Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-08 / 33. szám
8. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET NÉPÚJSÁG. 1986 február 8., szombat A soknemzetiségű szov- ^^jet irodalmon belül a mai drámáról általában jóval kevesebbet tudunk, mint a többi műfajról. Ezért is külön örvendetes, hogy a Múzsák Kiadó a közelmúltban tíz egyfelvonásost jelentetett meg, amelyek legfőbb vonzereje és újdonsága minden bizonnyal az — amint a Tízpróba előszavában a kötet szerkesztője, Vinkó József írta —, hogy „a darabok többsége a háborús tematika és a közösségi problémafelvetés után a magánélet, az individuum felé fordult, pontosabban a közösségi és a magánerkölcs dilemmájának most a magánemberi részét vizsgálja. Az emberi kapcsolatok minőségéről, a tudat és a létforma ellentmondásairól, a társadalomban fellelhető közönyről és ennek ember- torzító hatásáról szólnak ezek a darabok, méghozzá meglepő hasonlósággal.” Az egyfelvonásosok többsége a szigorú önvizsgálat szükségességét sugallja, s a művészi általánosítás szintjére emelt köznapi példákkal azt próbálta érzékeltetni, hogy korunkban a normális értékrend nem egyszer háttérbe szorul, elveszti súlyát a másfajta — nem ritkán kétes — értékvonzásokkal, teljességvágyakkal szemben. Bizonyos mértékben napjaink jellemértékrendje is korrigálásra szorul. Több kis darab arra is figyelmeztet, hogy életünket átszövő automatizmusok, közhelyek, hamis viselkedési kényszerek, alkalmi sznobságok, végül is az egymás iránti teljes elidegenedéshez vezethetnek. A Tízpróba — a lehetőségekhez mérten — ad bizonyos keresztmetszetet az utóbbi évek szovjet dráma- irodalmáról, s még akkor is igaz ez, ha jelen esetben csak egy jellegzetes, de újra divatba jött műfajról, az egyfelvonásosról van szó. Azt a véleményünket is megkockáztatjuk, hogy a mai jelenségeket, szituációkat, gyakoribb és ritkáhb élethelyzeteket felvillantó darabok mögött alkalmanként az élet teljessége munkál. A kötet szerzőj nagyrészt az úgynevezett „negyvenesek”, s ez arról tanúskodik, hogy a beérkezett, hírneves színpadi szerzők, mint a lírai drámák mestere, Alek- szej Arbuzov, a „rövidnad- rágosok” útkeresésének egykori színpadra fogalmazója, Viktor Rozov, a tragikus sorsú szibériai őstehetség, Alekszandr Vampilov, a rendkívül termékeny, bátran kísérletező, Leonyid Zo- rin, s mások mellett egyre több új tehetség tűnik fel az ismeretlenség homályából, akik — elsősorban — dramaturgiai kánon határait merészen kitágító vampilovi drámaművészet vonzásában bontogatják szárnyaikat. A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján készült legkülönfélébb témájú és stílusú egyfelvonásosok szerzőit szokás az úgynevezett „poszt- vampilovi hullám’’ képviselőinek aposztrofálni, amely nagy általánosságban igaz, de egyes esetekben erőteljesen megkérdőjelezhető. Kétségtelen tény, hogy a kötetben szereplő Ljudmvla Petrusevszkaja, Oleg Szo- szin, Grigorij Gorin vagy Viktor Szlavkin a neves példakép. Vampilov több dramaturgiai fogását is al_ kotóan felhasználta, megtetézve azokat sajátosan egyéni stíluselemekkel, például mikrorealista környezetrajzzal, abszurd betétekkel. Azonban azt is világosan kell látni, hogy az említett drámaírók nem Vampilovot utánozzák, csupán tanulnak tőle. A kötet darabjainak többsége két főszereplős — gyakran — a Férfi és a Nő —, s a középpontban az emberi kapcsolatteremtés nehézségei, az egymás mellett vonszolt sorsok feszítő izgalmai állnak. Petrusevszkaja Szerelem című darabjában az újsütetű férj és feleség hosszú beszélgetésbe merülve igyekszik magyarázatot találni sorsuk összekapcsolásának érdekes, fura történetére. Oleg Szöszin A levél című egyfelvonásosa a termelés világába vezet, de az események fókuszába az író mégsem a mindennapi munka zakatoló, zötyögő folyamatát helyezte — bár közvetve a termelés zaja is belehallik a drámába —, hanem két férfi, az elvált Rogov és a házasság kötelékében vergődő Murasov félrecsúszott életét. Az orvosból íróvá avanzsált Grigorij Go. rin Nem Byron, más vagyok- ja egy biztos kézzel megírt nagyszerű életkép, a mindig mást akaró, mást mondó, másnak látszani vágyó ember szellemes, gunyoros rajza a darab. A véletlenekre épülő játék- férfija és nője való. ban az utca forgatagából került Gorin tollára. A „poszt. vampilovi hullám” legmarkánsabb alakjának, Viktor Szlavkinnak abszurd komédiája, a Szükséglakás, egy céllövöldében játszódik. Abszurd a helyszín, az élet folyása, s részben a szereplők — a férj, a feleség, a ma- mus, a céllövölde-tulajdonos — közötti kapcsolat is. Az igen széles skálán mozgó, a lírai játéktól egészen az abszurd elemekkel színesített groteszk komédiáig ívelő egyfelvonásosok szerzői között találunk nálunk egyáltalán nem vagy csak alig ismert neveket. Ez is arról árulkodik, hogy az elmúlt esztendőkben a szovjet drámairodalom feltűnően mozgásba jött, új tehetségekkel és művekkel töltődött fel. A közelmúlt felfedezettjeinek legfőbb törekvése abban jelölhető meg, hogy műveik minőségileg más látásmódot modernebb világképet tükröznek. A nálunk fehér foltnak számító litván szerzők, Eugenijus Ignatavi- cius és Kaeys Saj, az orosz drámaírók, Leonyid Zsuho. vickij és Szemjon Zlotnyi- kov meg az észt származású Juri Tuulik darabjai újból azt példázzák, hogy a sok- nemzetiségű szovjet irodalom örökösen képes és kész a megújulásra. Ignatavicius Ezüst-válás-a egy kitűnő farce az alaposan átalakult falu mai életéről. Két házaspár keserű, édes együttlélben eloltott évei koncentrálódnak egy viharos, groteszk epizódokkal megtűzdelt éjszaka történetében. A nagy perpatvar amely az „ezüst-válással” fenyeget, végül is az ezüstlakodalomba torkollik. Kazys Saj az Április bolondjáéban — egy komédia triptichon középső darabjában — a szovjet hétköznapok jelentéktelen epizódjaiból — az események április elsejei tréfákkal megtűzdelve és felfokozva — egy igen hangulatos, ízig-vérig mai játékot formált. Az állami fodrászatban játszódó történet szereplői kivétel nélkül köztünk élő, közismert embertípusok. Leonyid Zsu. hovickij műve, az Éjszaka egy idegen lakásban két ember, a fiatal Marina és a tapasztalt egyetemi docens, Batasev tartalmas élet utá. ni olthatatlan vágyát exponálja. Mindketten idegenek egymásnak, a véletlen — a repülőtéri nagy késés — sodorta őket az alkalmi lakásba, s ott kiöntik szívüket. magyarázatokat, elméleteket gyártanak elrontott, összekuszált életükre. Szem. jón Zlotnyikov Két uszkár. ja szintén kétszereplős. A Férfi és a Nő csak kutyáik ürügyén mer megismerkedni egymással, s túlzott ál- szeméremmel csupán kedvenc állataikhoz címzett becéző szavakkal próbálják érzékeltetni egymás iránti egyre fokozódó vonzalmukat. Búcsúzásukban viszont már benn vibrál az újrata- lállkozás s a talán újra szerelem bizonyos-bizonytalan öröme is. Juri Tuulik lírai jelenete, a Darvak vonulása — kissé homályosan, áttételesen — az ifjúkori tervek, a merész események gyakori zátonyra futásáról szól. A darab főhőse minden ismerősét felszólítja, hogy nézze meg a darvak vonulását. A szimbolikus értelmű felhívás, közvetve, önvizsgálatra inspirál. Az „új hullám” képviselői, akiket elsősorban a kitűnő problémaérzékenység és a teljes nyíltság jellemez, azt is fontosnak tartják, hogy meghökkentsenek, eltérjenek az unalomig ismerttől, a megszokottól, s éppen ezért darabjaikban — a megdob- bentést fokozandó — gyakran egybeolvasztják a fájdalmas tragédiát a szentségtörő humorral, a finom lírát a vitriolos szatírával. Az ígéretes tehetségek mellett. — akik már többfelvonásos művekkel is bizonyítottak — helyet kapott a kötetben a mai szovjet dráma egyik legismertebb és legelismertebb reprezentánsa, Viktor Rozov is. A szép jubileumhoz, a 75. születésnaphoz közeledő színműíró — akinek gondolat- és érzelemvilága ma is igencsak fiatalos — meghatározó szerepel tölt be a szovjet színpadművészet fejlődésében. Nevével fonódott össze a szovjet színház mintegy három évtizede megkezdődött nagy újjászületése, a Tűz — az Ifjú Nézők Színháza — átszervezése, majd a híressé vált Szovremennyik megalakulása, s a mai dráma több jelentős egyéniségének életútja is. Rozov valójában az ötvenes években debütált, mikor a Felnőnek a gyerekekében színpadra léptek a „rövidnadrágoso.k”, akik fellázadtak a hazugság, a hallgatás, a közömbösség, a konformizmus, a kispolgári önelégültség és mindenfajta maradiság ellen. Ez a hőstípus. illetve a „rövidnadrá- gosok” felnőtté érése, boldogsága és útkeresése, folytonos és egyenlőtlen harcaik a felnőttekkel s a nyárspolgári álszemérem, mel hosszú évekre a Rozov- drámák vezénmotívuma lett. A kötetben található rozo_ vi egyfelvonásos, a Portás úr. kérem! egy modernre hangszerelt, szatirikus jelenet, amely azt is bizonyítja, hogy szerzőjét látásmódja és újító törekvése a fiatal írónemzedékkel rokonítja. A remek miniatűr egy egész társadalmat irritáló köznapi anomáliát tűzött tollhegyre: az éttermek „koronázatlan” urainak, a portásoknak gyakorta sértő, kihívó magatartását. A mai szovjet egyfelvonásosok rövid méltatása kapcsán — a dicséret hangján — külön is meg kell emlékezni a Tízpróba igényes válogatójáról és szerkesztőjéről, Vinkó Józsefről, a nem kevésbé színvonalas munkát végzett kitűnő műfordítókról, s végezetül a kötet szerzőiről igen hasznos, informatív életrajzi jegyzeteket összeállító Kovács Lénáról. A Tízpróba című kötet megjelentetése — minden vonatkozásban — követésre méltó vállalkozás, és jelentős állomásnak számít a szovjet drámaművészet folyamatos megismertetésében, népszerűsítésében. Ügy véljük, hogy szakemberek és az irodalom őszinte, spontán kedvelői egyaránt élvezettel olvasgathatják a mi- ni-datrabo kait'. SZEMJON ZLOTNYIKOV: Két uszkár (Részlet) Bejön a FÉRFI, pórázon vezeti Dakart, a fekete uszkárt. Egy pillanatra megtorpannák, ámulva nézik a NŐT és kutyáját, Dezdemó- nát. FÉRFI Mit szólsz hozzá, Dakar? Innen is kitiltanak bennünket. Lassan már a farkcsóválás is tilos lesz. A kutyák megörülnek és elindulnak egymás felé. Gazdáik — mi mást tehetnének? — engednek nekik. NŐ Dezdemóna, ne légy olyan szertelen, ne rángass, drágaságom, magadnak okozol fájdalmat... A kutya azonban tovább szertelenkedik, és tovább rángatja a NŐT. De Dézi, Dézike ... FÉRFI (húzza, cibálja a pórázt, végül mégis enged négylábú cimborája követelésének) Dakar, ne kaparj és ne ráncigálj! Ne ráncigáij. ha mondom, tudod, hogy azt ki nem állhátom. A két kutya eközben hevesen ismerkedik egymással. NŐ Dezdemóna, Dézike, ne olyan hevesen, aranyom... Jaj. ne haragudjon ránk, az ég szerelmére, tudja, mi csak kíváncsiak vagyunk, ne nézzen bennünket tolakodónak... Dezdemóna, édesem ... FÉRFI Nincs semmi baj, utóvégre mi sem vagyunk ellene a közelebbi ismeretségnek. Egy fiatalúr egy 'kisasszonnyal mindig szívesen... (A fekete uszkárhoz.) Dakar, micsoda tempó ez? Meglátjuk és mindjárt nekiesünk? Nem vagyunk mi aszfaltbetyárok. Hallod? Ne lökdösd!... Látod, ez mindV A. Mc'ldere: Kisfiú madarakkal D. K. Lapinja: Ősz (Hauer Lajos reprodukció járt más ... Előbb szemügyre vesszük, körülszaglász- szuk, úgy, úgy ... Csak ezután próbáljuk elnyerni a tetszését. Nő (nevet) De Dézi, ez igazán túlzás, ez nem illik... FÉRFI Hallottad. mit mondtam? Nem mászunk rá! Hát kinek nézed te a kisasszonyt, holmi szukának? Abbahagyni rögtön! Nő Dezdemóna, tessék diszkrétebben viselkedni, hiszen te okos kislány vagy... FÉRFI Bocsásson meg. Ritkán hoz bennünket össze a szerencse ilyen vonzó partnerral ... Jó ég, hogy micsoda kellemetlen, találkozásaink voltak már! (A kutyához.) Dakar, légy hozzá kedvesebb! Kinek beszélek? Nő Aranyos kutyus. Igen, igen, aranyos vagy. FÉRFI Aranyos. amikor alszik. NŐ Dehogy, most is... Nagyon ... FÉRFI (örül a dicséretnek) Legfeljebb átlagos. Teljesén átlagos... ... Én azt is nagyon szeretem, amikor néz rám. Ilyenkor arra gondolok.. (Nevet) Igazán nem sokkal vagyak szebb az ördögnél. Hát nem?... (Nevet.) De ez a betyár, amikor fekszem a díványon, ő meg a fotelban ... Mert én a fotelba szoktattam, arra gondoltam, miért feküdjön mellettem a díványon, aztán majd nem tud leszokni, amikor kellene. így hát mindjárt a fotelba szoktattam, és nagyon jól megvagyunk így... Mit is akartam mondani? Nő Száz százalékig egyetértők, Dezdemónának is tökéletesen mindegy, hogy hogyan nézek ki, jól-e vagy rosszul... Ennek a haszontalan csitrinek csak az a fontos, hogy mindent megtegyek érte, és én persze... (Könnybe lábad a szeme, elcsuküka hangja.) FÉRFI Igen, igen, igen ... Persze, persze, persze... NŐ Én magát Nő Meg tud engem érteni? FÉRFI Én magáit nagyon, NŐ Én is magát nagyon FÉRFI Én is. Szünet. Kijátszottáfc magukat, elfáradtak szegények... Mondanék valamit. Ha igazán
