Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-15 / 39. szám
10. ' ® ILw Jíf a W Cjjj NÉPÚJSÁG, 1986. február 15., szombot KOREAI-FÉLSZIGET Hadgyakorlat vagy párbeszéd ? A külpolitikai hírmagyarázók kommentárjaikban, előadásaikban gyakran élnek meteorológiai hasonlatokkal. Nem véletlenül: a kapcsolatok „befagyása" vagy „fel- melegedése”, a „gyülekező viharfelhők" vagy a „lecsapni készülő villámok” kézenfekvő párhuzamként kínálkoznak az épp szóban forgó probléma érzékeltetésére. A phenjani felhívás Valószínűleg ez magyarázza, hogy az utóbbi időben a Koreai-félszigeten kialakult helyzet bemutatásakor is sűrűn találkozhattunk az időjárásból átvett kifejezésekkel. A tavalyi, nemegyszer szenzációszámba menő események után, 1986 elején is történtek olyan fejlemények, amelyek a megfigyelők tekintélyes részét a „derűs napsütés”, „olvadás” és „enyhülés’* kifejezések használatára ösztökélték. Újabb tárgyalás; fordulókat jelöltek ki a két ország közötti gazdasági együttműködés ügyeit megvitató bizottságban, éppúgy, mint a család- egyesítésről és a két parlament kontaktusairól tanácskozó delegációkban. S ez nem kis szó, hiszen emlékezhetünk, hogy a két Korea közti feszültség, a nemritkán megismétlődő, sajnos gyakran áldozatokat követelő határincidensek sora milyen sűrűn utalta a lapok címoldalára az évtizedek óta rendezetlen koreai válságot. Úgy tűnt, hogy tovább tart a Phenjan és Szöul között elkezdődött közeledés biztató folyamata, amely 1985- ben olyan, bízvást meglepetésszámba menő fordulópontot hozott, mint (négy évtized után első ízben) a két törvényhozás képviselőinek megbeszélését, vagy — még nagyobb újdonságként — a kölcsönös családlátogatások megszervezését. A véres, tragikus koreai háború befejezése óta először került sor arra, hogy szétszakított, egymástól távol élő, sőt egymásról gyakorlatilag semmit sem tudó famíliák tagjai felkereshették egymást. (Igaz, egyelőre csak 50—50 fő, s csupán a két fővárosban, ám a precedenst aligha szabad lebecsülni.) Ilyen előzmények után talán még jobban értékelhető a phenjani vezetés részéről január közepén nyilvánosságra hozott újabb kezdeményezés, amely a tárgyalások légkörének további javítását tűzte ki célul. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztériuma hivatalos közleményben jelentette be: Észak-Korea február elsejétől nem tart az ország területén nagyszabású hadgyakorlatot, s e felfüggesztés érvényben marad a KNDK és Dél-Korea között kitűzött tárgyalási fordulók teljes időtartama alatt. A felhívás egyben sürgette Szöult és a Dél-Koreában körülbelül 40 ezer katonát állomásoztató Egyesült Államokat is, hogy hasonló lépéssel csatlakozzanak a phenjani indítványhoz. Felemás reagálás A phenjani bejelentés időzítése természetesen nem volt véletlen. Dél-Korea és az Egyesült Államok ugyanis immár hosszú évek óta épp februártól rendezj meg hagyományos „Team Spirit” (Csapatszellem manőversorozatát. Így a szöuli reagálás, a hadgyakorlatok remélt lemondása vagy elhalasztása kitűnő alkálimul szolgálhatott Phenjan számára, hogy lemérje: meddig terjednek a kapcsolatok erősítéséről hangoztatott déli kijelentések, s hogy hajlandó-e Washington beleegyezni a párbeszéd feltételeinek könnyebbé tételébe. Nos, a válasz enyhén szólva felemásnak bizonyult. A „Team Spirit”-et az eredeti tervek szerint megrendezik. Szöul mindössze annyi engedményt tett. hogy a 200 ezer fő részvételével, a legkorszerűbb harci technika felvonultatásával lebonyolított manőversorozat ezúttal a hagyományosnál valamivel rövidebb ideig fog tartani: nem három, hanem „csupán” két és fél hónapig. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy április közepéig meghiúsulnak az előrehaladást ígérő tárgyalások is, hiszen a különböző (gazdasági, családegyesítési, vöröskeresztes) bizottságok találkozóit Phenjan értelemszerűen — eredeti bejelentése alapján — szintén felfüggesztette. „A párbeszéd nem egyeztethető össze a vele párhuzamosan megrendezett, a másik tárgyaló fél ellen irányuló hadgyakorlattal” — hangoztatták az észak-koreai illetékesek. Kérdés ezek után, mekkora törést jelent a kapcsolatok egyébként is törékeny rendszerében ez a legújabb ellentét. A legtöbb szakértő úgy véli, hogy az „átmeneti felhősödés ellenére a kötelékek teljes megszakadásától nem kell tartani, s hogy a nagy nehezen már kibontakozott dialógus a kétségtelenül ütközőpontot jelentő „Csapatszellem ’86” befejeztével folytatódhat. Ütköző álláspontok Ugyanakkor a viszony javítása, a mindkét fél részéről hangoztatott országegyesítés célja inkább az ütközőpontok ritkítását, semmint szaporítását követelné meg. Különösen, hogy a két országot szembeállító ellentét anélkül is akad bőven. A gazdasági együttműködés formái és céljai, a politkai közeledés mikéntje az amerikai csapatok távozása, ember) jogi problémák — hosz- szan lehetne folytatni a felsorolást azokról a kérdésekről, amelyekben az északi és déli vélemény gyökeresen eltér. Szöul és Washington mindeddig nem fogadta el azt az észak-koreai javaslatot sem, hogy többlépcsős megbeszélések révén váltsák fel végre békeszerződéssel az évtizedek óta érvényben lévő ingatag tűzszünetet, illetve Dél-Koreával írjanak alá megnemtámadási szerződést. Ez lehetővé tenné a feszültség tényleges csökkentését. Ha a „Csapatszellem” helyett a valódi, konstruktív párbeszéd szelleme juthatna érvényre, akkor a hírmagyarázóknak is ritkábban kellene a „hidegfront” és „lehűlés" hasonlatával példálózniuk . . . Szegő Gábor Lesz-e EUREKA- program I Franciaország 1985 tavaszán olyan értelmű javaslatot tett nyugat-európai partnereinek, hogy az amerikai Árvédelmi kezdeményezés (SDI) elszívó hatásának ellensúlyozására — tőke, munkaerő — saját fejlesztési programot dolgozzanak ki. Az így megszületett EURÉ- KA-program azonban a kezdet kezdetén sem jelentett elég vonzóerőt az európai cégek számára. A program neve az angol Európean Research Coordination Action rövidítése (magyarul: európai kutatási koordináló akció). Célja a nyugat-európai kutatóintézetek és intézmények lehetőségeit úgy ösz- szehangolni, hogy elősegítsék a térség műszaki fejlettségi színvonalának emelését, új termék előállítását, Európa gazdasági és politikai súlyának befolyásának növelését. Novemberben Hannoverben az érdekelt országok konferenciát tartottak a program körvonalainak kidolgozása érdekében. Titkárság felállítását határozták el. amelynek feladata az érdekelt intézmények összehozása, munkájuk koordinálása egy-egy adott téma feldolgozása érdekében. A konferencia összesen mintegy 300 témát ajánlott a fejlesztési programba, ebből választották ki azt a tízet, amelyet az első években akarnak megvalósítani. Komoly nehézségek támadtak viszont az anyagi alapok megteremtésében. Nincs az országok között a termékekre vonatkozó szabványosítás, minden ország a maga vállalata termékét favorizálja akkor is, ha az gyengébb. Ezen túlmenően a nyugat-európai cégek éles versenyben vannak egymással, s jelentős részük az amerikai partnerekkel való együttműködést helyezi előtérbe. A gondok megoldása érdekében 1986 májusában újabb tanácskozás megtartását határozták el. Ezek után érthető, 'hogy óriási meglepetést keltett a francia hadügyminiszter bejelentése, miszerint a kormánya kedvezően ítéli meg a francia vállalatok részvételét az SDI-programba. London és Bonn után tehát az EURÉKA legfőbb támogatója, Párizs is hitet teát az amerikaiakkal való együttműködés mellett. A Ginza felhőkarcolói Terjeszkedés a föld alatt Aki csak néhány útikönyvet olvasott, pár riportfilmet látott is Japánról, jól emlékezhet a világhírű, nyüzsgő forgalmú, felhőkarcolókkal teli Gánzára. A Tokió szívében fekvő, neonreklámokkal, előkelő üzletekkel és háztömbnyi óriásáruházakkal, apró bárokkal és csillogó éttermekkel zsúfolt városrész méltán jelképezi a japán fővárost, jellemző, hogy a kerület határait nem szabják meg szigorúan, hiszen a környék minden kereskedője azt hirdeti: még az ő boltja is a Ginzához tartozik. Ez persze érthető, mivel az elhelyezkedés ebben az esetben minőséget, megbízhatóságot és színvonalat is hivatott sugallni. (Igaz, legtöbbször árszínvonalat is .. .) A Ginza szó egyébként — ha már a pénzre utaltunk — eredetileg pénzverdét jelentett, az ezüstpénz csengését idézte. Ma persze inkább a pénz elverésére nyújt alkalmat. Nos bármennyire híres, neves legyen is a Ginza, bármennyire ezen a környéken összpontosuljon Tokió kereskedelmi élete és éjjeli szórakozó világa, az elmúlt években több új városrész üzletközpontja jelentkezett vetélytársként. Tudjuk, a gyorsan terjeszkedő japán főváros lakossága már meghaladja egész Magyarországét, s egyes körzetei, például Sindzsuiku vagy Harad- zsuku napjainkban a Gin- záéhoz hasonló, korszerű bolthálózattal csalogatja a vásárlókat. Sőt, esetenként még modernebb, még merészebb, a XXI. század konstrukcióit megelőlegező épületekkel. Valószínűleg ez a fokozódó konkurencia is hozzájárult ahhoz, hogy az illetékesek nagyszabású felújítási tervet dolgoztak ki: eszerint a Ginza nem csupán kívülről újul meg, hanem tovább is terjeszkedik — lefelé! Meg akarjuk őrizni „Japán kirakatának státuszszimbólumát” — jelentette ki Isímaru Judzsi, a Ginza Szövetség főtitkára. A tervezet elkészítésében a Tokió zsúfolt belvárosa — madártávlatból MI TI, a Nemzetközi Kereskedelmi és Ipari Minisztérium is részt vett, szakértői alaposan átvizsgálták a beterjesztett javaslatokat. Felmerült például. hogy egy hosszabb szakaszon helyezzék mélyebbre a városi metróhálózat legidősebb vonalát, a Ginza Line-t, mivel így körülbelül 300 ezer négyzetméternyi hasznosítható teret nyernének. Itt új üzletsorokat hoznának létre, a közlekedést komputervezérlé- sű mánia utók biztosítanák A tervek közt szerepel a kábeltévé kibővítése, sűrített levegővel működő szemétszállítási rendszer lefektetése. más közüzem) hálózatok korszerűsítése és az egysínű vasút pályájának meghosszabbítása. Mindez természetesen óriási kiadásokat követel, de hosszú távon a felszíni zsúfoltság miatt nincs más megoldás: a telekárak odafönt már régóta az egeket ostromolják, a beruházók milliókban számolnak. Így köny- nyen meglehet hogy akit világjáró kedve vagy munkája néhány év múlva a Felkelő Nap országának fővárosába visz el, az a képekről — filmekből jól ismert Ginza mellett, alatt egy újabb városrésszel js megismerkedhet. <Sz.) Értesítjük a lakosságot, hogy az 1986. január 20-tól 1986. március 15-ig megrendelt műkő síremlékre 10%-os árengedményt adunk. Címünk: Dél-Heves Megyei Építőipari Szövetkezet Heves, Fő út 33.
