Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-23 / 95. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. április 23., szerda Magányszülte jótékonyság Százezer forint nagy pénz. Amikor először szárnyra kell a hír, hogy egy idős, vidéki asszony ekkora összegei ajánlott fel ajándékként az l'.gri Gyermekvárosnak, lázas találgatásba kezdett mindenki. Biztos jól megy neki. azt sem tudja, hova tegye. — mondták sokan. Nem mindennapi dolog — gondoltuk többen. Érdemes utánajárni. Az áprilisi télben dideregve keressük az eldugott, kis házat. A kopogtatásra nem jön válasz, benyitunk hát. Szegényes, komor kis szoba. a falakon sötét tónusú szentképek, az asztalon. a vázában egy porosodó szalmavirágcsokor, s egy szta- niolba csomagolt csokoládétojás. Talán egy húsvéti lo- csolkodó ajándéka lett volna. de az is lehet, hogy ismerőstől kapott meglepetés az ünnepre emlékeztetve. A sarokban fagyot lehelő szeneskályha. s szemben a vetett ágy. amelyben a magányos tulajdonos összerezzen az ismeretlenek láttán Bözsi néni hárító kézmozdulatot tesz, meghallgatva jövetelünk célját. Minek erről cikkezni, hiszen sok ember így tesz. Aztán feloldódik. beszélni kezd. emlékek kuszaságából próbálja összeállítani az adomány igazi indítékát, mert nem elég a jó szándék, az elhatározás. ismerni kell az életét. hogy megértsük, miért vitte el az újságpapírba csomagolt 100 darab ezrest Egerbe. — Kilencen voltunk testvérek — emlékezik tűnődve. — Ketten még csecsemőkorukban elhaltak, mi heten felnőttünk. Látni kellett volna akkoriban a sok apró keresztet a temetőben. Rengeteg kicsi gyerek halt korán. Tekintete az ablakra tapad. úgy folytatja: — Apám messze környéken jó gazda hírében állt. Nagy' szőlőnk volt, jól éltünk. Józan, becsületes emberként ismerte mindenki. Nem is értem, a legidősebb bátyámat hogy vihette el az alkohol... Mialatt elrévedezik a múlton. a szomszédasszony lép be hangtalanul. Egy bögre meleg kávét hoz. megáll, végigmér bennünket, aztán a néni kérésére elhagyja a szobát. — Egyedül o néz rám néha — biccent utána az ágyból kendős fejével. de hát nem egészen önzetlenül. . . — Aztán a nővérem. . — veszi fel újra az emlékezés fonalát. — Szép lány volt. Módos. Apám bőven mérte a jussát, mégis szerencsétlen maradt egész életében Két férjet veszített el. a harmadikkal pedig nem járt jól. Két lányát is én nevel- gettem, iskoláztam. Mivel nem szülhettem gyereket, nem is bántam. Hanem az én életem se volt könnyű. Az itteni tanítóval keltünk egybe, de hamarosan jött a háború. Elment a légvédelmis alakulattal, aztán Németországba hurcolták fogságba. Őrzöm az onnan írt leveleit. Imakönyvet emel le a polcról, s egy megfakult, szakadozott papírt vesz elő. — Ezt is ő írta. Szeretett engem. . — mutatja az agyonra olvasott írást. — Amíg távol volt, nem tétlenkedtem, Tarnabod és Heves között 40 hold földet vettem. Akkoriban olcsón adták. Két évig gazdálkodtam rajta a fogadott napszámosokkal. Építettem is ott egy kis házat, de aztán jött a fordulat. Kuláklistá- ra kerültem. Felajánlottam mindent, vegyék el, visszajöttem ide a faluba, s a megmaradt kis szőlőt gondoztam. Akkor már a férjem is hazajött. Orvoshoz jártunk, gyereket szerettem volna, de nem lehetett A páromat nem sokkal később agydaganat vitte el. Egyedül maradtam. Dolgoztam, amíg tudtam, és ezt a házat is felépítettem. Két éve, 80 évesen megírta a végrendeletét. A ház negyedét a gyermekvárosnak ajánlotta fel. a másik két részt pedig a két unokahúgnak, nővére lányainak. Időközben azonban az egyik közülük öngyilkos lett, így a másik testvér úgy érezte. az egész ház a gyermekvárost illeti. — Eladtam a házat, elvittem a pénzt Egerbe, amikor egy kicsit jobban éreztem magam. Csak annyit kérek cserébe, hogyha végleg leesek a lábamról, juttassanak engem az elfekvőbe vagy valami otthonba. Most még ne! Megszoktam a magányt, nem bírnám a közösséget Ma már nincs annál nagyobb örömöm, mint amikor reggelente besüt néha a nap ezen a kis ablakon. De ha egyszer nem bírom magam, vigyenek el, mert itt nem fognak velem törődni. Csak egy kis szeretet hiányzik, amit senkitől nem kapok. A rokonoknak mindenük megvan. Szép házuk, családjuk, de ők velem nem foglalkoznak. Sokán mondták, szamár vagyok. Ennyi pénzt csak úgy odaadni, de talán mégis ott lesz a legjobb helyen. .. Igen. A nagy összegnek, amely a gyermekvárosban is csodálkozást váltott ki már megvan a helye. Dobány Sándortól, az igazgatótól megtudtuk, hogy a Sarudon készülő, 100 gyereknek helyet adó úttörőtábor építésében nagy segítség ez a váratlan adomány A gyermekváros barátságos irodájában kéretlenül mondom el, milyen körülmények között él a néni. A pár szavas leírásra őszinte döbbenet ül az arcokra. Érthető. Honnan is tudhatnák az intézményben, hogyan és miért jutott ez a pénz ide. Feltételezték, mint ahogy én is. hogy az ilyen ajándék hátterében kiegyensúlyozott, s valószínűleg boldog ember él. akiben az évek múlásával egyre erősebb a szándék: adni, valami jót cselekedni. Félig-meddig ez így igaz. De a jótékonyság mellett ott lappang valami nagy keserűség is. Egy keményen, szívósan átdolgozott élet, s az ezért oly nagyon várt viszonzás. ami elmaradt: a szeretet A néninek nem sok része volt ebben. Talán életének utolsó éveire mégis jut valami az annyira áhított jóból A gyermekváros vezetői, az ott lakók gondoskodásával esetleg meleget, fényt tudnak lopni egy önzetlenül adó, magára hagyott ember életébe. Barta Katalin Ünnepi rendezvények — Ismeretterjesztő előadások — Zenés találkozók, bál — Fodrász-show Mit kínál május hónapban az MMK? iban 10 órától és 24- én délután fél 5-től Egerben, az MMK-ban. Másnap kuriózumnak számító zenés folklórrendezvény, „Bilétás bál" lesz, ahol az Egri Néptáncegyüttes tagjai segítik az aktív táncos szórakozást. Ez a műsor délután fél 4-kor kezdődik. Május 15-én este 6 órától a díszteremben az MMK és a KIOSZ közös rendezvénye, a Fodrász-show kerül lebonyolításra. Ezen a megye „hajszobrászai" mellett budapestiek és nyugatnémetek is szerepelnek. A programot az NSZK WEL- LA cég kozmetikai és fod- rászati termékeinek bemutatása teszi még színesebbé. A május eleji háromnapos ünnep idején is várja a Megyei Művelődési Központ a szórakozni, művelődni vágyókat. A Házban számítástechnikai játékok, videofilmek és az 1. Számú Általános Iskola diákjainak munkáiból rendezett kiállítás (április 28-tól május 4-ig) nyújt kellemes időtöltést, míg a Dobó téren május 3-án 16-tól 18 óráig folklórbemutatóra kerül sor. Az „Agria" városismereti vetélkedő szintén 3-án lesz, reggel fél 8-tól. Az ismeretterjesztő előadások választéka megye- szerte igen széles lesz ebben a hónapban. A Környezet- és Természetvédelmi Hetek (május 25-től június 5-ig) programjait megelőzően május 7-én 9.30-iól Haff- nerné dr. Miskolczi Margit tart előadást a megye köz- művelődésének időszerű kérdéseiről az MMK-ban, míg a Füzesabonyi Művelődési Központban Jene i Artúrné, a szülők akadémiáján, a gyermeknevelés problémáit elemzi 15-én. este 6 órától. A fotózás híveinek Sós- kuthy Miklós a színes la- borálási technikát mutatja be 23-án fél 8-tól, a Megyei Művelődési Központban. A megye népdalkörei két helyszínen megosztva tartanak bemutató találkozót .májusban. Tizenegyedikén Horton, a művelődési ház1946-ban kezdő természetrajz tanár került a békéscsabai gimnáziumba. Oda, ahol néhány éve még ő is tanult. A kémia és a biológia mellett sok más is érdekelte, foglalkoztatta. Tenni- vágyó, közösségi ember volt: kosárlabdacsapatot. ökölví vószakkört. kerékpártúrákat szervezett. Ekkoriban — a fényes szelek időszakában — százszámra ailakultak az öntevékeny tánccsoportok, s a csabai gimnáziumban is megalakult eg\f, kicsiny, de lelkes együttes. A természetrajz tanár — Rábai Miklós — kerékpárra ültette diákjait, és elindultak a békési falvakba, táncot gyűjteni. A zenét, éneket addig ismételték. míg megtanulták a táncokat fejben rögzítették. így indult el a Rábai vezette Batsányi együttes Első igazi sikerüket 1948- ban, az első országos néptáncversenyen aratták: a nagy csoportok versenyében elsők lettek. Rábai Miklós ekkor jegyezte el magát egy életre a tánccal. Útja Békéscsabáról a fővárosba vezetett: néptánctanszéket nyitottak a Test. nevelési Főiskolán, s őt bízták meg a vezetésével. Megszervezi munkája mellett <■ MEFESZ (az egyetemisták és főiskolásak akkori szervezete) központi tánccsoportját a Batsányi együttes budapesti egyetemekre került tagjai alkotják a magot). Elkészülnek Rábai első színpadi darabjai, majd az 1949-es budapesti VIT-re megszületik a Ludas Matyi című tánckompozíciója. Autodidakta módon — mint mondta — hályogkovácsként alkot, mégis iskolát teremtett, hatalmas életművet hagyott maga után De ne ugorjunk még ilyen nagyot az időben; jelentős esztendő következett 1950. az Állami Népi Együl les megalakulásának éve. Ekkoriban kapott megbízást Csenki Imre az énekka:. Rábai Miklós a tánckar és Gulyás László a zenekar megszervezésére. A válogatás, a felkészülés, az stúdiómunka, az alkotás időszaka után elkövetkezőit a várva-várt bemutatkozás. 1951. április 3-án, az Operaházban — a hazánkban vendégszereplő világhírű Mojszejev együttes mellett — első ízben lépett a közönség elé a Magyar Állami Népi Együttes. (A kórusnak ekkor 90, a tánckarnak 32. a zenekarnak 36 tagja volt.) Ebben az első műsorban már olyan, később világhírűvé vált Rábai-kompozíciók szerepeltek, mint az Este a fonóban. Az őrségi táncok, az Ecseri lakodalmas. Koreográfusi munkája az évek során egvre jobban ki- teljesedett, a táncos életképek mellett egyre több cselekményes táncot alkotott; elkészült a Kisbojtar című háromfelvonásos mesejáték, a három egvfelvo- násosból álló BaHadamüsor S ebben a halálon túli szerelem gyönyörű eposza: a Kádár Kata, s a műsor harmadik darabja, a bővérű ko- médiázásra alkalmat adó Jóka ördöge. Rábai Miklós később az egész együttes művészeti vezetője lett, s 1911-ben igazgatónak nevezték ki. Az évek során több mint 120 koreográfiát tervezett. Ezek közül egv-egy műve évtizedek óta állja az idő próbáját (ilyen például az Üveges tánc, a Kállai kettős, amelyet Kodály Zoltán az együttes számára komponált, elismerése jeléül). Rábai Miklós megszállott alkotó volt, a munka töltötte be életét, mindennapjait „Koreográfus vagyok, szeretem a táncot — írta magáról 1973-ban. — A tánc minden fajtája érdekel, de csak a néptánccal foglalkozom igazán. A néptánc mindig megragad varázsával és igazmondásával" Társadalmunk elismerte munkásságát. Érdemes művész címmel, 1952-ben Kos- suüh-díjjal jutalmazták. Még sok-sok tánckompozíció tervét dédelgette magában, amikor alkotóereje teljében, 1974 augusztusában elragadta a halál. 53 éves volt. most lenne 65 éves. hatalmas életművet hagyott ránk. Kárpáti György OLEG NAZAROV: Bruttó és nettó Ott jön egy fiú, kezében hegedutokkal. A hegedűtokban kotta és májas szendvics. Ott jön egy hölgy. Kezében Marüboro feliratú nejlonszatyor. A szatyorban háztáji krumpli, kilónként tíz -kopejkáért, és fagyott az egész. Ott jön egy izompacsirta. Kezében irattáska — s benne kót-három üveg száraz fehérbor. azonkívül egy váltás fehérnemű: minden eshetőségre készen. Ott jön egy lányka — gvu- fásdoboz méretű kis táskával. A gvufásdoboz-kistáská- ban kencefice, cigaretta, kötött sapka, jugo csizma, és némi aprópénz. Ott jön egy kövérkés mámi csizmában és lélek- melegítőben. a hátán zsákot visz. Hátizsákjában Helvétius és Rotterdamus Erasmus összegyűjtött művei. No és — ott jön az én főnököm. Georgij Szerjubkín. Ö aztán csomag nélkül. Könnyedén. Nincsen itt kérem se tok, se sza- nyor, se irattáska, se kis- 'táska, se zsák. Mindamellett ő is visz valamit a vállán. Mégpedig — a fejét. No és a fejében ... ? Ugye. ezt nem hinné senki? A fejében viszi. . . az agyát. (Fordította: K. J.) Kábi Mikh portréi „Koreográfus vagyok, szeretem a táncot” Próba közben
