Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-25 / 97. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. április 25., péntek fl Minisztertanács és a SZOT vezetőinek megbeszélése !rC Külpolitikai kommentárunk )—i A robbanás London központjában lezárták azt a részt, ahol csü­törtökre virradóra robbanás történt a brit légitársa, ság irodájában (Népújság-telefotó: AP — MTI — KSj AZ OXFORD-STREETEN BEKÖVETKEZETT de­tonációt a közelmúlt eseményeire gondolva legegy­szerűbb lenne figyelmeztetésnek minősíteni. Nyu- gat-Európában és főleg az Egyesült Államokban mar íz első pillanatokban úgy is értékelték. Hiszen ké­zenfekvő sőt, a Líbia elleni amerikai bombázás óta sugallt, hogy lehet számítani terrorakciókra jó né­hány fejlett tőkés országban, de legfőképpen Ang­liában, hiszen a londoni kormány tevékenyen segí­tette Washingtont a Tripoli és Bengazi elleni táma­dáskor. Ha a mostani londoni merényletet egybevetjük Reagan amerikai elnök alig korábbi nyilatkozatával, amelyben Iránt és Szíriát is bombázással fenyegette, mondván „Libia mellett ők a nemzetközi terroriz­mus hátországai”,. hát rögtön látható, hogy ürügy­ként nem is jöhetett volna gyorsabban terrorakció Még szerencse, hogy a pokolgépet csütörtök hajnal­ra időzítették, így a még néptelen londoni belváros­ban senkiben nem tett kárt. Mert ha esetleg ember­életet is kioltott volna a detonáció, akkor aligha­nem azon töprenghettek volna a megfigyelők, hogy melyik pillanatban küldi újra az elszánt amerikai elnök gépeit a Közel-Keletre. ÉPPEN EZÉRT SOKAKNAK gyanús ez a merény­let. Például maguknak a líbiaiaknak, akik pár napja kormányszinten figyelmeztettek: Nyugat-Európában bizony lehetségesek a közeljövőben terrorakciók, de azokat az amerikai és az izraeli titkosszolgálat em­berei hajtják végre. Ezt a verziót is felvetették az újságírók londoni illetékeseknek, de azok elvetettek ezt a lehetőséget. Pedig nagy a valószínűsége, hogy csütörtökön haj­nalban valakik zavarbombát vetettek a világpoliti­kai színpadra. Ám a jelenlegi feszült helyzetben az ilyen zavarkeltés vagy bármilyen terrorakció belát­hatatlan következményekkel járhat. Avar Kárul\ Reagan fenyegetése Losonczi Pál befejezte nigériai látogatását (Folytatás az 1. oldalról) gériai Szövetségi Köztársa­ság elnökének meghívására tett hivatalos baráti látoga­tást. Az Elnöki Tanács elnö­kének kíséretében volt Nagy Gábor külügyminiszter-he­lyettes, Melega Tibor kül­kereskedelmi miniszterhe­lyettes. Horváth Ottó egész­ségügyi miniszterhelyettes Németh Jenő, a Miniszter­tanács Tájékoztatási Hiva­talának elnökhelyettese, és Reményi Gyula altábornagy, a Magyar Néphadsereg ve­zérkari főnökének első he­lyettese. Losonczi Pál fogadására a Ferihegyi repülőtéren meg­jelent Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes el­nöke. Katona Imre, az El­nöki Tanács titkára, Vár- konyi Péter külügyminiszter, Medve László, egészségügyi miniszter, valamint politikai életünk több más vezető személyisége. Fülöp-szigetek Rendkívüli segély az Aquino- kormánynak Reagan elnök ázsiai kőr­útjának előestéjén az ame­rikai kormány bejelentette: jelentős összegű rendkívüli segélyt szándékozik nyúj­tani a Fülöp-szigetek új konmányának. A kormány a korábban — még Marcos elnöksége idején — megha­tározott összegen felül a jelenlegi pénzügyi évben 100 millió dollárt kér erre a célra a kongresszustól, s meg akarja gyorsítani a már korábban megszavazott segélyösszegek folyósítását. Az összegekből százmi llic dollárt készpénzben bocsá­tanak az Aquino-kormány rendelkezésére, további öt­venmillió dollárt adnának katonai segély formajában. Az amerikai kormí.ay ah­hoz is hozzájárulást kért a törvényhozástól, hagy meg­emeljék a Fülöp- szigetekről importált cukor mennyisé­gét. Ez további 15 millió dolláros jövedelmet bizto­sítana az országnak. A Fehér Ház azt is beje­lentette, hogy Reagan elnök ázsiai útja előtt telefonon érintkezésbe lép Aquino el- nökasszonnyal. Az amerikai elnök eddig még nem vette fel a közvetlen kapcsolatot az ország új államfőjével — a mostani bejelentés. az újabb segélyek tervével együtt, mintegy megnyugta­tásul szolgál: Washington támogatni kívánja az új kormányzatot. Reagan ázsiai útja során, az indonéziai Bali-szigeten, külön is találkozik majd a Fülöp-szigetek új alelnöké- vel, Salvador Laurellel, aki külügyminiszteri minőségé­ben lesz jelen Báliban, az ASEAN tagállamainak ta­nácskozásán. Reagan pénte­ken indul kéthetes ázsiai útjára, amelynek során részt vesz a vezető tőkés államok tokiói csúcsértekez­letén . Lázár Györgynek, a Mi­nisztertanács elnökének és Gáspár Sándornak, a Szak- szervezetek Országos Taná­csa elnökének, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjai­nak vezetésével a kormány és a szakszervezetek képvi­selői csütörtökön, a Parla­mentben megbeszélést tar­tottak. A tanácskozáson áttekin­tették a szakszervezetek XXV. kongresszusán szüle­tett azon javaslatokat, ame­lyek megvalósítása állami intézkedést igényel A kor­mány képviselői vállalták, hogy programba veszik az ajánlások megvizsgálását és az érdekegyeztető munka keretében — a VII. ötéves terv megvalósítása során — megteszik a szükséges és le­hetséges intézkedéseket. A kormány képviselői nyomatékkai szóltak arról, hogy 1986 első negyedében a gazdaságban még a tava­lyi, kedvezőtlen tendenciák voltak túlsúlyban. Az ipari termelés alig, a bérkifizeté­sek ezzel szemben továbbra is a tervezettet meghaladó mértékben emelkedtek. A konvertibilis elszámolású ki­vitel a tavalyi szinten ma­radt, a behozatal ezt meg­haladóan nőtt, ezért a kül­kereskedelmi áruforgalom­ban hiány keletkezett. A helyzet ilyen alakulása nincs összhangban az ez évre meghatározott gazdaságpoli­tikai követelményekkel és veszélyezteti a tervben ki­tűzött célok elérését. Ezért — a tervben előirányzott és végrehajtandó intézkedések mellett — további, a gaz­dasági folyamatokat kedvező irányba befolyásoló lépések váltak szükségessé. Ezek egyik csoportja az egyensúlyi követelmények­kel összhangban az export­teljesítmények, ezen belül a konvertibilis elszámolású ki­vitel növelését szolgáló ter­melés fokozását, illetve az ésszerűen megvalósítható importmegtakarítást ösztö­nözni. Igen nagy fontossága van annak, hogy a gazdál­kodó szervezetek — különö­sen a gépiparban, a könnyű­iparban és az élelmiszeripar­A Szovjetunió teljes mér­tékben támogatja Afganisz­tánnak a szuverenitása vé­delmében tett erőfeszítéseit, valamint az afgán kormány­nak a politikai megoldás érdekében kidolgozott reá­lis és konstruktív program­ját. Ezt tartalmazza egye­bek között az a szovjet— afgán közös közlemény, amelyet Szultán Ali Kist- mandnak, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt KB PB tagjának, az ország miniszterelnökének Szov­jetunióban tett hivatalos, baráti látogatását követő­en hoztak nyilvánosságra csütörtökön Moszkvában. Mindkét részről megelé­gedéssel állapították meg, hogy eredményesen fejlőd­nek a két ország baráti, jószomszédi kapcsolatai és sokoldalú együttműködése. A Szovjetunió hangoztat­ta, hogy kész segítséget nyújtani az 1986—1990-es évekre szóló afgán gazda­ságfejlesztési tervek vég­rehajtásához, egyebek kö­zött a tervezésben, építés­ben, valamint a kitermelő ágazatok, a könnyűipar és más iparágak műszaki meg­újításában. A Szovjetunió ugyancsak kész segítséget nyújtani mezőgazdasági be­ruházások építéséhez, a szállítás, hírközlés, egész­ségügy fejlesztéséhez, va­ban — jobban elégítsék ki a külpiaci keresletet, az ed­diginél gyorsabb ütemben tárják fel a termelés növe­lésének tartalékait. Az intézkedések másik csoportja a gazdálkodási fe­lelősség növelését, a vásár­lóerő szigorú szabályozását, az állami költségvetés hely­zetének javítását szolgálja. Ennek keretében a kormány­zat kiemelten foglalkozik a gazdaságtalan ágazatok, il­letve vállalatok problémái­val. A kedvezőtlen jelensé­gek ismétlődésének elkerü­lésére olyan intézkedések is szükségessé váltak, amelyek az elmúlt évinél szigorúb­ban érvényesítik a teljesít­mények és a keresetek össz­hangjának követelményét, azt, hogy a keresetek növe­lésének fedezete mindenütt a megtermelt jövedelem le­gyen. A tervezett intézkedések végrehajtásában igen nagy szerepük van a gazdálkodó egységek vezetőinek, ezért közvetlen érdekeltségi, fele­lősségi rendszerükben is vál­toztatásra volt szükség. A szakszervezetek képvi­selői támogatásukról bizto­sították a kormánynak azt a törekvését, hogy a nehézsé­geket elsősorban a népgaz­dasági forrásképződés gyor­sításával, a kívánatos irá­nyú szerkezeti változások elősegítésével oldja meg. Helyeslik és támogatják azo­kat a lépéseket is, amelyek a teljesítmények és a kere­setek közötti összhang biz­tosítását, a vásárlóerő-ki­áramlás szabályozását cé­lozzák. Kifejtették: a szak- szervezetek a jelenlegi kö­rülmények között is fontos­nak tartják, hogy a lehető­ségekkel összhangban intéz­kedések szülessenek néhány, a társadalom egyes, különö­sen rászoruló rétegeinek szo­ciális helyzetét és közérzetét befolyásoló kérdésben. A kormány és a SZOT képviselői egyetértettek ab­ban, hogy a megtett intéz­kedések akkor vezetnek eredményre, ha azok a vál­lalati kollektívák részéről aktív támogatásra találnak. A SZOT képviselői kijelen­lamint afgán állampolgárok oktatásához a Szovjetunió­ban. A tárgyaló felek azonosan értékelték a világban kiala­kult helyzetet, a veszélyes mértékű feszültség okait é~ a nemzetközi politikai éle egészségesebbé tételének út­jait. Szilárd meggyőződé­sük, hogy valamennyi ér­dekelt állam erőfeszítéseire szükség van az ázsiai békz megóvása és a kontinens biztonságának megszilárdí­tása érdekében. Szovjet és afgán részről egyaránt rámutattak arra a fontos szerepre, amelyet az el nem kötelezett or­szágok játszanak az egye­temes béke megóvásában és megszilárdításában. Ezzel összefüggésben szovjet rész­ről hangsúlyozták, hogy a Szovjetunió tisztelettel adó­zik Afganisztán el nem kö­telezett politikája iránt. A tárgyalásokon mindkét küldöttség állást foglalt a nemzetközi gazdasági kap­csolatok igazságos, demok­ratikus alapon történő át­alakítása, és a valamennyi ország számára egyforma gazdasági biztonságot nyúj­tó új gazdasági viiágrena kialakítása mellett. Szultán Ali Kistmand hi­vatalos, baráti la ogrtásra hívta meg Nyikotaj Rizsko- vöt, a Szovjetunió minisz­terelnökét. tették: a kormány, a gaz­dasági vezetők számíthatnak rá, hogy a szakszervezetek és tisztségviselőik minden munkahelyen támogatják a hatékony termelés bővítésére irányuló kezdeményezéseket, fellépnek a teljesítménykö­vetelmények fellazítása el­len, mert ez felel meg vala­mennyi dolgozó, a társada­lom érdekeinek. Ugyanak­kor ismételten megerősítet­ték: a szakszervezetek el­engedhetetlennek tartják, hogy előrelépés történjen a fő munkaidőben végzett munka rangjának növelésé­ben, igényelték, hogy a kor- , mány gyorsítsa meg az eh­hez szükséges bérezési for­mák és munkaszervezési fel­tételek megteremtését, vala- ' mint a munkafegyelem meg­szilárdítását szolgáló intéz­kedések kidolgozását és be­vezetését. A tanácskozás résztvevői, abból kiindulva, hogy a vállalatok a helyi szakszer­vezetek részvételével jelen­leg készítik saját középtávú terveiket, fontosnak tartót- : ták hangsúlyozni, hogy a j tervek kidolgozásába és megvitatásába be kell von­ni a vállalati kollektívákat | annak érdekében, hogy a terv minél megalapozottabb legyen, a dolgozók azt sa­játjuknak érezzék és min­dent megtegyenek sikeres megvalósítása érdekében. A megbeszélés résztvevői megelégedéssel szóltak azok­nak a vállalatoknak és szö­vetkezeteknek a munkájáról, amelyek eredményesen gaz­dálkodnak. Kifejezték elis­merésüket e kollektíváknak, szocialista brigádoknak, mindazoknak, akik a szocia­lista munkaverseny-mozga- lom élenjáróiként, a napok­ban vehetik át a párt, a kormány és a szakszerveze­tek magas kitüntetéseit. ★ A Magyar Hírlap és a Népszava szombaton közli Faluvégi Lajosnak, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­sének és Nagy Sándornak, a SZOT titkárának a tanács­kozásról szóló nyilatkozatát. Irak—Irán Heves harcok Hadijelentéseiben mind­két szemben álló fél meg­erősítette, hogy szerdán he­ves harcok folytak az ira­ki—iráni front északi sza­kaszán. a kurdisztáni hegy­vidék területén. Az iráni csapatok négy- jelentős iraki támadást ver­tek vissza ezen a területen — jelentette a Reuter brit hírszolgálati iroda egy tehe- ráni katonai közleményre hivatkozva. A közlemény szerint az iráni egységek jelentős veszteségeket okoz­tak az iraki támadóknak a Sajed Han mellett lezajlott több mint hatórás ütközet­ben. Az iraki bombázások következtében öt személy megsebesült. A bagdadi rádióban felol­vasott közleményből viszont az derül ki. hogy az ira­ki csapatok szerdán, ugyan­azon a frontszakaszon 17, eddig iráni kézen levő ál­lást foglaltak vissza, szét­zúztak két ellenséges dan­dárt. és jelentős számú fog­lyot ejtettek. Hamenei iráni miniszter- elnök szerdán szigorú ta­karékosságot követelt, hogy az ország csökkenő olajbe­vételei ellenére is biztosíta­ni tudják az anyagi eszkö­zöket a háború folytatásá­hoz, Reagán elnök szerdán Szí­riát és Iránt is katonai ak­cióval fenyegette meg arra az esetre, ha bebizonyosod­nék, hogy részük van ame­rikaiak ellen elkövetett me­rényletekben. Egy amerikai újságírócsoportnak azt mon­dotta, hogy „amennyiben közvetlen bizonyíték lenne" a két ország közreműködé­sére ilyen akciókban, akkor elrendelné városaik bombá­zását. A Fehér Ház sürgősen igyekezett csökkenteni az el­nök kijelentéseinek hatását: tisztségviselői azt mondot­ták, hogy egyelőre nincs ösz- szefüggés a terrorcselekmé­nyek és Szíria, illetve Irán között, s ha találnának is erre bizonyítékokat, az Egye­sült Államok „előbb más módszereket alkalmazna”, így diplomáciai és gazdasá­gi szankciókat, s csak a leg­végső esetben kerülhetne sor katonai intézkedésekre. Az amerikai elnök lelkes dicséretben részesítette az interjúban Margaret Tha­tcher brit miniszterelnököt azért, hogy — a Líbia elle­ni bombázásban részt vett, brit támaszpontokról kiin­dult amerikai repülőgépek felhasználásának engedélye­zésével — „ismét bebizonyí­totta: Nagy-Britannia a leg­szilárdabb szövetséges a nemzetközi terrorizmus el­leni küzdelemben". Reagan sajnálkozásának adott han­got amiatt, hogy „ez a na­gyon bátor politikai tett" most problémát okoz a brit miniszterelnöknek. Az elnök nyilatkozataiban utalt arra, hogy ázsiai út­ján, Tokióban, fel kívánja vetni a „terrorizmus elleni harc” kérdését, de nem kö­zölte részletesen, mit vár el az Egyesült Államok partne­reitől e téren. Egy magas rangú kormányképviselő, aki korábban tájékoztatta az újságírókat a tokiói csúcsta­lálkozó terveiről, azt mon­dotta, hogy „nagyobb együtt­működésre" van szükség e téren, de Washington egye­lőre nem számít arra, hogy európai partnerei gazda, sági bojkott alá helyeznék Líbiát. Szovjet—afgán közös közlemény

Next

/
Thumbnails
Contents