Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-27 / 49. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. február 27., csütörtök 3. VÁLLALATI ÉRDEK EZ IS Ontvényfogyókúra Ötven százalék exportra Ma már a gyárak több­sége számon tartja, hogy mennyi anyagot takarított meg, s ez a külön rubliíka már tiszteletet parancsol Ám a látványos eredmé­nyek mellett gyakran el­sikkadnak az apróbb mó­dosítások, korszerűsítési törekvések, pedig a válla­latok többsége egyre kevés­bé képes új, a réginél sok­kal takarékosabb technoló­giát meghonosítani. Az ön- tészettel foglalkozó gyárak talán a többieknél is hát­rányosabb helyzetben van­nak, hiszen az utóbbi év­tizedekben jobbára a helyü­ket keresték. Nem nagyon tudták, hogy hova sorolják magukat, a kohászathoz, vagy pedig a háttériparhoz? Egy éve pedig az öntészet „mammutcége", az öntödei Vállalat is feloszlott, és tíz gyár kezdett önálló életet. Vasúti kerék — darabszámra Mindézek ellenére az ön­tödék se bánnak pazarlób- ban az anyaggal, mint má­sok. Természetesen ez az összehasonlítás még nem szolgál a dicsőségükre. s panaszkodik is például a gépipar, hogy túl súlyosak az öntvények. Persze, jobb híján ezt is megveszik. Az öntödéknek pedig sokáig igazán nem fűződött külö­nösebb érdekük ahhoz, hogy korszerűbb öntvényeket szállítsanak. A szabványt is módosítani kellett, hogy ne a súlyát számítsák például a vasúti keréknek, hanem a darabszámát és a négy­zetméterét. A beruházáshoz persze pénz kell, s annak most se­hol nincsenek bővében, de nagyobb sorozatoknál már mindenképpen érdemes új berendezéseket vásárolni, s egy korszerűbb technológi­át meghonosítani. A műsza­kiak jól tudják, hogy a ki­sebb fejlesztések beruházás nélkül is megoldhatók, ám érdekeltség nélkül ez ügy­ben sem történik sok min­den. Hiába volt takarékos- sági program, ha minden megtakarított 100 forintból mindössze 5 forintot fordít­hattak béremelésre a válla­latok. 1984 szeptemberében aztán megváltoztak a sza­bályozók, s azóta már 60 forintot fordíthatnak ugyan­abból az összegből béreme­lésre. Az ösztönző intézke­désnek van is hatása. Nagy szükség van erre. hiszen a szakemberek szerint las­V 'v san kimerülnek a belső tar­talékok, és most már való­ban a korszerűbb berende­zések és technológiák beve­zetése hozhat újabb ered­ményeket. Közös erővel A gyárak persze, már tavaly is igyekeztek újíta­ni, ahogy erejükből tellett. A soroksári vasöntödében például új formázási eljá­rást dolgoztak ki, s így a fékdobok súlyát 75 kilo­grammról 70 kilogrammra csökkentették. Még nagyobb haszonnal kecsegtet az ál­taluk kidolgozott gravitáci­ós öntési technológia, hiszen a hengerperselyek súlya 400 kilogramm helyett ma mát mindössze 200. Az Egri Vas­öntödében az EVlG-motor- házak gyártását korszerű­sítették, míg a Vulkán Ön­tödei Vállalatnál a szerszá­mok módosításával érték el, hogy könnyebbek legye­nek a radiátorok. Persze, ezek között a példák kö­zött olyan is akad. amely már régóta gyakorlat lehet­ne. Az egyik öntödénkben például csak az energiata­karékossági program kere­tében kezdtek hozzá a ke­mencék szigeteléséhez — addig nem jutott eszükbe. Végül is. sohasem késő. s az utolsó tartalék sem sik­kadhat el. de a gyárakban ma már előre kell tekinte. niük. A korszerű precíziós öntödék elterjedése példá­ul fölöttébb hasznos volna, de Magyarországon sok a kis öntöde, a'melyeket nem lehet gazdaságosan korsze­rűsíteni. Egy nagyobb be­ruházást amúgy sem képes vállalni egy kis cég, hi­szen a kiadás meghaladja az 50—60 millió forintot. Nem véletlen hát, hogy a legkorszerűbb technológiák bevezetésére a legnagyob­bak, a Rába. az Elzett, a Cse­pel és a Csavariparj Válla­lat vállalkozott. A színes­fém öntést vagy a hidegfo- lyatási eljárást ezeknél a cégeknél nemcsak ismerik, hanem alkalmazzák is. Természetesen egyik öntö­de sem fog ekkora beruhá­zásba. ha a megrendelői nem igénylik a korszerűbb, például a forgácsolás nélkül is felhasználható öntvényt. A jövő itehál a közös fej­lesztéseké amikor a gyártó és a felhasználó vállalat együtt vállalja a költsége­ket. a felhasználó legalább annyit profitál a beruházás­ból. mint az öntöde, hiszen így az addiginál nagyobb sorozatban és jobb minő­ségben juthat hozzá csavar­hoz, csapágyhoz és más al­katrészekhez. Az OMFB támogatja A takarékoskodó gyárak persze, számíthatnak az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság tá­mogatására is, amely pá­lyázat útján juttat nagyobb összegeket. Ám ez a támo­gatás nem elegendő egy be­ruházáshoz, s éppen az a feltételük, hogy a vállalata maga is rendelkezzék anya­gi alappal a korszerűbb technológia meghonosításá­hoz. Az Öntödei Vállalat­ból kivált Acélöntő és Cső­gyár például az OMFB tá­mogatásával épít korszerű, energiatakarékos olvasztó­művet. És kivételes ese­tekben az OMFB még attól is eltekint, hogy a gyárnak saját alapja legyen.- Persze, csak azok a vál­lalatok számíthatnak támo­gatásra, flkik tesznek is érte. vállalkoznak. Végtére is a korszerűbb technoló­giák nemcsak a takarékos­ság miatt nélkülözhetetle­nek. a gyárak jövőjének is ez a kulcsa. A Vilati Automatika Vál lalat Irányítástechnikai Be­rendezések Egri Gyárában 50 millió forinttal növekszik a termelési érték az idén. Az ipar számos területén alkalmazott technológiai fo­Az erőműben egy évtizede kezdték a karbantartás ha­tásfokának javítását, „házi" módszerekkel. E próbálkozá­sok eredménnyel jártak, ám nem hozták azt az átütő si­kert. amit lehetségesnek vél­tek a helybeli irányítók. Ezért a Magyar Villamos Művek Tröszt a System Szer­vező Vállalatot bízta meg az­zal; hogy a mai technikának megfelelő nívójú hibameg­előzési rendszert alakítson ki a Gagarinban. így a me­gyénkben erőmű országosan ötödikként, a villamos ága­zatban elsőként alkalmaz­hatta az UMS-eljárást. A System „tapogatózása" 1982- ben vette kezdetét, majd ok­tatás. adatgyűjtés, próbamű­ködtetések után. 1985 volt az első év, amikor teljes esz­tendőn át az egész erőmű­ben a Maynard-módszerrel végezték a karbantartást, za­varelhárítást. A kimutatott megtakarítás; 18,4 millió fo­rint volt ez alatt az idő alatt, ám a járulékos haszon en­nél jóval több. Az UMS-nek több lénye­ges eleme van. Az egyik, kü­lyamatok automatizálásá­hoz szükséges berendezése két állítanak elő közel 800 millió forint értékben a 86- os évben. Az élelmiszer-, építő-, vegy- és szerszám- ipar hasznosítja a legtöbbet lönösebb hókuszpókusz nél­kül bevezethető részlet, hogy a karbantartókat a műhely­ben feladatlapok várják, név szerint kiosztva. Nem kell tehát a művezetőre várni egy-egy feladat megoldása után. hanem tüstént neki le­het látni az újabb teendő­nek. Sőt nem csak lehet: kell. A tábla mellett ugyan­is blokkolóóra van, amely a feladatlapon a munka kéz-" detének és befejezésének időpontját feltünteti. A módszer bevezetése óta a karbantartóknak minden percükkel el kell tudni szá­molni — állítja Tuba György. a munkaelemző iroda veze­tője —, mert nem lehet olyan ideje, ami nincs letakarva munkalappal. Az sem mindegy, hogy „kint", a területen, mennyi idő alatt végeznek el egy- egy feladatot. A szabványt úgynevezett „alkalmazók" ál­lapították meg az előkészítés idejében, fáradságos, aprólé­kos munkával. Ma ezek a válogatott, jó szakemberek a tizenhét műhelyben állnak és az elkészített táblázat a gyártmányokból. Az ossz termelés több mint 50 szá­zaléka kerül exportra. Finn­országba, Jugoszláviába, az NSZK-ba, az NDK ba. Svájc­ba és a Szovjetunióba A határontúlra induló szállit­szerint „beidőzik" az adódó teendőket. — Nem volt-e kár őket ki­vonni a produktív munká­ból? — Nem hiszem — rázza fejét egy érintett: Handrik Róbert. — Én ugyan nem veszek részt a kinti munkák­ban, de a műhely összesen mégis többet végez el. mint azelőtt. Akkor 41—42 sze­mély dolgozott az armatúra­műhelyben, most 34—36 lát­ja el ugyanazt a feladatot. Kásaheggyé duzzadt a kar­bantartásai összefüggő papír, jelentős energiát vonva el az operatív tevékenységtől. — Most jóval ritkábban mehetek ki a területre, mint korábban — közli Györfi Dé­nes műhelyvezető. — De: ló­gás kizárva! Folyamatosan dolgozik mindenki, kapkod­nunk nem kell. Az emberek pénze több lett. duplájára nőtt a prémium. Mint elmondják: az UMS előtt negyedévente 1500 fo­rint volt a maximális pré­mium, most havonta 1200-n rúghat az összeg. Annak függvényében, hogy a mü­mányok legnagyobb felvevő, piaca a Szovjetunió, ahol az iparfejlesztési program kere­tében a minőségi javulást segítik majd elő az egriek berendezései. helyben dolgozók összes je­lenléti ideje hogyan arány­lik a feladatokra „utalványo­zott idő” egybeszámolt mennyiségével. Nem egyéni, hanem csoportbérezés van, az erőművi lehetőségekhez igazodva. Hangsúlyozzák, hogy az UMS nem norma, azaz nem változtatják túlteljesítés ese­tén. Mennyire lehet takaré­koskodni az „utalványozott idővel"? — Ez változó — közli ta­pasztalatát Tiffinger László főszerető. — Legutóbb pél­dául fel kellett mehnünk a hetedik szintre, de nem jött a lift, a várakozásra sok idő elment. Hasonló akadályok máskor is közbejöhetnek, úgyhogy előfordul, hogy a kiszabott idő nem elég a munkára. A mindennapi gondokkal együtt, a módszer tökélete­sen bevált: a bevezetésre költött 15 millió forint több­szörösen megtérült. Már a próbaidőszak előtt elérték a kitűzött 40 százalékos ter­melékenységnövelést. Szá­mottevően csökkentek a költ­ségek azáltal, hogy mérsé­kelték a külső cégek bevo­nását a megnőtt saját ka­pacitás révén. A megrövi­dült javítási, karbantartási idő pedig a villamosenergia­termelés gyarapítását tette lehetővé az erőműben. Molnár Pál Órák és évek Mint a kakukkos óra szekrény kéje, amelynek ajtajai a/ időjelző madár ki-kipattintja. parányi a műhely is. ahol az /órás. Kovács János dolgozgat. S múltidéző nemcsak ősi szakmája, hanem a sajátos épület is. Hiszen a pavilon még a valamikori vidéki városkák világából maradt visz sza az egri Törvényház mellett, fedele alatt trafikárut. csecsebecsét, hűsítőt árulták, mielőtt a mester ide telepe dett. Maholnap pedig történelem lesz a pálya is. ami ebbe a kis építménybe torkollott. Jövőre ugyanis kerek negyven esztendeje, hogy a derék iparos annyi közül éppen ezt választotta, ezen indult a boldogulását keresni. — Budapesten. Müllncr János uramnál voltam inas. miután a Gammában abbahagytam addigi próbálkozáso­mat. végleg lemondtam a müszerészcttel való ismerke. désről — emlékszik derűsen a még mindig népszerű írót is idézve nem az Aranykéz utcai szép napokra, hanem a Krúdy utcai „aranykezű" mellett eltöltött évekre. — S mondhatom, hogy igazan sok mindenre megtanított, le lejthetetlen élményt jelentett számomra úgyszólván vala mennyi együtt végzett munka! Vem különben pedig él­veztem kiterjedt üzletköret, például azt. hogy vele javít, látott az első szovjet varosparancsnok. Zamercey vezér őrnagy is! Aztán mégis úgy hozta a sors. hogy segédlevelével a Ganz gyárba került, innen — mar nos emberként s saját lakasra vágyva — Sírokba, a Mátravidéki Fémmű vekhez, majd — amikor építkezni kezdett — a Heves Megyei l i­nóm mechanikai Vállalathoz. Volt üzemórás, marós, rész leg vezető, mígnem végre a maga ura lett. ahogyan annyi­szor álmodta. — Érdekes és nagyon szép. amit csinálok — ynagya rázza meggyőzően —. szivemből örülök minden megbízásnak. Sohasem számoltam meg össze, de talán százfajta szer szám, eszköz is körülvesz, s a nagy részüket jómagam ké szitetlcm. Tizenöt húsz, szinte percenkét a kezemben van. Ahány óra. annyi hiba. alig van kettő hasonló, igy soha sem unatkozom. Ha itt bezárok, gyakran otthon is foly­tatom. Annyira szeretem! Egy sor környékbeli intézményből járnak hozzá a meg rendelők, mar neki is ismerőse csaknem a fel város. Oly annyira, hogy mintegy szer egy egy kis beszélgetés kedvé­ért is rákopognak. „Etalonja" egy Schafíháuscn, ami már majdnem az órák királya. Megbízható, pontos és pompás remekmű — vallja —. jobban szereti a különben szintén tökéletesnek tartott kvarcóráknál is. Csak a f’atek múlja felül, amiből persze ugyancsak nem eggyel volt már dolga. Ezeket azonban — sajnos — inkább csak szétszedni kellett, mert gazdáik a puszta tokjainak jobban örültek. Az arany vagy platina dobozkákat gyorsabban értékesíthették. Több régi gyártmányból odahaza kedves kis gyűjtemé­nye is van mar. de úgy lenne az igazi ha végre rendbe is tenné. Ám erre eddig valahogy meg nem jutott idő. Majd nyugdíjason! — vigasztalgatja magát. Boldog, hogy így idős korában sem kell elbúcsúznia szakmájától. So­káig lesz. gazdája a hagyatékának, mivel három gyermeké­ből az idősebb fiú — szinten órás . . . (gyónj) Bak Sandorne vegyipari vezérloegyseget szerel Bozsik András és munkatársai egy Szovjetunióban épülő nagy festék­gyár automatikus vezérlőegységét készítik (Szabó Sándor képriportja) KARBANTARTÁSI MÓDSZER A GAGARINBAN Munkalappal letakart idők Universal Maintenance Standards, azaz egyetemes karbantartási minták. Az angol elnevezést rövidítették UMS-re, s így emlegetik a brit Maynard cégtől vásárolt mód­szert a Gagarin Hőerőműben. Fogas kérdést válaszolt meg a szigetországi eljárás: lehet-e teljesítménymérést alkalmazni — s erre ösztönzést alapozni — a karban­tartásban, zavarelhárításban. Igen! — mutatták az UMS több évtizedes külföldi tapasztalatai, s ma már a visontaiak véleménye is egybecseng ezzel. D. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents