Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-18 / 65. szám
Török kutak Magyarországon HAZAI TÁJAKON Monostor Vésztő határában A szófejtés műkedvelő művelői könnyű helyzetben vannak, ha egy-egy helységnév kisilabizálásakor a vár ibetűhármasa tűnik a szemükbe — az így megjelölt helyen nyilván egy erősség magasodott hajdan —, vagy ha a szeg bukkan a tekintetük elé; ez utóbbi mindig két folyó találkozására utal. De mit csináljanak akkor, ha például ez a talányos fa. luelnevezés kerül útjukba: Vésztő. A legjobb, ha tovább lapoznak, mert ennek értelmét kibogozni, bizony még a szakembereknek is izzad- ságos munka. Ki gondolná ugyanis, hogy ebben a kéttagú kapcsolódásban a vesz ejtő titulus bújik meg. Vagyis annak a halászó helynek az elnevezése, ahol egykor a vejszével, ezzel a vese alakú nádfallal veszejt- gették el a halakat. Hogy Vésztő mikor vált tanyahelyből faluvá, pontosan nem tudjuk, de egy 1350- bői fennmaradt okirat már önálló településként említi V ezeytheu-t. Míg a törökök fel nem tünedeztek e békési tájon, viszonylag háborítatlanul halászgattak a vésztőiek. Ha. nem amikor még ebbe az isten háta mögötti házcsoportba is elvetődtek, a lakosság vejszáit, mindenét hátrahagyva elmenekült. Az 1590-es évek végétől immár senki sem lalkita e falut. Egészen 1711-ig, az újratelepítés esztendejéig volt néptelen a vésztői határ. Ekkor azonban a Weinckheim bárók szlovák ajkú lakosokat toboroztak a Felvidékről. A XVIII. század végén már javában sokasodtak és szaporodtak, sőt — mivel a kezdődő lecsapolások miatt egyre-másra igazították át a birtokhatároikat — mind hevesebben lázadoztak is a vésztőiek. 1944-ben Vésztőn rendezték meg a földmunkások országos kongresszusát, és amikor ugyanennek az esztendőnek október havában Vo- rosilov marsall csapatai felszabadították a falut, néhány túlhevült. vésztői kikiáltotta a vésztői köztársaságot. Bizony hónapok teltek el, amíg az önállósko- dásnak ez a furcsa-groteszk — egyébiránt később drámában és filmben is megörökített — alakulata feloszlott a felsőbb utasítások nyomán . . . Hanem amiért ma is érdemes elzarándokolni ebbe a békési szegletbe, az a már említett Csőit nemzetség monostorának példás szak- szerűséggel feltárt és bemutatott romja. A Mágori-domb leghűségesebb. kutatójától, Juhász Irén régésztől tudhatjuk, hogy Vatának, a pogány hitű vezérnek az utódai, a Csottok több évszázadon át uralták ezt a vidéket. Hogy a kereszténységre mjkor tértek át, s hogy a monostor építésébe mikor fogtak bele, erre nincs pontos adat. Azt azonban tudjuk, hogy a legelső templomot még a XI. század első felében építették fel a Mágori-dombon. Még ugyanennek az évszázadnak a második felében megint fel kellett építeni ott egy kis egyházat, mert az elsőt — föltehetőleg az 1046. évi pogánylázadás alkalmával — lerombolták. Ezt a XII. század első harmadában kolostortemplommá bővítették, hiszen akkoriban már szerzetesek laktak a vésztői határban. E század végén aztán újra csattogott ott a kalapács, mert ekkor egy háromajtós bazilikát emeltek a Holt-Sebes-Körös bal partjára. Ez a templom 36,2 m hosszú és 16 m széles volt — tehát valóban egy alföldi katedrálisként ejthette ámulatba a híveket, egészen a XIX. század elejéig. Ekkor azonban a Weinckheim bárók borospincét mélyítettek a Mágo- ri-dombba, s emiatt eltüntették róla a bazilika falait, tornyait. Az utókor elégtételeként most éppen a domb gyomrában, a hordóik helyén sorakoznak a pompásabbnál pompásabb régészeti leletek. A legkorábbi freskómaradványok ugyanúgy, mint a XII. századból való turbá- nos férfiarc, meg az akan- tuszleveles oszlopfők. Némi túlzással kőbe dermedt csodának is mondhatjuk a Csőit nemzetség monostorából megmaradt emlékanyagot! , Mindemellett egyedülálló ritkaság az is, hogy a Mágori-domb mai képét Vésztő nagyközség tanácsa a maga költségén alakíttatta ki, és őrizteti, gondozza folyamatosan. A. L. A Magyarország nagy részére kiterjedő másfél százados török uralom sok olyan tárgyi emléket hagyott hátra, amelyek nem engedik feledésbe merülni hajdani jelenlétüket. A nyugati világ meghódítására indult oszmán hadak, elakadván a magyar végvárrendszeren, a hon elfoglalt részén meg akarták vetni lábukat s igyekeztek itt örök időkre szólóan berendezkedni. Ennek az úgynevezett hódoltsági kornak a nagyobb török épületei — dzsámik, minaretek, fürdők, türbék — szemünkbe tűnnek. Szerényebb építmények közé tartoznak a törökök által épített kútak- csorgók. Vegyünk közülük sorra néhányat. A ma látható kutak között a legnagyobb, már-már épületnek mondható a Pest megyei Zsámbék község hajdani főterén áll. A törökök a XVI, században emelték ezt a ma is működő, csorgóval egybeépített kutat. A szokatlanul nagy, 12,5X10,25 méteres, kétszintes nyitott csorgókút homokkő kváderekből épült, körítőfalai egy méter magasak. Mellvédfalának egyik sarkából ma már hiányzik az" a feliratos kő, amely évszázadokon át hirdette építtetőiének nevét és rangját. A nyitott kút alsó szintjén lehetett mosakodni, a víz sárgaréz csapokból folyt. A kútház három oldalán ugyancsak rézcsapokból ömlött a víz. A kétszintes kútházat fedő kőlapok erőteljes profiljai nincsenek finoman kimunkálva. A kútház érdekessége, hogy nem esik az egész medence hossztengelyébe. Felirata szerint 1892- ben restaurálták. A maga nemében egyedülálló az a török kút. amelyre a Somogy megyei Babócsán talál rá az, aki szorgalmasan és kitartóan keresi. Még teljesen ép, miniatűr dzsámihoz hasonló, kupolás építmény, csupán a rézből vert félhold hiányzik az ormáról, amelytől a második világháború vihara fosztotta meg. A legeldugottabb török kút a szintén Somogy megyei Tö- rökkoppány határában, erdőövezte hegyoldalban csör- gedezteti vizét. Valamikor török erősség állt itt, az abban szolgáló katonákat és lovaikat látta el friss vízzel. Kis méretű, egyszerű építmény, lényege egy boltozatos akna, ahová lépcső vezet le, onnan lehet vizet venni, s a fölösleg folyik tovább. Tulajdonképpen kúttá alakított bővizű forrás. Pécsett vagy negyven kutat és csörgőt hagytak ránk a törökök. Az utolsót néhány éve bontották le, amikor kiszabadították a várfalat a rátapadó kis házacskák alól. Ercsiben is volt egy török kút, amely szerencsésen átvészelt néhány évszázadot. Azután — két évtizeddel ezelőtt — modern kút került a helyére. Talán még a csurgói Basakutat lehet megemlíteni, amelyet a XVII. században létesítettek. Cementkávája újabban készült. Jó lenne, ha a sok száz kútból, csörgőből ezek már megmaradhatnának. Cs. K. _ A Z UTOLSÓ OSZMÁN-HÁZIAK - NYUGAT-EURÓPÁBAN 4/4. Saját palotájában — tisztviselő Szultáni családlátogató kőrútunk utolsó állomása maga az anyaország, s azon belül — Isztambul. Az óvárosi dzsámik égostromló minaretjeinek az aljából, a folyton nyüzsgő kikötőből indul a gőzhajó az ázsiai partra, Kadiköybe, vendéglátó házigazdánkhoz; a 77 éves Ahmed Kemaleddin Keredinhez, Abdül Mecid kán trónra sohasem lépő fiának unokájához. Megérkezésünkkor először törökösen cseppet sem hangzó vezetéknevének eredetét firtatjuk. — Hosszú távollétem ered-- ménye és mementója, egyfajta becenév. A franciák negyed évszázados ottlétem alatt sem tanulták meg helyesen kiejteni a Hayreddint, amely valójában családnevem volt. Mindig Keredin- nek mondták. Miután hazatérhettem, ez lett a „megkülönböztető” új nevem. — ön is tehát Franciaországba emigrált, mint a többiek? — Én, miv-el megpróbáltatásaimnak a kezdetén 16 éves voltam, aligha dönthettem volna el, hogy hová, merre vegyük az útirányt. Helyettem anyám, Münire szultana döntött. Első állomásunk nem a gallok országa volt, hanem a Földközi-tenger afrikai partja — Tunisz. A pasa halálos ítélete — Kanosszánk és meg- hurcolásunk tulajdonképpen merénylettel kezdődött. 1913-ban az ifjú török kormány egy „erős emberét”, az akkori nagyvezírt és hadügyminiszter, Mahmud Sev- ketet,* a hadügyminisztérium környékén — a mai Isztambuli Egyetem mellett — politikai ellenfelei meggyilkolták. Apámnak, Szalih pasának sohasem voltak kimondottan barátai a korszak hangadói, a Haladás és Egység Párt tagjai. Eltérő politikai nézetei miatt ő is a gyanúsítottak listájára került. A halálos ítélet nagybátyámhoz, Resad szultánhoz jutott. Anyám sírva követte meg, hangsúlyozva apám ártatlanságát, mégis minden erőfeszítése hiábavalónak bizonyult. Resad szultán báburalkodó volt, a kormánypárt határozatát nem merte megmásítani, így apámat felakasztatta. — Az apa elvesztésének fájdalmán túl mit jelentett ez a családnak? — A politikai viták a korszak sajátosságai voltak. A hercegi, családfő elvesztése anyagilag nem ingathatott meg minket. Születésem — 1908 — óta Konstantinápoly, a mai Stanbul európai negyedében, Nisantasban laktunk. Házitanítók neveltek. Egyik legkedvesebb tanárom a Hadtudományi Akadémia oktatója volt. Kemal Behics bejtől hallottam először Mustafa Kemalról, a későbbi köztársaságalapító Ata- türkről. Egy nap a hivatalos tanítási feladatok befejezése után így szólt hozzám — mondandójára még ma is tisztán emlékezem: „Én közelről ismerem Musztafa Kemalt, hosszú ideig együtt szolgáltunk Damaszkuszban. Sokszor hajnalig beszélgettünk. Akkoriban még úgy hitte, maradt még elég erő az oszmán uralkodóházban a megújhodásra. Aztán egy idő után már csak a köztársasági államforma mellett tört lándzsát. Szavatartó, elvhű embernek ismerem. Ha hatalomra jut, rossz napok várnak fenségedékre. .." Negyed évszázad — Nizzában — A történelem tehát egykori oktatóját igazolta. — így van. 1924-ben anyámmal együtt elhajóztunk Tunisz kormányzójához, nagyapámhoz. Az agg hadvezér nem tért napirendre apám kivégzése fölött, így anyám sebei sohasem hegedtek be. A mi köreinkben igen ritka szerelmi házasság volt az övék. Négy év afrikai tartókodás után átkeltünk Franciaországba — a kellemes éghajlatú Nizzába. — A száműzetés évei alatt miből éltek? — Feléltük vagyonúnkat, legalábbis annak egy részét, amit otthon maradt, mohó rokonaink néha-néha juttattak, nekünk. A tekintélyes családi vagyonba beszabadulva, költekezőén éltek, anyám halála után csak elvétve gondoltak rám. Én pedig tudtam, hogy csak addig nyújtózkodhatom, ameddig a takaróm ér. — Hogyan vészelte át a német megszállás idejét? — Miután menekült útlevelem volt, mint a többieknek, ezért munkaszolgálatosnak soroztak be, bunkereket ásni^ Szervezetem nem szokta meg az erős, hóban, fagyban végzendő fizikai munkát. A munkafelügyelő, látva tehetetlenségemet, a favágókhoz osztott be. Ez valamivel könnyebben ment. Egyébként a szenvedéseimben osztályosak voltak az örmények is. A háború forgandóságában együtt ettük a legyőzöttek keserű kenyerét... Szultániból — tolmács 1952-ben végleg, legálisan hazatérhettem Törökországba. Bankszámlámon 1580 török font volt. A rokonok felélték minden megtakarított pénzünket. Először Izmirben, egy építészeti vállalatnál találtam állást, majd 1957-ben a néhai szultáni palota, a Topkapi sze- ráj főállású tolmácsa lettem. — Akkor tehát Kemaleddin úr nagyapáinak a palotájában — bérért dolgozott. — Pontosan így történt. De nem bántam meg, hiszen így ismerkedtem meg feleségemmel Mihriban- nal, aki szintén ott dolgozott aranyművesként. A búcsúzás előtt még eszmét cseréltünk Ahmed Kemaleddin efendivel is arról, hogy „mi lett volna ha...” — Utolsó padisah rokonom, Vahdettin, az álmainak lett az áldozata. Az utolsó percig bízott az angolokban. Rögeszmésen hitt abban, hogy a monarchiák nem hagyják cserben egymást. ' Viszont nagyvezére, Damat Ferid pasa széleskörűen művelt, tapasztalt diplomata volt, de ő is elvakultan osztotta uralkodója „angolmániáját”. Én Vahdettin szultán fölött nem török pálcát, hisz az uralkodók mindig is úgy hitték, a hatalmat nem a néptől, hanem Allahtól ruházták rájuk. De azt, hogy élete alkonyán külföldre menekült, nem bocsátom meg neki. Mi értelme volt... Ott is csak négy évig volt életben. Ha Törökországban marad, biztosan kivégzik, de legalább méltóan fejezte volna be életét. Abban pedig, hogy valaha is még az Oszmán-ház hatalomra jutott volna, sohasem hittem. A történelem, illetve a filozófia igazsága ránk is vonatkozik: „nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba...” ★ Mondhatnánk azt, hogy a történetnek, illetve a nyugatra szakadt keletiek kalandjainak vége. Még sincs vége. Igaztalanok lennénk, ha nem szólnánk a külföldön felnevelkedett negyedik nemzedékről. Azokról, akik „nyomozásunk” alatt segítségünkre voltak. így ismerkedtünk meg a Sorbonne Egyetemen végzett Kenize Murad kisasszonnyal, aki Franciaország egyik igen jól ismert és kedvelt újságírónője, így tehát kollégám. Egy másik ükunokával, az UNESCO folyosóján váltottunk néhány szót: Feyziye Hayry hercegkisasszony ugyanis, azaz bocsánat, „szultáni fenség”, a világ- szervezet műemlékrestau- rációs osztályán dolgozik, és harminc év óta töretlen reménnyel várja vissza 1956- ban Egyiptomban letartóztatott urát, Muhamer Hú- szeyn Hayryt. Őnekik igaz nincsenek izgalmas, múlthoz fűződő történeteik, ők már a szó szoros értelmében csak hallomásból ismerik elődeik hányatott életét. Ám a majd elfelejtett ősök felkutatásában nagyon sokat segítettek. Nélkülük aligha készült volna el ez a riportsorozat. Mint ahogy az uralkodóház levéltárába való betekintés nélkül sem lettünk volna kellőképpen tájékozottak az egykor történtekről. Ezúton köszönöm meg a már említetteken kívül a MILLIYET szerkesztőségének sok jó tanácsát és támogatásiát, valamint a török állam és kormány ven- dégszeretét. Soós Tamás Eger Város Tanácsa V. B. Munkaerő- szolgálati Iroda állásajánlatai: Felső-magyarországi Vendéglátó V.: Eger, Lenin út 55. Felvételre keres egri és visontai büfébe gyakorlattal rendelkező büféseket, valamint szakácsot és cukrászt. Jelentkezni lehet: Eger, Lenin út 55. HM-i ZÖLDÉRT Vállalat: Eger, Klapka u. 9. Tartósító Üzemébe 4—5000,— Ft-os kereseti lehetőséggel fizikai munkakörbe felvesz női munkaerőket. Munkaidő: 7—16-ig. Jelentkezni lehet: Hütőház, Eger, Külsősor u. 8. Soós Ferencnénél. Budapesti Bútoripari Vállalat 7. Sz. Gyáregysége: Eger, Faiskola u. 7. Felvesz közgazdasági végzettséggel rendelkező anyag- gazdálkodót; targoncavezetőt; középnyomású kazánhoz fűtőt; betanított gépmunkást; rakodót. Egri ÁFÉSZ: Eger, Knézich K. u. 8. Felvételt hirdet Katona István téri Duett Áruházának élelmiszerosztályára szakképzett eladói; műszaki osztályára szakképzett vezetőhelyettesi és eladói munkakör betöltésére. Jelentkezni lehet az áruház igazgatójánál, ill. az illetékes osztályok vezetőinél, Eger, Katona I. tér 2. Finomszereivénygyár: Eger Felvesz gépi forgácsoló szakmunkást; szerkezeti lakatost; géplakatost; szerszám- és készülékszerkesztőt; női minőségellenőrt. Egri Közúti Építő Vállalat: Eger, Lenin út 51. Felvételt hirdet kőműves és vasbetonszerelő szakmunkások részére. Kereseti lehetőség 6000—9000,— Ft, teljesítménybérezéssel. Érdeklődni: Eger, Raktár u. 4. Tel.: 11-955. Cement- és Mészművek Cementipari Gépjavító: Miskolc, Mésztelep út 1. sz. A CM Cementipari Gépjavító Bélapátfalvi Kirendeltsége felvételt hirdet lakatos és hegesztő munkakörökben. Üzemi étkezést, kedvezményes hazautazást biztosit. Vállalati gazdasági munkaközösségbe belépésre lehetőség van. Jelentkezés: a kirendeltség vezetőjénél a Bélapátfalvi Cementgyár területén. Csőit nemzetség monostorának romjai A monostor kerengője (Németh Ernő felvételei — KS)
