Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-20 / 43. szám

4. ill UjjaBB k m. * M NÉPÚJSÁG, 1986. február 20., csütörtök Ami az életnél is fontosabb Beszélgetés Mensáros Lászlóval Mensáros László 1984 augusztusában nyug­díjba ment, azóta talán még többet vállal, mint annak előtte. Nemcsak Budapesten ját­szik — több helyen — hanem vidéken is. Színész. A társaságtól, a zajtól ugyan már visssza- húzódik, többre becsülj a gondolatokat ébresztő csen­det, az olvasást, a lemezhall- gatást. De legfőképpen a színházat, a játékot szereti. Talán még az egészségénél, az életénél is többre tartja. Nem figyel a szervezet fi­gyelmeztető jeleire, fittyet hány infarktusra, súlyos operációkra. Most 60 esztendős. A lexi­kon adatai szerint 1926. ja­nuár 26-án született. 1952- től a debreceni, 1957—58-ig a budapesti Madách Színház tagja. 1959-től 60-ig börtön­büntetését tölti, 1961-től 64- ig Szolnokon, 1964-től 84-ig a Madáohban játszott. Meg­kapta az Érdemes és Ki­váló művész címet 1980-ban Kossuth-dijjal tüntették ki. — Kezdjük Debrecennel. Milyen emlékei vannak a Csokonai Színháznál töl­tött tévekről? — Téry Árpád szerződte­tett, meghallgatás nélkül. De mint mondta, mindent tudott rólam. Olyan remek érzéke volt a színészválasz­tásban, mint kevés direktor­nak. A társulat bizalommal és szeretettel fogadott. Nagy­szerű művészekkel dolgoz­hattam együtt, a színiház tagja volt ekkoriban Anda- házi Margit, Békés Rita, Márkus László, Soós Imre, Örkényi Éva, Simor Erzsi, Vámos László. Az alapokat itt sajátítottam, el s ebben nagy segítségemre volt Té­ry Árpád, Vámos, Solti Ber­talan, Szende Bessy. Pezsgő, szenvedélyes színház; életet éltünlk, s ezt a légkört igaz­gatónk tapintata hozzáértése teremtette meg. — Mi volt az első sze­repe? — A Túr fivérek Villa a mellékutcában című darab­jában játszottam egy idős diplomatát — S az első siker? — iszajev—GaÜcs Nem magánügy című vígjátékában egy zongorakísérő szerepét osztották rám. Nem volt szö­vegem, s ez nagyon bántott. Ezért — arra számítva, hogy a rendező kirúg — behoz­tam magammal a próbára egy nagy karéj zsíros kenye­ret, hagymával, s falatozni kezdtem. Ám. amikor Lend- vai Ferenc meglátta, mit teszek, felkiáltott: Óriási öt­let! Ezentúl minden előadá­son ezt kell csinálnod! Mit mondjak, a „bosszúm” nagy sikert aratott Jöttek a többi feladatok, egyre nagyobb szerepek; Rómeó, Ferdinánd az Ár­mány és szerelemből Ham­let, az Ezer év bírója, a Színész az Éjjeli menedék­helyből. — Jól éreztem magam Debrecenben, szép lakásom volt már, három gyerekem. De Téry Árpádot kinevezték a Madách Színház igazgató­jává, s én követtem őt- Saj­nos, csak egy évig igazgatta a Madáchot. — Beszélne a szolnoki éveiről? — Három évadot töltöt­tem a Szigligeti Színházban. Nemcsak jó szerepeket kap­tam, rendezhettem is. Eszembe sem jutott lépése­ket tenni, hogy újra a fő­városba jussaik. Tudomásul vettem, hogy életem és mun­kám ideköt nekem egy hely sosem jelentett k i tűnte tett- séget a másikkal szemben. Aztán egy vendégjáték ho­zott újra változást az éle­temben : a Pygmaliownal vendégszerepeltünk Buda­pesten, ebben Higginst ját­szottam. Látott Ruttkaj Ot­tó, a Madách Színház igaz­gatója, s szerződést ajánlott. 1964 szeptemberében mu­tatkoztam be újra Budapes­ten, Hubay Miklós Késdobá_ lók című darabjában. Ezt követte a Kispolgárok a Duna-kanyar — a feledhetet­len Dómján Edittel, a Ma- thiász panzió, s más felada­tok, amelyek később egyre szürkébbek és kisebbek let­tek. Közbejött a betegség is, hullámvölgyek a pályán az életben . .. 1965-ben tbc-t kaptam. Nyolc-tíz hónapig nagyon keveset dolgozhat­tam, ezalatt az idő alatt ala­kult ki bennem egy elő­adóest gondolata. Jutott időm a töprengésre, a kutatásra, a felkészülésre. így született a XX. század című előadó­estem, amelynek első elő­adása az Egyetemi Színpa­don volt. Ki gondolta volna akkor hogy az eltelt évek alatt csaknem 1500 alkalom­mal lépek vele közönség elé. — Előadóestjei, színházi szerepei, a tévé, a rádió mel­lett még pluszfeladatokat is vállalt, vállal. Debrecenben eljátszotta Willy Lomant az Ügynök halálában Pécsett az Elveszett paradicsom, Szegeden a Galopp a Vér­mezőn főszerepét alakította. S közben betegségek szakí­tották Imeg színpadra lépé­seit. Miért dolgozik ennyit? — Pályám kezdetén a si­kerért játszottam. Ma már tudom, hogy ez megfosztja a színészt a játék gyönyörű­ségétől. Számomra most már maga a játék a legfontosabb. A munka. Cigarettáról, alko­holról le tudtam mondani, de játék nélkül képtelen va­gyok élni. — Milyen ajándékot kí­vánna magának születésnap, jára? — Nem kell kívánnom. Megkaptam. A Pécsi Nem­zeti Színházban eljátszhatom minden színész örök álmát: Lear királyt. .. K. Gy. HUMOR A Lityeraturnaja Gazetából A FŰRÉSZHAL — Milyen a viszonya a férjével? — kérdezték a fű- részhaltól. — Hát milyen lehet a vi­szonyom ezzel a fatuskóval? — felelte az. ■ér A BORJÜ — Mi újság? kérdik a bor­jútól. — A kapu. Az új — fe­leli a borjú. ■ér A MEDVE — Mi a legfontosabb ön szerint az életben? — kér­dezik a medvét. — A legfontosabb dolog az, hogy legyen jó erős man­csunk. — No, és mi a véleménye a zenéről? — Megsúgom, csak jöj­jön még közelebb. •k A HOLLÓ A hollót megkérdezik, hogy mi a véleménye a fehér hol­lóról: — Befeketíteni! — vála­szol a holló. ér A MÉHECSKE — Ugyebár egy kilogramm méz összegyűjtéséhez önnek 67 ezerszer kell kirepülnie a virágokra? — kérdezik a méhecskét. — Nem számoltam. Nem érek rá — mondta —. és el­repült a mezőre. ér A VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS Holnapra olyan idő várha­tó, hogy a jó gazda még a kutyáját sem szívesen zavar­ja ki a lakásból. Holnap­után aztán már nyugodtan ki lehet zavarni. ★ AZ IGAZI FÉRFI Egy igazi férfi mindig tud­ja, mikor van egy nőnek a születésnapja, de azt el­felejti, hogy hány éves az a nő. Akad persze olyan férfi is, aki soha nem emlékszik, mikor van a születésnap, mégis tudja a nőről, hogy az hány éves. Az ilyen fér­fi rendszerint annak a bizo­nyos nőnek a férje. é A KÉPMUTATÓ ÉLET- IGAZSÁGA Álarcod verítékével ke­resed kenyered. ★ KUTYA-MACSKA BA­RÁTSÁG Ha a kutya és macska közt barátság létezik, ez vagy az állatidomár dicsősége vagy a kutya és a macská ellen irányuló akciója. ★ DEMOGRÁFIAI ROBBA­NÁS Egyre több az ember, aki­ben két ember lakik. ér SCI-F1 A repülő csészealjaknál sokkal nagyobb feltűnést kel­tenének a repülő pénztár­cák. ér BÖLCSESSÉG A boldogsághoz vezető utat olyan nagy kövekkel szok­ták burkolni, amelyek az em­ber szívéről hullanak le. A NÉPSZÍNHÁZ GYÖNGYÖSÖN Hej, Róza néni, Róza néni...! A Balázs Béla Stúdió filmjei Egerben Újszerű vállalkozásba fog­tak az Egri Ifjúsági Ház népművelői. A több mint negyedszázada működő Ba­lázs Béla Stúdió legjobb al­kotásaiból mutatnak be vá­logatást február 28-tól má­jus 8-ig hat alkalommal. A ,,Balázs Bélások'' különös he­lyet foglalnak el a magyar filmiparban. Megalakulásuk óta, azaz 1959-től művésze­ik a magyar társadalom szo­ciografikus elemzését, az emberi kapcsolatok feltérké­pezését tekintik feladatuk­nak. Az itt létrejövő mű­veket a kísérletező szándék, a formai megújulásra való törekvés jellemzi. Az a nem­zedék, amely az induláskor a műhely alapvető szellemi légkörét kialakította, egyben a világszerte felfelé ívelő „új hullám” nemzedéke is, s ez kifejezési eszközeikben is megmutatkozik. Épp ezért a Balázs Béla Stúdió egy kicsit az egész magyar filmgyártás tükre: itt kezd dolgozni a végzős főiskolás, és ide „jár vissza” a már nagy játékfilmes rendező közül jó néhány, egy-egy máshol el nem készíthető tervének megvalósítására. A sorozat keretében vetí­tik Huszárik Zoltán és Tóth János már-már klasszikussá váló műveit. Maurer Dóra egy alkalommal személyesen is ellátogat az egri filmba­rátokhoz. Térfestés és Hét­próba című munkái szemé­lyiség- és társadalom viszo­nyát, a művészi alkotói fo­lyamat nehézségeit vizsgál­ják. A meghívottak között lesz Szirtes András rende­ző, aki hat rövid dokumen­tumfilmjével mutatkozik be. Paszternák Miklós Zénón cí­mű alkotása a világ megis­merésének „paradoxonjait” tárja a nézők elé, szokatlan és ötletes formában. A nem­rég tragikusan hamar vég­ződő művészpálya „termé­keit" láthatják azok, akik megnézik Bódi Gábor film­jeit és videóit. A rendez­vénysorozat szervezői min­den alkalommal vendéget hívnak. A vetítéseket köve­tően a résztvevők megvitat­ják majd a látottakat. Úgy látszik: ez is sablon. Mármint az, hogy a sok „bu­ta” városin csak a „vidéki” személy tud segíteni. Ha ő nem lenne, mindenki síny­lődhetne a maga kisebb-na- gycbb keservei között. A gyöngyösi Mátra Műve­lődési Központban rövid idő. közökben két ilyen eszmei tartalmú színmű is a közön, ség elé került. Előbb a „szocialista tündér” Gyár­fás darabjában, most pedig, legutóbb Róza néni. Egyben a címe is ez a név. Lengyel Menyhért háromfelvonásos vígjátékénak, amelyet a Népszínház művészei ját­szottak el. A mű amolyan ..békebeli” történet, amelyből nem hi­ányzik a „cifra nyomorúság­tól” kezdve a „zab; gyere­ken keresztül a dúsgazdag ifjú sem, akit meg lehet fog­ni és a kártyás lumpen úr sem, akinek soha egy fi. tyingje sincs, de a munká­tól úgy fél, mint az ördög a tömjénfüsttől. Ebbe a környezetbe rob­ban be Róza néni, aki a ma­ga józan paraszti eszével és kitűnő erriberismerefcével mindent a helyére tesz: a gazdag férfit megnősíti, el­veteti vele a „megesett”, de csupa szív leányzót, a „szív­telen és fukar” atyát pedig megnyeri a lehetetlennek tartott tervhez. Van ennék a nem túlságo­san eredeti alapötletnek olyan kifejlődése, hogy a különböző jelenetekbe min­den hangulati elem belefér. Miután a tragikust a nevet­ségestől csak egy hajszál vá­lasztja el, a színpadon is egymás mellé sorakoznak a drámai pillanatok és a bo­ti ózati töltésű képek. Ugyan­úgy, ahogy a valóságban is előfordul mindez térben és időben szinte elválasztha­tatlanul. Lengyel Menyhért jól is­merte az életnek azt a ré­szét, amit látott maga körül. Ezért is tudott nagyon jó lehetőségeket teremteni a színészi játékhoz, a sokféle jellem vonulat eljátszásához, a színész tehetségének meg­mutatásához. Ebben az előadásban azon­ban ezzel a lehetőséggel csalk kevesen és csak elvétve él­tek. A filléres gondokkal küszködő özvegy szerepében L estyán Katalin túlzásoikba esett. Hangja és gesztusai ál­talában átlépték a szükséges mérték határát. Lánya a darabban Molnár Ildikó volt, aki nagyon fakón játszott. Nem találta meg az alap­hangot. A lumpen úr figu­rája akkor vált színészi tel­jesítménnyé, amikor Faragó József drámaibb helyzetek­be került. Két fontos sze­replője van a műnek. Az egyik Róza néni a vidéki nő. öt Sándor Jolán személyesí­tette meg. Igaz, eléggé har­sányan, eléggé elnagyoltan. Ha elfelejtett „alakítani”, mindjárt vonzóvá lett amit csinált. A másik kulcsszerep a gazdag ifjúé, most Garay Róberté, aki olyan termé­szetesen, olyan rájátszások nélkül élt a színpadon, hogy szinte fejjel magasadott a többiek fölé színészi kvali­tásaival. A kisebb szerepekben na­gyon „igyekezett” Poor Má­ria (szobalány), Lázár Sán­dor (Mátyás), Zalavárj Bé­la (Jenő) és Komlós Róbert (öreg Rábel). Tőlük is keve­sebb lehetőséget kapott Mol­nár Miklós (Bútoros) és Má­tyás Emmj (Zsófi) de ők ketten mentesek maradtak a túlzásoktól, jól játszottak. Ha a túlhajtott színészi megoldásokat kell indokol­nom, nem tudok másra kö­vetkeztetni, mint a rendezői felfogásra. Konter László a véleményem szerint nem ta­pintott rá Lengyel Menyhért szándékaira. A rendezői tü­kör most elferdített világot adott vissza. Ezzel együtt: a közönség egy része harsányan reagált a pózolásokra, ami igazolni látszik az előadást. Mert az is igaz, hogy a színi játék azoknak szól ákík ott ül­nek a párnázott s^^ókben. M égis ... ! G. Molnár Ferenc Öreg gépgyárból — könyves „fellegvár” Egy több mint százéves köszörűgépgyár felett eljárt az idő, a Váci úton. A régi épü­letek, hogy mégsem lettek az enyészeté, az a Könyvértékesítő Vállalatnak köszönhető, amely megvásárolta a gyárat. Az elmúlt évi beköltözést gyors felújítások és újjáépí­tések követték. Elkészült a Könyvesház a régi üzemcsarnokban, az egykori öntödébe pedig hatalmas magas raktár települt, kor­szerű berendezésekkel. A Könyvértékesítö Vállalat a költözéssel megoldotta a háttér­beli gondjait, s ezzel évi 10 millió forintos költségmegtakarítást ér el, valamint tovább javíthatja az egyes szolgáltatásai színvona­lát is. A költözés tovább tart, az egész kor­szerű bázis körvonalai már kialakulóbem vannak. Ugyancsak a Váci út 19. szám alatt kapott helyet a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének Oktatási Központja is, amelyet február 3-án adtak át rendeltetésének. A könyves „fellegvár” már az eltelt hónapok alatt több milliós forgalmat bonyolított le. Képünkön: a Könyvesház látképe. Itt történik a könyvek kedvezményes értékesítése, a kínálat sok­rétű és gazdag. (MTl-fotó: Kiss G. Péter)

Next

/
Thumbnails
Contents