Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-28 / 50. szám

/ NÉPÚJSÁG, 1986. február 28., péntek 3. Eredmények és tennivalók megyénk mezőgazdaságában és élelmiszeriparában Ülést tartott az MSZMP Heves Megyei Bizottsága Az élelmiszer-termelés megyei helyzetének napirend­re tűzését a megyei pártbizottság előtt döntően az indokolja, hogy 1985-tel befejeződött a VI. ötéves terv. január I-tői kezdetét vette a VII. ötéves terv — ál­lapította meg bevezetőjében a vb írásos jelentése és szóbeli kiegészítőjében Schmidt Rezső. A pártbizottság titkára ezután azt hangsúlyozta, hogy a megyei párt­testületek az élelmiszer-termelés . minden lényeges te­rületét áttekintették az eltelt hét év alatt és úgy ítél­ték meg. hogy megfelelő útmutatást, politikai hátte­ret biztosítottak a megye mezőgazdasága és élelmi­szeripara továbbfejlődéséhez. A testületi döntések között kiemelkedőnek minősítették a megyei párt végrehajtobizottság 1979 márciusi döntését, melynek az volt a célja, hogy a partvizsgálatok tarják fel a pénzügyi hiánnyal gazdálkodó termelőszövetkezetek sikertelenségének konkrét okait és szülessenek haté­kony intézkedések mind az objektív, mind a szubjek­tív okok megszüntetésére. .Mint azt az eltelt évek ese­ményei igazolták, erre az intézkedésre és az azt kö­vető években gyakorolt, következetes segítő, irányító, feladatmeghatározó partmunkára megyénkben nagy szükség volt. A növénytermelés szerkezete — elemezte a to­vábbiakban a pártbizottság titkára — az 1978 óta eltelt időszakban döntően a sza­bályozók változásának meg­felelően, az üzemi adottsá­gok figyelembevételével vál­tozott. Az összes szántóterü­let 55 százalékán a nagyüze­mek gabonát termelnek. Nö- vekedett a kalászos gabona, ezen belül is a búza vetés­területe. Jövedelmezőségi okok miatt viszont jelentős a kukoricatermelés csökke­nése. A termelés színvonala azonban dinamikusan növe­kedett. 1984-ben a búza me­gyei termésátlaga kismérték­ben áz országost is megha­ladta, az elmúlt évben azon­ban elmaradt az országos át­lagtól. A kukorica terület­csökkenésével párhuzamosan, közel négyszeresére nőtt az olajos növények, ezen belül a napraforgó területe, jelen­tősen emelkedett a termelés színvonala és jövedelmezősé­ge. Az ipari növények terüle­te összességében több az 1978. évinél, ezen belül azon­ban a cukorrépa közel felé­re csökkent, egyrészt a ter­mőhelyi adottságok, másrészt a kézi munkaerő és a gépe­sítettség hiánya miatt. A ta­karmánynövények területe lényegében nem változott, termesztésük korszerűbb, ho­zamaik növekedése viszont elmarad a szükségestől és a lehetségestől is. A csökkenő állattenyésztés ngm igényel­te a rét-, legelőgazdálkodás nagyobb ütemű mennyiségi és minőségi fejlesztését. A szőlőterület a 3500 hektáros telepítés el­lenére alig növekedett, mert döntő többsége rekonstruk­ciónak minősíthető, de az ültetvények korszerűsége, termőképessége és fajtaösz- szetétele jelentősen javult. Dinamikusan nőtt a termelés színvonala, az országos át­lagot az utóbbi öt év vi­szonylatában mintegy 60 szá­zalékkal meghaladta, de a termés mennyisége és minő­sége vonatkozásában még nagyok az eltérések, ame­lyek jelzik az üzemi tarta­lékokat. A zöldségtermelés az 1978. évi 7400 hektárról 5000 hek­tárra esett vissza az állami támogatás csökkenése, a jö­vedelmezőség romlása miatt. Erőteljesebb a terület csök­kenése a nagyüzemekben, amelvet a növekvő háztáji és kisegítő gazdálkodás nem el­lensúlyoz. A megfelelő jö­vedelmezőség hiányának má­sik döntő oka a nagyüzemi zö)dsó<rtprmeiés közepes szín­vonala több gazdaságban az hiánva. Az állattenyésztés helyzete állatfaj- nként el­térően alakult. I 5 százalék­kal kezesebb a szarvasmar­ha. 18 százalékkal a juh és 24 százalékkal a vágóbarom­fi. 1985-ben a költségek nö­vekedése, a változatlan fel- vásárlási árak következmé­nyeként rohamosan, 12 szá­zalékkal csökkent a sertés­létszám. A termelés minő­ségi tényezői főleg a szarvas­marha-ágazatban jelentősen javultak. 52 százalékkal nőtt az egy tehénre jutó tejho­zam, minden ágazatban csök­kent a fajlagos abrak- és energiafelhasználás. A kül­ső tényezők mellett azonban szemléleti gondok is vannak. Az üzemi vezetők egy része a folyamatos munkát,» foko­zottabb figyelmet igénylő, a jelenlegi termelési színvona­lon alacsonyabb jövedelmet biztosító ágazatok fejleszté­sétől tartózkodik. Az állat- egészségügy több mint 12 éve biztosítja a megye járvány- mentességét. A gazdálkodásban a mezőgazdasági nagyüze­meknél jelentős előrelépés történt. A nyereségtömeg a termelési érték növekedését meghaladó mértékben, több mint 50 százalékkal nőtt. Mindezt az állóeszközök bruttó értékének 26 száza­lékos növekedésével érték el. 1978-ban 16 termelőszövet­kezet és egy állami gazda­ság tartozott a kedvezőtlen adottságú üzemek kategóriá­jába. Ezek köre az eltelt idő­szakban jórészt a szabályo­zás változásaival összefüg­gésben, többször változott. Az utóbbi évben 12 terme­lőszövetkezet tartozott ide, és további 20 részesült támoga­tásban. A fejlesztési forrá­sok szűkülése, a termelés bő­vítésének elmaradása ezek­ben a gazdaságokban» érez­teti leginkább kedvezőtlen hatását. A VI. ötéves terv éveiben a költséghatékonyság közel kétszázalékos romlásának következményeként, öttel csökkent a magas jövedel­mű, néggyel nőtt a közepes és eggyel az alacsony jöve­delmű termelőszövetkezetek száma. A számszerű változások mellett az egyes kategóriák­ba tartozó gazdaságok átren­deződése is tapasztalható. Harminc üzem maradt meg az V. ötéves tervben kiala­kult jövedelmezőségi cso­portban, 16 került a „szom­szédos” kategóriákba. Az öt év átlagában jelentősen rom­lott öt szövetkezet eredmé­nyessége (Bátor, Eger, Isten­mezeje, Mátraballa, Szajla) és esett vissza két kategó­riát: Besenyőtelek. Egersza- lók és Kerecsend termelési színvonala, hatékonysága ugyanakkor olyan mérték­ben javult, hogy az alacsony jövedelmű kategóriából a magas jövedelműbe kerültek. A fejlesztések « üteme a VI. ötéves tervben, a népgazdaság: lehetőségei­nek megfelelően, kényszerű­en mérséklődött. Az állóesz­közök bruttó értéke évente alig több mint három szá­zalékkal nőtt és 1984-ben 8,4 milliárd forint volt. Az alacsony jövedelmű üzemek­ben az állóeszközök csökke­nése figyelhető meg. A be­ruházások szerkezetében el­tolódott az arány a gyorsab­ban megtérülő gépi beruhá­zások irányába, ennek elle­nére az eszmei értékkel nyil­vántartott gépek állománya több mint kétszeresére nőtt. A szükségesnél és a le­hetségesnél lassabban, más megyékkel összehasonlítva is alacsonyabb ütemben terjed a számítógépek alkalmazása mezőgazdasági nagyüzeme­inkben. Az építési beruházások el­sősorban a gabona- és bor­tárolókra, szőlőfeldolgozókra és borászati létesítményekre korlátozódtak. A kisebb mértékű előrelépés ellenére nem megfelelő színvonalú az állóeszközök, közülük ki­emelten a gépek és gépte­lepek karbantartása és rend­je. Ez elsősorban a vezetés igénytelenségével, a közös tulajdon iránti kellő felelős­ség hiányával magyarázható. Az állattenyésztési telepek többsége elavult, a technoló­giai berendezések nagy ré­sze elhasználódott. A megye mezőgazdasági termékeinek exportja 1978- tól erőteljesen nőtt. megkö­zelíti a 2 milliárd forintot. Ezen belül a nem rubelel­számolású kivitel két és fél­szeresére, míg a rubelvi- szonylatú szerény mértékben emelkedett (20 százalékkal) A négy állami gazdaság termelési eredménye összes­ségében a termelőszövetke­zetekhez hasonlóan fejlődött a vizsgált időszakban. A gaz­dálkodás jövedelmezősége azonban, főként a magas esz­közigényű állattenyésztéssel rendelkező két gazdaságban (Heves, Füzesabony) szeré­nyebb növekedést mutat. A Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaságban a szőlőtermelés hozamainak szélsőségei az utóbbi három évben a nye­reség rohamos csökkenését eredményezték. Részletesen szólt ezután a pártbizottság titkára a sza­bályozók hatásáról, az új vál­lalkozási formákról, a ter­mőföld hasznosításáról, az öntözésről, valamint a me­zőgazdasági üzemekben dol­gozók számának alakulásá­ról. Élelmiszeriparunk termésnövekedése 1978 óla. évente változatlan árakon számítva, egy százalék. A foglalkoztatottak száma 8790 fő. évente egyszázalékos csökkenést mutat Az átla­gosnál dinamikusabb növe­kedésű a hús-, a gabona-, a sütő- és a dohányipar, a pia­ci igények és az alapanyag- ellatás határozta meg a cu­kor- és a konzervipar sze­rényebb fejlődését. A -termelőszövetkezetek élelmiszeripari tevékenysége a hűtő- és a tartósítóipar­ban, a szőlőfeldolgozásban és a borászatban fejlődött szá­mottevően (Nagyréde, Gyön­gyöspata, Pétervására). Az élelmiszeriparnak a megye exportjából való részesedése 20 százalék, amely dinami­kus növekedést mutat. Meg­határozó ebben a hús- és ga­bonakivitel. Az ágazatban jelentkező feszültségek döntően az ala­csony jövedelemtermelő ké­pességgel, a készletezés in­dokolatlan terheivel (cukor- és boripar), a külpiac szá­munkra kedvezőtlen változá­saival függnek össze (értéke­sítési nehézségek, árcsökke­nés). Átmeneti gondokat je­lent az alapanyag-ellátás in­gadozása (konzerv- és bőr­ipar), a tárolókapacitások szűkössége (bor, gabona). Ja­vult a mezőgazdasági nagy­üzemek és az élelmiszeripari vállalatok együttműködése, de ezen a területen még je­lentős tartalékok vannak: Növekvő gond a Heves Me­gyei Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalat sertésvágó vo­nalának elavultsága, az ú) létesítésének beruházási for­ráshiánya. A pártbizottság titkára a következő gondolatokkal zár­ta szóbeli kiegészítését: Az 1978-tól eltelt időszak — ben­ne a VI. ötéves terv — me­gyénk mezőgazdasága és élelmiszeripara fejlődésében időarányosan megvalósította azokat a terveket, amelyek a VII. ötéves terv célkitűzé­seihez megfelelő alapot biz­tosítanak. Célunk az, hogy a hosszabb távon érvényesnek minősíthető, 1978. március 30-i megyei pártbizottsági ha­tározat a következő öt évre olyan konkrét feladatokkal kerüljön kiegészítésre, amely a megye élelmiszer-termelé­sében valóban súlyponti ten­nivalókat jelent. Legfontosabb feladatok A továbbiakban a megye mezőgazdaságában és élel­miszeriparában dolgozó kom­munisták, pártszervezetek, pártvezetőségek, pártbizott­ságok termelést segítő mun­káját elemezte a végrehajtó bizottság írásos jelentése és a pártbizottság titkára. Az eredmények között említette, hogy a pártszervezetek dön­tő többsége a párthatároza­toknak megfelelően irányít­ja, szervezi, segíti és ellen­őrzi a gazdasági munkát. Kezdeményezőkészségük meg­felelő. Következetesen alkal­mazzák a káderpolitikai el­veket, bátran lépnek fel a szocialista erkölcs követel­ményeit sértő magatartás el­len. A legfontosabb feladatok között hangzott el a pártbi­zottság ülésén: A mezőgazdasági nagyüze­mek elsősorban a termelés színvonalának emelésével, a terméshozamok gazdaságos növelésével, a versenyképes termékek minőségének javí­tásával teremtsék meg az ér­tékesítés jobb feltételeit. Nö­veljék termékeik feldolgo­zottsági fokát. járuljanak hozzá az exportárualapok növeléséhez. Csökkentsék fajlagos költségeiket, főként az energiafelhasználásban jusson nagyobb szerephez a melléktermékek hasznosítá­sa. Ezért tekintsék át az adottságokban, a termelés szerkezetében és együttmű­ködésekben és a vezetésben mozgósítható tartalékokat. A VII. ötéves tervben is kiemelt szerepet kap a ga­bonaprogram. Az állattenyésztésben a termelés színvonalának emelése, ennek eredménye­ként a jövedelmezőség növe­lése, az állatlétszám további csökkenésének megállítása az elsődleges cél. Fokozatosan korszerűsíteni kell az elavult állattartó telepeket, gondot fordítva az ott dolgozók munkakörülményeinek, ered­ményeikkel arányos megbe­csülésének javítására. Az 1986-tól érvényes megemelt hús- és tejfelvásárlási árak ösztönző és eredményjavító lehetőségeit nagyüzemeink az állattenyésztés minőségi mutatóinak javításával is hasznosítsák. Tekintsék ki­emelt feladatuknak a takar­mánytermelés és -gazdálko­dás minőségi mutatóinak di­namikus javítását, a költsé­gek csökkentését. A megye történelmi borvi­dékein az 1985-ben keletke­zett károsodást mielőbb pó­tolni kell, az ültetvények re­konstrukcióját olyan ütem­ben kell biztosítani, hogy a termőterület ne csökkenjen, az ültetvények minősége, termőképessége javuljon. Az ipari szolgáltatótevé­kenység fejlesztését, jövede­lemtermelő képességének ja­vítását a kedvezőtlen adott­ságú termelőszövetkezetek­ben kiemelten kell ösztönöz­ni. A fejlesztésnél vegyék jobban figyelembe a helyi adottságokat, a munkaerő helyi foglalkoztatását, a me­zőgazdasági és fagazdasági termékek feldolgozóttsági fokának növelését. A VII. ötéves terv idősza­kában az élelmiszer-terme­lést 10—12 százalékkal kell növelni, döntően a piaci igé­nyek figyelembevételével. A gazdálkodás jövedelme­zőségét főként az alacsony hatékonysággal gazdálkodó nagyüzemekben kell emelni, fokozott figyelmet fordítva a termelési szerkezetnek az adottságokhoz jobban igazo­dó alakítására, a központ támogatásból adódó lehetősé­gek ' üzemi hasznosítására. Az erdőgazdálkodásban meg kell valósítani a koráb­bi célkitűzések mellett a tű­zifa gazdaságos termelését, a kiegyensúlyozott lakossági el­látás biztosítását. A mezőgazdasági nagyüze­mek szervező, integráló te­vékenységének fejlesztésével továbbra is fontos feladat a háztáji és kistermelés segíté­se. az ott előállított termé­kek minőségének további ja­vítása, az érdekeltség erősí­tése. A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok te­gyenek konkrét intézkedése­ket a termelés állóeszközei­nek (gépek, eszközök, épü­letek) állagmegóvására, szük­ség szerinti karbantartására, élettartamuk növelésére. El kell érni, hogy a veze­tők és dolgozók igényessége növekedjen a majorok és a telepek rendje, tisztasága, a közösségi tulajdon védelme és racionális gyarapítása iránt. Az élelmiszeripar a piaci lehetőségek jobb megismeré­sével, termékei versenyké­pességének további javításá­val növelje jövedelemterme­lő képességét, járuljon hoz­zá a kivitel növeléséhez. Az eddig megvalósított és a ter­vezett fejlesztések hatékony működtetésével adjon na­gyobb segítséget a termelési csúcsok levezetéséhez, ke­resse a jobb együttműködés és a további fejlesztések le­hetőségét a mezőgazdasági üzemekkel. Dr. Magyar Gábor felszólalása A miniszterhelyettes beve­zetőjében elismerően szólt Heves megye mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemeinek munkájáról, majd az ágazat elmúlt ötéves tevékenységét elemezte. Termelőszövetkeze­teinknek, állami gazdasága­inknak — hangsúlyozta — a súlya és jelentősége to­vább nőtt a VI. ötéves terv­ben az országban. Az ered­ményes munkának köszönhe­tő, hogy összességében me­zőgazdaságunk teljesítette célkitűzéseit, megfelelő volt a lakosság ellátása és az ex­portja is dinamikusan nőtt. Úgy értékelte a miniszterhe­lyettes, hogy a megváltozott, illetve nehezebbé vált gaz­dasági körülményekhez az ország mezőgazdasági, élel­miszeripari üzemeinek egy- harmada jól. a másik egy- harmada megfelelően, a har­madik viszont nem tudott megfelelően alkalmazkodni. A továbbiakban arról szólt, hogy a gabonaprogram lé­nyegében megvalósult, nap­raforgóból . nem kevesebb, mint 42 százalékkal termel­tek többet, mint az előző tervidőszakban. Ennek je­lentőségét és értékét külön is fokozza, hogy az említett növény 65 százaléka export­ra került. Alapvetően nem volt gond a kertészeti nö­vények termesztésével sem, jutott belőle kellő mennyi­ség a hazai piacokra és kül­földre is. A szőlészeti ága­zatot viszont az elmúlt év­ben a mostoha időjárás miatt jelentős károk és vesztesé­gek érték. Az elmúlt évben sajnos számottevően csök­kent á tenyésztési termelési kedv az állattenyésztésben is. A VII. ötéves terv felada­tai között ■említette a mi­niszterhelyettes a termelés mennyiségi növelését, a mi­nőség, a versenyképesség, a hatékonyság javítását, a ha­zai ellátás bővítését és az export növelését. Felhívta a figyelmet a szállítási fegye­lem erősítésére, a piackuta­tás szélesítésére, a műszaki fejlesztések fontosságára, a költségek csökkentésére. A • magyar mezőgazdaság mél­tán vívott ki világhírnevet magának az elmúlt években — hangsúlyozta. Ezt az el­ismerést továbbra is meg­tarthatjuk, ha az eddiginél is ésszerűbben kamatoztat­juk adottságainkat, lehetősé­geinket, használjuk ki belső tartalékainkat. Heves megye termelőszövetkezetei, állami gazdaságai, élelmiszeripari vállalatai különösen sokat te­hetnek azért, hogy a mező­gazdaságunk VII. ötéves ter­vének célkitűzéseit valóra válthassuk. * Dr. Magyar Gábor minisz­terhelyettes a megyei párt­székházban délelőtt szakmai beszélgetést folytatott me­gyénk nagyobb mezőgazda- sági és élelmiszeripari szö­vetkezeteinek, vállalatainak gazdasági vezetőivel. Ezt kö­vetően Schmidt Rezsőnek, a megyei pártbizottság titká­rának társaságában Gyön­gyösre látogatott. A mátra- alji városban a Heves Me­gyei Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalatot kereste fel, ahol Molnár Gábor igazga­tótól kapott részletes infor­mációt a vállalat életéről, munkájáról, gondjairól és terveiről.

Next

/
Thumbnails
Contents