Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-21 / 44. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. február 21., péntek A művészi értékért — Redl ezredes — Vörös grófnő és a többiek — Túlléptek a hagyományos forgalmazáson — Filmet a legkisebb faluba is Mozijaink '85-ben Fiatal dalosok találkozója Hiszen van cselekedni valója a vállalatnak. Ha csak visszaemlékezünk arra, hogy 1971-ben kapták meg első ízben a Kiváló Vállalat címet és azóta minden évben valamilyen kitüntetésben volt részük.. . Említsük meg az MSZBT Országos Elnökségének és a TIT Országos Szervezetének aranyplakettjét... — Ha megkérhetném, bizonyítsa számadatokkal — talán nem lesz érdektelen. —, mennyire szeretünk megyénkben moziba járni. .. Elöljáróban elmondanám, hogy az eszmei-művészi értékű filmeket szorgalmaztuk elsősorban — válaszolja Pók Lajos. — Az ebbe a kategóriába tartozó alkotásokat nem kevesebb, mint 647 ezer 600 látogató nézte meg. Tavaly több mint 26 ezer 300 előadást tartottunk. A látogatók száma elérte a kétmillió 300 ezret. — Hogyan alakult az arány? — Igen népszerűek voltak a magyar filmek. Nem kevesebb, mint 645 ezer néző látogatta ezeket. Csakúgy, mint az úgynevezett „A" kategóriás filmeknél, itt is meghaladtuk az országos átlagot. A 26,5 százalékos látogatottsággal az első helyen végeztünk. — Minek köszönhetik ezt? — Természetesen nem közömbös a megfelelő propaganda. Azonkívül különböző akciókat, napokat, heteket szervezünk. így például tavaly sikerrel zárult májusban a gyermekfilmnapok rendezvénye, vagy korábban a forradalmi ifjúsági napok tiszteletére szervezett akció. No, és hazánk felszabadulásának 40. évfordulójára is rendeztünk eseménysorozatot. Azt is el kell mondanunk. hogy a szovjet filmeket 277 ezren nézték meg, sokkal többen, mint az ország többi mozijában. A tőkés filmek látogatóinak száma pedig meghaladja az egymillió 353 ezer nézőt. — Az olvasókkal együtt kiváncsiak lennénk a magyar filmek nézettségére is.. . Egy nagy siker: Milos Forman filmje, a Ragtime emelkedő eredményt. Emellett nem mondhatunk le arról a célunkról, hogy a megye legkisebb falvába is eljusson a film. Hatfős vetítőszolgálatunk van: évente 2700 előadást biztosítanak. Iskolákban, üzemekben, művelődési házakban. Túlléptünk a hagyományos film- forgalmazáson. Például 141 iskolával van szerződésünk, s jelentős szerepet játszanak az általános művelődési központok is a forgalmazásban. Hogy csak hármat említsek közülük: Besenyőtelek. Sarud, Aldebrö. Beszélgetésünk közben szó esik a hálózati fejlesztésekről is. Az igazgatótól megtudom. hogy az elmúlt 15 év alatt 140 millió forintot fordítottak építésre és felújításra. Tíz évvel ezelőtt hatvan mozit korszerűsítettek. Az idő azonban több-ke- veseb fölött már eljárt. Az újabb korszerűsítési munkákra már nincs kellő anyagi fedezet. Elég, ha csak annyit mondunk: az Egri Vörös Csillag mozi és a vállalat rekonstrukciója március 1-től kezdődik és nyolc és fél millió forintba kerül. A felújításhoz a megyei tanács ötmillió forinttal járult hozzá. Emellett a gyöngyösi két filmszínház és a Hatvani Vörös Csillag mozi fűtését korszerűsítik. — öt részt vett a közelmúltban a magyar játékfilmszemlén. Milyen alkotásokat várhatunk a Heves megyei mozikban? — Mint köztudott, a Bábolna című négyrészes dokumentumfilm kapta a fődíjat. Ha szívünkre tesszük a kezünket, megállapíthatjuk, hogy a magyar filmekből „gyengébb a kínálat", mint tavaly. Mégis sikerre számíthat az Idő van című, — Gothar Péter alkotása — és a Szerelem első vérig című film, amely Dobray György és Horváth Péter munkája. IVfikes Márta Tóth Árpád emlékére Vers- és prózamondó verseny A költészet napja tiszteletére a Heves Megyei Könyvtár ebben az évben is megrendezi a vers- és prózamondó versenyt. Az idén a felnőttek Tóth Árpád műveiből, valamint az 1945 utáni magyar irodalom alkotásaiból választhatnak egy-egy verset, illetve prózarészletet A 10—15 éves korú általános iskolai tanulók a felszabadulás utáni magyar költészet anyagából válogathatnak verseket. A megyei döntő a felnőtt versenyzők részére április 10-én délelőtt 10 órakor kerül megrendezésre a Megyei Könyvtár olvasótermében. Az általános iskolások döntője pedig a Megyei Könyvtár gyermekrészlegében lesz ugyancsak április 10-én. délután 2 órakor. Hová tűnt már a vita: amikor arról polemizáltunk, hogy elhódítja-e a televízió a mozikból a nézőket? A sok-sok éves tapasztalat azt bizonyítja: igenis, szüksége van az embernek a filmekre, méghozzá azokra, amelyeket közösségben néz meg. legyen az premier, filmszínház vagy falusi kis mozi. Ebből indultunk ki beszélgetésünkkor Pók Lajossal, a Heves Megyei Moziüzemi Vállalat igazgatójával, amikor „feltérképeztük” megyénk filmforgalmazását, látogatottságát. Játszani kell... Makk Károly új filmje sok nézőt vonzott — Az első helyen Szabó István Redl ezredese végzett: ezt megyénkben csaknem 25 ezer 200 néző látta. Igen tetszett a Szirmok, virágok, koszorúk című alkotás is, amelyet 16 ezren tekintettek meg. A Vörös grófnő és a Szaffi áll a harmadik és a negyedik helyen. — És melyek voltak a legközkedveltebbek a határainkon túli alkotásokból? — Spielberg vitte a pálmát: A cápa 49 ezer 500 nézővel „győzött", az Elveszett frigyláda pedig 35 ezer 300 embert vonzott. És hadd említsünk meg egy filmlátogatási csúcsot is: csak Egerben 32 ezer 700 néző volt kíváncsi az Elfújta a szél című amerikai filmre. A Heves Megyei Moziüzemi Vállalat eredményeihez hozzájárult a sokirányú egyéb szervezés is. Megyénkben 30 filmklub működik és 10 szakkörbe játhatnak a középiskolások. A vetítések után mód nyílik arra, hogy megvitassák művészi-esztétikai szempontból a látottakat, ezáltal biztosítják a szélesebb körű látogatottságot is. Egyszóval: újabb értő nézőket nevelnek. — Meg kell említenünk a nyári filmművészeti egyetemek sorozatát is — fűzte tovább a szót Pók Lajos. — Az egriek emlékeznek rá, hogy tavaly a magyar filmek bemutatásának és megvitatásának sorában Szabó László művészete kapta a fő hangsúlyt. Igen nagy volt a külföldiek érdeklődése is. Erre számítunk — hiszen már több országból jelezték jelentkezésüket a résztvevők — ebben az évben is. Az idén Mészáros Márta filmjeit vetítjük le, és alkalom nyílik a rendezőnővel való találkozásra is. — Ügy vélem, az eszmecserék sokat segítenek abban, hogy a valóban művészi értékű előadásokra toborozzák a látogatókat. . . — Régi tapasztalatunk ez. Csakis így érhettük el tavaly az országosan is kiA KISZ Központi Bizottsága több más szervvel együtt ez év július 3—-5-ig immár, tizennegyedik alkalommal rendezi meg Szé. kesfehérvárott a fiatal dalosok találkozóját. A versenyre kizárólag olyan amatőrök nevezhetnek, akik nem rendelkeznek ŐRI. illetve Filharmónia működési engedéllyel. Jelentkez- hötniek saját szerzeményű mozgalmi, forradalmi, közéleti dalokkal valamint (feldolgozásokkal, megzenésített versekkel. Várják a népzenét alkotó módon felhasználó szerzeményeket es mindennapjainkkal, örömeinkkel, gondjainkkal foglalkozó mai dalokat. Együttesenként, szólistánként legfeljebb nyolcperces komplett ín űsorösszeá M írásokkal lehet nevezni. A dalokhoz kérik a szöveget is. Akusztikus, vagy elektromos hangszerkíséret egyaránt alkalmazható. A nevezés; lapok és a dalszövegek bekiüldési határideje április 30. Bővebb felvilágosítást és jelentkezési lapot a KISZ Heves Megyei Bizottságán kapnak az érdeklődők. Sokan látták a John Radham rendezi«1 Kék villámot is DEÁK RÓZSI A viszontlátás Ahogy kinyitotta a szemét véle ébredt a fájdalom is. Először a vállában érezte a szúrást, aztán a szíve körül jelentkezett a szokásos, kis szorítás. Lassan kászálódott ki az ágyból, mert a hirtelen mozdulatok igen gyorsan megbosszulták magukat. Kiballagott a konyhába. meggyújtotta a gázt. s parányi láboskába vizet rakott fel. Kávét készített, ugyan csak gyűszűnyit, de erről sehogy sem tudott lemondani. Az orvosa csak legyintett egyet, örökös alkudozásaira. hogy hát aic- kor igya, mert egy csepp kevesebbet árthat, mint az örökös vágyakozás a régi, megszokott íz után. Ma biztos hazajön a fiú, gondolkozott, míg cseppen- ként saürcsölte a vágyott nedűt. Haza kell jönnie. Számolgatta, utoljára karácsonykor kukkantott be, de csak fél órácskára. Igaz, ennyi idő is elegendő volt, hogy megsértődjön mert mindenáron el akarta vinni magával. Legalább a. szentestén ne tessék egyedül lenni, mondta, de ő. mint annyi éve mindig, most is elhárította. Meggyőződése volt, hogy a karácsony a legszűkebb család ünnepe. A gyerek szivárványos öröme közben nincs helye a nagymama könnyes visszaemlékezéseinek. a karácsony nem gyászünnep fiam mondogatta, s különben is, mostanában nem érzem magam egészen jól. A fiú vállat vont. s indult. Mikor beült a kocsijába, s onnan integetett vissza, azért maradt egy kis tüske benne hogy kérlelhette volna jobban is. Talán akkor rászánja magát. De hát, most már mindegy, mondta önmagának. S különben is, most biztos hazaugrik egy fél órára. Amikör ezt végiggondolta mindjárt frissebben kezdett lépkedni. Egy kis időre elfeledkezett a csigolyái között bujkáló fájdalomról is. Nyitogatta a konyhaszekrény ajtaját, húzkodta a fiókokat, számba vette mit kellene venni gyorsan az ebédhez. Mert csirkepaprikást csinál, tejfelesen, és krumpliipürét hozzá. — Egy kis meggyes pitét is süt, ez volt a kedvence gyerekkorában is. Tesz is el minden évben egy-két. üveggel meggyet, hogy kéznél legyen, ha jön a fia. Mert azt a kis tésztát megkavarni igazán semmi. Megszámolta a pénzét. A postás nemrég kopogott a nyugdíjjal, s különben is, mindig tartalékol egy kicsit. Most kirúgunk a hámból, mondta önmagának huncutkás mosollyal. Leballagott a boltba, kosarával ott ácsorgóit a pult előtt nézegette a csirkéket. Várta, hogy az a kis szőke asszony szolgálja ki, az mindig olyan kedves. Elvágja a csirkét, mert mondta már neki. hogv egyedül van. hogy is tudna megbirkózni egy egésszel. És azt is megérti hogy nem mindegy neki, hogy egy-két dekával több-e valami. Biztos, az ö anyja is nyugdíjas, gondolta olyankor. Megérti, hogy egy ilyen magafajta öregasszonynak meg kell nézni minden fillér helyét. — Egy csirkét, k,edves — kezdte mikor rákerült a sor. — Talán vendégség lesz? — kérdezte az mosolyogva. — Igen jön a fiam! — felelte olyan „magabiztosan, mintha csak az imént kapta volt a hírt. Még vett egy kis krumplit is, meg tejfölt. Az aprólékból leves lesz, számolgatta magában, csak azt fájlalta, hogy már nincs elég erő a karjában, hogy maga gyúrja, nyújtsa a vékony tésztát. Pedig, hogy szerette a fia. Eleinte mondta is a feleségének, szivikém ezt megtanulhatnád anyámtól. A pénztárnál lassan számolta le a forintokat. Mögötte idegesen sürgette valaki, de a pénztáros Is olyan helyes volt. Leintette, s inkább maga segített kiszámolni a pénzt. Hazafelé ugyancsak meghúzta a karját a szatyor. Mert vett még egy kis lisztet is almát. hogy csomagolhasson az unokáknak, meg egy kis tejet, magának vacsorára. Ment óvatos léptekkel. Hirtelen elszürkült előtte a délelőtti ragyogás. Biztos az izgalomtól, nyugtatta magát. Szerette volna a két kezét a szívére szorítani, hogy csendesítse nekiszila- jodott dobogását de hát ahhoz le kellett volna tenni a szatyrot a földre. — Valami baj van néni? — tornyosult fölé egy férfi. — Semmi semmi — motyogta zavartan, s próbálta összeszedni magát. — Na. adja csak ide azt a csomagot — s már szedte is ki a kezéből. Riadtan kapott utána aztán elszégyell- te magát a bizalmatlanságért. Na. indulhatunk, szólt rá a férfi. Én is itt lakom a közelben. Én viszem a cuccot, maga meg csak sétálgasson mellettem. A ház előtt megállt, most már viszem, én! Segítek felvinni, hányadik emelet? Nem nem. tiltakozott, meri akkor már újra félni kezdett. Még be talál jönni a lakásba is. s látja. hogy egyedül él. gondolatban már látta maga előtt a Kék- fény félelmetes képeit. Hát jó. mondta a férfi, de komolyan szóljon, én szívesen segítek. Aztán otthagyta. tán kicsit bosszankodott is magában. mikor észrevette, hogy ő megköny- nyebbülten néz utána. Felballagott a lépcsőn, de minden harmadik foknál megállt, lélegzet után kapkodva. A konyhában kipakolta a holmit az asztalra, aztán fáradtan leroskadt a székre. Kicsit pihenek. mondta magának, de mikor felpillantott az órára, már fel is pattant. Hogy elszaladt az idő. Hiszen, akármikor betoppanhat. Lázasan sürögni, forogni kezdett. Sercegett a zsír, s hamarosan a fövő étel kellemes illata töltötte be az aprócska konyhát. Míg főtt a hús, tésztát kavart a pitéhez. Egy kis ci metet is szórt a meggy alá, mert a fia úgy szereti. Mire megfőtt minden, mintha elszállt volna belőle az erő. Egy kicsit lepihenek a. szobába, motyogta maga elé. S csak úgy cipőstül végigdőlt a pamla- gon. Szíve lassan, ’ aprókat dobbant. Egész elbódull. Hihetetlen frissességgel éledt. Felnyitotta a szemét, s kezét az arca elé kapta. Ott ült a pamlag szélén András. A férje. Csodálkozva nézett rá: hát te. hogy kerültél ide? wlössze-e, lelkem velem? A régi, friss csengéssel szóit a hang. S ez az András nem az a megószült. fáradt ember volt, aki a szemében annyi kétségbeeséssel nézett rá, amikor ágya fölé hajolt. Nem, nem az volt, akinek görcsbe rándult a keze a kegyetlen fájdalmaktól, amelyek előtt ő oly tehetetlen volt az orvossal együtt. Jer, kedves, kapta kézen, s már vitte, vitte magával. Ni csak ott járnak a lan- kás hegyoldalon, ahová oly szívesen szökött ki vele vasárnap délutánonként. Kacagva siettek. Hirtelen megtorpant: te. én nem mehetek ott az étel, jön a Kisandrás. .. Hagyjad. lelkem, ne gondolj vele. majd megleli magának — nevetett az „öreg" András, s ragadta magával, már nem is mentek, szinte úsztak a levegőben, köny- nyen, súlytalanul. Ment, ment vele, de úgy érezte egyre távolodik tőle a hang. Már a keze szorítását sem érezte, a lába is elnehezedett. Vonszolta magát felfelé, ki-kihagyó lélegzettel. Ahogy feljebb haladt, valami alattomos hideg kúszott a lába alá. Először csak a talpán érezte, aztán egyre féljebb a lábaszárán, a combján. Az alattomos hűvösség már ott ólálkodott a szíve körül. Még szeretett volna kiáltani hogy András, várj! De nem volt hangja. Az utcába épp akkor fordult be a piros Lada... BBBHnmi
