Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-11 / 9. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVII. évfolyam, 9. szám ÁRA: 198C. január 11., szombat 2,20 FORINT Jóban, rosszban Jóban, rosszban — vall­ja, mondja az ifjú pár há­zasságkötésekor, s eskü­szik az is, aki barátságot fogad. Az együvétartozást, a kitartást, a hűséget je­lentik különösebb kiegészí­tés nélkül is e szavak, amelyek meggyőzően hang­zanak s bizakodással töl­tik el az embert. Aztán jön a próba idő­szaka, telnek-múlnak a he­tek, hónapok, esztendők vagy éppenséggel évtize­dek — s, bizony gyakran megrendül vagy teljesen elvész a hitünk. Mert ki­derül, hogy a párunk, tár­sunk, barátunk csak rész­ben állja, amit ígért. Val­lomásának, biztatásának csupán az elejét. Mellet­tünk marad amíg jól megy a sorunk, ám, amikor rosszabbra fordul: megla­zul, elszakad a kötelék, amely hozzánk — hozzám, hozzád — fűzte. Szinte vég nélkül sorol­hatnánk a példákat erre a családi életből, de min­dennapi világunk egyéb helyeiről is. Nagyrészt az önző érdekek játsszák ben­nük a főszerepet. Hiszen ki ne tapasztalta volna, hogy amikor — akár sa­ját hibáján kívül, netalán éppen a másik határozott bűneként — valakinek csökken, illetve nem emel­kedik kellően a keresete, vagy valamiféle átszerve­zés folytán alacsonyabb beosztásba, hirtelen beteg­ség, de akár pihenésre jo­gosító puszta kora miatt is nyugdíjba kerül az il­lető : úgyszólván mindjárt megváltozik a vele össze­függő korábbi álláspont. A kevesebb pénz, a ritkább vagy el-elmaradó siker, a szűkülő összeköttetés, a gyérülő fény korántsem imponál úgy, mint a gaz­dagság, a tündöklés, a kap­csolatokkal teli csillogó po­zíció. A lecsúszó, a lecsú­szott embert könnyen el­felejtik, s szemrebbenés nélkül keresnek, válasz­tanak a helyébe olyat, aki előnyösebb nála. Bolond az, aki saját sze­rencséjének, boldogságá­nak ellensége — vethetik ellen nem kevesen az imént említettek olvastán. S ta­gadhatatlan, hogy van igaz­ság bennük. Ám, ne feled­jük: nem élhetünk csu­pán a szerencsevadászat­nak. A sors velejárója a megpróbáltatás, a küzde­lem is — s szavaink őszin­teségét, komolyságát, hi­telét, a barátságot, a hű­séget a legnehezebb hely­zetben sem adhatjuk fel. Még akkor sem, ha a bajt a másik esetleg önmagá­nak kereste. Aligha kellene hangsú­lyozni: soha nem hagyhat­juk figyelmen kívül, hogy az élet árnyasabb oldalán is szükségünk lehet, szük­ségünk van egymásra, sőt talán itt a leginkább. Min­denkor tartalmuknak, sú­lyuknak kell lenniük sza­vainknak, nem szabad, hogy csak holmi előnyök határozzák meg kapcsola­tainkat, barátságainkat. Mivel ez nem csupán il­lendőbb — hanem méltóbb, sokkal méltóbb is hozzánk. Emberibb. Gyóni Gyula Negyvenezer dolgozó képviseletében Tanácskozik a Medosz XXVI. kongresszusa Pénteken megkezdte ta­nácskozását a Medosz XXVI. kongresszusa a szakszerve­zet székházában. A negy­venezer mezőgazdasági, er­dészeti és vízügyi dolgozót 321 küldött képviseli. A ta­nácskozáson megjelent Gás­pár Sándor, a SZOT elnö­ke, Szabó István, a TOT el­nöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Ván- csa Jenő, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és Kovács Antal államtitkár, az OVH elnöke is. A kongresszust Varga György, a Medosz titkára nyitotta meg. Megemléke­zett a ' földmunkásmozgalom 80. évfordulójáról: 1906. ja­nuár 7-én alakult meg a Magyar Földmunkások Or­szágos Szövetsége. A szakszervezet központi vezetőségének írásos beszá­molójához Dobi Ferenc fő­titkár fűzött szóbeli kiegé­szítést. Mint elmondta, a Medoszhoz tartozó ágazatok az elmúlt öt évben sikeres erőfeszítéseket tettek a la­kosság jó ellátásáért, az ex­port növeléséért, és növek­vő mértékben járultak hoz­zá a népgazdaság fizetőké­pességének megőrzéséhez. A vállalatok, gazdaságok ál­talában jól éltek a gazdaság- irányítási rendszer által biz­tosított új lehetőségekkel, és a korábbinál rugalmasabban alkalmazkodtak a piaci kö­vetelményekhez. A mezőgaz­dasági termelés színvonala több területen immár kiállja a nemzetközi Összehasonlí­tást. Kedvezőtlen viszont, hogy a termelésben felhasz­nált anyagok, gépek árának növekedése tartósan megha­ladta a termelői árakét, s így szűkülték a termelés he­lyi fejlesztésének lehetőségei. Nőtt a veszteségesen gazdál­kodó üzemek száma. Nehéz helyzetbe kerültek az erdé­szetek, mivel nyereségük — jórészt a kedvezőtlen külső tényezők miatt — folyama­tosan csökkent. S bár az er­dészetek dolgozói fegyelme­zett munkával igyekeztek úrrá lenni a helyzeten, erre önerőből a továbbiakban ke­vés a lehetőségük. A szak- szervezet álláspontja szerint is megoldásra vár az erdé­szeti gazdálkodás anyagi alapjainak újraértékelése. A vízügyi ágazatban a terve­zettet meghaladó mértékben bővült az ivóvíz- és a csa­tornahálózat, ám a szenny- vízművek teljesítménye el­marad a kívánttól. A Medosz segíti az új 'vál­lalatirányítási rendre való átállás folyamatosságát. A tapasztalatok általában ked­vezőek. de arra is intenek: a gazdasági vezetés jog- és hatáskörét szabályozó jog­szabályokat — a gyakorlati eredmények figyelembevéte­lével — korszerűsíteni kell, amit a szakszervezet is szor­galmaz — mondotta a főtit­kár —, majd arról szólt, hogy egyes mezőgazdasági termények felvásárlási ára erősen ingadozik, ami csök­kenti a termelői kedvet, aka­dályozza az előrelátó gaz­dálkodást. A beszámoló megállapítot­ta: a falvakban élők helyze­te jobb a korábbinál. Fel­számolták a múltból örö­költ cselédlakásokat, és ör­vendetes módon sikerült bő­víteni a kulturális élet ke­reteit. A gazdaságok műve­lődési csoportokat, önkép­zőköröket tartanak fenn, és előbbre léptek a könyvtári munkákban is. Még jobb lenne a helyzet, ha a továb­biakban a társszervezetek szorosabb együttműködéssel segítenék a falusi lakosság életkörülményeinek javítá­sát. A vitában felszólalók ele­mezték a különböző ágaza­tok helyzetét. Hazaérkezett Marjai József Pénteken hazaérkezett Ha­vannából Marjai József, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, a magyar—kubai gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködési bi­zottság magyar tagozatának elnöke, aki részt vett a bi­zottság 14. ülésszakán. Ülést tartott a SZOT elnöksége A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának elnöksége pénteken ülést tartott. A tanácskozás napirendjén a magyar szakszervezetek 25. kongresszusának előkészíté­se szerepelt. Az elnökség úgy határo­zott, hogy január 21-re ösz- szehívja a Szakszervezetek Országos Tanácsát. Az igazságiigy- miniszter-helyettes Egerben Tavalyi munkájukat értékelték az ügyvédek Pénteken délelőtt dr. Ei­senbacher István elnök ve­zetésével ülést tartott a He­ves Megyei Ügyvédi Kama­ra. Az eseményre Egerbe lá­togatott dr. Kun László, az igazságügy-miniszter helyet­tese, s ugyancsak jelen volt dr. Kárpáti László, az Or­szágos Ügyvédi Tanács el­nöke. A tanácskozáson ér­tékelték szűkebb hazánk ügyvédjeinek az elmúlt esz­tendőben végzett tevékeny­ségét, s egyúttal körvonalaz­ták az előttük álló idei leg- ■ fontosabb feladatokat. Egri előkészületek a középfokú oktatásban A demográfiai hullám és az iskola A technikai haladás, az alkalmazott tudományok fejlődése egyre felkészültebb munkaerőt kíván a korszerű, bonyolult gépek, műszerek mellé. Miközben a fizikai terhelés csökken, nő a szellemi és pszichikai igénybevétel. Ez újabb követel­ményeket támaszt az oktatási rendszerrel szemben. Mindezek mellett az iskoláknak szem előtt kell tartaniuk a munka­helyek változó szakemberigényeit is. Mivel az elmúlt néhány évben a demográfiai hul­lám emelkedését tapasztal­hattuk, ez újabb feladatokat ró a pedagógustársadalpm- ra. Az elkövetkezőkben ho­gyan készülnek fel Egerben e felnövekvő generáció fo­gadására? Amint dr. Göczö Gézáné- tól, a városi tanács művelő­dési osztálya vezetőjétől megtudtuk, a demográfiai hullám első éveiben szüle­tett gyermekek első csoport­ja 1988-ban fejezi be az ál­talános iskolát. Közülük a továbbtanulók száma mint­egy negyven százalékkal lesz több, mint az előző évben, s az ezt követő három esz­tendőben további növekedés várható. Az előzetes felmé­rések szerint a végzettek mintegy negyedrésze gim­náziumba, harmincöt-negy­ven százaléka szakközépis­kolába, a többiek pedig szakmunkásképzőbe készül­nek. Mindenképp figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a majdan gimnáziumban végzők mintegy fele befeje­zi tanulmányait, s közülük különösen a lányoknak na­gyobb az elhelyezkedési gondja. Ezt napjainkban is tapasztalhatjuk. Mindezen sokat segít a gyakorlati fa­kultációként tanulható mű­szaki rajz. A későbbiekben jelentkező fészültségeket eny­hítené a számítástechnikai ismeretek és a gyors- és gép­írás hasonló formák között való, minél több helyen tör­ténő bevezetése. Már csak azért is, mert a vállalatok, intézmények egy részében most sincs ezekből elegendő szakember. A középfokú képzésben nagy figyelmet kell fordí­tani az elkövetkezőkben a híradástechnika, a mikro­elektronika, a jármű- és a mezőgazdasági gépgyártás megfelelő szakmunkásellá­tására. A műszaki-technikai fejlesztés várhatóan lét­számnövekedést hoz a köz­lekedésben, a posta és a távközlés terén. De a város kiemelt idegenforgalmi jel­lege is egyre inkább meg­követeli a felkészült fiata­lokat. Sőt, az építőiparban, az egészségügyben és a köz- művelődésben is jóval több kvalifikált középkáderre lesz szükség ezután. A tanulók számának emel­kedése nagy szerepet ját­szott abban, hogy a megye- székhelyen új, 16 tantermes középfokú oktatási intéz­ményt építenek, amelyben gimnáziumi, illetve szakkö­zépiskolai osztályok kap­nak helyet. Egyre inkább szükségessé válik — a szak­ismeretek bővítésén túlme­nően — az általános kép­zettség színvonalának eme­lése. Ez az iskolatípus min­den bizonnyal segít majd e cél megvalósításában. Nagy üzlet — kisállatokból A Sződi Virágzó Termelőszövetkezettől kapott tenyészálla­tokkal (sarki fehér- és kékrókákkal) és technológiával kez­dett hozzá a prémágazat megteremtéséhez az Egerszóláti Ho Si Mlnh Termelőszövetkezet — és már az első évi szaporu­latból kifizette a telep költségeit Török Lajos telepvezető az újabb állatkákkal: a norvég prémgörénnyel, amelyből az idén már 1600 darabot nyúztak A házi kivitelezésű ólsorba most Lengyelországból, Ducbni- cadiból várnak ezüstrókákat; a két termelőszövetkezet kö­zötti kooperációról most fejezte be a tárgyalásokat Dér Jó­zsef elnök Salamon András a szárítóhelyiségben mustrálgatja a gyö­nyörű gereznákat, szinte kivétel nélkül dollárral fizetett ex­portcikké válnak a hajdúböszörményi bundák valamelyikében (Fotó: Kőhidi Imre) s

Next

/
Thumbnails
Contents