Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-01 / 51. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. március 1., szombat MŰVÉSZET ÉS IRODALOM 9. tatok A „remélők" bekormozzák a lányokat ■sra. tojást a kosárba (Paládi-Kovács Attila gyűjtése IPfil február) (Reprodukció: Lónyai Györgynél színjátszás Többet ezekről én mostan itt nem szólok. Csak a csúf innepről, az farsangról szólok Mennyi sok bolondság ott vagyon tudjátok. Minden gonoszságra vagyon szabadságtok. Senki ne féljen akkor részegségtül. Gonosz gyilkosságtul, fertelm es élettül. Csak böjtben, megszűnjék az gonosz étkektül. Túróiul, tikmonytul, és az hús-ételiül. Ütközet nagy lesz mindenkor a farsangban. Mikor Czibere bán beszáll az Bánságban, Koncz vajda haragszik, dúl-fúl haragjában. Mert nincs tisztessége az negyven hat napban. Oh mely szemérem ez a sós szalonnának. A disznó soldornak, hogy füstön hallgatnak, De csak lencse, borsó tisztességben vágynak. Az szegény kapások halat nem kaphatnak. Rothadt tökének térdet fejeket hajtunk. Az disznó soldornak innepet szentelünk. Kit nagy zabálásságban farsangban elhagytunk. Sós vízzel meghintjük, szenteltnek alitjuk. A Czibere-Koncz háborúskodás megszemélyesített szereplői a farsangi népszokásokban egészen századunkig fennmaradtak, különösen Erdélyben, ahol Csík megyében a Cibere vajda—Konc király (vagy Csont-király) tréfás küzdelmét szalmabábokkal is eljátszották. Az északi felföld peremvidékén élő palóc és palócos jellegű községekben ismerik a harc fordított kimenetelét is. Ki- szileves és Sódar tréfás vetélkedése előfordul böjt be- fejeztekor is, akkor viszont Sódar kerül ki győztesnek a harcból és a Kiszileves (korpaleves, cibere) bukására kerül sor. A magyarországi Cibere— Konc háborúság elsősorban a farsang és böjt kulináris vonatkozásait emeli ki. Ez a motívum: a böjti és farsangi ételek küzdelme más európai országokban is ismeretes (Madridban a szardellát, másutt a herin- get temették el). Hazánkban azonban a böjt—farsang küzdelem csaknem kizárólag az ételekre szorítkozik. A XVII. századtól kezdve, vénlánycsúfoló mozzanatokra is van utalás. (A farsang a földi élet örömeit, a bőséget ünnepli; csúfolják a pártában maradt lányokat, s ennek a csúfolásnak társadalmi mondanivalója is van: a közösség elítéli azokat, akik a köz számára elsőrendűen fontos kötelességüknek, a fajfenntartásnak nem tettek eleget.) Az iskolák farsangi közjátékai . kegyetlen humorral emlékeznek meg a vénlányokról, s lényegében e témára épült Csokonai Dorottyája is. Egy XVIII. századi magyar iskolai közjáték. az ún. „Weibermühle'’ motívumát tartalmazza. A fiatal férfi öregasszonyt vett feleségül, de a molnár, kellő jutalom ellenében, fiatallá őrli vissza. (Az alpesi népi farsang is gyakran hozza színre a malmot, mely az öregasszonyokat és lányokat megőrli és megfiatalítja.) A vénlánycsúfolásra utal a tuskóhúzás szokása is. Csokonai így számol be erről a Dorottyához irt jegyzetben: „Tökét vonni. Szokásban vagyon sok helyeken. hogy amikor a farsang elmúlik, a meg nem házasodott if- jakkal és a férjhez nem ment leányokkal valamely fát vagy tőkét nevetség okáért felemeltetnek, vagy egy helyről más helyre vitetnek. A csi- nosabbak az olyan személynek zsebébe egy kis forgácsot, szilánkot vagy zsindelyt tesznek, sőt affélét levelekbe s cédulákba is zárnak." ^ A tuskóhúzás a nyugati országrészeken még a két világháború között is élő szokás volt: hasonló vénlánycsúfoló szokások azonban szerte az országban fellelhetők farsangkor. Ilyenfajta szokás például Szatmárban a kongózás. Húshagyó kedden a férjhez nem ment lányok ablaka alatt rossz pléhdarabot ütögetnek, lármáznak, s bekiáltanak a fiúk: Húshagyó.' Itt maradt az eladó. Akinek van nagy jánya Hajtsa ki a gulyára. A farsang a XV—XVIII. századig minden társadalmi osztálynak víg ünnepe. A királyi udvar, a nemesség, a város és a falu farsangolásáról, a céhek farsangi szokásairól egyaránt szólnak az adatok. Különösen a diákság veszi ki részét a mulatozásból; a XVI. század elején a budai diákok farsangi játékokat adnak elő, szatírát is készítenek a farsangra. A XVII—XVIII. századi iskolai színjátszás egyik fő alkalma is a„far- sang. A jezsuita iskolák farsangkor táncjátékokat, baletteket adnak elő, más iskolák latin és magyar nyelvű bohózatokat. Újabbkori farsangi szokásaink között szerepel a farsangi „sajbőzás” is (tüzes karikák hajítása). Itt a szokás német eredete nyilvánvaló, a név is erre utal. Hiányoznak történeti adatainkból a farsangi tűzgyújtásra vonatkozó leírások is. A farsangi alakoskodások rituális kötöttsége hazánkban ma már eléggé halvány, s ennek következtében jó alkalmat nyújtanak a politikai és társadalmi aktualizálásra (rabozás. tréfás jogszokások stb.). A farsangi alakoskodások sok helyütt átkerültek a fonóbeli játékok közé, majd a fonó megszűnésével mn már a városias formákat utánzó, falusi álarcosbálok keretében élnek még tovább. Bükkszéki körkép A farsang időszaka Vizkereszt napjától (január 6.) kezdődően, hamvazószerdáig tart. Ez időben a falusi ember számára több idő maradt a szórakozásra; lakodalmakat ült. különféle mulatságokat tartott, a disznóvágás is ilyenkor zajlott. Ez minden család életében eseménynek számított melyre nemcsak a háziak, de a szomszéd gyerekek is készülődtek. „Mikor én gyerek vótam — mondotta a ma 81 éves bükkszéki Etelka néni — ha mettutuk, hogy rokonná' vagy szomszédná’ disznóölés van, 10—12 év körüli jánygyerekek négyen— öten, összeállottónk. Felöltöztettőnk maskarába egyet közülünk embernek, narrágol attunk rá, rossz kalapot a fejire, a képit is bekormoltuk, ú’ nézett ki, mint a cigány. A feleséginek hasat csináltónk, mint aki állapotos oszt kívánja a hurkát. Beállítottunk a disznótoros házho’ amikor má’ állt a vacsora és elénekeltük a kantától: Megdöglött-e az a disznó, akit megöltek? Aggyanak a hurkájábul, ha maradt egyet! Mer’ má’ hónap nagyböjt lesz, A maradék nem jó lesz. Arra kérjük jóságtokat, adjanak egyet t Aki aztat hizlalta. Kövér legyen az karja Esztendőre, hogy a disznót jobban bírhassa! Ha jó szívvel fogadtak elénekeltük * másikat is: Midőn ezen házba lévő gazda. Disznótor estéjét mostan tartja. Éltesse az isten egészséggel. Hogy ne legyen része a köszvényben. Arany ablak nyijjon ki. Hat szál hurka nyúljon ki, Krisztum, jézum, hurkulum! A végin montuk: Aggyanak má’ valamit! Néha elzavartak, de legtöbbször kaptunk hurkát, amit hazavittünk, megsütöttük és nagy örömmel elfogyasztottunk, pedig nem rizskásás hurka vöt ha kukorica kásával töltött.. A télutó vígságsorózatának csattanója Bükkszéken, de más palóc falvakban is bárom napig tartott: farsang vasárnap, hétfő és húshagyó kedd, sőt néhány helyen, mint itt is. még hamvazószerdába is belenyúlt. „Farsang vasárnapjára a legények kibéreltek egy helyiséget a faluban ahol a bált tartották és berendezték magoknak, ez vó< az „ivó”. A jányok egy lucfenyögallyat ezüst szalaggal átkötöttek„ szalaggal cico- máztak, ezt ú'hitták bukréta. Akinek szere tő ji vöt, csak úgy ingen atta, viszonzásul a legény befizetett érte az ivóba, más legények me mevvették pénzé' az ismerős jánytól, aztán vöt reggejig a tánc!” Másnap a rokonlátogatások zajlottak, nagy eszem-iszom közepette, a húsételek és kocsonya mellől nem hiányzott a „pam- puska” és a „herőce" sem a gazdagon megrakott asztalokról. Ezen a napon jártak a cigányok farsangot köszönteni. „Divat vót — mondja tovább Etelka néni — a cigányok csináták, de nemcsak a falubeliek, mer' nálónk csak 3—4 család vót. A falu rettentő szegény vót, hát a cigány se maradt! A környező falvakból leginkább Baktáról jöttek és azt énekelték, hogy': Éassang, fassang, három [napig fassang. Itt is adnak, amit adnak, Itt is Isten háza van. Isten szállót a házakra, Hat lóval, hat ökörvei. Kilenc borayas tehenvet, Egy aranyos ekével. Itthon van-e a gazda. Van-e jó fassangja? Ha van jó tassangja. Menjen fel a .padra. Hozzon egy darab szalonnát. Húzza a nyársamra! Dicsértessék a Jézus Krisztus! Kaptak szalonnát, de má' úgy mentek be a házho, hogy a nyársukra a legnagyobb szalonnát húzták, hogy lásmk a háziak másüét miilen na’ darabot annak, Hó, hó, fassang. Itt is annak. Amit annak. A szegények házába Furcsa kis Miska. Egerek királya. Nem cincogok többéi. Mer' meffog a macska Adjanak, adjanak, mer’ jni szegények vagyunk. Éjjel nappal tanulunk, fényes gebe dominium Ma nem ettem egyszer is, hónap eszek hatszor is, Ha kaphatok százszor is. A gazdának a padján. Macska ül a szalonnán Menjenek lehajtani. Nékem darabot hozni! Dicsértessék a ,lézus Krisztus! Az éneklés után a következőt mondották' Elhozta az Isten fassang három napját. Be is jelentettük az ő pátrónusát, Kérjük az Istentől ezekre szent áldását. Tartsa meg az Isten szárnyas baromját Tartsa meg az Isten Jődjeit, tagjait, Két markábul elszórt minden szem magjait. Adja az Isten, bogy ezeket a napokat máskor is élhessük meg, erőben, egészségben, békességben!" A hamvazószerdán, amit Bükkszéken „böjtfogadó szerdának" is neveztek, - a legények délelőtt elmentek „kátálnyi". Cigánnyal húzatva. felkeresték a házakat és köszöntötték jó kívánságaikkal azoknak lakóit. akiktől kolbászt, szalonnát és tojást kaptak viszonzásul, amit azután a csapat később közösen elfogyasztott. Régen ez a farsangi rítus minden palóc faluban szokásban volt valamilyen formában. Novajon még ma is megtartják, noha más időpontban. A híres és nevezetes eseményt „remélés’-nek nevezik. A „remélők" régi rossz ruhadarabokba, „maskarába öltöznek, az arcukat, kezüket bekenik korommal és két lovas kocsi kíséretében, — melyek közül az egyik a zenészeket, a másik az adományokat szállítja — járják a falu utcáit, bemennek a házakba és ha el tudják kapni, bekormozzák annak nőtagjait. Viszonzásul tojást kolbászt, szalonnát és bort kapnak, amit közösen elfogyasztanak „A böjtfogadó szerda" egyben a nagyböjt kezdetét is jelentette. Az edényeket az asszonyok fahamuval kilúgozták, hogy a zsírnak még nyoma sem maradjon. Húst és zsiradékot egyáltalán nem fogyasztottak, ezek elkerülésével állították össze étrendjüket. Voltak akik napjában csak egyszer étkeztek, sőt olyanok is, akik kenyéren és vízen éltek ez idő. alatt. Jellegzetes böjti étel volt a „cibereleves", melynek alapja a savanykás ízű erjesztett korpa volt. Egy bükkszéki népdal is említi, amit farsangkor énekeltek: „Ma van kedvem, hónap nem lesz. Mert böjtfogadó szerda lesz Nem szabad a húst megenni. Ciberére kell szorulni!” Nagy Miklós 0 Régvolt o farsangolások ~ _____________________________ ' S. I
