Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-10 / 34. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. február 10., hétfő 3. r Tanácsi forintok Demeter Pál Bársony Dénes Balázs Győző Madarasi Sándor Kuderna Ferenc (Fotó: Perl Márton) MŰSZAKI FEJLESZTÉSSEL, JÓ KÖZÖSSÉGI SZELLEMBEN A Csepel Autóban a jövőbe tekintenek A Csepel Autógyár egri gyárának munkásgyűlésén nemrég Demeter Pál igazgató bizakodóan értékelte az elmúlt időszak eredményeit. Visszatekintve a VI. ötéves tervre, a termelés évi 11 százalékos növekedéséről számolhatott be. Ez idő alatt jó szervezéssel megháromszorozták az élőmun- ika hatékonyságát, a megelőző öt évhez képest. A jövőt illetően is reménykedhetnek, hiszen a VII. ötéves tervben háromszázmillió forint értékű beruházást valósítanak meg az egri telephelyen. A „B"-csarnok két új épületszárnnyal bővül, s az itt elhelyezendő RABOMATIC gépsor már a jövő technikáját honosítja meg az üzemben. A gyár igazgatóját, s néhány dolgozóját arról kérdeztük, hogy milyen kívánalmakkal, gondokkal tekintenek a jövőbe. Ügy hiszem, nem én vagyok az egyetlen, akj állha. ■ tatosan, de mégiscsak hiába. ’ valóan kerestem logikát a hivatalok néhány pénzügyi döntésében. A példák mindenkinél kéznél voltak: miközben a tanácsnak nem 1 jut pénze az iskolai szakkörök felszerelésének gyarapítására, bőven adhat bútorokra, székekre az irodák, ba. Sőt, év végén még sok felesleges bútort is bevásárolhat, futja a keretből, amit ha nem merít ki, a következő évben etvész. Január elsejétől lényegesen megváltozott a helyzet: a tanácsi forintok felhasználásáról a testületek döntenék a helyi szükségletek legjobb ismeretében. Ügy mondják, leveszik az ösz_ szegekről a pántlikákat, amelyek a pénz rendeltetését fellebbezhetetlenül megszabták eddig. Ezek a pántlikák — mint valami irányítószám — jelezték, hogy mennyi költhető közművesítésre és kultúrára, egészségügyre és szociális juttatásra. Az út tehát kijelöltetett. arról a forint le nem térhetett; ha kellett, ha nem, oda költötték. Ez év- a merev korlátokat feloldották: a tanácsoknak juttatott állami költségvetés fel- használását csak nagy vona. lakban szabályozzák, bőséges lehetőséget adva az összegek rugalmas kezelésére, szükség szerinti átcsoportosí tára. Kérdezhetné bárki, mi állt útjában eme ésszerűség korábbi térhódításának? Az újítást többfajta igény szülte. Elsősorban az. hogy a tanácsok mostani, az előző ötéves tervéhez hasonló költségvetése csak a leghatásosabban gazdálkodva használható fel. Arról van szó, hogy 1986—90 között nem jut majd annyi közcélokra, tanácsi fejlesztésekre, ameny- nyit talán elvárnánk a korábbi fejlődési ütem alapján, vagy amennyi a reális igények kielégítésére kelle. ne. A merevség, a túlszabályozás pedig tovább rontaná az egyenleget, hiszen lehetetlenné tenné a kezdeményezések, az élet szülte alkalmak megragadását, a lakosság spontán, ésszerű javaslatainak megfogadá- sát. Ma már a kevesebből csak úgy lehet több, ha a tanácsok a fejlesztéseknél „bekalkulálják” a lakossági hozzájárulást, a vállalati tá_ 6/1. A Szovjetunió Kommunista Pártja — vele együtt a szovjet nép — közelgő XXVII. kongresszusára készül, amely 1986. február 25- én kezdi meg munkáját. Az SZKP, amely a tömegek szervezője és vezetője a hatalmas ország életének gyökeres társadalmi átalakításáért vívott harcban, nehéz és dicső utat tett meg. Ez az út még a múlt század utolsó évtizedeiben alakult marxista köröktől és csoportoktól indult ki. A párt létrejöttének történetében fontos esemény volt az, hogy Vlagyimir Iljics Lenin, 1895 őszén, megalakította Péter- várott a „Harci Szövetség a Munkásosztály Felszabadítására” nevű szervezetet. Ez a szövetség mintegy húsz pétervári marxista kört egyesített és megkezdte az áttérést az élenjáró munkások szűk körében végzett marxista propagandáról a proletariátus széles tömegeiben folytatott politikai agitáció- ra, megkezdte a szocializmus egyesítését a munkásmozgalommal. 1898 márciusában, Minszk egyik csendes utcájában, illegálisan összeült kilenc szociáldemokrata küldött azzal a céllal, hogy megalakítsa az egységes Oroszországi Szomogatást, de a hitelek felvételét is. Az új, hatékonyabb módszerek a tanácsi „tőke” szabadabb áramlását is feltételezik. Elképzelhető vállalati és tanácsi közös beruházás, szövetségre léphet a tanács kisiparosokkal, szövetkezetekkel, az a fontos, hogy a hiányt pótló létesítmények, lakások gyor. sabban, tehát olcsóbban készüljenek el, oldódjanak a feszültségek az ellátásban. Üj helyzet van abban a tekintetben is, hogy a költségvetési támogatás egy részét ezentúl pályázat formájában juttatják a helyi tanácsoknak. A „központi” forintot az kapja, aki a fontos lakossági szükségletek kielégítése érdekében több „helyi” forinttal egészíti ki azt. A tanácsokat arra szeretnék ezzel ösztönözni, hogy növeljék saját bevételeiket. Lám, így jutottunk visz- sza a kiindulóponthoz. A tanácsi pénzügyi szabályozás reformja az ilyen és ehhez hasonló anomáliák ellen üzent hadat. Ne feledjük, az előírások feloldása nem öncél. Az új szabályozás csak a megnövekedett felelősséggel párosulva hozhat eredményt, hiszen a nagyobb önállóság is szülhet rossz, ésszerűtlen pénzügyi döntéseket. Csak úgy tartható be az elv, hogy a tanácsi forint a lehető legtöbb hasz. not hozza, a legszélesebb igények teljesítését szolgálja, ha a tanácsok a jó gazda módjára minden garast a fogukhoz vernek, az emberek meghallgatásával döntenek arról, mire és mennyit költsenek. Van garancia arra, hogy így legyen. A tavaly megválasztott új tanácstagok mostanában alkotják meg a település ötéves fejlesztési terveit. Gondjaink, lehetőségeink tudatában terveznek, nyilván kerülve a mellőzhető célokat, s a lakosság rég várt elképzeléseit követve. A tanácstagok, a pénzügyi és egyéb ellenőrzőbizottságo'k jól teszik tehát, ha olyan pénzügyi politikát alakítanak ki, amely rendelkezésre jutó anyagi eszközökkel a legjobban sáfárkodik. Ha élnek, s okosan élnek a pénzügyi szabályozás köny. nyítéseivel. K. F. ciáldemokrata Munkáspártot. A kongresszus eszmei-politikai irányvonalát voltaképpen azok a programadó munkák határozták meg, amelyeket V. I. Lenin írt a marxista párt jelentőségéről és feladatairól. A kongresszus meghirdette az OSZDMP megalakulását és háromtagú központi bizottságot választott. A II. kongresszus titokban ülésezett, kezdetben Brüsz- szelben, majd Londonban, 1903. július 17-től, augusztus 10-ig. A legfőbb feladat az volt, hogy a Lenin által megjelölt és kidolgozott elvi és szervezeti alapokon megteremtse az igazi forradalmi munkáspártot. A kongresz- szuson heves eszmei harcban győzött a lenini elképzelés. A tanácskozás a program elfogadásával zárult, amely kitűzte a párt legközelebbi feladatát — a demokratikus köztársaság kivívását (minimális program) és végső célját — a kapitalizmus megdöntését és a proletárdiktatúra megteremtését a társadalom szocialista átalakítása céljából (maximális program). A kongresz- szus fő eredménye a forradalmi marxista párt, a bolsevik párt megalakulása volt. A II. kongresszus után a párt súlyos válságon ment át, s ennek a válságnak, mint Lenin megállapította, az Az elmúlt időszakról szólva Demeter Pál így nyilatkozik: — A múlt évi terv teljesítése persze nem ment könnyen. A vállalati belső kooperációt, karbantartást, a pótalkatrészek gyártását, az elképzelések szerint vittük végbe. Nehéz feladat elé állított bennünket viszont a múlt évi hideg tál, de sikerült betartanunk a gázfelhasználásra kiszabott vállalati keretet. Számos munkagépet kijavítottunk, korszerűsítettünk. Előreléptünk a technológiai fegyelem megvalósításában is. A gyár közúti járművek sebességváltóihoz készít alkatrészeket. A termékszerkezet jövőbeni alakulásáról így vall: — 1975-ben nyugatnémet licencvásárlással sikerült a kor technikai színvonalának megfelelő gyártmányt létrehoznunk. Többségében úgynevezett ZF-sebesságváltókat készítünk ma is Ikarus autóbuszokhoz, Rába kamionokhoz és a Csepel Autógyár tehergépkocsijaihoz. Emellett kis tételben hagyományos AS-sebességváltók részegysévolt az alapja, hogy a II. kongresszus kisebbsége makacsul vonakodott magát alávetni a kongresszus többségének. Lenin erélyesen sürgette a III. kongresszus összehívását, hogy ott dolgozzák ki a pártnak a megindult forradalomban követendő taktikáját, és hogy az OSZDMP programja alapján egybeforrasszák a pártot. 1905. április 12—27-e között, Londonban zajlott le az OSZDMP III. kongresz- szusa. Határozatai arra orientálták a pártot, hogy a proletariátusnak vezető szerepet kell betöltenie a forradalomban és szövetségre kell lépnie a parasztsággal, hogy megbénítsa a liberális burzsoázia megalkuvó politikáját, s kivívja a proletariátus és a parasztság forradalmi demokratikus diktatúráját. A III. kongresszus határozatait, a párt stratégiai tervét és taktikai irányvonalát Lenin „A szociáldemokrácia két taktikája a demokratikus forradalomban” című könyvében elméletileg tüzetesen megokolta. Leninnek ez az 1905 június—júliusában írt műve jelentősen továbbfejlesztette a tudományos szocializmus elméletét. Stockholmban tartották az OSZDMP IV. kongresszusát, 1906 áprilisában, amikor geit, s komplett alvázakat is szerelünk. A jövőben darabszámban, s főként minőségben szeretnénk javítani a termék színvonalán. Az új beruházás módot ad arra. hogy korszerűbb technológiával, pontosabban dolgozzunk. A legújabb típusú Ikarus autóbuszokba nagyobb motornyomatékkal rendelkező sebességváltókat gyártunk. A kísérleti buszokba építve ezeket már a közutakon próbálják ki. Arra a kérdésre, hogy van-e vevő gyártmányaikra, az igazgató így válaszol: — Több is elkelne a piacon, mint amennyit a vállalatunk szállítani képes. A Csepel Autógyár termékeit gépjárművekbe építve kínai, jugoszláv, líbiai, iraki felek vásárolják. Ez valamennyi dollárértékesítésű üzlet. De a KGST-országókba is szállítunk sebességváltókat, még pótalkatrészként is. Az elmúlt hónapok óta a vállalat szervezeti életében is történt előrelépés. Ennek következményeiről így szól: — Tavaly októberben cégünknél is megalakult a vállalati tanács 48 fővel. Az Oroszországban már hanyatlóban volt a forradalom. Egyesítő kongresszusként került be a történelembe. Figyelmének középpontjában az agrárkérdés állott. A kongresszuson tartott előadói beszédében Lenin síkraszállt az összes földesúri földek elkobzása és az egész föld nacionalizálása, vagyis a föld magántulajdonának megszüntetése és a földnek a demokratikus állam tulajdonába adása mellett. Szavazattöbbséggel azonban mensevik agrárprogramot fogadtak el. A IV. kongresszus egyik legjelentősebb vívmánya az volt, hogy az OSZDMP keretei között egybeolvadtak Oroszország nemzetiségi szociáldemokrata pártjai. Ez az egyesülés biztosította azt, hogy a bolsevikok eszmei, politikai és nevelési befolyásuk alá vonják az összes nemzetiség széles munkásrétegeit. Az OSZDMP V. kongresz- szusát 1907 májusában, Londonban tartotta. Ez volt az utolsó tanácskozás, amelyen a bolsevikok a mensevikek- kel együtt üléseztek. A legfontosabb napirendi pont a burzsoá pártokhoz való viszony volt. A kérdés lényege: hogy ki lehet és kell legyen a polgári demokratikus forradalom vezető ereje. Az 1905—1907-es orosz- országi események bebizonyították, hogy csakis a proletariátus lehet a mozgalom vezető ereje, élcsapata. A kongresszus lenini határozatot fogadott el és hangsúlyozta annak szükségességét, hogy folytassanak meg-. egri gyárból létszámarányosan hárman veszünk részt ezen a fórumon. En egyben a vállalati tanács elnökhelyettese is vagyok. Nagy előrelépést jelentett ennek létrehozása, az ösztönzési rendszer korszerűsítésében, a demokratizmusban. Bársony Dénes üzemvezető szintén tagja a vállalati tanácsnak. Amikor a nyereségérdekeltségről kérdezzük, érzékeny pontra tapintunk. A következőket mondja: — Sajnos, a vállalat öt gyára közötti együttműködés nehézkes. Sok gondot jelent a hatékony termelés megszervezése. A másik probléma: eddig a vállalati terv- számok olyanok voltak, hogy mi, egriek év közben nem tudtuk nyomon követni, hogy mennyi lesz a várható nyereségünk. Az elkövetkező időszakban korszerűsítik az elszámolási rendszert. A tervezet már csak kidolgozásra vár. Így világosabban átláthatók a gyár költségei, s a várható nyereség is. Elemzésük könnyebb, s minket, dolgozókat is jobban ösztönöz, ha tudjuk, mit teljesítettünk, s ezért mennyi jár. A munkaerőhelyzetről szólván az üzemvezető panaszkodik: — Van munkaerőhiány a mi üzemünkben is. Húsz- huszonnégy munkáskéz elkelne még. Szerencse, hogy nálunk az emberek többsége nem fél az újtól. A korszerű automatizált gépekkel is szívesen megbarátkoznak Igaz, többségük fiatal. alkuvás nélküli harcot az ellenforradalmi liberalizmus ellen, szakítsák ki annak befolyása alól a kispolgári pártokat és vonják be őket a proletariátus szövetségeseiként, a cárizmus elleni harcba. Az V. kongresszus óta eltelt idő alatt Oroszország átélte a dühödt reakció időszakát (1907—1910), az újabb forradalmi fellendülés szakaszát (1910—1914), az első világháborút (1914—1917) és az 1917. évi második, februári polgári demokratikus forradalmat. Kettős hatalom jött létre; a Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetje és a burzsoá Ideiglenes Kormány. Az OSZDMP VI. kongresz- szusa Petrográdon, 1917. július 16-tól augusztus 3-ig, féllegális körülmények között végezte munkáját. Ekkorára olyan helyzet alakult ki, amelyben a proletariátus és a legszegényebb parasztság csakis fegyveres erővel vívhatta ki a politikai hatalmat. A kongresszus abból a lenini tételből indult ki határozataiban, hogy a szocializmus győzelme lehetséges először néhány, sőt egyetlen, egymagában vett országban is. A VI. kongresszus határozatában leszögezte, hogy a hatalom csak fegyveres felkelés útján, a burzsoázia diktatúrájának megdöntése révén mehet át a proletariátus és a szegényparasztság kezébe. A nagy októberi szocialista forradalom utáni, két-há- rom hónap alatt az egész Oroszországban győzött a Balázs Győző beállító lakatos hozzáfűzi: — Nem túl népszerű a szakmánk a pályaválasztók körében. Pontosságra, igényes munkára van szükség. A fizetésért meg kell dolgoznunk, az alapórabéren túl a minőség szerint kapunk pótlékot vagy prémiumelvonást. Madarasi Sándor üzem- fenntartási osztályvezető a múlt év végén két ünnep között is dolgozott. — A gépek karbantartása, pótalkatrészek biztosítása, legyártása a mi feladatunk — mondja. — Erre legalkalmasabb az év végi csendes időszak. De folyamatosan javítjuk a legfontosabb gépeket. Tervszerű, megelőző karbantartó munkánk eredménye, hogy tavaly gépeink száz üzemóra alatt csak három órát állták. Ezt a szintet szeretnénk tartani a jövőben is, s ha lehet, még erősíteni a technológiai fegyelmet. Kuderna Ferenc, a műszaki osztály vezetője technológus munkatársaival együtt a gyártás előkészítésén fáradozik. Közösségük 1985- ben a Vállalat Kiváló Brigádja címet nyertek el: — Tevékenységünk célja a következő öt évben a nehéz fizikai munka csökkentése, a termelés automatizálása gyárunkban. 1986-ra előretekintve így beszél: — Bízom benne, hogy munkatársaimmal sikerül előkészítenünk az automatikus esztergagépek beállítását Reménykedem, hogy az elkövetkező években a műszaki értelmiség anyagi helyzete is jobbra fordul. Kollégái hozzáfűzik: — Szeretnénk eleget tenni a magasabb követelményeknek és megőrizni a dolgozók körében kialakult jó, közösségi szellemet. Jámbor Ildikó szovjethatalom. A szocialista forradalom széles körű kibontakoztatásához azonban béke kellett. Az imperialista nagyhatalmak Szovjet- Oroszország megdöntését minden lehetséges módon szorgalmazták. A forradalmat csak a haladéktalan békekötés menthette meg. Lenin óriási erőfeszítéseket tett, érvelt és vitatkozott azért, hogy barátai, ellenfelei, a párt legfelsőbb vezetése is megértse az azonnali békekötés elvi, politikai és gyakorlati szükségességét. A béke vagy „forradalmi háború” kérdésének eldöntése, az ezzel kapcsolatos viták lezárása érdekében ösz- szehívták a párt VII. kongresszusát, amely 1918. március 6. és 8-a között ülésezett Petrográdban. Ez volt az első kongresszus, amióta a párt az állam élére került. A központi bizottság politikai beszámolójában Lenin kimutatta a „baloldali kommunisták” álláspontjának végzetes voltát és leleplezte Trockij vonalát, amely veszélyt jelentett a forradalomra nézve a „se háború, se béke” jelszavának meghirdetésével. A tanácskozás szótöbbséggel Lenint támogatta, ami lehetővé tette a szovjethatalomnak, hogy lélegzetvételi szünethez jusson. A VII. kongresszus óriási történelmi jelentőségű feladatot teljesített. Kivezette az országot a háborúból és békét adott Oroszország népeinek. (Folytatjuk) Dr. Vasas Joachim Kongresszusiéi - kongresszusig 1898-1986
