Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-05 / 54. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. március 5., szerda 4. Gondolat-kiadványok 1986-ban A hagyományőrzés és a megújulás jegyében Hol tart a Megyei Művelődési Központ? A Megyei Művelődési Központ két esztendő alatt gyönyörűen fel újított egri épületét elmúlt év októberében adták át újra rendeltetésének. Nagy várakozás előzte meg az intézmény átadását, mivel hosszú évek óta rossz körülmények között, szűkösen fogadták itt a szórakozni, művelődni vágyókat. Ma már nem elégszik meg egyetlen látogató sem a mostoha körülményekkel: aki kimozdul esténként otthonról, legalább olyan környezetet szeretne, mint amilyet saját lakásában megteremthet. Nem is szólva arról, hogy kell valami külön vonzerő, ami versenyre kel a televízió szolgáltatásaival, kényelmével. Nagy sikert aratott Faragó Lóránt játékkiállitása A Gondolat Kiadó fő feladata a tudományok népszerűsítése, 1936-ban mintegy 130 kiadvány jelenik meg a kiadó gondozásában több mint kétmillió példányban. A Gondolat Kiadó változatos és sokszínű kínálatából nehéz kiemelni néhány könyvet, hiszen valamennyi kiadványa érdeklődésre tarthat számot. Mégis különleges figyelmet érdemel az immár harmadik kiadásban megjelenő könyv. A fizika kutúrtörténete Simonyi Károly tollából. Hasonló sikerre számíthat Sain Márton Nincs királyi út! című matematikatörténeti munkája, mely érdekes adatain túlmenően lebilincselő olvasmány is. Richard Leaky—Roger Levin: Fajunk eredete című könyv az emberi nem evolúcióját mutatja be sokoldalúan, olvasmányosan és gazdag képanyaggal. Sigmund Freud kitörölhetetlen nyomot hagyott századunk gondolkodásában. Alapműve, a Bevezetés a pszichoanalízisbe, amely 1932 óta nem jelent meg magyarul, minden bizonnyal a szenzáció erejével fog hatni. Gyakorlati mentálhigiéniás tanácsokkal szolgál Dobro- vics Az emberi érintkezés, F. Várkonyi Zsuzsa Már százszor megmondtam című munkája éppúgy, mint Brian Sutton és Shirley Smith szerző(házas)pár kitűnő könyve, melynek címe: Hogyan játsszunk gyermekeinkkel (és mikor ne). Régóta hiányzik a magyar könyvpiacról egy rövid terjedelmű, sok illusztrációt tartalmazó összefoglaló hazánk történetéről. Ezt a hiányt pótolja a Hanák Péter szerkesztésében megjelenő Egy ezredév című munka, mely — megítélésünk szerint — tudatformáló alapműve lesz a történelmi ismeretterjesztésnek. Sok kitűnő művelődéstörténeti kiadványunk közül kiemelkedik Köpeczi Béla akadémikus munkája, mely az Európa nagy korszakai című sorozatunkban lát napvilágot A francia felvilágosodás címmel. Téchy Olivér Buddha című könyve sok évtized után az első magyar nyelvű feldolgozása Buddha életének, munkásságának. A külföldön élő és alkotó, magyar származású írók. művészek, tudósok megismertetése komoly feladata könyvkiadásunknak. Béládi Miklós, Pomogáts Béla és Rónay László szerkesztésében A nyugati magyar irodalom 1945 után címmel jelenik meg tanulmánykötet. A Vasárnapi Körből indult, de külföldön vált nemzetközi hírű művészettörténésszé Antal Frigyes. A firenzei festészet és társadalmi háttere című munkája nemcsak a művészettörténészekhez, hanem minden művészet iránt érdeklődő olvasóhoz szól. Ausztriában él és németül ír Sebestyén György, irodalmunk lelkes propagálóra és műfordítója. A Lét háza címmel az utóbbi húsz évben írt irodalmi és kultúrtörténeti esszéit gyűjtötte kötetbe a kiadó. A bukaresti „A Hét” munkatársa. Szász János esszéi A fennmaradás esélyei címmel az erdélyi magyar történelem kiemelkedő egyéniségeiről, illetve a magyar—román együttélés kulturális kölcsönhatásairól szólnak. A hobbi-könyvek kategóriájában mindig sikeresek a háziállatokról szóló munkák. Színák János és Veress István szerzőpáros most A kutya hétköznapjai címmel írt a kutyatartók számára sok gyakorlati tanácsot tartalmazó könyvet. Kováts Zsolt Kutyaiskola című munkája pedig a nevelés, kiképzés hasznos kézikönyvének ígérkezik. A kiadó a macskabarátok egyre népesebb táborára is gondol, amikor megjelenteti Helga Fritzsche Macskák című könyvét. Ugyancsak a hobbi könyvek kategóriájába sorolható a bélyeggyűjtők körében már régóta várt A magyar bélyegek kézikönyve című kiadvány, amely a bélyeg előtti levelektől szinte napjainkig ad részletes leírást és pontokban meghatározott értékelést a magyar bélyegekről. 1986-ban két új sorozatot indít a Gondolat Kiadó. Az ünnepi könyvhétre jelenik meg a Közös Dolgaink című új sorozat három kötete. Petru Groza A börtön homályában, Jászi Oszkár A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés című munkája, valamint Fried István Irodalmi párhuzamok és szembesítések című tanulmánykötete. A sorozat célja, hogy elfogulatlanul, a történelmi tényeknek megfelelően mutassa be közép- és kelet-európai térségben élő népek, nemzetek és nemzetiségek sok érzékenységet, vélt vagy vagy valós sebeket bolygató közös dolgait. Ahogy a modern ember egyre inkább eltávolodik a természettől, mind nagyobb igénye támad arra, hogy megismerje. Az erdőt, mezőt járó városi ember, a kirándulók érdeklődése hívta életre az angol Collins kiadó nagyszerű kis zsebkönyvsorozatát. Sok-sok színes kép és rövid, tárgyszerű leírás segíti a növények, állatok felismerését és bemutatását. 1986-ban a sorozat első két kötete lát napvilágot: David More—Alas- tair Fitter Fák és Bruce Pearson—John A. Burton Emlősállatok című munkája. Ezt követően évente két- két kötet jelenik meg. V. L. Eltelt néhány hónap. Azért kerestük fel Sebestyén Jánost, az. intézmény igazgatóját, hogy számol vessünk vele: mennyi ben váltotta be az újjávarázsolt épület a hozzá fűzött reményeket „ csapata" meg tudta-e újítani munkáját? Profilt találni — Mielőtt átadták a Knézich /Károly utcai épületet, úgy fogalmazott, hogy rrui x körülmények tközölt kell megállni ja helyüket, jnivel Egerben felgyorsultak a közművelődésben az események. Létrejött az Ifjúsági Ház, önállósult a színház, hogy csak Ikét lényeges tényezőt 1említsek. Hogyan sikerült a lépésváltás? — Nem voltak könnyű hónapok ezek. A „hurcolko- dás” nem kis erőt vett igénybe. Nagy eredménynek tartom, hogy nem széledtek szét amatőr csoportjaink hanem 42 kisközösségünk megtalálta immár méltó otthonát. Akadtak viszont olyan szakkörök, klubok, amelyek maradtak a vendéglátóknál, az ideiglenes elhelyezésből végleges lett Hogy csak néhány példát említsek: a fiatal pedagógusok klubja az Ifjúsági Házhoz került, s nyugdíjasklubunk működik a Csebokszári-lakótelepen és a 6. számú körzeti párt- székházban is Mindez már az ésszerű munkamegosztás jegyében történt. Nyilvánvalóan akkor lehet tervszerű megyei, vagy városi köz- művelődést folytatni. ha lehetőség van a feladatok bizonyos csoportosítására. — Gondolom, a műsorszolgáltatásban is hasonló módon sajátosan vállalnak részt . . . — A visszaköltözésünk óta 52 programot rendeztünk az intézményben. Ezekre több mint 5() ezer látogató volt kíváncsi. Valóban kínálunk olyasmit, amire máshol nem találhat a nézó: felhoznám példának a művészeti főiskolák bemutatkozását. Kiállításaik, fellépéseik szép sikert hoztak. Kiemelném Simándy Józsefnek és tanítványainak estjét, amely táblás házat vonzott. Igyekszünk a megyénkben föllelhető értékeket összegyűjteni: a Hatvani Galéria és Játékszínnel ilyen szellemben építettük ki kapcsolatunkat. Stúdióelőadásaink magas szintűek voltak. Emellett természetesen főleg a színvonalra és a vonzó nevekre fektetünk nagy hangsúlyt, szeretnénk a közönség kedvében járni. Ügy újítunk hogy egyben hagyományt is teremtsünk, aki betér hozzánk, tudja, mire számíthat. Itt említeném még meg kiállításainkat: valamilyen látnivaló önálló galériánkban mindig kínálkozik. népszerű volt orchideabemutatónk, rengetegen voltak kíváncsiak az itt nyilvánosság elé tárt Faragó-féle játékgyűjteményre, de ugyanígy kaptak kedvükre való csemegét a fotó-, vagy a díszítőművészet barátai. Nem is szólva a táncházakról, a' számítógépes foglalkozásainkról: ezek nap mint nap megtöltik élettel a művelődési központot. Megyei szerepkör — Ezek szerint lassan újra megtanulják pz egriek, hogy hot is jván la Megyei Művelődési Központ épülete. De milyen Imádon tudnak eleget tenni megyei szerepkörüknek, 1a módszertani irányításnak? — Kevesen vagyunk, a társintézményeinkhez képes! alacsony a létszámunk. Csupán tíz szakalkalmazottunk dolgozik. Ezzel együtt igyekszünk eleget tenni az elvárásoknak. Szervezzük az amatőr művészeti minősítéseket: kórusok, fúvósegyütiesek, citerazenekarok, színjátszó csoportok és más közösségek számára rendezünk összejöveteleket, továbbképzéseket. Emellett a megye legjobbjai számára fellépési lehetőségeket biztosítunk, még a megyén túl is. De felhozhatnám módszertani kiadványainkat, útmutatóinkat, látogatásainkat is: élő kapcsolatot alakítunk ki a tanácsi művelődési házakkal. Természetesen ebben is könnyebb helyzetben vagyunk hiszen az intézmény kisugárzása, vonzereje nem kis súllyal esik latba. Ha jól látjuk el megyeszékhelyi feladatainkat, példát szolgáltatunk, húzóerőt jelenthetünk. Jó műszaki háttér — Manapság /egyre többször kerül szóba, hogy /csak jó műszaki [háttérrel — számítógépekkel, videóval — felszerelt művelődési intézmény felelhet meg a kor igényeinek. Mi a helyzet az MMK-ban? — iNem panaszkodhatunk, 12 számítógépünk van, videóval, belső televíziólánccal szerelték föl az épületet. Kiépítettünk CB-hálózatot, amelybe bevontuk a hevesi, gyöngyösi és füzesabonyi művelődési házakat: sok szempontból jól jöhet égy ilyen lánc. De jól állunk a „kevésbé divatos” felszerelésekkel is: szövőszéket állítottunk föl, s hamarosan égetökemencét szerelünk föl a kerámia szakkör tagjai számára. — Ellentmondásos ma a közművelődés helyzete. Milyen nehézségekkel kell szembenéznie az intézményüknek, mi hátráltatja i a tevékenységet? — Az első helyen az igények átalakulását emelném ki. Az emberek szórakozni vágynak, s gyakran az általunk értékesnek tartott műsorokra is igen nehéz becsalni őket. Nehézséget okoz az amatőr csoportok mozgatása is. Magasak a költségek, az embereknek egyre kevesebb a szabad idejük, mivel sokan vállalnak túlmunkát: anyagiasabb világban élünk. Kísért bennünket a népművelői szakma megbecsülésének csökkenése is: nem jövedelmező e pálya, viszont sok elfoglaltsággal jár, az esték, hét végék gyakran munkával telnek. Ezért nagy a mozgás, intézményünkben is változnak a munkatársak, de megyeszerte nehéz állandósítani a gárdát. . . Gábor László Kiemelkedő rendezvényeknek is otthont ad a művelődési központ: egy pillanatkép a katonai kollégisták országos találkozójáról (Fotó: Perl Márton) N. KONDRATYENKO: Egi/szcr, a háború végén... 11/2. . . . Egy Ivanov nevezetű tüzérkapi tány vitte el őket a tábori kórházba. De a szanitéclányork csak később mondták el a fiatal magyar nőnek, hogy ki mentette meg őt és a fiát: egy orosz tiszt, váll-lapján „ágyukkal”. Ez azonban már akkor történt, mikor a fiatalasszony meggyógyult. Az első időkben a sebesülése teljesen megbénította. Alig érzékelte, mi történik körülötte, és csak egyszer figyeli fel az egyenruhás ismeretlen férfira, aki bejött hozzá a kórterembe, édességet hozott meg egy hegedűt, és eljátszotta Liszt Második rapszódiáját. A kórteremben összegyűlt orvosok, a lábadozó sebesültek hosszan tapsoltak neki. a fiatalasszony azonban sehogy sem értette, miért éppen az ő jelenlétében történt mindez. Ez után a látogatás után a tiszt nem jött többé. Mikor a fiatalasszonyt kiírták a kórházból, a háború már messze dübörgőit Magyar- országtól . .. • — Próbálták megkeresni azf la tisztet? — Próbálkoztunk, de eredménytelenül. — Ez természetes js — bólintottam —, a háború sok eletet elsodort. Lehet, hogy ö is elpusztult . . . — Minden lehetséges, de anyám nem hiszi el Meg van győződre hogy egyszer még találkozik a ■ megmentünkkel. Miklós meghívót! magukhoz egy kávéra. — Itt lakunk a közelben — mondta, majd hozzátette: — Anyám örülni fog. A manzárdtetős, fából épült ház tényleg közel volt. — Szovjet vendégünk — mutatott be Miklós az édesanyjának és előre engedett, A Balatonra néző ablakú szobában leültetett egy fotelba, kezembe nyomott egy képeslapot, és siet-ett segíteni az anyjának. Az asztalnál aztán hamarosan újra meghallottam a szovjet tü- zértiszl történetét, ezúttal az anya szájából. — Sosem fogom megbocsátani magamnak, hogy nem kezdtem rögtön a felgyógyulásom után keresni, l'udja, egyedül maradtam Miklóssal. Házunk romba dőlt, a rokonok nem tudtak segíteni nagyon nehéz volt az élet. .. Egyszer a szovjet parancsnokságon elmesélt mindent, és azt kérte, hogy kutassák fel a tisztet. Ám, egy idős ezredes kiábrándította: a Szovjetunióban ugyanolyan sok Ivanov él. mint Magyar- országon János. És a kapitányt csupán a családneve alapján megtalálni szinte lehetetlen. A nő más erőfeszítéseit sem koronázta siker. — Értem, hogy elpusztulhatott, de akaratom ellenére van, hogy elhiggyem — mondta a háziasszony. — Világosan 'emlékszem arra a szép szál barna cm bérré .. . Elhatároztam, ■ megtanulok oroszul, hogy olvashassam az önök újságjait, könyveit. Hiszen azokban annyiszor irtuk a frontharcosokról. Aztán mikor Mik lós az általános iskola felső tagozatába járt, őt is leül tettem az oroszkönyv mellé. Arra törekedtem, hogy zenei képzést kapjon. Nehéz feladat volt, hiszen, úgy néz ki. minden gyerek egyforma: egyáltalán nem arról ábrándoznak, amiről a szülők. Miklós ia zenében nem mutatott fel különösebb tehetséget, nem is akarok belőle hírességet csinálni. De ha az ember tud játszani valamilyen hangszeren, az gyönyörű dolog. Nem igaz? A fiút azonban később érdekelni kezdte a zene. S ez tulajdonképpen meg is határozta pályaválasztását. — Egyszer — folytatja a háziasszony. — megkértem, hogy gyakrabban játssza Liszt Második rapszódiáját Miért? Titkon abban reménykedtem. lehet, hogy fiam hallgatói kozott egyszer ott lesz az a kapitány is vagy valami ifáözeíj ismerőse. Hiszen az életben minden előfordulhat. . . . ... Akkor este Miklós mesélt a Szovjetunióban tett utazásairól rs, ahiely óriási hatással volt rá. Ám, az a próbálkozás, hogy megtalálja az egykori frontkatonát, sajnos, ez alkalommal is hiábavalónak bizonyult. A muzsikus kapitánynak nyoma veszett a háború útjain. Mikor megismételtem e feltételezésemet, senki sem válaszolt. Á vendégszerető háziasszony töltött még egy csésze kávét Miklós pedig, mintha kitalálta volna gondolataimat, kezébe vette a ' hegedűt. És újra felcsendült a tiszta, megindító Második * rapszódia. Ezúttal végigjátszotta, és rr.ég nagyobb érzéssel, mint odalent a borozóban. Nem kérdeztem meg, miért. A hegedű dalából köszönetét véltem hallani az ismeretlen szovjet tisztnek, akinek a sorsa ilyen váratlan módon összefonódott e család • sorsával . . . (Vége) Zahemszky László fordítása
