Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-08 / 6. szám
4. % : llfljlL Hilf JIM "=í - — 2 NÉPÚJSÁG, 1986. január 8., szerda Zeneivel kelnek, azzal nyugszanak... Váradi László: „Mosófazék bánta. Csóka József: „Azonnal megtaláltuk Váradi Antal: „Gyermekkoromtól amíg az alapvető ritmusokat a közös akkordokat.zenész akartam lenni __ e lsajátítottam...” (Fotó: Perl Márton) fokozni a hangulatot. Igaz, szerencsénk van, hiszen a legtöbb itt megforduló vendéggel baráti viszonyban vagyunk. Tanújeléül ennek, újabb asztaltársaságtól érkeznek a kívánságok. A trió elfoglalja helyét a dobogón, s önfeledten, de igen pontosan csalogatják elő a hangszerekből az akkordokat, a ritmusokat. ★ Amíg a vacsorázóknak újabb blokkot nyújtanak át zenei tudásukból, azon elmélkedem, vajon miért készülnek elmenni onnan, ahol megszerették őket. Az ezután következő pihenőben Anti — aki egyébként a megyében lévő zenészek szb-titkára is — komoran felel a kérdésre: — Rendkívül kevés a fizetés, immár harminc éve. Napi 140 forint a gázsi. Kiegészítés nélkül bizony kevés a mai megélhetéshez. Ma éjjelre is másik helyre megyünk helyettesíteni. Persze, ez is rengeteg lemondással jár. No, és a család ... ! A többiek bólogatnak — teljes joggal. Lamentálás ellenében Tóni ismét kézbe veszi gitárját, Laci az ütőket. Jósika pedig háromma- nuálos, lábbiillentyűs orgonájához vonja ülőkéjét. S máris megszólal egy dal, pergő lábaknak való ritmusban — januártól már az egri Vadászkürtben. Talán feledésül a — remélhetően már csak — pillanatnyi keserűséget, bánatot. De inkább azért, mert — mégiscsak vérbeli muzsikusok ... Szalay Zoltán A törzsvendég szélesre tárja az ajtót. Mutató- és középső ujjával V-alakot formál. A dobogón a zenekar már tudja a „kötelességét”. Felcsendül a Volt egyszer egy Vadnyugat című film illusztris dáliáink. A tisztán csengő hegedűszóló feledteti az eredetiben megszokott szájharmonikát. Átélést igazol a mélyen érző orgonakíséret. Diszkréten halk a dob — ahogy illik. A hatalmas, oszlopos terem azonnal megtelik hangulattal. S legtöbbször vendégekkel is, akik közül sokan az ő muzsikájukért tértek be a lajosvárosi áfész- étterembe. A Bástyába. A kora esti látogatók egyike, Bata István szavai mindennél többet mondanak: — Nagyon jónak tartom őket. Gondolom, nem kell tovább ecsetelnem, hogy szó sincs udvariasságról, ha elárulom, magam is zenész vagyok, basszusgitáros ... Váradi-trió. A káli Antal és László mellé kistályai fiatalember, Csóka József csatlakozott. — Négy-ötévesen már he- gedülgettem — meséli a szünetben Tóni. — Gyermekkoromtól zenész akartam lenni. Azért szakmát is szereztem, általános lakatosnak tanultam. Csámpai Károlynál ismertem meg a gitározás alapjait. Belém sulykolta, miként ültethető át erre a hagszerre a klasszikus mű, magyar csárdás, és a többi zeneszám. — Az egész családunk muzsikusokból áll — veszi át a szót Laci. — így aztán zenével keltünk, azzal feküdtünk. Mosófazék bánta, amíg az alapvető ritmusokat elsajátítottam. Korán dobolni jártam, lakodalmakban hakniztam. Jóska sem maradhat ki a bemutatkozásból, a közönség is enged még pár zeneszó nélküli percet: — ötéves voltam, amikor egy harmonikát kaptam ajándékba. Sokáig az°n gya- ikorolgattam. Apunak sokat köszönhetek. Később 12 basszusois hangszeren tanultam Pesten, a nagyapámnál. Utána hazajöttem, s akárcsak Laci, én is a lagzik- ban, bálokban műsoroztam. Nincs idő további nosztalgiázásra ... S lám, mégis az emlékek sorjáznak! A Beatles feledhetetlen, ma is népszerű számai. Valaki meg is jegyzi: „Mintha Lennonék pengetnének ...” Majd az Animals, utána Simon és Garfunkel melódiái. De kérhet bárki operettet vagy pattogó csárdást, népdalt vagy klasszikust. Persze, modern hangszerelésben. Hogy mennyi dallamot ismernek? A zenekarvezető Tóni mosolyogva válaszol: — Mintha azt kérdeznénk tőled, hány betűt írtál már- le eddig ... — Éppen tíz esztendeje játszunk együtt — világosít fel az újabb szünetben Anti. — Az öcsém dobol és szükség esetén gitározik, nekem kedvenc hangszerem még a hegedű. Az indulásnál zongoristára volt szükségünk. — Ismerőseink mondogatták — folytatja Laci —, hogy Kistályán van valaki, aki kitűnően billentyűzik. Nosza, indultunk, az autóbuszon találkoztunk vele. Ránéztünk. s tudtuk, hogy ő az. — Emlékszem — így Jóska —, kedden futottunk ösz- sze. Azonnal megtaláltuk a közös akkordokat. Természetesen, ha kellett, kisegítettük egymást. Még azon a héten, szombaton már az Uni- cornisban muzsikáltunk. Jóska szerény, de a társai felhívják a figyelmemet: lábbillentyűket is használ, azokon varázsolja elő a tekintélyes basszus hangokat. Csak kevesen vannak az országban, akik így orgonáinak. No, és a felső sorokon! Mondják is rá: Ennek a fiúnak három keze van ... Több állomás is létezett vendéglátós öt évük alatt — a Mecset, a Taverna, a Kertvendéglő —, ebből három a Bástyában. Ennek természetesen titka (?) van. — A jazz-rockot kedvelem inkább — magyarázza Laci —, zeneileg ebben élem ki jobban magam. Általában viszont úgy építkezünk, hogy lágy dallamokkal kezdünk. — Megpróbáljuk az arcokat figyelni — fűzi tovább a gondolatot Tóni —, s ha látjuk egy-egy számunk után a mosolyokat, srófolunk egyet. Igyekszünk felV. Kurdov: TECHNIKAI HIBA Autószaküzletünkben megjelent a vízimotorral ' működő gépkocsi. Megvásároltam a huszadik század eme csodáját, vizet vettem a csatornából, beleöntöttem a tankba — és elfüstöltem. A hang sebességével repülök az aszfalton — és dalol a szívem-lelkem. Most már nem kell sorba állnom, nem kell üzemanyagra köl- tenem, nem kell kilométerekre bűzlő öltönyöket hordanom. És a levegő is tisztább lesz a városban. Száguldók egy órát, kettőt. Látom ám, hogy fogytán az üzemanyag — vagyis a víz. Megállók a gyár melletti víztárolónál, feltöltöm a tankot — és máris repesztek tovább. Reggel a vízelosztó kút- ból tankoltam, benyomtam az indítót, ám a motor süket maradt. Vizsgáltam így, vizsgáltam úgy, eredmény semmi. Megtanácskoztam a dolgot autószerelő szomszédommal. Az tüzetesen megnézte a kocsit és így szólt: — A motorral van egy kis bibi. Vízimotor helyett közönséges belső égésű motort szereltek a kocsidba pajtás! — Hogyhogy közönséges motor?! — kiáltottam föl. — Hisz tegnap egész nap tiszta vízzel működött! — Azt meg honnan vetted? — kérdezte. Mohdtam neki, hogy az autószaküzlet melletti csatornából és a gyárnál lévő víztárolóból. — Az neked tiszta?! — mondta az autószerelő. — A benzinkútból pont abba a csatornába kerül a szenv- nyeződés, a víztárolóba pedig a kőolaj tisztító ereszti a vegyi anyagokat. Próbálj mifelénk valahol tiszta vizet találni ! Legfeljebb csak a vízvezetékben van... ★ (Talán meglepőnek találja az olvasó, hogy a továbbiakban ezeken a hasábokon szokatlan- szatirikus versmi matúrákat közlünk. Ennek az az oka, hogy a kalmük lapokban és folyóiratokban a humor — a kalmük nyelv és folklór hagyományaihoz kötődően — a leggyakrabban verses formában jelenik meg.) Honina Mihail: 1. A KAPZSI Követ talált a kapzsi, Kiguvadt szemmel vizsgálta. Lenyúzható bőrt hogy nem Lelt rajta — hát földhöz vágta. 2. HASZONTALANOK Vadászkutya, amely nem űz Vadat — érdemtelen eszik. Szakmáját nem értő főnök Széke haszon nélkül kopik. 3. A KÁRTYÁS Meghalt c kártyás, Viszik temetni. Mire elérik a temetőt, Már elvesztett koporsót, szemfedőt, Mert elbukott a terített betű! 4. A HIVATALI SZÉK Utat nem mutató Utasát a ló Nyergéből kiveti, Nyekkenve leteszi. Recsegve rí a szék, Rettentő a sora: Bárkit tűrnie kéll, Bármilyen ostoba! (Kalmükből fordította: Zahemszky László) Heti könyvajánlat Akadémiai Kiadó „Az időt mi hoztuk magunkkal.” Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből. Corvina Kiadó Csohány Kálmán. Irta B. Supka Magdolna. (Műterem) Gondolat Könyvkiadó Lorenz, Konrad: összehasonlító magatartás-kutatás. Az etológia alapjai. A Nobel-díjasok kislexikona. Kossuth Könyvkiadó Balogh Sándor—Gergely Jenő stb. Magyarország a XX században. Magvető Könyvkiadó Sándor György: Nézeteltérítés. A színház nem szelíd intézmény. Írások Major Tamástól írások Major Tamásról. Ungvári Tamás: Kaland és gondviselés. A regény születésének eszmetörténeti háttere. Műszaki Könyvkiadó Csépai János: A számítástechnika alapjai, Dusza Árpád—Varga Antal: A BASIC nyelvű programozás ábécéje. FELNŐTTEKNEK, DIÁKOKNAK Tájak, korok, múzeumok Hogy a múlt legjava értékeinek gyűjtésével-felidézésével foglalkozó mozgalomhoz alkalmazzuk stílusunkat: adatik tudtára mindenkinek, akit illet, hogy a Tájak—Korok—Múzeumok mozgalma egyesületi formára tért át. Még pontosabban: 1985- június 15-én megtartották a TKM-Egyesület első közgyűlését, majd a minisztériumi — talán példa nélkül állóan gyors — jóváhagyás után, július 1-én megkezdte működését az egyesület. Ha valaki netán legyinte- ne a fentieket olvasva, mondván: még egy egyesülettel több, ezzel csak a bürokrácia növekszik — sietünk megnyugtatni. A TKM- Egyesület élén társadalmi vezetőség áll, hivatali apparátusa pedig ugyanaz a néhány személy, aki eddig is intézte a mind terebélyesebbé vált mozgalom ügyeit. S ide tartozik az is: nem tudni, hogy a mozgalom részvevőinek lelkesedése ragadt át az említett ügyintézőkre, avagy ők olyan lelkesek a kezdetektől fogva, hogy magukkal tudták ragadni a TKM-be jelentkezőket. Tény az, hogy szívvel-lélekkel teszik dolgukat, amire több tízezer tanút állíthatunk. Mert. aki egyszer belekezdett ebbe a tömeg-társasjátékba, innen, Budapestről, a Természettudományi Múzeum néhány szerény kis helyiségéből kapta-ikapja azóta is a biztatást, hogy folytassa. No, meg nemcsak a biztatást. Nagyon sokan készítették el előbb inas-, majd legénymunkájukat, s a TKM- központból csakhamar megérkezett a bírálat: mi jó, mi különösen érdekes és újszerű, mi szorul még némi változtatásra, alaposabb kutatásra. Ezek a bírálatok senkinek sem vették el a kedvét a további játéktól. Sőt, a játékos forma megtartása mellett egyre komolyabban vették és veszik a különböző szakterületek feldolgozását : Tököri Márta történész, a TKM egyik szervezője mondja, hogy az inas-, legény- és mesterfokozat megszerzése után is szinte beláthatatlan távlatai nyílnak az önművelésnek. Mindezen jottányit sem változtat az egyesületté alakulás. Továbbra is egymás után látnak napvilágot a TKM- Kisköhyvtár kötetei, amelyekből eddig 225 jelent meg — a mozgalom (azaz hogy most már egyesület) nevéhez méltóan tájakról: nemzeti parkokról, természetvédelmi területekről, barlangokról, arborétumokról. No, meg természetesen korokról is, kezdve a XI. századnál, amelyet román stílusban épült templomok képviselnek, egészen a múlt századig (különböző épületek, várak és várromok, kastélyok, magán- és közcélokra szolgáló házak, népi építészeti emlékeik, falumúzeumok). Itt már kapcsolódik a harmadik névadó, a múzeum, ám ide sok mindenféle gyűjtemény is tartozik, régészetiek és néprajziak éppúgy, mint képző- és ipar- művészetiek, szakma- és ipartörténetiek, valamint emlékhelyek. Járják a részvevők a számukra legvonzóbb helyeket, és közben egyre gyűjtik a tudnivalókat. Némelyikük annyira bedolgozza magát az általa választott szakterületbe, hogy a TKM-hez küldött „mestenmunkája” beillenék tudományos disszertációnak is. Először mindenki „inasként” kezdi, s igen sok helyet kell felkeresnie, jelentékeny tudásra szert tennie, mire megkapja a „segédlevelet”. Hát még a mesteri fokozatot! Ám, aki megszerezte, vagy csak közeledik a mesteri címhez — akár meg is esküszik rá, hogy jók ezek a magas követelmények. Hiszen nem a címért megy tulajdonképpen a nemes verseny, hanem a tudásért, az ismeretek megszerzéséért. S állítják, hogy a játékos mozgalom nélkül nem szánták volna rá magukat az országjárásra, új — és nemegyszer tanult szakmájuktól, foglalkozásuktól távol eső.— ismeretek megszerzésére. Így viszont van már olyan „TKM-mester”, aki feltérképezte Budapest legöregebb fáit, s nem annak örül legjobban, hogy ezzel elnyerte a „mesteri” címet, hanem annak, hogy a TKM-központ átadta a dolgozatot a főváros illetékeseinek azzal a javaslattal, hogy nyilvánítsák védetté ezeket a fa-matuzsálemeket. Egy másik újdonsült „mester” egy kis falut fedezett fel, olyan néprajzi anyagot gyűjtve össze ott, ami addig a szakemberek előtt is ismeretlen volt. Évtizedekre megvan az utánpótlás is: a TKM ifjúsági változata a „Hazai tájakon, vándorkönyvvel a tarisznyában”. Elsősorban történelmi témákat kutatnak, általában csoportosan, egy- egy tanár irányításával. A témák az évi történelemanyaghoz kapcsolódnak, például a Rákóczi-szabadság- harc vagy 1848—49. történetét dolgozzák fel, sokszor felnőtteknek is dicsőségére váló alapossággal. Esztergomban, Kaposvárott és néhány más városban is vannak történelemtanárok, akik már állandó „bedolgozói” a TKM ifjúsági változatának S — talán nem is kellene külön mondani — diákjaik közül sokan folytatják a részvételt a mozgalomban az iskolából kikerülve is. Ha van gond, az a publikálás nehézsége. Számos dolgozat megérett arra, hogy valóban közkinccsé tegyék, s ez ma főleg anyagi akadályokba ütközik. Talán hoz ebben némi változást az egyesületté alakulás, noha a minimális tagdíjakból aligha várható minden költséget búsásan fedező bevétel. De ezt már a jövő mutatja meg. A TKMitagok optimisták. Játékos-hasznos mozgalmuk, nak ez az indító rugója. V. E. őzeit neaet DCatmiikia
