Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-14 / 62. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1986. március 14., péntek Mit őriz meg az emberi emlékezet? A visontai helytörténetíró Megyénkben nagy hagyománya van a helykutatásnak, a történetírásnak. Sokan vannak, akik kedvtelésből, szenvedélyből foglalkoznak ezzel. Többen közülük igen figyelemre méltó eredményeket érnek el. Mint például Hacsavecz Béla, a Visontai Reménység Termelőszövetkezet elnöke, akit ezúttal nem azért kerestem fel, mert a gazdaság termelési eredményeire voltam kíváncsi. Olyan elfoglaltságáról faggattam, amely itt. a környéken élőknek nem újdonság; hiszen régóta nap mint nap személyesen is tapasztalhatták. Hacsavecz Béla ugyanis szenvedélyes helytörténeti kutató, író. A Fejezetek Visonta történetéből című munkája már könyvben is megjelent. S kiadták egy 110 oldalas füzetét is: A jobbágytelkektől a szocialista nagyüzemig címmel. Ismét filmglóbusz A Tavaszi Fesztivál mellett jelentős eseménysorozat lesz ebben az évben is a Filmglóbusz, amelynek rendezvényei három fő program keretébe foglalhatók. Közülük a legna gyobb a Válogatás a nemzetközi és a nemzeti fesztiválok dir nyertes alkotásaiból- Huszonhét film szerepel ebben a programban. amely március tFán kezdődik. Valamennyi pro- dukcót itt most nem sorolunk fel: csupán néhány címet ragadunk ki a gazdag kínálatból. Jelenet az Ahol a zöld hangyák álmodnak cimü NSZK filmből — Hogyan is kezdődött? — Táján szokványosnak tűnik a válasz, de én valóban gyerekkoromtól vonzódom a történelemhez, különösen szőkébb környezetem korábbi élete, régebbi történései érdekeltek. Persze, akkoriban, amikor fiatal voltam, az ember még nem juthatott olyan sok forrásanyaghoz, amely a kíváncsiságát kielégítette volna. A kutatót nemcsak Visonta helytörténete érdekli. Ez természetes is, hiszen Markazon született, 21 éves koráig ott is élt. Visontára csak 1958-ban került, a községi tanács elnökeként. Konkrétan ekkor kezdett el foglalkozni a helytörténeti anyag gyűjtésével. S még egy emlékezetes dátumot meg kell említeni: 1970-ben a 10 éves termelőszövetkezet gazdasági, pénzügyi eredményeit szerették volna ismertetni a tagsággal. Úgy gondolták azonban, emlékezetesebb lesz számukra, ha közvetlen lakóhelyük történetével, több érdekességével is „fűszerezik” a száraz számadatokat. — Hallhatnánk i egy-két érdekességet a környék tör. t éneiéből? — Elöljáróban még hadd említsem meg, hogy igen érdekes tapasztalatokat szereztem a gyűjtés során. Például a generációk emlékezete meglehetősen kevés időt képes átfogni. Az unokák még emlékeznek a nagyszülők nevére, de a dédapákról, dédanyákról, mi több, azok elbeszéléseiből már elég keveset tudnak. Csak körülbelüli történésekről tudtak nekem is mesélni. — Például? — A legutóbbi kolera pusztítása már csak homályos emlékként él bennünk. Tudták, hogy volt, de pontosan mikor, már senki sem emlékezett rá. így a szájhagyományra kevéssé támaszkodhat a történetíró: pontos adatokra, feljegyzésekre van szükség. Magam is utánajártam, így derült ki, hogy a kolerajárvány 1873-ban volt a környéken. — Bizonyára vannak más emlékezetes történések is ... — Sokat lehetne mesélni róluk! Például 1884-ben csak itt hetven gyerek halt meg torokgyíkban. Ez igen megrázta a falut, érthető módon. Ám, ahogy nőttek a generációk, már csak arra emlékeztek, hogy volt valaha egy diftériajárvány. Vagy például Markazon történt a múlt század elején, hogy a főjegyzőt egy vadászaton agyonlőtték. Akikkel az esetről beszélgettem, hetven-hetvenöt évesek voltak, tehát a dédapjuk élt a múlt század elején. A pontos történetről már senki sem tudott beszámolni közülük. — Ezért hát a szenvedély, hogy szeretné bemérni az emberi emlékezetet? — Azt vallom, ha valaki nincs, aki továbbvinné szű- kebb lakóhelyének, környezetének történetét, mint egy mély kútba, feledésbe vész a múlt. Márpedig a múlt ismerete nélkül nem élhetünk a jelenben úgy, hogy közben a jövőnket is építsük. — Elárulná, milyen mód. szerekkel dolgozik? — Azt szoktam mondani: nem értem meg a kártyásokat, még a sakkozókat sem, miért pont ezzel töltik az idejüket. Valószínű, ők sem értenek meg engem, hogy késő éjszakáig könyveket böngészek, egy-egy nevet, számadatot keresek, míg végre nagy nehezen rábukkanok. Nekem ez a szenvedélyem, hát ennek is hódolok. Aki valaha is hallott helytörténetírásról, tudja: sziszifuszi munka. Sokszor a várt eredmény is elmarad. De ha egyszer nem hagyja nyugodni az a bizonyos évszám, napokat, éjszakákat is rááldoz az ember. Hacsavecz Béla szerényen bár, de elmeséli azt is: amikor a család Egerbe, a strandra jön, ő a Főegyházmegyei Könyvtárat vagy a Megyei Levéltárat keresi föl. De gyakran böngészi a vármúzeum régi kiadványait, a múzeumi évkönyveket vagy az egri érseki levéltár értékes adatait is. Ismeri már a Visonta környéki plébániák anyakönyveit is. Milyen érdekes: Gyöngyösön 1664-től, Aba. sáron 1692-től, Domoszlón 1718-tól vezetnek anyaköny. vet. — Ezzel kapcsolatban is meglepő dolgokra bukkantam. Például igen tanulságos volt végiglapozni az úgynevezett dézsmajegye- ket: mennyi is volt az a bizonyos tized, amit a jobbágy a földesúrnak volt köteles fizetni. A számadatok többnyire önmagukért beszélnek. De az anyakönyvekben már igen sok a téves bejegyzés, még akár egy évszázaddal ezelőttről is. Ha például egy új pap került a faluba, nem ismerte annak népét, s a halálozás bejelentésénél .előfordult, hogy a bejelentőt rögzülte a könyvben, nem pedig az elhunytat. A termelőszövetkezet elnöke — hasznos szenvedélyének köszönhetően — a legrégebbi idők történeti adataira is rábukkant. Így megtalálta a bizonyítékot: Visonta az 1200—1300-as esztendőkben mezőváros volt, lakóinak száma megközelítette a gyöngyösiekét, Szerénységére jellemző, hogy inkább a történeti ér. dekességekről, semmint önmagáról beszél. Pedig van mivel dicsekednie. Több tanulmányával megyei első, országos második, harmadik díjat ért el. Földolgozta többek között Márkáz község lakóinak vezeték- és ragadványneveit, vagy ugyancsak Márkáz és Visonta külterületének földrajzi neveit. A legújabb: Az 1983-as év krónikája a Visontai Reménység Mgtsz- ben. Búcsúzóul még elmondja: — Ez a tevékenység végtelen lehetőségeket rejt magában! Csak lenne több időm! Annak azonban örülök, hogy nemcsak arról gondoskodtam: legyen miről mesélni. Hanem arról is: legyen kinek. Hét fiú unokám van... A Gárdonyi Géza Színházban Székely János: Vak Béla király A drámaíró jámbor történelmi példázatnak. afféle moralitásnak nevezi most bemutatandó darabját. A történelem iránt érdeklődők azonban tudják, hogy ez a modern színpadi elmélkedés a XII. századnak egy nagyon is neuralgikus pontját, kegyetlen közjátékokkal telített korszakát idézi: harminchárom éves a vak király, amikor 1141. február 13-án meghal. És mi-minden esik meg vele és körülötte ez alatt az idő alatt! Kálmán az ötéves gyer- mek-Bélát apjával, Álmos herceggel együtt megvakít- tatja, hogy soha többé ne lehessen szándéka egyiknek sem a trón megszerzésére, mert azt a nagy műveltségű Kálmán saját fiának, II. Istvánnak szánta. Béla a pécsváradi monostorban rejtőzködik, amíg II. István or- szágol. Kálmán fia, István utód nélkül, testileg-lelkileg halálra éretten — már harmincéves korában — értesül arról, hogy mégis van az országban Árpád-sarja- dék: Bélát magához emeli, asszonyt is szerezve neki a szerb Ilona személyében, biztosítva is a vaknak a trónutódlást, 1131-ben bekövetkezett halálával. De ebben a korban éppen a családi viszonyok kuszasága és egyéb okok miatt trónkövetelő mindig is akadhatott — főleg a gazdagodó főemberek pártütései miatt — így hát Vak Bélának is meg kellett védenie jogait, 1132-ben. Kitudakolandó a főurak szándékait, országgyűlést hívott Aradra és az útközben feltett egyetlen kérdésre adott tétova válasz miatt hatvannyolc főembert legyilkolta- tott. Később ügyes diplomatának tűnt. felesége és sógora, Belos komoly szerepet játszottak a trón körül, de Vak Béla életének a befejezése nem sokban különbözött II. Istvánétól: az ivócimborák befolyására ártatlanokkal szemben is képes volt kegyetlenkedni. Hogy mit ad elő a véres középkort idéző moralitás, majd kitetszik. A Pesti Színház legjobb erőit vonultatja fel ebben a darabban. A főbb szerepekben Kern Andrást, Bács Ferencet, Mádi Szabó Gábort, Huszár Lászlót, Kaszás Attilát, Lukács Sándort, Hernádi Juditot, Hegedűs D. Gézát, Szakácsi Sándort láthatja majd vasárnap az egri közönség. A darabot Marton László rendezte. A díjnyertes szovjet filmek között van a Végtelen nappalok és a Gyermekkorunk tangója. Bolgár alkotás az X. Borisz, míg a Balkán expressz a jugoszláv filmgyártást képviseli. öt Oscar-díj nyertese az amerikai Becéző szavak, amelynek főszerepeiben Shirley McLaine, Debra Winger és Jack Nicholson alakítja. Az amerikai filmek közül említsük még meg Woody Allen művét, a címe: Brodway Danny Rose. Allen partnere Mia Fárrow. Az Indiana Jones című filmet Steven Spielberg. George Lucas és Harrison Ford neve fémjelzi. A rég nem látott Sophia Loren a főszereplője a Szemünk fénye című olasz filmnek, amelyben az egyik fia a partnere. Werner Herzog neves NSZK- beli rendező hazai színekben készítette Ahol a zöld hangyák álmodnak című különös filmjét, amelynek színhelye Ausztrália. A Coca-Cola kölyök viszont ausztrál film, rendezője a jugoszláv Dusán Makavejev. Szerepel még a válogatásban a többi között a botswanai Hóbortos népség 11. a kolumbiai Keselyűket nem temetnek naponta valamint az Örült család című japán vígjáték. Március 13—19. között rendezik meg hazánkban a francia filmhetet, amelyre művészdelegációt várnak. Claude Pinoteau rendező, Sophie Marceau és Michel Blanc színművészek érkezését várjuk. A filmhét nyitó- előadásán a Ne vedd el tőlem a Napot című produkció szerepel, amelynek Michel Blanc a főszereplője. A filmhét műsorán lesz még Pinoteau A hetedik célpont, Alain Renais Háborús szerelem című filmje, valamint a Tango: Gardel száműzetése. Március 6—12. között kerül sor az argentin filmhétre, amelynek filmjei: A hivatalos változat (a díszelőadás filmje), az Eszmélés, az Ó, Argentína, A sors kegyetlensége, A Don Segundo Sombra és a Gyilkosság a nemzetgyűlésben. Mikes Márta Anekdotakincstár Jókedvű magyar tudósok Apró történeteivel emberi közelségbe hozza kultúránk és tudományos életünk nagy alakjait Bisztray Gyula 1972-ben megjelent Jókedvű magyar tudósok című anekdotagyűjteménye. A könyv nemcsak szórakoztató célú történetek füzére, hanem művelődés- történeti adalékok tára is. A szerző hagyománymentő feladatra is vállalkozott, mert a korábbi gyűjtemények hasznosítható emlékeinek összegyűjtése mel-. lett író- és tudóstársak segítségével a még élő száj- hagyomány írásba foglalását is vállalta. A londoni emigráció alatt Pulszky Ferenc, a magyar archeológia egyik alapítója, a Nemzeti Múzeum hajdani igazgatója kezelte a menekültek segélypénztárát. Egy alkalommal az egyik emigránstársa — a kért újabb segély megtagadása miatt — a nyílt utcán megtámadta, és bécsmérelte Pulszkyt. Az összekoccanást pisztolypárbajjal kellett elintézni. Az első lövést a magáról megfeledkezett emigráns adta le, de nem talált. Ekkor Pulszky végignézett ellenfelén, leeresztette pisztolyát, és távozott. Mikor segédei kérdezték, miért nem élt a lövés jogával, a tudós csak ennyit mondott: — Ugyan, csak nem vagyok bolond, hogy saját kabátomra lőjek! Kodály Zoltán szabálytalanul, nem a kijelölt átkelőhelyen kelt át a Nép- köztársaság útján. A közlekedési rend szigorú őre megállítja hát, és kezdi kikérdezni : — Neve? — Kodály ZoL tán. — Foglalkozása? — Zeneszerző-tanár. — Lakása? — Népköztársaság útja 87—89. — Havi jövedelme? — Negyven-ötvenezer forint. A rendőr végignézett a hosszú hajú szabálysértőn, bosszúsan becsapta noteszét, s részvétteljesen mondta: — Hallja, jó ember, most az egyszer elmehet. De máskor jobban vigyázzon magára, mert visszakísérjük ám! Farkas Géza, 1921-től 1934-ig az élettan és felsőbb anatómia professzora, egyike volt a legszigorúbb vizsgáztató tanároknak. Nevét a medikusok rettegve emlegették. Történt egy nyáron, hogy egy fiatalember a Dunából kimentett egy fuldokló für- dőzőt. A megmentett, amikor megtudta, hogy a meg- mentője medikus, így. szólt: — Barátom, kérjen bár. mit, megteszem. Én tudniillik Farkas professzor vagyok. — Jaj! — dadogta szederjes arccal a bátor megmentő. — Csak azt kérem, ne tessék elárulni a kollégáimnak, hogy én mentettem ki a professzor urat! Kuntner Róbert a műegyetemen az üzemgazdaságtan professzora volt. Hallgatóinak tanúsága szerint „száraz” szaktárgya iránt is tudott érdeklődést kelteni. Néhány derűs színfolt előadásaiból: — A kettőskönyvvitel legősibb és legegyszerűbb formája, ha a kocsmáros krétája duplán fog. — Az első világháború utáni idők kedveztek a közkereseti társaságoknak. Társultak olyan egyének, kik közül az egyiknek pénze volt, a másiknak tapasztalata. Persze, a végén emen. nek volt pénze, és amannak tapasztalata. K. Gy. M. (erdős) Woody Allen és Mia Farrow a Broadway Danny Rose című filmben
