Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-21 / 44. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVII. évfolyam, 44. szám ARA: 1986. február 21., péntek 1,80 FORINT | Loson ez/ Pál EMLÉKTÁBLA-AVATÁS, KOSZORÚZÁS Dr. Gallovits László: „Határozott, tisztánlátó politikus volt". Magunknak Furcsán hangzik a ki­jelentés? Azt állítom, hogy meg kell tanulnunk dol­gozni. Ne tessék megle­pődni, nem félreértés. Ko­molyan gondoltam, amit mondtam. Miitndjárt meg is magyarázom, miről van szó. Többé-kevésbé szorgal­masan, becsülettel végzi mindenki a maga helyén azt a feladatot, amiért a bért felveszi. Ezt a tényt úgy is minősíthetem ha akarom, hogy mindannyi­an tudjuk, mit vár tőlünk a társadalom és a lehető­ségeinknek megfelelően eleget teszünk ennek. Azt hiszem, itt nagyon fontos az a szó, hogy: lehetőség. Mert, ha valarnj nem megy úgy mint ahogy kellene, ha nincs előké­szítve a munka, ha hi­ányzik az anyag, ha a szerszámok nem találha­tók meg a raktárban, ha ... ! Nem folytatom. Tehát: olyankor, amikor •valamiféle akadály áll az utunkban akkor sajnál­kozva széttárjuk a karun­kat és ezzel jelezzük, hogy rajtunk nem. múlna, de ha kénytelenek vagyunk álldogálni, akkor ... ? Eszem ágában sincs most mindent az ilyen vagy olyan szintű vezetés nyakába varrni. Ismerem az apró ügyeskedéseket, amelyek révén húzni lehet az időt és ahogy szokták mondani: a semmittevést lázas tevékenységnek fel­tüntetni. Ebben a tárgy­körben senkit sem kell nálunk kioktatni. Profi módon tudjuk csinálni or­szágos méretekben is. Itt van a dolgok lénye­ge. A világgazdaság kihívá­sát vagy elfogadjuk vagy lemondunk arról hogy lé­pést tartsunk a fejlődés­sel. a válaszunk nem le­het kétséges. Hivatkozhat most mindenki arra, hogy ez így nagyon szép, na­gyon drámai, nagyon fon­tos. de a legkorszerűbb eszközök nélkül, ugye . .. ! Teljesen igaz. Mit csináljunk tehát most a jelen napokban? Várjunk arra amíg az „illetékesek’' intézked­nek és odarakják elénk a legfejlettebb eszközöket? Várhatnánk, csak attól tartok, kissé elhúzódna ez az „átmeneti” időszak. Az jut eszembe annak idején azt mondta Lenin: „A szo~ ciakzmust olyan emberek­kel kell építeni, amilye­nek vannak.” Arra várni tehát, hogy ... ? Nincs más hátra, meg kell tanulnunk dolgozni. Ez pedig abból áll szerin­tem. hogy mindenki a maga helyén mindent el­követ a jó eredményekért. Precízen, kifogástalan mi­nőségben végzi el a fel­adatát. Keresi annak a lehetőségét is, hogy az adott körülmények kö­zött mit lehetne jobban, eredményesebben elvégez­ni. Nyitva van a szeme és agytekervényeit is a se­rény tevékenységre ser­kenti. Mert... jobban akarunk élni. Ehhez pedig a lehe­tőségeket nekünk kell megteremtenünk. Nem várhatunk senkire. G. Molnár Ferenc Minden évben megem­lékeznek az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Kun Béla Kollégiumában az intézmény névadójáról. Ebben az esztendőben alá­húzta az esemény jelentő­ségét a centenárium: a ma­gyar és nemzetközi mun­kásmozgalom kiemelkedő harcosa száz esztendeje született. Ebből az alka­lomból méltatták csütörtök délután a forradalmár munkásságát és megkoszo­rúzták szobrát. A megjelenteket dr. Sán­dor Ferenc főiskolai docens, kollégiumigazgató köszön­tötte, külön üdvözölte Kiss Sándort, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának tit­kárát. Ezután adta át a szót dr. Gallovits Lászlónak, a főiskola pártbizottsága tit­kárának, aki Kun Béláról beszélt. Kiemelte a történel­mi személyiség indíttatását, szólt életútjáról. Emlékezte­tett arra, hogy fiatalon ha­tározott és tisztánlátó poli­tikussá vált, s jelentős állo­más volt életében orosz ha­difogsága. Láthatta a cári Oroszország érlelődő forra­dalmi helyzetét, majd az 1917-es februári polgári for­radalom után csatlakozott az Oroszországi Szociáldemok­rata Munkáspárt egyik legá­lis szervezetéhez. Nem sokkal később tagja lett egy bolse­vik pártszervezetnek. Kiállt a születendő internacionálé mellett; látta, hogy ami itt történik, az az egész világ proletariátusának ügye. Kez­deményezésére Moszkvában 1918. március 24-én megala­kult az Oroszországi Kom­munista (Bolsevik) Párt ma­gyar csoportja, amelynek el­nöke lett. Mozgatóereje a nemzetközi csoportokat ösz- szefogó föderációnak is. Ma­ga Lenin is nagyra értékel­te munkásságát. Nemsokára Kun Béla elméleti írásai is megjelentek, amelyekben népszerűén fogalmazta meg a bolsevik tanokat. Magyarországra hazatér­ve képviselte az új típusú proletár párt létrehozásának ügyét, amelyet a hazai for­radalom menete is követelt. A négyéves világégés során sokat szenvedett ország gondjait csak egy szocialis­ta forradalom oldhatta meg. Kun Béla tömegpártot ala­pított, igyekezett megnyer­ni mindazokat, akik szüksé­gesnek látták ezt az átala­kulást. A Vörös Űjság hasábjain keresztül nagy hatást gya­korolt az eszmére fogékony munkásosztályra, szegény parasztságra, a katonák, az értelmiség, az ifjúság körei­re. Belőlük alakult 1918. november 24-én a KMP. A forradalom fejlődését nem lehetett megállítani, a gyűjtőfogházba zárt Kun Béla és társai kidolgozták akcióprogramjukat, s valóra válhatott 1919. március 21- én a Tanácsköztársaság. A magyar proletárdiktatúra ve­zéralakja volt Kun Béla, mindenki tőle várta az or­szág társadalmi megújulá­sának irányítását. Fáradha­tatlan energiával dolgozott. Az antanttal szövetséges környező államok agresszió­ja megbuktatta az ígéretes kibontakozást. Ezután Kun Bélát Ausztriába internál­ták. Folytatta munkásságát, s elemzéseiből azt a követ­keztetést vonta le, hogy rö­vid időn belül be kell kö­vetkeznie a második szocia­lista forradalomnak Ma­gyarországon. Ezt a célt tar­totta a KMP közvetlen fel­adatának, de a kialakult tör­ténelmi helyzetben elképze­lése irreális volt. Az újjá­szerveződő KMP KB tagja lett, amelyet képviselt a Kominternnél is. Megszemélyesítője volt a hősi küzdelmeknek, ame­lyek éltették az ellenforra­dalmi rendszer terrorja alatt is a KMP harcát. Vele együttműködve, tőle tanul­va, s vele vitázva nőtt fel a magyar kommunisták újabb és újabb nemzedéke itthon és az emigrációban. Munkatársi kapcsolatban állt Leninnel, sokat tett szel­lemi hagyatékának össze­gyűjtéséért és műveinek ki­adatásáért. Ez idő alatt mé­lyült el marxista művelt­sége. Jelentős szerepet töl­tött be a Kommunista In- ternacionáléban, ahol a vég­rehajtó bizottság és az el­nökség tagja 1936-ig. A 20-as, 30-as évek for­dulóján itt szektás és türel­metlen -tendenciák érvénye­sültek, amelyek elvetették a szociáldemokrata mozgalmat. Kun Béla nem kevés vívódás után felülvizsgálta nézeteit, rádöbbent a szövetségi po­litika jelentőségére. A sze­mélyi kultusz légkörében azonban nem vették figye­lembe felismeréseit, s téve­dései bűnökké, koncepciós vádakká torzultak — ez ve­zetett 1937-ben letartóztatá­sához, majd korai halálához. Az SZKP XX. kongresszu­sán rehabilitálták nyilváno­san azt, aki a nemzetközi proletármozgalom egyik leg­kitűnőbb harcosa volt. Ezután dr. Gallovits Lász­ló Kun Béláné szavait idéz­te, melyek szerint önmagát nem kímélve, a dolgozó nép­hez haláláig hűségesen küz­dött Kun Béla. Ezután a főiskolások rö­vid műsort adtak, majd a koszorúzás következett. Az intézmény előtt álló mell­szobrot először a megyei és az Eger városi pártbizottság nevében Kiss Sándor, az MSZMP Heves Megyei Bi­zottságának titkára és Pócs János, a városi pártbizott­ság titkára koszorúzta meg. Ezt követően dr. Gallovits László, az egri főiskola párt- bizottságának titkára és dr. Gál István főigazgató-helyet­tes tisztelgett a forradalmár emléke előtt. ★ Csütörtökön koszorúzási ünnepséget rendeztek Buda­pesten a Mező Imre úti te­mető Munkásmozgalmi Pan­teonjában lévő emléktáblá­jánál. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­ga és Budapesti Bizottsága nevében Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese, Huszár István, az MSZMP KB tagja, a KB Párttörténe­ti Intézetének igazgatója és Jassó Mihály, a Budapesti Pártbizottság titkára helyez­te el a koszorút. A magyar és a nemzetkö­zi munkásmozgalom kiemel­kedő személyiségéről nevez­te el csütörtökön az eddigi Újpesti rakpartot a Főváro­si Tanács. Az esemény al­kalmából a XIII. kerületi Kun Béla rakpart 1—3. szá­mú ház falán emléktáblát avattak. A Himnusz hangja­it követően Farkasinszky Lajos, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese mondott ava­tó beszédet. Ezt követően a résztvevők megkoszorúzták a frissen felavatott emlék­táblát. A koszorúzás pillanatai (Fotó: Perl Marton) Kispestre látogatott Csütörtöki munkanapját Kispesten, a főváros XIX. kerületében töltötte Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az El­nöki Tanács elnöke. Elkísér­te Pusztai Ferenc, a Buda­pesti Pártbizottság titkára. A program délelőtt a ke­rületi pártbizottság székhá­zában kezdődött. Itt Fab- riczki András, a pártbizott­ság első titkára — kibővített végrehajtó bizottsági ülésén — tájékoztatta az Elnöki Ta­nács elnökét a több mint 80 ezer lakosú, külsőségeiben is megújult városrész politi­kai, gazdasági és társadalmi helyzetéről. Elhangzott a tá­jékoztatóban, hogy a politi­kánk iránti bizalom, a hű­ség az elvekhez, a szerve­zett munka, s mindezeken túlmenően az őszinteség, a nyílt szókimondás jellemzi a kispestiek életét, közérze­tét. A hetvenes években megkezdődött nagyarányú lakásépítések nyomán — 12 ezer új otthon épült — lé­nyegesen megváltozott a la­kosság korösszetétele, a fő­város hajdan inkább idő­sebbek lakta kerületéből olyan városrész formálódott, ahol szembetűnően fiatal a lakosság. A gyermekek szá­ma például megduplázódott az elmúlt öt esztendőben. Sajátosak tehát a gondok is: zsúfoltak az általános isko­lák, s még több lakásra len­ne szükség. A kerület VII. ötéves tervében elsősorban az ilyen gondok megoldásá­ra törekszenek, továbbá sze­repel a feladatok között a közműellátottság javítása. A Vörös Október Férfi- ruhagyárban tett látogatás során Dobrotka László ve­zérigazgató, valamint Kiss Józsefné, a vállalati pártbi­zottság titkára és Matkovics Frigyesné, a szakszervezeti biztosság titkára tájékoztat­ta Losonczi Pált az itteni gazdasági eredményekről, po­litikai munkáról. Elmond­ták. hogy a 2700 dolgozót foglalkoztató nagyvállalat­nak a kispesti központon kí­vül Vásárosnaményban, Nyíregyházán, Dunaújvá­rosban, Várpalotán és Szé­kesfehérvárott vannak gyár­egységei. amelyek egyre na­gyobb önállósággal — ezen belül a gazdaságosságért, a nyereségért is fokozottabb felelősséggel — működnek A közismert VOR-termé- kek. elsősorban férfiöltö­nyök, -zakók és -nadrágok keresettek a tőkés piacokon is. Losonczi Pál megtekin­tette a gyártás folyamatá­ból a szabászat, a varroda és a vasalórészleg munká­ját. Elismeréssel szólt a lá­tottakról csakúgy, mint a VOR-termékek rögtönzött bemutatójáról. Délután az Elnöki Tanács elnöke — Fenyvesi Dezső kerületi tanácselnök kalau­zolásával — rövid sétát tett a Kossuth téri piacon, s a forgalomról érdeklődve be­szélgetett árusítókkal, ve­vőkkel. Ezután betért a ta­valy megépült kispesti Cent­rum Áruházba, ahol Kaszás Kálmán, a Centrum Áruház Vállalat vezérigazgatója és Vásárhelyi Alfréd igazgató mutatta be a gazdag áruvá­lasztékot. Szíves invitálásnak eleget téve látogatott el Losonczi Pál a Kossuth Lajos utcá­ban Oros István, a Javszer fiatal gázszerelője és a VOR- nál technikusként dolgozó felesége új otthonába, aho­va a közelmúltban költöztek 6 éves kislányukkal. Köz­napi családi dolgokról és közéleti témákról egyaránt szó esett a házigazdák és vendégük közötti jó hangu­latú találkozáson. Losonczi Pál programja a kerületi tanács székházában a városrész vezetőivel foly­tatott beszélgetéssel zárult. (MTI) Elutazott Budapestről a Brazil KP küldöttsége' A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának meghívására február 16. ‘és 20. között láto­gatást tett hazánkban a Brazil Kommunista Párt küldöttsége Giocondo Dias-nak a párt főtitkárának vezetésével. A küldöttséget fogadta Kádár János, az MSZMP főtitkára. Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára megbeszélést folytatott a brazil pártdelegációval, amely találkozott Baranyai Tiborral, a SZOT főtitkárá­val és Pozsgay Imrével a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkárával, az MSZMP KB tagjaival. A Brazil Kommunista Párt küldöttsége Giocondo Dias főtitkár vezetésével csütörtökön elutazott Ma­gyarországról. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Györke József, a KB kül­ügyi osztályának helyettes vezetője búcsúztatta. Viktor Ocseretin sajtótájékoztatója A magyar—szovjet gazda­sági együttműködésről, a ke­reskedelmi kapcsolatok fej­lődéséről csütörtökön sajtó- tájékoztatót tartott Viktor Ocseretin a Szovjetunió ma­gyarországi kereskedelmi képviselője. Elmondta hogy az elmúlt ötéves tervidőszakban gyors ütemiben fejlődtek az együtt­működés különböző formái, köztük a termelési szakosí­tások és kooperációk, a mű­szaki-tudományos kutatások, az egyes üzemek, gyárak re­konstrukciójában kialakított •közös munka, a harmadik piacokon való együttes fel­lépés és a vállalatok kö­zötti közvetlen kapcsolatok Az áruforgalom tavaly el­érte a 9,4 milliárd rubelt, 1981—85 között, 5 év alatt a 40 milliárdot, ami évről évre jelentős növekedést je­lent. Viktor Ocseretin arról is szólt, hogy a két ország tervkoordinációjának ered­ményeként 1986—90 között az árucsere-forgalom bővíté­sén túl az együttműködés új területekre és új for­mákra is kiterjed. További halálos áldozatok Vasas bányán Csütörtökön kora estig kilencre emelkedett a Mecseki Szén­bányák vasasi bányaüzemében kedden délután történt, 15 bányászt maga alá temető fejtésomlás halálos áldozatainak száma. Holtan találták Riszard Kurczak 33 éves lengyel vájárt. Klajbár Mihály 33 éves pécsi vájárt, Franciszek Strej 39 éves lengyel vájárt, Horváth János 39 éves pécsi vájárt, és Jan Kurzacz 39 éves lengyel vájárt. Csütörtökön a kora esti órákban megtalálták a Vasas bá­nyai fejtésomlásban rekedt utolsó három bányászt is. Közü­lük Stanislaw Ziaja 45 éves lengyel vájárt 17 óra 40 perckor még élve hozták ki a bányamentők, de nem sokkal később belehalt sérüléseibe. Az omlásban még bent lévő Gémes Il­lés 35 éves bányalakatos és Bartók Béla 37 éves vájár kimen­téséért este tovább folyt a küzdelem. Munkássága élő példa Kun Bélára emlékeztek az egri főiskolások

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents