Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-29 / 75. szám

10. ORSZÁGRÓ m ____ ■ ________ L — NÉPÚJSÁG, 1986. március 29., szombat TÍZ KÉRDÉS - TÍZ FELELET A palesztin dosszié lapjai Az újságok sokszor említik egy olyan ország nevét, amely nincs a térképen: Palesztináét. Érvek és ellenérvek csap­nak össze, heves viták zajlanak a palesztin kérdés körül, amelynek rendezése nélkül — ez ma már nyilvánvaló — nem lehetséges a közel-keleti válság feloldása. Ugyanak­kor maga a palesztin mozgalom is bonyolult képet mutat, belső szakadás osztotta meg. Kérdéseink és válaszaink, az elkerülhetetlen tömörítéssel, a hátteret, a palesztin dosszié legfontosabb lapjait kívánják felvillantani. Szökések, magas óvadék, horribilis adócsalás A „fekete” gyémánt 1. Kik tartoznak a Palesz­tinái arab nemzethez? Pontos népszámlálás hí­ján, a világon ma mintegy négy-négy és fél millióra becsülik a Palesztinái arab nemzethez tartozók számát. Egyharmaduk az Izrael ál­tal megszállt palesztin terü­leteken, másik harmaduk a jelenlegi Jordániában él, s a királyság népességének több­ségét alkotja. Ami a-hárma- dik harmadot illeti, mintegy félmilliónyian Libanonban, kétszázezren Szíriában, két­százezren Kuvaitban és más öbölmenti országokban te­lepedtek meg. A többiek más arab országokban tartózkod­nak, valamint százötvenez­ren Európában és Észak- Amerikában élnek. 2. Hol helyezkedhetne el egy független Palesztina? Az ENSZ alaphatározata 1947. november 29-én úgy intézkedett, hogy Paleszti­nát, amely 1917-ig török hó­doltsági terület, a két világ­háború között brit kezelés­ben levő népszövetségi man­dátum, majd ENSZ gyámsá­gi terület volt, hár.om rész­re osszák. Egy 15 ezer négy­zetkilométer kiterjedésű - Iz­raelre, a 10 ezer négyzetki­lométernyi Arab-Palasztiná- ra, valamint a Jeruzsálem körzetéből álhj semleges övezetre. Az arab országok nem fogadták el ezt a ha­tározatot. Mindkét részről szélsőséges akciók feszítették a húrt, végül az akkori reak­ciós monarchiák — brit tá­mogatással —, háborút in­dítottak. Az első arab—iz­raeli háború 1949 nyarán fegyverszünettel fejeződött be, s az ideiglenes demar­kációs vonalak szerint Izra­el területe 21 ezer négyzet- kilométerre nőtt, 900 ezer palasztin menekülésre kény­szerült. Arab-Palesztina nem jött létre, a Gaza-övezet Egyiptom Cisz-Jordánia, vagyis a Jordán folyó nyu­gati partja Jordánia köz- igazgatása alá került. A semleges övezetet és Jeru­zsálemet Izrael és Jordánia maga között osztotta fel. Az 1967-es háborúban Izrael megszállta mindazokat az arab területeket, amelyeket az ENSZ eredetileg Palesz­tinának ítélt. A mai helyzet szerint egy független Palesz­tina három részből állna: Cisz-Jordániából, Gazából és Jeruzsálem arab szektorá­ból. Vannak palesztin és arab erők, amelyek a „min­dent vagy semmit” állás­pontjára helyezkednek, s az egész volt Brit-Palesztinát követelik. 3. Miért a PFSZ a palesz­tinok egyetlen törvényes képviselője? A Palesztinái Felszabadí- tási Szervezet 1964 januárjá­ban alakult meg. Létrejötté­re azért volt szükség, hogy a palesztinok leküzdjék a hazájuk elvesztésével járó, bénító sokkot, felülemelked­jenek a nagy feudális csa­ládok, a Huszainiak és Na- sasibiek közötti véres tor­zsalkodáson, amely koráb­ban akadályozta az egysé­ges fellépést, s hogy általá­ban haladó változások tör­ténjenek az arab világban. A PFSZ első évei így is ter­méketlenek voltak, a szer­vezet a szélsőséges kalan­dorként ismert Ahmed Su- keiri vezetése alatt állt. Csak az 1967-es háború nyomán'' bontakozhatott ki az új nem­zeti irányzat, ekkor a Fatah vált legfontosabb erejévé, s 1968—69-től a Fatah-vezetők, köztük Jasszer Arafat áll­tak éléfe. Hosszas vita, s 'Jordánia álláspontjának mó­dosítása után, az 1974-ésra- bati arab csúcsértekezlet ki­mondta, hogy a PFSZ a pa­lesztinok egyedüli törvényes képviselője, és a palesztinok törvényes joga független ál­lamot alapítani a felszaba­duló megszállt területeken. Ezzel egyetértenek a szo­cialista országok, az el nem kötelezett államok, támogat­ja az ENSZ tagjainak több­sége, sőt mind több nyugati hatalom is hasonló vélemé­nyen van. ” 4. Mi a Palesztin Nemzeti Tanács szerepe? A Palesztin Nemzeti Ta­nács a palesztinok száműze­tésben levő parlamentjét, a legfelsőbb államhatalmi szervet jelenti. Tagjainak száma változó, megközelíti a négyszázat. A PFSZ-hez tartozó nyolc harci szerve­zeté mintegy száz mandá­tum, a többi a társadalmi és tömegszervezeteknek, a független személyiségeknek jut. A PNT tavaly Amman- ban tartotta 17. ülésszakát, de a mozgalmon belüli el­lentétek következtében ez csonka volt, mivel csak az Arafat irányzatát támogatók vettek rajta részt. 5. Milyen helye van a PFSZ- nek a nemzetközi életben? A PFSZ a hetvenes évek második felétől jelentős eredményeket ért el a nem­zetközi porondon. Azoknak az országoknak száma, ame­lyekkel különböző formájú diplomáciai kapcsolatokat lé­tesített, száztízre emelkedett, elnökét államfőnek kijáró külsőségek között fogadták az ENSZ-ben. Az Arab Liga teljes jogú tagként kezeli, és hasonló a helyzet az el nem kötelezettek mozgalmá­ban. Az 1982-es libanoni há­borút követő nyílt sza­kadás azonban ártott a PFSZ nemzetközi tekinté­lyének. Ugyancsak súlyos te­hertételt jelent, hogy szélső­séges — a PFSZ-ből leg­többször kizárt, a szervezet által elítélt — csoportok ter­rorcselekmények sorát haj­tották és hajtják végre. (Re­pülőgép- és hajóeltérítés, merényletek, gyilkosságok.) Ez megkönnyíti, hogy a po­litikailag kevésbé iskolázott közvéleményben általános palesztinellenes hangulatot keltsenek, és ürügyet szol­gáltassanak az állami szín­re emelt terrorizmusra, a „megtorlásra és visszavágás­ra”. A kép teljességéhez tartozik, hogy a palesztin kérdés megoldatlansága, a reménytelenség állandó után­pótlást kínál a terroristák­nak, fiatal embereket tud­nak megnyerni öngyilkos akpínlrrji 6. Miért történt szakadás a palesztin mozgalomban? A palesztin mozgalom bel­ső válsága az 1982-es liba­noni háború óta áll a fi­gyelem középpontjában, de már előbb kezdődött. A pa­lesztin társadalmat is meg­osztják az osztálykülönbsé­gek, rétegződések, vannak jobb- és baloldali irányza­tok. Egyes palesztin ideoló­gusok „a menekültek egysé­ges osztályáról” írtak, de ez soha nem volt igaz. S van még egy megosztó tényező. A legtöbb palesztin szerve­zet valamelyik arab ország­hoz kötődik, ott az emigrá- ciós székhelye, anyagi s né­ha katonai segítségben is ré­szesül. Köztudomásúlag a Szajka Szíria, az Arab Fel- szabadítási Front Irak, a Dzsibril vezette Főparancs­nokság Líbia, a Harakat Jor­dánia pártfogását élvezi, és így tovább. Ez együtt jár azzal, hogy az arabközi vi­ták, valamint más fejlemé­nyek, például az iraki—irá­ni háború is szembeállítják egymással a palesztin szer­vezeteket. Amíg a PFSZ és a különböző palesztin intéz­mények 1982 kora őszéig Bejrútban tevékenykedtek, ez a viszonylagos független­ség könnyebbé tette a nézet- eltérések áthidalását. A kényszerű távozás kiélezte az ellentéteket: a palesztin szervezetek egy része Da­maszkuszba költözött. Ara­fat viszont a távoli Tuniszba tette át székhelyét, mert tar­tott a túlzott Szíriái befo­lyástól. A belső válság köz­vetlen kirobbantója az volt, hogy Arafat hozzá hű, de a háborúban nem éppen bát­ran viselkedő tiszteket lép­tetett elő tábornokká, de az első számú vitatémát a PFSZ és a frontállam Szíria vi­szonya, a szervezet belső demokratizmusa, anyagi esz­közeinek elosztása, végsőso­ron a palesztin mozgalom irányvonala képezte. A vi­ta annyira elmérgesedett, hogy az észak-libanoni Tri- poliban szabályos ütközetek­re, majd Bejrút könyékén a „táborok csatájára” került sor. 7. Egységes még a PFSZ? A PFSZ formailag egységes, és aligha vállalhatja valaki azt a felelősséget, hogy dek­larált megosztásával sem­missé teszi az eddigi diplo­máciai és egyéb vívmányo­kat. Valójában inkább ar­ról beszélhetünk, hogy há­rom irányzat jelent meg a mozgalomban. Az Arafat ne­vével fémjelzett Fatah a többség támogatását élvezi a megszállt területeken, Jor­dániában és az öbölmenti államokban levő palesztinok körében. A másik póluson a Nemzeti Szövetség a Fatah Abu Musza vezette zendülő- it, a Szajkát, a Dzsibril- szervezetet és a Népi Harci Frontot foglalja magába és több arab ország, így Szí­ria és Líbia támogatását él­vezi. Még 1984-ben megala­kult a Demokratikus Szö­vetség, a Habbas vezette Népfront, a Havatmeh ve­zette Demokratikus Front, a Felszabadítási Front és a Palesztinái Kommunista Párt részvételével. Később Hab­bas szervezete és a Felsza­badulási Front a Nemzeti Szövetséggel együtt megala­kította a Nemzeti Megmen­tés Frontját. A helyzet te­hát eléggé bonyolultnak tűnhet. 8. Mit jelent az ammani egyezség? Jasszer Arafat és Hussze­in jordániai uralkodó 1985. február 11-én, Ammanban aláírt megállapodása egy ál­lamszövetség keretében ja­vasolta a palesztin kérdés megoldását. Arafat nyilván szövetségest és támaszt ke­resett magának, s a kibon­takozás lehetőségét akarta bizonyítani a mozgalom mai nehéz helyzetében — az am­mani udvar pedig aligha mondott le arról, hogy jor­dániai keretek között való­suljon meg a rendezés. Ezért a két aláíró között tartanak az értelmezési viták: Arafat szerint egy államszövetség feltétele az önálló államok szövetsége, vagyis első lé­pésként egy palesztin állam létrejötte, Jordánia viszont ezt kikerülhetőúek tartja. Az ammani egyezség további feszültséget okozott a pa­lesztinok soraiban. Eddig — a viták ellenére — abban egyetértettek, hogy szükség van egy önálló államra. Most viszont az lett a leginkább vitatott kérdés: legyen-e, le- het-e egyáltalán független Palesztina az ammani szer­ződés keretében. 9. Hogyan állnak a nemzet­közi tárgyalások? A palesztin kérdés sajátos rendezési kísérletei jelent­keztek már a Cap David-i okmányokban, később a Reagan-tervben, jelenleg is vannak ilyen amerikai és izraeli próbálkozások. Cél­juk, hogy a RFSZ-t kikap­csolják; a palesztinok hiva­talos „védőhatalma” Jordá­nia legyen, s legfeljebb né­hány palesztin személyisé­get vonjanak be a jordániai delegáció tagjai közé; és ami a leglényegesebbfa füg­getlenséget is magába fog­laló palesztin önrendelkezés helyett megmaradjanak egy korlátozott önkormányzat­nál, autonómiánál. (Izraelen belül külön vita folyik a nagykoalíció két politikai ereje között: a Samir vezet­te Likud ellenez minden te­rületvisszaadást, és Izraelen belül akar önkormányzatot, Reresz bizonyos megszállt területeket visszajuttatna Jordániának, s ezzel tenné vonzóbbá ajánlatait.) 10. Lehet-c megoldást talál­ni a palesztin kérdésre? A közel-keleti válságot nem lehet rendezni a pa­lesztin kérdés megoldása nélkül. Ez nem ígérkezik könnyűnek, de nem is lehe­tetlen. A szocialista orszá­gok álláspontja szerint Iz­raelnek vissza kell vonulnia az 1967-ben megszállt arab területekről, ott biztosítani kell egy független palesztin állam létrejöttét (amely ön­kéntes alapon természetesen szoros szövetséget alakíthat­na ki Jordániával), s el kell ismerni valamennyi közel- keleti ország — Izrael, Pa­lesztina, s az arab államok — létét, biztonságos hatá­rait. Minderről egy vala­mennyi érdekelt fél bevoná­sával tartandó nemzetközi békekonferencián lehetne tárgyalni és dönteni. Ez a reális elképzelés mind szé­lesebb támogatást élvez. Kü­lönösen fontos lenne azon­ban, hogy a leginkább ér­dekeltek, a palesztinok egy­ségre jussanak a legfonto­sabb kérdésekben, ezért a haladó nemzetközi közvéle­mény igyekszik elősegiteni a súlyos belső válság felszá­molását. Változatlanul szo­lidárisak vagyunk a palesz­tin nép igazságos ügyével, de ez a szolidaritás akkor ér­vényesülhet hatékonyan, ha maguk a palesztinok min­dent megtesznek soraik ren­dezésére. Március első hetében a belga királyi főügyész be­jelentette: eljárás indul az antwerpeni Kirschen pénz­váltó cég ellen adócsalás miatt. A lapok értesülései erősen megoszlottak: volt, amelyik „csak” néhány száz millióról írt, mások egymil- liárdra, sőt négymilliárd bel­ga frankra becsülték az összeget, amellyel az ál­lamkasszát megkárosították. Az őrizetbe vettek közül a két fő gyanúsított, Francois Leisert és Hilaire Beelent fejenként hét és fél millió belga frank óvadék ellené­ben szabadlábra helyezték. Pár nap múlva mindkettő megszökött. A szökések, a szokatlanul magas óvadék, az adócsalás feltételezett horribilis össze­ge az érdeklődés előterébe helyezte az ügyet már csak azért is, mert a Kirschen- céget és az egész üzleti kört, amelynek pénzügyeit intézi diszkrét homály, sőt titok­zatosság övezi. Az antwer­peni híres gyémántcsiszolók és gyémántkereskedők vi­lága ez. A Schelde-folyó torkolatá­nál fekvő nagyváros már a XIII. században híres volt kereskedelméről, kikötője forgalmáról. Aranykora a XV. században kezdődik: Antwerpen ekkor válik Eu­rópa nyugati felének egyik vezető kereskedővárosává, Portugália mellett ez a vá­ros a világ legnagyobb fű­szerpiaca. Merész Károly, Burgundia fejedelme három óriás gyémántja metszését és csiszolását Luis Berken antwerpeni ékszerészre bíz­za, aki a gyönyörűen el­végzett munkával megala­pozza a város világhírű gyé­mántiparát. S bár Antwer­pen napjainkra nagy ipari, s petrolkémiai központtá fejlődött, kereskedelme és gyémántipara változatlanul jelentős ágazata Belgium gazdaságának. A szóban forgó Kirschen- cég az antwerpeni pályaud­var mellett futó Pelikán ut­cában van. Forgalmát és ügyletei nagyságát tekintve valójában bankház ez, sze­rényen „pénzváltóként” jel­zett irodája e semmitmondó megjelöléssel illik bele az utca hasonlóan nem hival­kodó külsejű gyémánt- és ékszerkereskedéseinek so­rába. A szerénység itt biz­tonsági követelmény, s nem utolsósorban ez is szolgálja az üzletfelek által megkö­vetelt diszkréciót. Az utcán sűrűn járőröző rendőrök és egy-egy fürge járású ügy­nök, aki „szállítmányát” a csuklójához láncolt kézitás­kában hozza, jelzi azonban, hogy a páncélozott irodák mélyén nem akármilyen üz­letek kötése folyik. A dollár árfolyamának in­gadozása növelte az érdek­lődést a drágakő iránt. 1985-ben a belga gyémánt­kereskedelem 325 milliárd belga frankot forgalmazott, majdnem négy százalékkal többet, mint 1984-ben. Ügy mondják, bizonyára nem alaptalanul, hogy a külön­böző fekete utakon szerzett pénzek „megfehérítésében” szintén nagy szerep jut a gyémántkereskedelem pénz­ügyeit lebonyolító „pénzvál­tóknak”. Hogy az e célból látszólagosan megkötött üz­letek után mekkora a juta­lék, ez alighanem egyik tit­ka a Pelikán utca egész ti­tokzatosságának. A titokzatossággal ma­gyarázható az is, hogy a Kirschen-üggyel hoznak ösz- szefüggésbe olyan régebbi ügyeket, amelyekre a rend­őrség eddig nem tudott fényt deríteni. Idén nyáron négy éve lesz, hogy csend­őröknek álcázott gengszte­rek a brüsszeli repülőtérre vezető autópályán elrabol­tak egy 50 kilós aranyszál­lítmányt, amelynek nagy ré­sze a Kirschen-cégé volt. Nem sokkal később az ügy összes iratainak is nyoma veszett. Bár a. vizsgálóbíró szerint erre egyelőre sem­mi bizonyíték, vannak, akik összefüggést látnak a két ügy között, és összekapcsol­ják azt kábítószer- és lány­kereskedelemmel is. Annak következtében, hogy a Kirschen-cég né­hány beltagja tisztséget vi­sel a belga kormánykoalí­cióhoz tartozó vallon libe­rális pártban (PRL), az ügy árnyékot vetett annak egyik vezetőjére: Jean Goi minisz­terelnök-helyettesre és igaz­ságügyminiszterre is. Az ügy politikai vetületének hullámai ugyan elcsendesed­tek, de egészen nem ültek el. A vizsgálat folyik. Ant­werpenben és Brüsszelben egyre halmozódnak a jegy­zőkönyvek, Martens minisz­terelnök különösen súlyos­nak minősítette az állam­kassza megkárosítását, ami­kor a költségvetési hiány meghaladja az 500 milliárd belga frankot. Sokan ugyanakkor óva­tosságot és „kíméletet" ja­vasolnak a Kirschen-ügyben. Politikai, de legalább eny- nyire gazdasági meggondo­lásból. A gyémántexport Bel­gium külkereskedelmének hat százalékát, vagyis a nemzeti jövedelem egyálta­lán nem elhanyagolható ré­szét alkotja. Ha a gyémánt­kereskedők — mondják az aggályoskodók — átteszik székhelyüket „az adózást kevésbé szigorúan kezelő” valamely más országba (be­szélnek Svájcról és Izrael­ről), ez érzékenyen érinthe­ti a mérleget nagy erőfeszí­téssel egyensúlyban tartó belga külkereskedelmet. Nem is szólva a nyolcezer gyé­mántcsiszolókról, és az ága­zatiban foglakoztatott további 20 ezer dolgozóról, akik a munkanélküliek így is na­gyon magas számát gyara­pítanák. Réti Ervin A Szolnoki MEZŐGÉP Horti Gyáregysége közép- és felsőfokú műszaki végzettséggel rendelkező munkatársakat keres: GYÁRTÁSTERVEZŐ es MINÖSÉGELLENÖRI munkakörbe. Letelepedéshez azonnali segítséget adunk. jelentkezés a gyáregység személyzeti előadójánál. Fábián Ferenc GYORS- ÉS GÉPIRÓNÖT FELVESZÜNK, AZONNALI BELÉPÉSSEL. „Gyorsírás szükséges” jeligére a gyöngyösi hirdetőbe. Pf.: 115. Jelentkezés írásos önéletrajzzal.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents