Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-10 / 34. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. február 10., hétfő ■Hír *• VÁLASZOL AZ ILLETÉKES Engedély nélkül is... Nem az Emász hibájából Nem kaptunk még választ sem kötjük engedélyhez, természetesen törekszünk az illetékesség betartására, vagyis minden vállalati dolgozó munkaterületére, hatáskörébe, jogkörébe tartozó kérdésekről nyilatkozzon. Azt hiszem, a Népújság munkatársai sem akartak mást, ezért elnézésüket kérem a fogadtatásért és a történtekért. Jelen levelemmel egyidejűleg ismételten intézkedtem, hogy az üzemek vezetői az ide vonatkozó, 15 1978. ÉVM. sz. utasítást megismerjék, amely a sajtó tájékoztatására vonatkozó előírásokat, kötelezettségeket tartalmazza.” ★ Ezek után hamarosan újra visszatérünk Recskre, hogy érdemben is foglalkozhassunk a témával. (A szerk.) w ményt a lakás belső villamos hálózatának hibája okozta. Az áramszolgáltatói tulajdonú hálózaton a vizsgálat — értesülésem szerint — rendellenességet nem tapasztalt. Szabó István, üzemigazgató Heves megye egyik legidősebb önkéntes tűzoltó testületé minden évben megrendezi szokásos értekezletét Bol. dogon s azt követő vidám tűzoltóbálját. A 75 éves múltra visszatekintő kis közösség tagjai mellett részt vesznek a farsang előtti mulatságon a pártoló tagok is a hajnalig tartó vigadalomban (Fotó: Szabó Sándor) HIÁNYZÓ SZOLGÁLTATÁSOK Gondolatok a fürdőről ■■ üzen „KISMAMA" JELIGÉRE, MÁRKÁZ: Egy gyermek után csak egyféle módon járhat kedvezmény, tehát a gyesen levő mama betegsége idején nem lehet táppénzre venni az édesapát, még akkor sem, ha a gyermek is beteg lenne. A megoldás csak az, hogy az anya kórházi tartózkodása idején szabadságon vagy fizetés nélküli szabadságon legyen az édesapa. Amennyiben az anya betegsége előreláthatóan 30 napnál tovább tartana, mód van arra, hogy megszakítsa a gyermekgondozási segélyt, s táppénzt igényeljen, de kórházi tartózkodása alatt — ha a gyermek egészséges — akkor sem lehet táppénzes állományba venni az apát. Sajnos más megoldás, mint a szabadság igénybevétele, nincs. Második kérdésére már némiképp kedvezőbb választ adhatunk. Amennyiben a vállalt határidőre nem születik meg a második gyermek, de orvosilag igazolható, hogy terhes, a határidőt a szülés várható időpontjáig meghosszabbítják. Ha nem, akkor a határidő letelte után levélben kérheti a visszafizetés kedvezményes módjának megállapítását. Erről minden esetben egyéni elbírálás alapján döntenek. Természetesen e levélben a körülményeket ismertetni szükséges. „BÁNYÁSZ" JELIGÉRE, ISTENMEZEJE: Értesülése helyes, valóban jár kedvezmény az áramfogyasztásnál a nyugdíjas bányászoknak. Kérésével volt munkahelyéhez kell fordulnia, ahonnan hivatalból kérik majd az Emász-tól a kedvezmény megadását. A SZOT címe: Budapest, Dózsa György út 84/b., 1068. „ÉVES SZABADSÁG" JELIGÉRE, GYÖNGYÖSSOLYMOS: A termelőszövetkezet alapszabályában rögzítve van, hogy mennyi szabadság jár évente a szövetkezet tagjának. Ezt alapul véve kell megállapítani az ön szabadságát, mely a gyes alapján, az egy évre megfelelő szabadság, plusz a töredék évre arányosan járó idő. Amennyiben a szülés előtt vagy azt követően, a gyes megkezdése előtt, nem vette ki az arra az évre járó szabadságát, természetesen időarányosan arra is jogosult. Ezek figyelembevételével, kérje szabadsága kiadását a gyes letöltése után. Nemrégiben arról szólt egy recski kőbányai riport helyett írásunk, hogy az üzemvezető-helyettes engedély nélkül nem volt hajlandó tájékoztatni bennünket munkájukról. Cseh Zoltán, az „Északkő”, Észak-magyarországi Kőbánya Vállalat igazgatója, levélben arról értesített bennünket, hogy a vállalat vezetése semmiféle engedélyhez nem köti a nyilatkozatokat. A lapunkban megjelent glosszára a következőket válaszolta: „Sajnálattal állapítottam meg, hogy lapjuk munkatársait vállalatunk recski üzemének üzemvezető-helyettese, enyhén kifejezve, nem volt hajlandó informálni a bánya tevékenységéről, a dolgozók téli helytállásáról. Szíves tájékoztatásul közlöm, hogy a sajtó részére történő nyilatkozásokat nem A Népújság 1986. február 4.-i számában közlemény jelent meg az Eger, Könyök u. 79. számú házban, 1986. február 1-én bekövetkezett, kettős halálos áramütéses balesetről. A közlemény félreérthető. A sajnálatos eseA Népújság 1986. január 27-i számában, „Jótállás, ó!” címmel megjelent cikkükre, tájékoztatjuk Önöket, hogy szövetkezetünk még 1985. március hónap folyamán értesítette a gyártóművet az alkatrészhiányról. A gyártóműtől erre vonatkozóan sem választ, sem a kérdéses tömlőt nem kaptuk meg. Cikkük megjelenésével egyidőben, a panaszos tájéA Népújság január 30-i számában, „Sötét belváros” címmel megjelent cikkre az alábbi tájékoztatást adom: Terveink között szerepel a történelmileg védett városközpont teljes közvilágításának rekonstrukciója. Már elkészültek az erre vonatkozó tervek, valamint a belváros stílusához illeszkedő lámpafejek, falikarok és oszlopok prototípusa, mely alapján ez évben az egri öntöde segítségével megkezdődik a sorozatgyártás. A rekonstrukciót az idén kezdjük a Zalár utcával, és az anyagi lehetőségek függvényében, folyamatosan terkoztatta szövetkezetünket, hogy a Lenti Faipari Szövetkezet postán — utánvéttel — két darab tömlőt küldött részére. Szövetkezetünk — tekintettel arra, hogy a tömlő meghibásodása garanciális jellegű volt — a tömlő ellenértékével kártalanította a panaszost. Kulcsár Viktor elnök jesztjük ki a belváros utcáira és tereire. Gondoskodtunk azonban arról, hogy a végleges megoldásig az Emász Vállalat cserélje ki a meglevő lámpahelyeken a régi, elhasználódott lámpákat újra, valamint intézkedtünk, hogy az épületrekonstrukciók során lebontott és visszahelyezhető lámpákat újra felszereljék. Ezeket a munkálatokat az Emász Vállalat az elmúlt héten elvégezte. Tudjuk, hogy ez a megoldás korántsem eredményez kielégítő közvilágítást, de kérjük a lakosság szíves megértését és türelmét addig, amíg a végleges, mind esztétikai, mind világítástechnikai szempontból megfelelő világítás elkészül. Farkas Imre, osztályvezető főmérnök LEVELEINK KOZOTT TALLÓZVA A módszer valóban jó lenne... A minap érdekes kisfilmet láthattak a nézők a tv-ben. Arról szólt az egész, hogy az NSZK-ban az egyik építővállalat — hogy eleget tegyen a vevők igényének, s „fennmaradjon” a piacon, úgy építi a lakásokat, hogy a munkálatokat az építtetők, a jövendő tulajdonosok figyelemmel kísérhetik, a belső munkálatoknál kiválaszthatják a tetszésüknek és zsebüknek legjobban megfelelő berendezéseket stb. A kis- film után nyilatkozott az építési minisztérium illetékese is, mondván, valóban követendő, helyes a példa. Mindez egy levélről jutott eszembe, melyet dr. Habis Györgyné írt. Írása mintegy elrettentő példa arra, hogyan nem szabad építeni, s hogyan lehet a tulajdonosok jogos panaszát egymásnak „átpasszolni”. Írja, 1981-ben költöztek be többször megkísérelt műszaki átadás után nyolcvanlakásos OTP-s házukba. Hamarosan kiderült, egy tűzrendészed ellenőrzés során, hogy akad jó néhány olyan hiányosság, amit még az átadás előtt el kellett volna hárítani. A lakók érdekképviseletében a közös megbízott akkor kezdte el (még nem sejtette, hogy) reménytelen küszködését a hibák helyrehozásáért. Megkereste az építőt, az átadót, az átvevőt, de mindenütt elutasították. A hiba pedig maradt. Olyannyira, hogy a legutóbbi tűzrendészed ellenőrzés után már ki is szabták a bírságot —■ a lakókra. Nem vitatják, a hibák valósak. Csupán azon törik a fejüket, hogy miért nekik kell fizetniük mások hanyagsága miatt. S mit tehetnek? Fizetnek. Ha egyetlen példa volna ez, akkor is szót kellene emelni az ilyen és hasonló mulasztások ellen. De sajnos nem egyedi eset. Kötetekbe lehetne foglalni a pótlólagos hibajegyzékek ellenére is ki- javítatlan hibákat. Pedig a lakók megfizetik a lakások árát, éppúgy, mintha azok teljesen hibátlanok lennének. Az indokok közismertek, kevés a szakember, olykor nem lehet megfelelő anyagot kapni és így tovább, és így tovább . .. Kifogás mindig van, pedig az alapigazság az, hogy az építőipar — és sajnos, kevés a kivétel — enyhén fogalmazva is, nem áll feladata magaslatán. S mivel egyre nagyobb az igény a lakásokra, az emberek, akik alig várják, hogy beköltözzenek, kénytelenek elfogadni azt, amit kapnak. Ráadásul ott sem lehetnek, amikor a hibás lakásokat átveszik. Egyetértünk a minisztérium illetékesével, csakugyan követendő példa, amit a filmen láthattunk. S jó lenne, ha erről nem csupán beszélnénk, hanem egyet és mást módosítva a jelenlegi gyakorlaton, előbbre is lépnénk. Várjuk kedves vendégeinket! — invitál a strandra a Heves Megyei Vízmű Vállalat, újsághirdetésében. A szíves meghívás olvastán azonban, örömünkbe üröm is vegyül, mert: „Február 1-től, több jegytípus ára, a költségek emelkedése miatt, változik, a szezon- és „10”- es bérlet megszűnik”. Jó hír is akad azért a hirdetésben, csak a megfelelő nézőpontot kell megtalálni hozzá. Kedvezményként szerepel ugyanis a nyitva tartás megváltozása, az eddigi 8 óra helyett, 9 órai nyitás. Igaz, a délelőttből elvett egy órát este megkapjuk, hisz 20 órakor zár majd a strand nyári időszakban. A kedvezmények között szerepel még valami, amit semmiképp sem szabadna annak tartani: október 1. és április 30-a között, a hétvégeken is hétköznapi díjat számolnak ezentúl. Ez a korrekt! Az udvarias hangú, de a lényeget tekintve szűkszavú közlemény (lásd: költségek emelkedése?!) mélyen elgondolkodtatja most a kis és nagy családokat, hiszen jobbára a hétvégeken szeretnének gyermekeikkel strandra járni a nyár folyamán. Már az elmúlt években is zavarba ejtő volt egy négytagú család jegyváltása, mert szombaton és vasárnap diákjegyet nem adtak ki. Az ötéves még gyermeknek számított, de a 8—10 éves már nagykorúsítva szurkolhatta le a húszast — eddig. Ezentúl 25-öt fog fizetni. Ha a kedves fürdőzőven- dég is kifüggeszthetné az új díjtáblázat mellé a maga — stranddal szemben támasztott — kívánalmát, azon is lenne egy-két megszívlelendő dolog. A magas belépőjegyekért, megnyirbált kedvezményekért cserébe, minden igényt kielégítő, színvonalas szolgáltatás járna. S mit kap? Gyakran okoz gondot a vízhiány. Előfordul, hogy 10—15 ezer ember is megfordul naponta az egri strandon. Az útikönyvekben ajánlott strandi látványosság és fürdési mód, a „dögönyöző” évek óta nem működik rendszeresen. (Mínusz egy szolgáltatás.) A medencék rendjének felügyelete sem megoldott. Tudomásul kéne már venni, hogy az egri strand nemzetközi forgalmú, ezért aztán naiv igyekezet a „für- dőzők tizenkét pontjának” gyakori felolvasása a hangosbeszélőn. Egyébként sem üdvös, hogy a hangosbeszélő folyvást kioktassa az embereket. Nemcsak olcsó gyermek- és diákjegyek nincsenek, de igényeiknek megfelelő medencék sem. Igaz, tervek voltak, vannak és lesznek, de pancsoló, normális méretű gyermekmedence mégsem épült. A „falatozósor” kulturálat- lansága — tarlóra emlékeztető talaj, szemét, összevisz- szaság! — mindenkinek szemet szúr. Megfogyatkoztak a kedvelt műanyag napozóágyak, a napernyők, kevés a szék, s eltűntek a kabinsorok elől a lábmosók. Nyomtalanul eltűnt a strand egykori ékessége, az 50-es években épült, négy- rekeszes, földbe süllyesztett akvárium is, melyet a TIT tartott fenn, s az ismeretterjesztést szolgálta. „Az egri meleg vizek növényei és állatai nagy értéket jelentenek ... egy viruló trópusi életközösség méltóképpen reprezentálná az egri meleg, víz adottságait” — írta pár éve tanulmányában dr. Suba János, az egri főiskola docense. A fürdözök itt felsorolt óhajai nem luxusigényekI Mindehhez természetesen azért hozzá tartozik, hogy „fehér aranyunk” sorsáért nem csupán a Heves Megyei Vízmű Vállalat a felelős. A strand fenntartásához és fejlesztéséhez az országos szervek hathatós támogatása is- kellene. A vízműnek és a városszépítő egyesületnek pedig kötelessége a strandfürdő múltból örökölt jó adottságait, műemléki építményeit rezervátumba illő növény- és állatritkaságait, megóvni. Ilosvai Ferenc, Eger A KAEV.4. Sz. Gyára (Gyöngyös, Karácsondi út 15.) felvesz vezérléstechnikában jártas elektromérnököt, gyártástechnológust és tmk-művezetct 5 éves tmk-gyakorlattal, gépésztechnikusi végzettséggel. Jelentkezni lehet személyesen a gyár munkaügyi csoportjánál vagya 12-284-es telefonon. A gyárhoz a 4. sz. helyi járat közlekedik. Utcanévadó a városkapu i Ahogy ez már lenni szokott történelmi városoknál, rejtelmeket takarnak az első látásra egyszerűnek tűnő helynevek. A Baktaiút—Kovács János—Bartakovics utca—Tündérpart környékén egykoron egy kapu állt■ Az Alföldről, illetve a hegyi legelőkről a kanászok és kondások — a nép- és szájhagyomány szerint — itt hajtották be a nyájakat, a kon- dát s más lábas jószágot. A Szalapart lakói maguk is állattenyésztéssel, növénytermeléssel foglalkoztak, s akkoriban ez a bizonyos városkapu éles, hegyes cölöpökből úgynevezett sertekarókból készült. Az idősebb hóstyai lakosok még emlékeznek nagyapáink elmondásából arra, hogy az errefelé terelt nyájak, közül némelyik jószág meg-meg- állt vakaródzni a karók mellett. A történelmi adatok is bizonyítják, hogy a XVIII. századtól már élő elnevezés volt a Sertekapu, s környékét is Serteköznek hívták. Az egri főiskola nyelvészeti tanszékének nyugdíjas tortára dr. Bakos József az elnevezésről több cikket publikált a Magyar Nyelvőr hasábjain. Még az idén elkezdődik a rekonstrukció
