Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-26 / 48. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. február 26., szerda 9 Diáknapok a Gárdonyiban A fúvószenekar (Matyikó Tibor felvétele) A gimnáziumban töltött négy év során a diáknapo­kon sok minden alakult, formálódott, változott. Az évenként elmaradhatatlan rendezvények mindig hoz­tak újat, alkalomhoz, sors- kérdésekhez igazodó esemé­nyeket. Természetesen nem volt ez másképpen az idei diáknapokon sem! Már több mint egy hét­tel az első nap előtt kikerül­tek a gimnázium folyosóira a diákigazgatÓTjelöltek pla­kátjai, programjavaslatai, és a botcsinálta kortesek szózatait zengte szünetben az iskolarádió. A jelöltek nagy harcot vívtak egymás­sal és a diáksággal, míg vé­gül a hadjáratba legnagyobb energiát fektető másodikos Laca kapta a legtöbb szava­zatot, megelőzve a negyedi­kes Fecót. Az ú jonnan meg­választott diákigazgató ivem okozott senkinek csalódást, választás előtti ígéreteit va­lóra váltotta. változatos programjával egészítette ki a már hagyományos élőre megtervezett diáknapi ren­dezvénysorozatot. A fordított napon, ahol a diákok álltak a katedrához. a tanárok pedig az iskola­padba ültek, a szünetekben Laca vendégei szórakoztat­ták a közönséget. A diákta­nárok többsége humorral fűszerezve tartotta meg a saját maga választotta 45 percet, volt olyan, aki ma­gyar órán két Radnóti-vers között tornagyakorlatot vé­geztetett a hallgatósággal. Némelyik oktató nagy kedv­vel játszotta el a renitens tanuló szerepét, és találéko­nyan viselte el az ezért ka­pott feddést. Az iskola vendégei vol­tak Róka, alias Horváth és Smuczer, városunk labdarú­gócsapatának kiválóságai és Bessenyei Beatrix, volt gár- donyis, a Magyarország szé­pe helyezettje. A csütörtök délelőtti programot igen színvonalas, komoly követte délután: a Ki tud többet Magyarországról? vetélke­dőn. Itt elsősorban felszaba­dulásunk utáni történel­münk politikai, gazdasági, művészeti eseményeiről, al­kotásairól adtak számot a csapatok. Színes ötletekkel jelentkeztek az orosz, a né­met, az angol, a francia nyel­vi klubok, ahol az idegen­nyelv nyelvi gazdagságát hol humorosan, hol komo­lyan tálalták diáktársaim. Sok élményt jelentett az is, hogy az érdeklődők német nyelven élvezhették Piedone legújabb kalandjait, vagy az angolosok megtekinthet, ték Winne the Poch — azaz a Mici, a mackó című mű­sort. A futball iga2i ünnepén — az iskolarádió hirdette így — az iskola két sztár­csapata, a ÍV. c és a ÍV. / mérkőzött. A hamisítatlan kupahangulatban lezajlott viadalon az utóbbi csapat vonulhatott le győztesként a pályáról. Az Ifjúsági Házban volt a művészeti szemle, itt szin­te minden műfaj képviseltet­te magát. Nagyszámú kö­zönség tapsolhatott drama­tizált versösszeállítások­nak, szólóéneknek, hangszer­szólóknak, diszkótáncos­nak, az énekkarnak, a diák- kabarénak. Felejthetetlen élményt nyújtott úgy ér zem mindenki számára Ko­vács Attila és Szabó Attila irodalmi összeállítása. Töre­dékek címmel. Az Ifjúsági Ház galériájában a gárdonyis diákok ifjú képzőművészei­nek alkotásaiból nyílt tár­lat. Az említetteket tartal­masán egészítette ki a köz­lekedési vetélkedő, a számí­tástechnikai klub program­ja és nagy közönségsikert aratott a fizikai kísérletek bemutatója. A rendezvénysorozat a nyitótánccal bevezetett far­sangi bállal zárult. K. A. Jubileumi koncert Tárná­leieszen Nagy érdeklődéssel vári- zenekari estre került sor február 22-én, este a tar- naleleszi általános iskola tornatermében. FennáJlásá- nak tizedik évfordulója al­kalmából ünnepi koncertet adott a Szűk Mátyás Úttörő Fúvószenekar. 1976 tavaszán azzal a gon­dolattal alakították meg Rákóczi Péter ének-zene ta­nár vezetésével ezt a kis ze­nekart, hogy az iskolai és a községi ünnepségeket még színvonalasabbá tegyék sze­replésükkel. A kedvvel, lel­kesedéssel és kitartó szor­galommal végzett közös rr.unka eredménye, az orszá­gos rendezvényeken elért sikerekig vezetett. Ezek kö­zül a legemlékezetesebb számukra a két évvel ezelőt­ti úttörözenekarok fesztivál­ja, ahol második helyezést érlek el. Ez a siker is di­cséri Rákóczi Péter szakmai hozzáértését, aki a zenekar karmestere, menedzsere, hangszerjavitója és testi­lelki vezetője egy személy­ben. Színvonalas munkájukhoz ma rr.ár az erkölcsi elisme­rés mellé anyagi támogatá­sokban is részesülnek, szak­mai segítséget pedig főleg az egri Dobó István Lak­tanya fúvószenekarának hi­vatásos zenészeitől kap­nak, akikkel három éve együttműködési szerződést kötöttek. A jubileumi kon­certen az egykor volt diá­kok (alapító tagok) és a most úttörőnyakkendős paj­tások zenéltek együtt. Mű­vészi műsorukat a közön­séggel való közös játékkal tették emlékezetessé. A leg­nagyobb sikert azonban Gershwin örökzöld dallamai, s a befejezésül felcsendült amerikai muzsika, Az év­század indulója aratták. A szép számú közönség vas­tapssal jutalmazta a pro­dukciót. A meghívott ven­dégek közül pedig néhá- nyan ajándékokat nyújtottak át elismerésük jeléül. to­vábbi sikeres munkára buz­Az esemény egyik érdekes színfoltja volt a Handabanda együttes fellépése dítva a lelkes ki.s csapatot Szepesi György, az egri zeneiskola igazgatója átadja a jubileumi oklevelet Rákóczi Péternek n Más szemmel lássanak bennünket!“ KlSZ-alapszervezet a főkapitányságon Nem szeretnek magukra maradni. Pedig félelemre igazán nincs okuk: éppenséggel a rend őrzői. Társak után vágynak, partnereket keresnek, és — találnak. Az ifjúsági mozgalomban. Kapcsolataik kialakításában elismerés-' re méltóak nemcsak a szándékaik. .Munkájukkal megismertetni a diáko kai. segíteni őket törekvéseikben, s ki­csi! a hivatásbelieket közelebb is hoz­ni azokhoz, akikért nap mint nap dol­goznak. A Heves Megyei Rendőr-fő­kapitányság KISZ-atapszcrvczete nem véletlenül tartozik a legjobbak közé. PAJTÁSOK ÍRJÁK Felkutattuk iskolánk első csapatvezetőjét A titkárral, Bartók Péter r. hadnaggyal és a szervező titkár dr. Lantos Bálint r. századossal jócskán van mi­re visszaemlékezni az el­múlt esztendőkből. Utóbbi hamarjában meséli is egyik fontos — és nagyszerűen teljesített — vállalásukat: — Immár 1983 óta igen jó az együttműködésünk az egri Alpári Gyula Közgaz­dasági Szakközépiskola pe­dagógus KlSZ-szervezeté- vel. Ily módon mi olyan mozgalmi munkát végezhe­tünk, amely nem kizárólag rendőri tevékenység, ők vi­szonzásképpen saját és diák­jaik tudását gyarapíthat­ják a segítségünkkel. — Mégis, konkrétan mit jelent ez a kapcsolat? — Kölcsönösen rengete­get — feleli Bartók Péter. — Támogatjuk őket azzal, hogy osztályfőnöki órákon tájé­koztatókat adunk az állam- polgári ismeretekről, illetve közlekedési tudnivalókról. Ez egyébként ríem KRESZ- öktatás, hanem igazgatással, szabálysértésekkel összefüg­gő kérdéseket vitatunk meg. A tanulók klubfoglalkozá­sokon is találkozhatnak ve­lünk. A szülők fórumán rendszeresen tartunk előadá­sokat a. fiatalkori bűnözés­ről, az ifjúságvédelemmel kapcsolatos egyéb teendők­ről. Ennek fejében közös összejöveteleinkhez, spor­toláshoz kapunk tőlük he­lyet, de láthattunk bemuta­tót a számítógépekről is. Többször megmérkőztünk már fociban, no és vetélke­dőikön. Emlékezetes az iro­dalmi színpaduknak a ná­lunk előadott két műsora tavaly a szovjet hadsereg napján, illetve a felszabadu­lás 40. évfordulóján. — Tudomásom van ko­rábban létrehozott partneri együttműködésről is ... — Az Egri 10-es Számú Általános Iskolával — bólint Lantos Bálint — még 1981- ben kezd tük meg a közöskö- dést. Előbb egyetlen osztályt, később magát az intézményt patronáltuk. Ebbe belefért filmvetítés és oktatás, bűn­ügyi technikai bemutató, közlekedési verseny a nyá­ri szünetekben napközisek­nek. Rendszerint megjele­nünk ünnepélyes csapatgyű­léseiken, az avatásokon. Ala­ki és ruhaszemlék is voltak már, s nem maradtak el a gyermeknapi ajándékozások sem. — Az említetteken túl további alkalmi rendezvé­nyeken is részt veszünk a megyében — folytatja Pé­ter. — Az egyetemisták— főiskolások országos turiszti­kai találkozóin, elsősorban mint szervezők-rendezők, a helyismereti vetélkedőn, s politikai ünnepségeken. Gya­kori közreműködői vagyunk különféle tömegsportese­ményeknek is. Sokat segí­tünk az ifjúgárdistáknak. Orosz Gyula, r. főhadnagy tagja a megyei parancsnok­ságnak. Neki is köszönhető, hogy a rendőri szakaszegy­ségek sorozatosan érnek el jó helyezéseket a versengé­seken. — S az alapszervezet bel­ső élete? Mennyire befolyá­solja az, hogy fegyveres tes­tülethez tartozókat tömörít? — Nemigen lelhető fel kü­lönbség másakhoz képest — magyarázza a titkár. — Öt- venhatan vagyunk. Tagsá­gunk fele pártmegbízatás- ként is végzi KISZ-mun- káját. A Belügyminiszté­rium KISZ-bizottságához tartozunk, évente felkészí­tő táborokban veszünk részt. A vezetés rendszeresen, fi­gyelemmel kíséri életünket, s a segítséget is megkapjuk tőlük. — Van-e külön funkció­tok a megye többi KISZ-es rendőrei esetében? — Úgynevezett koordiná­ciós jogunk van a kapitány­ságok ifjúsági életének vite­lében — tájékoztat Báliint. — Akcióprogramjainkat mindig egyeztetjük, igyek­szünk ösztönözni a még ha­tásosabb érdekérvényesítés­re. összehangoljuk sport- rendezvényeinket is. ebben Jakubik István r. hadnagy kitűnő segítőtárs. Megemlít­hetem még a kiránduláso­kat, a színházlátogatásokat. Komoly sikernek tartjuk, hogy 1983-ban a BM és a Közalkalmazottak Szakszer­vezetének országos 'munka- védelmi vetélkedőjén csa­patunk a negyedik helyet szerezte meg. Egy esztendővel később elnyerték a KISZ KB Di­csérő oklevelét. Ez, no és az is bizonyítéka jó hírük ter­jedésének, hogy budapesti úttörőcsapatok fetsőtárká- nyi táborozásukkor őrjára­tok szervezését kérték tő­lük. A más megyékből ide érkező kollégák szívesen ve­szik .igénybe idegenvezeté­süket. — A közeljövő újabb el­képzelései? — A szakmai vezetés tá­mogatásával is — mondják mindketten egyszerre — mindenekelőtt ifjúsági klub megteremtése itt a főkapi­tányságon. Szeretnénk ki­alakítani kondicionáló ter­met, s létrehozni önkéntes tanácsadói testületet. Társalgásunk végén a kér­désre, mit tekintenek igazán eredménynek idáig., ugyan­csak egybehangzó a válasz: — Reméljük, elértük egyik fő célunkat, hogy más szem­mel lássanak bennünket! (—yZ—) „A 40 év emlékére 40 tet­tet hajtunk végre” — szól a csatakiáltásunk. És valóban a rajok feladatokkal együtt stafétát adnák át egymás­nak. A mi rajunk az elmúlt héten azt a feladatot kapta, hogy érdeklődjünk a 62. Sz. II. Rákóczi Ferenc Úttörő­csapatunk első vezetőjétől a mozgalmi élet indulásáról. Illényi Elemér bácsi már nem Egerben él. Elhatároz­tuk, hogy nem levélben, ha­nem személyesen keressük fel Kisújszálláson. A szülők felajánlották, hogy két au­tóval hét kisdobost — aki­ket előzetes szavazással vá­lasztottunk ki —, a 3,/a osz­tály Benedek Elek rajából elvisznek a találkozóra. Nagy izgalommal gyűjtöt­tük össze a kérdéseket, és szombaton délelőtt útnak in­dultunk. Vplt, aki már öt órától nem aludt. A téli Al­földet megcsodálva szeren­csésen megérkeztünk ven­déglátóinkhoz. Az idős, de igen fiatalos Elemér bácsi és felesége, Éva néni már nia- gyon várt bennünket. Ele­mér bácsi közénk ült, Éva néni pedig szüntelenül kí- nálgatta süteménnyel, szörp­pel Csacsogó társaságunkat. Számtalan kérdésünkre készségesen válaszoltak. Megtudtuk, hogy Egerben az egyházi iskolák államosítása után elsőnek a mi, 3. Sz. Ál­talános Iskolánkban szervez­tek úttörőcsapatot. Már az 1948-as tanévkezdés előtt, nyáron leveleket írt a csa­patvezető a gyerekeknek, és kirándulásra hívta őket, akik örömmel tartottak vele. Sok dalt, játékot tanultak közö­sen, és hamarosan összeko- vácsolódtak. Szeptember­ben így körülbelül 50 taggal indultak, majd egyre többen csatlakoztak hozzájuk. Plakátokkal, feliratokkal köszöntötték 1949-ben má­jus elsejét és a budapesti VIT-et. Az elmúlt 40 évről fényképeket, kitüntetéseket is mutattak nekünk. Most bennünket is sok, számuhk- ra új játékkal, dallal, csafca- ikiáltással ismertetett meg Elemér bácsi. Harsogott tő­lünk a szoba, s közben fényképeztünk is, hogy meg­örökítsük a nem minden­napi eseményt. A játékot, a beszélgetést magnószalagra vettük, hogy a fájó szívvel itthon maradt társaink is ízelítőt kaphassanak a ki­rándulásról. Az egy órásra tervezett találkozóból majd­nem 3 óra lett, mígnem el­érkezett a búcsú pillanata. Snellenperger Judit, az Egri 3. Számú Általános Iskola őrsvezetője A mezőségi táncot Ujjad.v Krisztina és testvére, Péter adta elő (Fotó: Tóth Gizella)

Next

/
Thumbnails
Contents