, bíróságok sorát foglalkoztathatja a közeljövőben. Ám az, hogy vissza lehet-e juttatni a „jéghegy” nagyobbik, felszín alatt rejtőző, s így láthatalan részét Manilának, az meglehetősen bizonytalan ... Sz. G. Tüzelőanyag-akció — amíg a készlet tart! A lakosság tüzelőanyag-beszerzésének elősegítésére. Az Észak-Magyarországi TUZÉP V., Heves, Nógrád és BAZ megyei telepein JELENTŐS ÁRENGEDMÉNNYEL VÁSÁROLHATÓK különböző szénfajták és brikettek. TÜZELŐANYAG-FAJTÁTÓL FÜGGŐEN 5,- Ft/mázsa - 10,- Ft/mázsa — 15,— Ft/mázsa ENGEDMÉNNYEL! %LAL^
