Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-11 / 9. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1986. január 11., szombat Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter A japán diplomácia irányítója, Abe Sintarn SZOVJET-JAPÁN KÜLÜGYMINISZTERI TALÁLKOZÓ Tokiói vendégváró EUREKA: Sikerül-e áttörni a korlátokon? Tízéves szünet után ismét szovjet külügyminiszter látogat Japánba a hó közepén, hogy ezzel is lendületet adjon az utóbbi években mélypontra került kétoldalú viszonyoknak. Eduard Sevardnadze a tervek szerint öt napot tölt a felkelő nap országában. Tíz év hosszú idő, különös tekintettel arra, hogy a két ország közötti kölcsönös külügyminiszteri látogatások 1978-ig rendszeresek voltak. Szovjet külügyminiszter utoljára 1976-ban járt Japánban, míg japán részről legutóbb 1978-ban viszonozták a látogatást. Ezt követően megszakadtak a rendszeres külügyminiszteri konzultációk, s az okok ismertek: mindenekelőtt az, hogy a hetvenes évek legvégétől a szigetország fokozatosan csatlakozott az Egyesült Államok szovjetellenes politikájához. Az afganisztáni és a lengyelországi események ürügyén washingtoni nyomásra Tokió is szovjetellenes, szankciókat léptetett életbe, ugyanakkor — ezzel párhuzamosan — mind erősebben kezdte hangoztatni nem újkeletű, és a Szovjetunió által határozottan elutasított területi követeléseit. Az évek múltával egyre nyilvánvalóbbá vált. hogy ezzel a politikával Tokió elsősorban önmagának ártott, a két ország közötti kereskedelem a nagy lehetőségek ellenére is összezsugorodott. A Szovjetunió tőkés kereskedelmi partnereinek sorában hosszú időn keresztül a második helyen állt Japán 1984. végére az ötödik helyre csúszott vissza. Ilyen köA világ több részén, de különösen Latin-Ameriká- ban alighanem fekete esztendőként tartja majd számon az emlékezet az elmúlt esztendőt a természeti katasztrófák miatt. Az elemek csapásai 1985-ben összesen 74 ezer ember halálát okozták. Ezt a számokkal valójában aligha kifejezhető veszteséget dollármilliárdok- ra becsült anyagi kár tetézte. A tragikus lista élén La- tin-Amerika áll, ahol hatvanezer ember vesztette életét a természet kegyetlen szeszélyei miatt. A világnak ezen a táján több ország, különösen Chile és Mexikó földrengésveszélyes övezetben fekszik, amely egyben a vulkáni tevékenység színtere, hiszen mindkét természeti jelenség a földkéreg nagy törésvonalai mentén fordult elő. A tudomány ugyan nagyot lépett előre a természeti katasztrófák rülmények között aligha lehet csodálkozni azon. hogy elsőként a szigetország üzleti életének vezetői kérdőjelezték meg a kormánypolitika helyességét, mégpedig úgy, hogy kifejezték készségüket, sőt, eltökélt szándékukat a Szovjetunióval való gazdasági és kereskedelmi együttműködés bővítésére. A Nakaszone-ikormány egy ideig még habozott, szekerének rúdját változatlanul Washington szovjetellenes irányvonalához kötötte. Az elmúlt hónapokban viszont némi változás érzékelhető Tokió magatartásában. A kormányfő és más vezető politikusok minden korábbinál erősebben kezdték hangoztatni a Szovjetunióval való kapcsolatok megjavításának szándékát. Ebben közrejátszott az is, hogy a szovjet vezetés — személy szerint Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára — több ízben rámutatott a kétoldalú viszony normalizálásának, a baráti és jószomszédi kapcsolatok kialakításának szükségességére. Egyidejűleg pedig nagyfokú rugalmasságról tett tanúbizonyságot azzal, hogy bejelentette: Eduard Sevardnadze külügyminiszter kész Japánba látogatni. A japán kormány számára további ösztönzőt jelentett Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov novemberi genfi találkozója. Miután a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetője egyetértett a kelet-nyugati és a kétoldalú kapcsolatok megjavításának szükségességében, Tokióban felismerték, hogy a csúcstalálelőrejelzésében, a készülő elemi csapások pontos helyét és idejét azonban ma sem tudja megállapítani. 1985. március 3-án Chile a történelmének egyik legnagyobb, ha nem is a legtöbb emberéletet követelő földrengését élte át: az ország közepét megrázó földlökések következtében 177 ember vesztette életét és mintegy két és lél ezren sebesültek meg. Az ország gazdaságában óriási károk keletkeztek. (Az 1939 januári chilei földrengés 30 ezer ember életét oltotta ki.) Hét hónappal később, szeptember 19-én Mexikóban viszont az ország történelmének legerősebb, a kilenc fokú Richter-skála szerinti 8,2 erősségű földrengés pusztított. Mexikóváros központjának jelentős része, több száz középület és lakóház, köztük a központi kórház néhány másodperc alatt romhalmazzá változott. A hikozó nyomán még kedvezőbbé váltak a feltételek a szovjet—japán viszony megjavításához. A Nakaszone- kabinet ezt követően adta némi jelét annak, hogy a cél érdekében Japán is kész a korábbinál nagyobb fokú rugalmasságra Tokió ugyanis mind ez ideig a Szovjetunió által nem létezőnek tekintett területi probléma megoldásához igyekezett kötni a kontaktusok megújítását. Az elmúlt hetekben azonban a japán fővárosban olyan hivatalos nyilatkozatok láttak napvilágot, amelyekből megfigyelők arra következtettek: a japán kormány kezdi belátni, hogy semmi haszna a területi követelések elsődleges hangoztatásának. Nakaszone Jaszuhiro miniszterelnök, és Abe Sin- taro külügyminiszter egymás után jelentette ki, hogy Japán nagy várakozással tekint Eduard Sevardnadze tokiói látogatása elé. A politikusok egyidejűleg arra is utaltak, hogy a jövőben folytatódhat a rendszeres és kölcsönös külügyminiszteri látogatások gyakorlata, sőt, magasabb szintű találkozókra is sor kerülhet. A Szovjetunió határozottan leszögezte, hogy érdekelt a Japánnal való kapcsolatok, a kölcsönös, előnyös együttműködés fejlesztésében. Ezzel összefüggésben világossá tette, hogy bőven akad olyan téma, amely közelebb hozza, sőt összeköti a két felet, s ha egyaránt e témák megvitatását szorgal- imazzák — nem pedig azo- két, amelyek szétválasztanak — az eredmény nem maradhat el. Pietsch Lajos vatalos adatok szerint ötezren vesztették életüket, a mexikói fejlesztési intézet 35 ezer halálos áldozatról adott hírt. A sebesültek száma ötvenezer, a károsultaké pedig 300 ezer volt: A veszélyeztetett övezetben terül el Kolumbia is, ahol november 13-án az 5400 méter magas Névadó del Ruiz vulkán kitörése okozott katasztrófát. A szerencsétlenséget nem a láva, a vulkáni törmelék és hamu okozta — a felszabaduló hő megolvasztotta a hegyóriás eljegesedett csúcsának gleccsereit. A hatalmas vízmennyiség a magával ragadott vulkáni hamuval és a lemosott talajjal iszapáradatként höm- pölygött alá és a tűzhányó lábánál hét falut pusztított el. Armero városa óriási temetővé változott, az iszap a város 25 ezer lakosának háromnegyedét temette maga alá. Kolumbiában emberemHoz_e „frontáttörést” az új esztendő a 12 tagra bővült Közös Piacon beljül a fokozottabb integráció hívei számára? Ök most az Eu_ néka-programtói várják, hogy az — legalább is a csúcstechnológiai együttműködésben — határozott lökést ad majd az eddigi akadályok leküzdéséhez. így például közösen szeretne a jövőben oktatási célú mikroszámítógépet gyártani az angol Acom, az olasz Olivetti és a francia Thomson társaság. Mind a hárman túl vannak ,már a saját típus kifejlesztésének stádiumán, de az igazi lépést az intemacionalizálódás felé még nem tették meg. Ahhoz, hogy — mint tervezik — 1987-ben milliós darabszámban piacra dobhassák a közös terméket, „már csak" egységes európai szabványt kell teremteni, és fel kell számolni számos, nemzetenként eltérő műszaki előírást. Mindaddig nem kezelhetik meg a világméretű térhódítást. Az adott terméktípusban az amerikai IBM annyit értékesít a nyugat-európai piacon. mint a listán őt követő tíz európai cég együttvéve, de a szilícium napelemek gyártásában is a japán Canon és Sharp cégek, a hegesztésre alkalmas .lézerek értékesítésében pedig az amerikai Coherent van jelentős lépéselőnyben az európaiakhoz képest a versenyben — jóllehet e technológiák ötlete csaknem egy- időben pattant ki kontinensünkön is a kutatók fejéből. A példaként említett fejlesztési témák a között a tíz terv között szerepelnek, amelyek nyugat-európai együttműködésben valósulnak meg a novemberben elfogadott, az Euréka-program keretében. További 50 konkrét csúcstechnológiai elképzelés van előkészítési szakaszban, ami azt jelenti, hogy a lehetséges résztvevők, ha egyelőre külön-külön is, de nagy erővel keresik az érintkezési pontokat a közös kutatáshoz. A közös piaci állaim- és kormányfők luxemburgi csúcsértekezletének határozatai lökést adhatnak a programok „európaizálá- sának” — legalábbis, ami a fejlesztés, kísérletezés kezdeti szakaszát illeti. Ebben ugyanis kiterjedtebb szerephez jutnak a jövőben a közös piaci intézmények. Köztudott, hogy az EGK- ban a nagyfontosságú dön. lékezet óta nem pusztított olyan súlyos természeti katasztrófa, mint tavaly: csaknem 23 ezren vesztették életüket, közel négy és fél ezren sebesültek meg, a károsultak száma 230 ezer volt. Nemcsak a föld mélye, de az ég szeszélyei is vezethetnek kataszrófákhoz. A földmozgások szempontjából biztonságos Brazíliában januárban az ég megnyíló csatornái az ország délkeleti részében súlyos áradásokat okoztak, miközben a középső és déli vidékein, ahol május óta nem esett eső, olyan pusztító az aszály, amilyenre 1963 óta nem volt példa. Az árvizek 163 ember halálát okozták és tízezrek váltak földönfutóvá. 6,2 millió hektár került viz alá. Az elemek azért a természeti katasztrófák által leginkább veszélyeztett másik kontinenst, Ázsiát sem kímélték 1985-ben. Dél kelet téseket végső soron az egyes kormányok hozzák és élhetnek a vétójoggal a számukra kedvezőtlen döntések megakadályozásában. A közös piaci „csúcson” elhatározták, hogy a több évre szóló kutatási programok kereteit a jövőben is egyhangú döntés alpján alakíthatják ki, a többség dönt viszont a konkrét fejlesztési tervekről. Közismert, hogy Nyugat- Európa lemaradása a csúcstechnológiákban igazán akkor kezdődik, amikor az adott termék túljut a kutatáson. tervezésen és a piacra dobás előitt áll. Az Eu_ réka-programban az említett neves cégeken kívül főként kisebb vállalatok vesznek részt, tőkeerejük, piaci kitekintésük összehasonlíthatatlanul kisebb az amerikai ikonkurrensekénél. Az eddig jóváhagyott programok 5—7 éven belül valósulnak meg, meglehetősen hosszú időre előre kell tehát dönteni 10 —60 millió dolláros összegek sorsáról. A Thomsont tőke- kiviteli korlátok gátolják abban, hogy 320 milliós egységes piacban gondolkodjék, de a többi tagország vállalatai szintén — esetenként 70 százalékkal is — eltérő árakkal, különböző mértékű adókkal kénytelenek kalkulálni. Hosszabb távra szóló prognózisaikat csa'k ingoványos talajra építhetik — a valutaárfolyamok 'változása miatt. A közös piaci valutamozgások ugyan szabályozottak, de a „tizankettek” együttes gazdasági erejére alapozódó pénzügyi rendszer hiánya miatt sérülékeny az árfolyamrendszer, nehéz a pénzügyi előrelátás. A közös piaci csúcson az egységes munkaerő, tőke és árupiac távlati megteremtéséről elvi jellegű döntés született — de ez is csak bizonyos fenntartásokkal egyes kormányok részéről. Hollandia például az adók egységesítését, Anglia a fogyasztói, munkajogi előírásók azonosítását ellenzi. Nyilvánvaló azonban, hogy a „csúcson” éppen a csúcstechnológiai felzárkózás kényszerítő hatására tették meg első ízben „közös piaci alapelvvé” a nagyobb fokú integrálódást. Mivel a csúcstechnológiai fejlesztések csak szélesebb nemzetközi együttműködésben lehetnek sikeresek, sok múlik azon, vajon e programok kikény- szeríthetik-e a jövőben az integráció meglévő akadályainak felszámolását. Kínában a júliusi özönvíz- szerű áradásokban 275-en lelték halálukat, a hajléktalanok és egyéb károsultak száma másfél millió. Indiában júliustól novemberig pusztítottak árvizek, és mintegy ezren vesztették életüket. „Aratott a halál” Földünk legnagyobb földrészén a ciklonok és a tájfunok nyomában is. Májusban ciklon keltette tengerár pusztított Banglades parti területein a Bengáli-öbölben, 11 ezer halottat és 250 ezer hajléktalant hagyva maga után. Októberben 900 ember vesztette életét a Vietnam középső területein végigsöprő ciklon következtében. Afrika sem maradt ki a kegyetlen sorból: 132 embert sújtottak halálra a villám- csapások Zimbabwéban az esős évszak idején. Egy helyi néphitre emlékeztetve mondogatták az afrikai országban : „esőisten elégedetlen volt, mert hónapok óta nem áldoztak neki semmit”. . . Szegénylegényekből terroristák Szardínia szép, ám zord szigetén valamikor úgy ismerték a „banditát”, mint a hegyek között élő hallgatag szegénylegényt, aki kétcsövű puskával időről időre felbukkan és mediterrán Robin Hood-ként igazságot szolgáltat. Az egyszerű nép szerette, de félt is tőle. A szeretet elmúlt, a félelem megmaradt, és a hajdani banditákból Olaszország legrettegettebb emberrablói lettek, akikkel szemben tehetetlen az igazságszolgáltatás. Az emberrablás sosem volt idegen a szardíniái bandi- tizmustól, régen azonban csak a sziget dúsgazdag előkelőségeit rabolták el. A maiak már nem válogatósak: az elmúlt években az áldozatok között szerepeltek arisztokraták, kis- és nagy- kereskedők, művészek (egy évig tartották fogva az egyik híres sanzonénekest, Fabrizio de Andrét és feleségét), de diákok és egyszerű turisták is. Az akciókat az Anonima Sarda nevében hajtják végre. Politikai indíték nincsen: az emberrablókat csak a pénz érdekli és a megfélemlítés. Áldozataikat bántalmazzák, és nem ritka az sem, hogy a váltságdíj kifizetése után holtan találják meg őket hozzátartozóik. A régi banditizmus számos rokonvonást mutatott a szicíliai maffiával. Az „Anonima Sarda” látszólag korántsem olyan titokzatos. A helyi hatóságok név szerint ismerik a szervezet leg- hírhedtebb tagjait, a főbb rejtekhelyeiket, nemcsak a szigeten, hanem Közép- Olaszországban is. Akcióikat általában este 8 és reggel 5 óra között hajtják végre, kedvenc módszerük az autósrablás, áldozataikat nem kábítják el, s nem házakban, hanem barlangokban rejtik el őket. Legtöbb foglyukat kétszer-háromszor más rejtekhelyre szállítják. A rendőrség gyakran néhány perccel az akció után értesül a bűnesetről, kutatásaik mégis szinte mindig eredménytelenek. Ennek oka egyrészt a félelem ébren- tartotta „omertá” —- a hallgatás törvénye, másrészt pedig az, hogy az emberrablók igen elővigyázatosak: rejtekhelyeiket katonai módon álcázzák, kutyákkal veszik körül, akik, mint a Ca- pitólium lúdjai, jelzik a veszélyt, és a foglyoknak nemcsak a száját, hanem a fülét is betömik, hogy ne is hallják a keresők megafon- felhívásait. Az új banditizmus gyökerei nem csupán a régi hagyományokra nyúlnak visz- sza. Nuoro és környéke, Bar- bagia tartomány egyike Olaszország legnyomorúságosabb vidékeinek. Az adatok önmagukért beszélnek: minden 100 000 munkaképes lakos közül 23 000 munkanélküli, ezren napszámosok, 26 000-en olyan mezőgazda- sági idénymunkások, akik évente összesen 71 napot dolgoznak: Az elmúlt hónapokban azonban Nuoro fellázadt: nem alkarnak együtt élni az emberrablás félelmének gondolatával. A biztatást egyenesen Francesco Cossigától, az Olasz Köztársaság új elnökétől kapták, aki maga is e vidékről származik. Politikusok, szakszervezeti vezetők, kereskedők, értelmiségiek és földművesek fogtak össze, hogy a band it izmus okait kutassák és felvegyék a harcot e járvány ellen. Az ő fellépésük persze nem elegendő, az olasz államtól várják a segítséget, hogy az „ólomévek” a szélsőséges terrorizmus felszámolása után teremtsen rendet Szardíniában is: ne csak rendőri intézkedésekkel, hanem beruházásokkal, munkalehetőségekkel is. G. L. Marton János 1985 — a természeti katasztrófák éve
