Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-18 / 41. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVII. évfolyam, 41. szám ARA: 1986. február 18.. kedd 1,86 FORINT OROSZLÁNYTÓL ZÁHONYIG Felajánlásak az SZKP XXVII. kongresszusa tiszteletére Kongresszus után A szakszervezeti kong­resszusok történetében ju­bileuminak számító, el­múlt hét végi esemény nemcsak külsőségeiben, hanem tartalmában is igazán imponáló volt. A résztvevők nagy száma mellett a küldöttek és vendégek aktivitása is megragadta a figyelmet. Már a fórum megnyitá­sa előtt látszott, hogy aki ide meghívást kapott, ko­rántsem csak „ücsörögni” akart a széksorokban. Amikor pedig a tulajdon­képpeni munka megkez­dődött még inkább szem­betűnt az érdeklődés. So­kan hozzászóltak az elő­terjesztésekhez, kiegé­szítésekhez s előadót, felszólalót egyaránt fe­szülten hallgattak. Va­lójában is vitatkoztak a teremben, jó néhányan félretették a megszokott, „kötelező udvariasságot”, mertek ellenvéleményt nyilvánítani, eltérő állás­pontra helyezkedni. S nyoma sem volt a koráb­bi, olykor brosúraízű, formális megnyilatkozá­soknak „Elismerést és tisztele­tet a dolgozó embernek!" — hirdette az ülésterem karzatán az egyik felirat. Nem hinném, hogy csu­pán ez ébresztette volna a gondolatokat, amelyek többnyire e köré a vágy, aktarat köré csoportosul­tak. Inkább csak talál­koztak a törekvések, kö­zösen sikerült megfogal­mazni azt amit minden­ki lelke mélyéről szeret­ne, s kíván. Mert a leg­természetesebbe hogy akiben, nem pusztán a szándék él, hanem az akarat is megvan, s cse­lekvéssel iparkodik for­málni, gazdagítani a je­lent. a jövőt, azt meg •kell becsülni. Kérdés azonban, hogy elegendő-e, amit teszünk? Tényleg azt nyújtjuk-e nap, mint nap, amiről be­szélünk? Kívánságunk a köszjöinetrie a megbecsü­lésre, arányban áll-e min­dig teljesítményeinkkel, legfőképpen pedig vala­mennyiünk iparkodásával, munkájával ? Ha alaposabban is mér­legeljük mindezeket, bi­zony rádöbbenünk, hogy sajnos, nincs azért még minden rendben feladata­ink végzése körül. Olykor talán sokkal is mérészehb, s követelődzőbb a kíván­ságlista, mintsem a telje­sítését körülményeink, le­hetőségeink megengednék. Nem nehéz felismerni, hogy mértékletesebbeknek kell lennünk egyelőre, s csakis nagyobb akarattal, határo­zottabb erőfeszítésekkel juthatunk közelebb álma­inkhoz. Nos, ezeknek a törekvé­seknek álljanak élére a szakszervezetek, s a koráb­binál többre szóló jogo­sítványaikat a tagság leg­szélesebb rétegeinek meg­nyerésével, mozgósításá­val, igyekezetével kama­toztassák a jövőben. S ha az új tisztségviselők tudá­suk, tapasztalatuk legjavá­val szolgálják választóikat, a magyar társadalmat a nemes célok érdekében — a siker aligha maradhat el! Gyóni Gyula Országszerte számos üzem­ben, sok helyütt a szocialis­ta brigádok kezdeményezésé­re, munkásgyűléseken elha­tározták, hogy munkaver- sennyel, terveik túlteljesíté­sével köszöntik az SZKP XXVII. kongresszusát. Kü­lönösen fontos, népgazdasági jelentőségű felajánlás tör­tént a Tiszai Vegyikombinát­ban, Ez az észak-magyaror­szági nagyüzem már évek óta gyárt etilént, s e termé­ket közvetlen vezetéken ed­dig a Szovjetunióba expor­tálták. A hazai felhasználás­ra szolgáló lineáris polieti- léngyár ugyanis most van épülőben. E hatmilliárd fo­rintos beruházásnak az ere­deti tervek szerint az év vé­gére kellene befejeződnie. A kivitelezésben részt vevő nagyszámú vállalat dolgozói bejelentették, hogy az SZKP XXVII. kongresszusának tiszteletére kereken két hó­nappal lerövidítik átadásá­nak határidejét, s így az új gyár kipróbálása már a har­madik negyedévben megkez­dődhet. Ezzel bizonyos érte­lemben megváltozik a ma­gyar gyárat és szovjet test­vérüzemét összekötő etilén- vezeték rendeltetése is. Ed­dig a Szovjetunióba — a kallusi kombinátba — to­vábbítottak etilént, a jövő­ben viszont a Szovjetunió­ból: az ott most elkészült nagy teljesítményű gyártól érkezik rajta Leninvárosba ugyanilyen anyag. A Szov­jetunióból importált és a hazánkban készült etilén feldolgozásával az új, lineá­ris polietiléngyárban olyan kiváló tulajdonságokkal ren­delkező, modern műanyagot tudnak majd készíteni, amelynek a gyártása világ­szerte most van csak kibon­takozóban, s így az export lehetőségei is kitűnőek. Az ország legnagyobb üze­mei közé tartozó Dunai Vas­műben ugyancsak jelentős határidő-rövidítésre történt felajánlás. A kombinát tíz- milliárd forintos költséggel épülő új kokszolóművének építői és szerelői, a TVK dolgozóihoz hasonlóan, arra vállalkoztak, hogy két hó­nappal megrövidítik az át­adás határidejét. ígéretük szerint ez év november 7- re, a nagy októberi szocialis­ta forradalom évfordulójá­ra átadják rendeltetésének az új üzemet. A Magyar Gördülőcsapágy Művekben tartott munkás­gyűlésen a szocialista brigá­dok bejelentették, hogy a kongresszus tiszteletére egész évben pontosan betartják exportszállításaik határide­jét, s a termelő brendezé- sek jobb kihasználásával, a technológiai fegyelem továb­bi javításával terven felüli megrendelések teljesítésére is vállalkoznak. Bejelentet­ték a munkásgyűlésen azt is. hogy tovább folytatják a Moszkvai 1-es Számú Csa­págyipari Egyesüléssel azt a versenyt, amelyet tavaly hazánk felszabadulásának 40. évfordulója és az MSZMP XIII. kongresszusa tisztele­tére kezdeményeztek. Deb­recen másik nagyüzemében, a ruhagyárban, ugyancsak valamennyi szocialista bri­gád csatlakozott a verseny­hez. A nagykanizsai Dunán­túli Kőolajipari Gépgyár dolgozói vállalták, hogy a szovjet megrendelésre ké­szülő olajipari berendezése­ket, csőelzáró szerelvénye­ket a november végi határ­idő előtt, már októberben szál­lítják. Az épülő összefogás Gázvezetékhez új tervezé­sű, 600 és 800 milliméter át­mérőjű nyomásálló gömb­csapokat szállítanak, s ezzel mintegy 30 millió forinttal csökken a vezeték építésé­nek költsége. A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság dolgozói az energiafelhasználás lé­nyeges csökkentésére tettek ígéretet. KUN BÉLA CENTENÁRIUMA Tudományos ülésszak Moszkvában Kun Béla születésének 100. évfordulója alkalmából tu­dományos ülésszakot tartot­tak hétfőn Moszkvában. A rendezvényt az SZKP KB mellett működő Marxiz­mus—Leninizmus Intézet, az SZKP KB mellett működő Társadalomtudományi Aka­démia és a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia közösen szer­vezte. A Marxizmus—Leni­nizmus Intézetben megtar­tott ülésszakon Huszár Ist­vánnak, az MSZMP KB Párttörténeti Intézete igaz­gatójának vezetésével ma­gyar küldöttség is részt vett. Az ünnepi tanácskozást A. G. Jegorov, a Marxizmus— Leninizmus Intézet igazga­tója nyitotta meg, majd K. V. Guszev, az intézet igaz­gatóhelyettese tartott elő­adást Kun Béla életéről, munkásságáról. Felszólalt az ülésszakon A, M. Latisev, a moszkvai pártfőiskola tan­székvezetője, L. M. Minajev professzor, a Marxizmus— Leninizmus Intézet tudomá­nyos munkatársa, Tofik Isz­lámon, a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia Szlavjanisz- tikai Intézetének részlegve­zetője és M T. Miscserekov, a Társadalomtudományi Aka­démia professzora. Magyar részről Milei György, a Párttörténeti In­tézet főmunkatársa és Var­ga Lajos, az intézet munka­társa mondott beszédet. Az évforduló alkalmából a moszkvai Poldtizdat könyv­kiadó Kun Béla válogatott cikkeit és beszédeit, vala­mint feleségének, barátai­nak és munkatársainak a Tanácsköztársaság vezető­jéről szóló visszaemlékezéseit tartalmazó könyvet jelente­tett meg. A kötetben szere­pelnek azok a dokumentu­mok is, amelyekben Lenin szól Kun Béláról és az 1919- es Magyar Tanácsköztársa­ságról. Divatos kabátok tavaszra Bái még téli az időjárás, az üzletekbe a napokban megérkeznek a női tavaszi kabá­tok első kollekciói. A belkereskedelem a legnagyobb partnerétől, a Május 1. Ruha­gyártól ez évre mintegy 700 ezer kabátot rendelt, ebből a tavaszi modell 156 ezer. A konfekcionáló vállalat alapanyag-ellátási gondok miatt azonban ennél kevesebbre. 130 ezer átmeneti kabát készítésére vállal­kozott. A több mint 320-féle modell gyár­tását, csomagolását és szállítását feb­ruár végéig fejezik be. Az alapanyaghi­ány enyhítésére felülvizsgálják a vállalat raktárkészletét, hogy a meglévő anyagokból milyen más terméket gyárthatnak. Ennek alapján megkezdték a főként sportos női ru­házati cikkek gyártását. Képünkön: a szala­gon készülnek a tavaszi modellek (MTI-fotó: Varga László) Teljes gőzzel... Százharminc millió forint megyénk cukorgyárainak fejlesztésére A szezonban 80—100 napig szakadatlanul működésben van­nak a cukorgyártó berendezések — karbantartásra csak a szezon végén nyílik mód (Fotó: Szabó Sándor) A Mátravidéki Cukorgyárak vállalat két üzeme — Hatvan és Selyp — évente az ország cukortermelésé­nek 15 százalékát biztosítja. Így volt ez az 1985-Ös kampány idején is, amely a szokottnál rövidebbre si­került ismert külső tényezők, főként a kevesebb cu­korrépatermés miatt. A korábbi leállás azonban nem jelentette azt, hogy vége a munkának. A víztelenítést követően ugyanis megkezdödöt a gyárak felkészülése az idei kampányra. Ez a munka az előző évek során jól bevált és beveze­tett hálódiagramos kar­bantartás szerint halad, amely biztosítja, hogy az egyes berendezések időben, jó minőségben elkészüljenek. Ezen túlmenően lehetőség adódik arra is, hogy nagyobb karbantartási, beruházási munkáikat a gyárak saját kivitelezésben készíthessék el. Természetesen e munkák java részét mindkét gyár­ban a meglévő törzsgárdák végzik, és az ő tevékenysé­güket immár negyedik esz­tendeje hasznosan egészí­tik ki a vállalati gazdasági munkaközösségek, amelyek­ből Hatvanban és Selypen hat-hat működik, s tény­kedésük felöleli a fonto­sabb szakmákat. Természe­tesen, minden év hoz olyan gondokat, problémákat is, amelyek saját erőből, házi­lagosan nem oldhatók meg. Az ilyen jellegű felújítások, beruházások elvégzéséhez — miként eddig — az idén is külső kivitelezési kapaci­tást biztosítottak a gyárak szakmai vezetői. Nem olcsó mulatság az éves karbantartás a vállalat életében. És a költségeket még fokozza az a tény, hogy a gépi berendezések, épü­letek műszaki állapota meg­lehetősen alacsony, sőt egy részük nullára leírt. Ilyen a BW-kazántelep, a létisztító és az előmelegítő, ilyenek az utótermékállomások egyes berendezései, de mindkét gyárban fel kell újítani a villamosenergia-elosztókat és azok kábelhálózatát is. Sze­rencsére, vannak olyan part­nerei a vállalatnak, ame­lyekkel hosszabb ideje együtt oldják meg a karbantartás ilyesféle gondjait, s mind máig korrekt munkakapcso­lat alakult ki közöttük. Ezek megértik azt az igényt, hogy itt nem december 31. a tárgy­év vége, hanem augusztus, hiszen a kampánykezdetre a munkáknak be kell feje­ződniük. Ilyen partnerként említhető a Gép- és Felvo­nókezelő Vállalat, a petőfi- bányai vegyesüzem, a Vil­lanyszerelő Ipari Vállalat, valamint a pesti Hőtechnika, amely a mészkemencék és a kazánok tűztéri falazatá­nak felújítását végzi. Február második felében járunk, s ez annyit jelent, hogy immár másfél hónap­ja teljes gőzzel folyik a fel­újítás, a karbantartás mind­két gyártelepen, függetlenül az időjárás viszontagságai­tól: És hogy költségekben is kifejezzük ennek a méretét, most már rendelkezésünkre áll egy számadat: eszerint a vállalat gazdasági vezetése az idei esztendőben 130 mil­lió forintot tervez az imént felsorolt munkák elvégzésé­re. Ez az összeg 11 millió­val több a tavalyinál, to­vábbá magába foglalja a mezőgazdasági főosztály ra­kodógépeinek, gépjárművei­nek, répaátvevő állomásai­nak a fenntartási költségeit is. De nem minden a pénz! Kampányindítás dolgában sok múlik majd azon, hogy az új cukorszezonra való ké­szülődés során a munkákhoz szükséges anyagot is bizto­sítsák, s a gyárak dolgozói, szocialista brigádjai pedig jól sáfárkodjanak a megte­remtett lehetőségekkel. Moldva? Győző A ki­szállítások előtt szúrópróba­szerűen ellen­őrzik a csomagolt cukor súlyát

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents