Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-22 / 69. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1986. március 22., szombat A tavasz hivatalos beköszöntésével, ahogy jobbra fordul az idő, egyre többen kirándulnak fiatalok és idősek a Bükki Nemzeti Parkba. Ez ismét arra int bennünket, hogy az ott levő értékeket még inkább megbecsüljük. Mai összeállításunkban a Bükk állatvilágának néhány különlegességére hívjuk fel a figyelmet. A fák doktorai: a harkályok A legtöbb fán élő madár az erdő koronaszintjét használja ki. A kihasználatlanul maradt fatörzsszintet, mint élőhelyet foglalják el a harkályok. A fa kérgében és alatta rovarok élnek, amelyekhez legkönnyebben a harkályok férnek hozzá. A fa törzsében védettebb a költés és biztonságosabb hely sok ellenséggel szemben, mint az odún kívül. A kiszáradt ágakból dobolásukkal messzire elhallatszó hangokat tudnak elővarázsolni ezek a madarak. Kora tavasszal, amikor még nem érkeznek meg énekes madaraink, el sem tudnánk képzelni erdeinket a harkályok kacagó kiáltásai, dobolása és kopácsolása nélkül. A harkályok nem túl bosszú csőre rendkívül kemény és éles hegyben végződik. E vésőszerü csőrrel fúrják-faragják a fát és nagy darab szilánkokat is kivágnak belőle. A fészkelőhelyül szolgáló odúkat is így ácsolják ki, méghozzá fölös számban. A harkályok az erdő más állatainak szállás- csinálői. Általuk jut lakáshoz a mókus, a pele és sok mindenféle madár is. Csak a beteg, pusztuló fákat faragják. Táplálékszerzés kpzben a kemény ütések utat’nyitnak a nyelvnek a káros rovarok és rovarlárvák járataiba. Nyelvük vékony, de rendkívül hosszú és mozgékony, amely féregszerű mozgással mélyen csúszik be a bogarak járataiba, a repedésekbe és a résékbe. A több apró .szaruszigonnyal ellátott nyelvcsúcs szerzi meg a zsákmányt. Csodálatos a fák „doktora” ütéseinek célbiztonsága. Egy bizonyos ponton kopácsol és rendszerint valami járatra talál, amelynek végén a lárva rejtőzik. Bizonyára fülének is fontos szerep jut ebben a műveletben. A fának a hangjából ismeri fel, hogy van-e alatta odvas rész. Lehetséges az is, hogy fel tudja fogni ia lárvák rágcsálá- sának zörejét is. Mindenki látta már, hogyan fogódzik meg a harkály a fán, és hogyan kúszik azon. Rendszerint csavarvonalban halad fölfelé. Ilyenkor farktollai is segítik mozgását, amelyek megtámasztják testét. Még oldalt is biztosan csúszik a fatörzsön körbe. Annál különösebb. hogy fejjel lefelé nem képes kúszni, mint a csuszka. Jól repül lekerekített, nem különlegesen hosszú szárnyaival. Repülése során gyorsan csapkod szárnyaival, majd azokat testéhez szorítja. A műveletet folyamatosan Ismétli. Ennek eredménye öblös, hullámos repülése, amivel nagyobb távolságokra nem szokott vállalkozni. A harkályok fiókái fészeklakók. Az ivadékgondozás egész műveletét közösen végzik az öregek. A. csupasz faodút úgy tartják tisztán, hogy fiaik farktövére mért csőrütéssel azokat időben az ürülék leadására ösztönzik. A harkályok télen lakott területekre, kertekbe, parkokba is behúzódnak élelmiszerszerzés végett, ezért könnyen megfigyelhetők. Sztklaerdők, törmelékes lejtők, rontott tölgyesek jellegzetes faja a szürke küllő. (Eszmei értéke: 1000 forint.) Legnagyobb harkályfajunk a fekete harkály. Csaknem varjú nagyságú. A síkság és a hegyek nagy fenyveseit, bükköseit lakja, ahol vastag törzsű fákba körülbelül fél méter mély odút készít. Főleg farontó bogarak lárváival, de hangyákkal és bábjaikkal is táplálkozik. (Eszmei értéke: 3000 forint.) A zöld küllő a ritkás erdőket, parkokat, gyümölcsösöket lakja. A tojásokon felváltva ül a tojó és a hím. A fiatalok kirepülés után kóborolnak, de nem vonulnak. (Esz- mei értéke: 1000 forint.) Harkályfajok még: a nagy fakopács (eszmei értéke: 1000 forint), a közép fakopács (eszmei értéke: 1000 forint), a kis fakopács (eszmei értéke: 1000 forint), a balkáni fakopács (eszmei értéke. 1000 forint), a fehér hátú fakopács (eszmei értéke: 3000 forint). Miként ,a többi madárfaj, úgy a harkályok is kíméletet, védelmet érdemelnek. Dr. Vajon Imre A Bükk hegység ritkasága A sápadt szemeslepke A címben is szereplő elnevezés sajnos nem a legszerencsésebb. Az angol köznapi szóhasználat erdei barna sze- meslepkének, míg a francia és a német „bacchánsnő"- nek nevezi! Ezt az igen dekoratív, ritkának számító lepkét elsőként Scopoli János Antal, selmeci akadémiánk egykori tanára írta le Lopinga achine néven 1763-ban, az ..Entomologica Carniolioa” című összeállításában. ' A lepke elterjedési területe kifejezetten Eurázsia mérsékelt övi tájaira korlátozódik. Nevezetesen Franciaországtól az Amur vidékén keresztül Japánig húzódó sáv mentén. A populációk mindenütt erősen lokálisak és sehol nem gyakoriak. A lepke feje és szeme nagy. mely utóbbit ritka szőrzet borít. Csápja egyenletesén vastagodik egészen a bunkóig. Ajaktapogatója erőteljes. Első szárnyának csúcsa lekerekített, az erek töve fel. fújt. Hátulsó szárnya ovális alakú, a „sejt” igen ferdén lemetszett, míg a szegély gyengén hullámos. A lepke a „szemesek” családjában eléggé elszigetelten áll, mind sajátos és feltűnő rajzolata, mind az ivarszervi felépítése alapján. A hím szárnyának felszíne sötét, — míg a nőstényé két ár. nyalattál világosabb kávébarna. A szemfoltsorok tel. jesek, a foltok feketék, a felszínen levőknek nincs pupillájuk. A foltokat keskeny. sárga gyűrű veszi körül; mögöttük a fonákról áttetsző, elmosódott, sárga vonal húzódik. Mindkét ivar szárnyainak fonákja hasonló, a hímeké azonban sötétebb és élesebb rajzolatú. A hátulsó szárny fonákja az elülsőnél mélyebb tónusú; szürkével behintett sárgásbarna. A szemfoltsor pettyeinek fehér pupillája van. A sárgás gyűrűk szélesek, olykor sávvá olvadnak össze: — az elülső szárnyon sárga, míg a hátulsón fehér színű, zegzugos csík határolja őket. A szegélyek mentén három cikcakkos vagy hullámos, sötét vonal fut végig (1. ábra). Szárnyainak szabványosan mért fesztávol- sága: 45 .. . 54 milliméter. A faj Magyarországon kevés helyen, de főként a dús aljnövényzetű, kevert állományú erdők nedves tisztásain fordul elő. Tipikus lelőhelye a tornai karszt magas, füves, lápos, ligetes erdőszélei. A Bükk-hegységből egyetlen előfordulási helye ismert; nevezetesen a Felsö. tárkány fölött induló Oldalvölgy. Pontosítva: a Közép. orom két oldalán lefutó forráspatakok találkozásánál, lévő ingoványos terület. A Bükkjhegység autentikus kutatói, így Reskovics Miklós, (+1964). Zöld Lajos, (+1981), Antal István (+1981) és Jab. lonkay József a hatvanas évek elején ugyan gyűjtöttek itt néhány példányt, de a lelőhelyet nem publikálták. A fenti lepkék a gyöngyösi Mátra Múzeumban vannak. Sajnos 1965 táján egy por. talanított, erdészeti feltáró- utat építettek a jelzett területen; — amely a lillafüredi utat összeköti a Hór-yatak völgyével. A földmunkálatok és az intenzív fakitermelés következtében a lelőhely súlyosan károsodott, és úgy tűnt, hogy az állat innen véglegesen kipusztult. Szerencsére a cikk szerzőjének 1983-ban, a jelzett helyen K)mm alkalma volt látni néhány példányt, és így sikerült megfigyelnie az imágó viselkedését. A lepke röpte gyengéd, nem kitartó. A kora délelőtti órákban már jelentkeznek, ilyenkor a cserjék és a bokrok levelein sütkéreznek. A déli óráktól inkább a félárnyékban tartózkodnak, kb. 1 méter magasságban. Különösen nagy szárazság idején a földút menti nedves talajon szívo. gatnak. A hazai populációk megegyeznek a krajnai (ma Szlovén Köztársaság Jugoszláviában, s Száva folyó forrásvidékén) törzsalakkal. Egyetlen nemzedéke május végétől július közepéig repül. A mi átlagos éghajlati viszonyaink között a hímek június közepén, a nőstények kb. két hét múltával jelentkeznek. A hernyó halványzöld, a hátán három sötétebb, oldalán pedig két világosabb vonal fut végig. Feje feketével pontozott sárgásbarna (2. ábra). Az augusztusban kikelő kis hernyó éjjel táplálkozik, miközben felkészül az átte- lelésre. Végleges formáját április-május folyamán éri el, miközben az alábbi növényeket fogyasztja: szürke sás (Carex glauca), ebbúza (Triticium caninum), különféle fűfélék (Poa, Carex, Lo- lium, Dactilis. Brachypodi- um, Melica, Agriopyrum, Deschampsia, Calamagrostis, stb.) A felsorolt példákból is jól látható, hogy a lepkének gazdasági jelentősége nincsen! A báb zöld, oldalán 2 fehér sáv húzódik végig. Az állat sajnos nincs rajta a védett fajok listáján! Hozzávetőlegesen becsült eszmei értéke így kb. 2—3000 forintra tehető. Lóska Péter Védett madarak A mai emberek zöme alig ismeri ragadozó madarainkat. A sas, sólyom, héja, ölyv már inkább csak szólásokban, közmondásokban, versekben, mesékben használatos nevek. A múltban tűzzel-vassal irtották a ragadozó madarakat, mivel sok bosszúságot és kárt okoztak a falusi népnek. Ma már mindegyik ritkaság, és a kipusztulástól kell óvni őket. Csak azért van még néhány darab belőlük, mert kitűnő röptűkkel messzire elkalandoznak, és egyes, nehezen hozzáférhető helyeken még zavartalanul maradhatnak. Ezeknek a ritka, természeti kincsnek tekinthető madaraknak tilos a befogása, fészkeik zavarása, tojásaik kiszedése is. Súlyos pénzbüntetéssel sújtják, aki ragadozó maA denevérek stopperórája A földön csaknem ezer denevérfaj él, s ezeknek mintegy háromnegyed része éjjel vakrepüléssel ejti el zsákmányát. Tájékozódási rendszerük az ultrahang tartományában működő hangradar, azaz szonár. Gégéjük az ultrahangok forrása, az adó. Az általa kibocsátott és a környezet tárgyairól visszaverődő ultrahangokat finom hallású fülük felfogja, s valóságos akusztikai képet „rajzol” bennük az éjszaka világáról. A táplálékforráso- * kért folyó vetélkedés eredményeképpen a denevérek sokféle élőhelyet hódítottak meg. Bizonyos fajok nektárt és virágport esznek, mások az emlősök vérét szívják, megint mások rovarokra, egerekre vadásznak vagy halat fognak. Természetesen a denevér számára a zsákmány akusztikai képének felismerésénél is fontosabb az, hogy megtudja, hol és hogyan mozog az. A hallható hang és az ultrahang a levegőben egyaránt másodpercenként 331 méter sebességgel terjed. A denevér hangja, ha mondjuk egy 10 m távolságban lévő rovarba ütközve visszaverődik, 60 ezredmásodperc múltán ér vissza hozzá. A zsákmány keresése közben a denevér ezredmásodpercenként ad ki egy jelet, s a visszhangok is ilyen rettentő gyors ütemben érkeznek vissza hozzá. A denevérnek a visszhang visszaérkezéséig eltelt időt kell mérnie ahhoz, hogy megtudja, milyen messze van a kiszemelt zsákmány. Az agyában tehát egy olyan időmérő „szet- kezet”-nek kell rejlenie, amely elképesztő pontossággal működik. Ilyen szerkezetet mi, emberek csak a kvarcóra feltalálása óta ismerünk, a denevérek ideg- rendszerében azonban már 50 millió év óta „ketyeg” egy ilyen. Ám azt egyelőre nem tudjuk, hogy miként működik ez a pontos biológiai óra. Csak annyi bizonyos, hogy stopperóraként használják: akkor indul, amikor a visszhang visszaérkezik a fülébe. Egyesült Államokbeli kutatók a denevérek agykérgében találtak olyan idegsejtcso- portokat, amelyek csak rövid időfutamokra reagálnak, azaz a közeli tárgyakról visszaverődő visszhangokra, más sejtek pedig csak a hosszabb időfutamokra felelnek. Ahogyan a denevér a betájolt zsákmány felé repül, először a hosszabb időtartamokra érzékeny ideg- sejtjei ingerlődnek, s ahogyan közeledik a zsákmány, úgy lépnek működésbe a rö- videbb reakció idejű idegsejtek. darat megöl, vagy fészkét kifosztja. Védelmük már csak azért is fontos, mert hiányuk a mezőgazdaságban is érezhető. Soha nem képzelt mennyiségben elszaporodtak a mezei pockok, egerek és egyéb rágcsáló kártevők, amelyeknek éppen ragadazó madaraink voltak legjelentősebb pusztítói.----------------------------------------------------------------------------------------------------------A GRIA BÚTORGYÁR MINTABOLTJÁBAN EGER, KISTÁLYAI ÚT 8. Lakosság és közület részére egyéb termékeink mellett kis- és nagyméretű íróasztal karszékkel együtt, rusztikus stílusban kapható, AMÍG A KÉSZLET TART. Előjegyzést is felveszünk, Eger területére díjmentes szállítást vállalunk. NYITVA TARTÁS: Hétfő 9-17-ig keddtől péntekig 9—15-ig szombaton ZÁRVA
