Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-08 / 33. szám

6 NÉPÚJSÁG, 1986. február 8., szombat MINDENNAPI NYELVÜNK Pesties: pestiesen Többször irtunk már ar­ról. hogy a nyelvhasználat sajátos rétegezettséget is mutat tájak, vidékek, sőt nagyváros; települések szem­pontjából is. Közleményünk címe is éppen ar,ra utal, hogy a nagyvárosi, közelebb­ről a pesti emberek nyelv­használatában is jelentkez­nek egészen jellegzetes hang­zási formák, szóhasználati módok és nyelvi fordulatok, amelyeket a legtöbbször a pesties nyelv] formával mi­nősítünk. Arról is szólnunk kell, mj a magyarázata an­nak, hogy szótáraink a pes­ties és pestiesen megneve­zéseket a rosszalló jelzővel minősítik. Ennek elsősorban az az oka, hogy minden pesti, pes­ties nyelvhasználati for­mát és módot megkérdője­leztek nyelvőreink, nyelv- védőinlk: s a pestiek „nép­nyelvét” a jassznyelv. a link hadova fattyúhajtásának tekintették, és elsősorban csak az idegenszerűséget ke­resték és pécézték 'ki a pes­tiek nyelvhasználatával kap­csolatban. Így tett pl. Gár­donyi js Magyarul így! eí- mr.ű munkájában: „A pesti magyar nyelvében az alszik egyértelmű a hál szóval”. „Pesten már nincs ruha, ha­nem van öltöny. Nincs kö­pönyeg, hanem van köpeny (ejtsd khöpeny)”. ,,Pesti ma­gyarul a valamennyien: mind kivétel nélkül” stb. Bár elhangzottak józanabb hangok is. és megfoga1 máz­ták ezt a kérdést is: miiért ne lehetne Pestnek is saját nyelvjárása, még hosszú ide­ig a helyes magyar beszéd és nyelvhasználat őrei a ta­gadás álláspontján ítélkeztek. Jellemző erre vonatkozólag a költő, Vas István e meg­nyilatkozása: „Hogy a pesti beszédet, amely egész nap a fülemben kavargóit és teker­geti föl-fölcs'apó hangsúlyai­val egyszer még a magyar nyelv dialektusai közé le­hessen számítani ?” (Vas: Nehéz szerelem). Vas a pes­tiek „kevert” beszédéről is elmondta véleményét: sóik benne az idegen elem, a torz nyelvi fordulat. Nem a vers című költeményében tömören így utal minderre: „Ajkam, fülem rosszul ta­nulta meg / A magyar nyel­vet, anyanyelvemet. / Torz fordulatok, kitekert szavak? / Rossz hamgsúlyok lipótvá­rosiak”. Ezek a nyelvhasz­nálati jellegzetességek az okai annak, hogy a „pesties” és a „pestiesen” minősítés a rosszalló jelzőt kapta. Ma már azt tapasztaljuk, hogy több pesti, pesties nyelvhasználati forma egy­re szélesebb körben terjed. De ugyanakkor a sajtó ha­sábjain még napjainkban is ilyen szövegrészietek jelen­nek meg: „Pestiesen szólva: a karácsony nem kis akár­mi’’ (Népszabadság, 1986. jan. 6.). — „Ahogy Pesten mondják, még a vízcsapból is három név ömlik” (Va­sárnapi Hírek, 1986. jan. 19.). — „Ezeket a pestiesen guz- misnak nevezhető tárgykörö­ket sem kerülj el” (Élet és Irodalom, 1985. aug. 16.). „Ahogy a pestiek mondják” minősítéssel illetik e nyel­vi fordulatokat is: Nekem mondja?, nagy dumát vág ki, kiveri a balhét, na, és aztán mondja már, azt hi­szi ö a jdni palira vesz mindenkit, oda nem osztot­tam lapot (nem önnek szól­tam), lassan a testtel, nem most jöttél a hat húszassal. Sajátosan pesties nemleges válasz, tagadás: Egy frászt! stb. A pestiekkel készült ri­portokban napjainkban két jellemző idegen szó is kö­vetkezetesen el-elhangzik: „Nagyon szeretem a smuzo. ló (csevegő, tereferélő) em­bert” (Mestersége színész: Kálmán György. Tv. 1985. dec. 21.). „Még néhány pi- fcírf (éles. csípős) megjegy­zést hadd tegyünk” (Á HÉT, 1985. júl. 28.). Dr. Bakos József „A növényvilág feltérképezése is cél ..." Vannak területek, amelyek nem mentesek az emberi beavatkozástól Ahol a fűrészgép zúg . Hogyan hat a turizmus a flórára? A MÁTRA TITKAI Új tájvédelmi körzet „feltérképezést". A Mátra mellett egyébként a Bükk kutatására is sor kerül: a Miskolci Herman Ottó Mú­zeum szakemberei elsősor­ban az aggteleki karszt- és a Zempléni-hegységet veszik nagyító alá. — A Mátrában mely te­rület lesz a kutatás helyszí­ne? — Kiemelt programként a tájvédelmi körzetben két nagy területet határoztunk meg. Az egyik a Gyöngyös, Mátrafüred, Mátraháza ha­tárvonaltól nyugatra eső rész. Ez kevéssé érintett az em­bertől, mentes például a fa- kitermeléstől vagy az ide­genforgalomtól. Azért is ér­dekes, mert vízgyűjtő terü­let is. Többek között apró­lékos botanikai, zoológiái: rovartani. madártani stb. feltárások folynak majd itt. Ettől keletre, az úgynevezett üdülőkörzet a másik terület, ahol kutatják a földtani, s megintcsak a zoológiái ér­dekességeket. Igen izgal­mas, tanulságos lesz majd az összevetés. Többek kö­zött ilyen kérdésekre is vá­laszt keresünk majd, meny­Hazánk egyik közismert és közkedvelt tájegysége, a Mát­ra az év minden szakában vonzza a látogatókat. Nemcsak a turisták, a pihenni, üdülni vágyók keresik fel az ország minden részéből, hanem a gyógyulásra szorulók is. Hatal­mas erdeit, üdülőhelyeit már a gyerekek is megismerik az iskolai kirándulásokon, a bakancsos turisták bejárják hegyi útjait, a téli sport kedvelőinek ezrei keresik fel a síparadi­csomokat. , Ám a Mátra, e gyönyörű vidék még titkokat is rejt ma­gában. Száz meg száz titkot, amelynek megfejtése a termé­szettudósokra, a kutatókra vár ..'. Az elmúlt év utolsó ne­gyedében született meg hi­vatalosan a fogalom: Mát­rai Tájvédelmi Körzet. Mit takar e kifejezés, s milyen tervekkel hozták létre? — erről érdeklődtünk dr. Fü- köh Leventétől, a gyöngyö­si Mátra Múzeum igazgató­jától. Elöljáróban megtud­tuk, hogy szervezetileg még nem dőlt el véglegesen, ki lesz a tájvédelmi körzet ve­zetője, az azonban tény, hogy a Mátra Múzeum megpályáz­ta az Országos Környezet­és Természetvédelmi Hiva­talnál a természetvédelmi felelős címet. — Hogy megmagyarázzuk a tájvédelmi körzet fogal­mát, vissza kell kanyarod­nunk néhány évvel ezelőtt­re — mondta dr. Füköh Le­vente. — Pontosan nyolc évvel ezelőtt indult egy olyan program, amely az Északi-középhegység ter­mészeti képét volt hivatott feltárni. Ez magában fog­lalta a Cserhát, a Mátra és a Bükk kutatását. A vizs­gálódás alapkutatási szinten történt: egyfajta „természet­leltárként" foghatjuk fel. Az első részét, a Mátra és a Cserhát növény- és állatvi­lágának feltérképezését a Mátra Múzeum végezte. Ezt követte egy aprólékos, szisz- tematikus munkával teli szakasz, amely a Sár-hegy teljes feltárását eredmé­nyezte. — Erről egy tanulmány- kötet is tanúskodik. .. — Igen, a Sár-hegy című könyv négy szerző cikkét foglalja magában. Orbán Sándor, az egri tanárképző főiskola tanára a Sár-hegy mohaflóráját tárta fel, dr. Székely András, az Eötvös Loránd Tudományegyetem­ről a geológiai részét írta, Kovács Margit, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem ré­széről a botanikai kutatá­sokról szól és egy helyi ku­tató, Pozder Miklós a sző­lőkultúráját ismerteti. Egy másik tanulmánykötet ki­adása még várat magára, a Sár-hegy további részletezé­séről: növény- és íovarvilá- gáról, állatairól. A Mátrai Tájvédelmi Kör­zet megalakulásának elsőd­leges célja a hegység továb­bi egységeinek teljes termé­szeti feltárása. Ezt az is elő­segíti, hogy ebben az évben a megyei múzeumi szerve­zetben átalakulás történt: a Dr. Füköh Levente: Hamarosan elkezdődik a konkrét munka természettudományos mu­zeológusok Gyöngyösre ke­rültek. így további prog­ramként ők folytathatják a A Mátra száz meg száz titkot rejt magában (Fotó: Perl Márton) nyiben változtatja meg az idegenforgalom a flórát. Vé­gül az OKTH jelöli meg a csoportokat, s annak értel­mében alakul majd a prog­ram. Tulajdonképpen a Mátrai Tájvédelmi Körzet kutatá­sa kapcsolódik az országos programhoz. A munkát a gyöngyösi Mátra Múzeum fogja össze. — Mikor kezdik a hely­színi feltárásokat? — Ügy tervezzük, hogy márciusban, amikor megin­dul a vegetáció. Akkor már fel lehet állítani a fénycsap­dákat, különböző rovarfogó­kat. Húsz kutatót vonunk be, különböző szakterületek­ről a munkába. A városi ta­nácstól céltámogatást kap­tunk a kiszállásuk finanszí­rozására, szakmai segíté­sükre. — Mi lesz a begyűjtött anyagok sorsa? — Ebben az ötéves terv­időszakban kerül sor a mú­zeum állandó kiállításának átrendezésére. A mostani anyag immár tizenöt éves, meglehetősen elöregedett. Az újabb kutatási eredménye­ket nagyszerűen fel tudjuk majd használni a kiállítás­hoz. Egyelőre két fix pon­tunk van, amely megmarad: a mamut és a lepkefal. Eköré rendeznénk, bővíte­nünk a tájvédelmi körzet­ben feltárt anyagot. Az izgalmas munka hát hamarosan elkezdődik. Az újra felfejlődő tájkutatásnak egyik megnyilvánulása az is, hogy október első felé­ben Gyöngyösön rendezik meg az országos természet- tudományos muzeológusok vándorgyűlését, amelynek egyik fő napirendi pontja az lesz: hogyan tudták haszno­sítani a tájkutatás addigi eredményeit, tapasztalatait. Mikes 'Márta ADAMECZ KÁLMÁN: Borravaló Miért kacsint rám ez a szimpatikus ember, és miért mozgatja hozzá a bajuszát? Csak nem borravalót vár? Ficánkolok a széken. Né­hány makacs .hajszál nem akar kijönni a nyakamból, sőt, egyre mélyebbre merész­kedik. A szimpatikus ember pú­dert szór a nyakamba, és kefét ragad. Tüsszentek. Ki kell használnom ezt a né­hány másodpercet, míg a székiben ülhetek, és határoz­nom kell. Nem könnyű. Ol­dalvást rápillantok. Észre- iveszem, hogy még mindig kacsingat. Úristen! Csak tán nem tetszem neki? Jobban szemügyre veszem. Milyen fáradt a tekintete, hogy gyöngyözik a homloka! Jól­esne néki egy nagy fröccs, amit én fizetek. Ha a Szovjetunióban len- nénik, ezt a pénzt teára kap­ná tőlem. A lengyeleknél a sörrevaló járja, Jugoszlávia pedig egyenesen üdülés len­ne a számomra, annyi lehe­tőség közül választhatnék! Adhatnék neki szörbetre- .valót, baksist, fizethetnék neki áldomást, és adhatnék neki egyszerűen italravalót, csak úgy, minden megkötés nélkül, hadd költse el tet­szése szerint! A szimpatikus ember egy pillanatra félrefordul Meg­próbálok gyorsan dönteni. Nézzük csak! A hajvágás 50 Ft-ba kerül. Tíz forint­nál kevesebb szóba sem jö­het. Vágyóik én akkora elv­társ, hogy húsz forintot ad­jak! De miből? Lássuk! Csi­náljunk egy gyors költség- vetést ! Van havonta 4800 Ft-om (a gyerektartást automatiku­san levonják). OTP-tartozás: 800, lakásrezsi: 800, szak­szervezet: 70, bérlet: 170, új­ság: 200, hajvágás: 50. Ma­rad 2710 Ft. Milyen szóra­kozott vagyok! Elfelejtettem, hogy enni is szoktam! Mit enni, zabálni! Ez napi 100 'Ft, így marad mínusz 290 Ft A honoráriumokkal föl­megy egészen plusz 710-ig. lEbből kell tehát kigazdál­kodnom ennek a szimpati­kus embernek a borravaló­ját. Mennyi jár neki? A múlt­kor a körzeti orvosnak 200 Ft-ot adtam, a vizszerelő 150-et kapott, de az üveges­nek be kellett érnie 100-zal. Elismerem, igazságtalan va­gyok. Tegyük jóvá! Adók ennek a szimpatikus em­bernek 200 Ft-ot. De hátha legközelebb is ennyit vár el? Legközelebb már nem áll imódomban ennyit adni, mi­vel eszembe jutott, hogy ci­pőt kell vennem télre. S mi van akkor, ha jómódban él? Ha még nálam is gaz­dagabb? Akkor hát milyen jogon vár et külön juttatást? Úristen! Hogy sürög-forog körülöttem, hogy csillog a szeme! Ez vár valamit. Most már föl kell állnom. Nem maradhatok tovább a székben. A szimpatikus em­ber már régen befejezte a nyakamat, és önfeledten ját­szik egy csillogó borotvával az orrom előtt. Felállók. Még próbálom húzni az időt. Megigazítom a zakómat, belepillantok a tükörbe, és kinyújtom a- nyelvem. Jóságos ég! Milyen fehér! Orvoshoz kell men­nem Rájövök, hogy nem le­het, hiszen még ezzel a szim­patikus emberrel sem ren­deztem a számlámat, s ki tudja, mennyi marad a zse­bemben? Elég lesz-e arra, hogy átmenjek egy ingyenes vizsgálatra a szemközti ren­delőbe? Most már nem várhatok tovább. Előveszek egy ropo­gós ötvenest. Ennyi jár ne­ki. Ezt mindenképpen oda kell adni. Hogy az ördögbe tudnám aktívabbá tenni a költségvetésemet... ? Meg­van! A leértékelt kenyér mellé megpróbálok felhajta­ni leértékelt parizert is. . Hirtelen mozdulattal át­nyújtom az ötvenest. Elte­szi. Még nem mondja, vi­szontlátásra. Még vár vala­mit. Elhatározom, én is vá­rok. Hátha az, amire vár, nékem is szerencsét hoz. így állunk egymással szem­ben hosszú másodpercekig. A szimpatikus ember foly­ton a zsebem felé kacsint, és igaza van! Csakugyan van 'benne két darab százas, de nem lehet az övé. Még két hét van fizetésig Megraga­dom a kezét. — Nagyon szépen köszö­nöm. Csodálatosan megnyírt. Akár versenyen is indulhat­na. Fölveti a fejét, mint egy büszke mén, és nyájasan el­mosolyodik. Folytatom: — Nekem még sohasem volt ilyen szép frizurám, de többé nem is lesz. — Hogyhogy? Miért? — vonja föl a szemöldökét — Azért, mert nem adok önnek egy fikarcnyi borra­valót sem — válaszolom, és saját merészségemen meg­lepődve faképnél hagyom ezt a szimpatikus embert.

Next

/
Thumbnails
Contents