Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-30 / 25. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. január 30., csütörtök 2. Halta elutazott Moszkvából Szerdán elutazott Moszkvából Alessandro Nafta, az Olasz Kommunista Párt főtitkára, Giancarlo Pajetta. az OKP vezetőségének és a párt titkárságának tagja, Renato Sandri, az OKP vezetőségének és titkárságának tagja és Antonio Rabbi, az OKP titkárságának tagja. Az olasz vendégeket Je- gor Ligacsov, az SZKP KB PB tagja, az KB titkára, Borisz Ponomarjov, az SZKP KB PB póttagja, a KB titkára és Vagyim Zaglagyin, az SZKP KB tagja búcsúztatta a repülőtéren. Rendkívül hasznosnak minősítette Alessandro Naftának, az Olasz Kommunista Párt főtitkárának Mihail Gorbacsovval folytatott megbeszéléseit szerdai számában a L’Uniitá. Az OKP lapja hangoztatta, hogy a moszkvai eszmecserék ösz- szességükben kölcsönös elégedettségre adnak okot. Arafat és Husszein tárgyalásai Husszein jordániai király és Jasszer Arafat, a PFSZ Végrehajtó Bizottságának elnöke szerdán ismét tárgyalt egymással Ammanban. A megbeszélés tartalmát egyikük sem részletezte. Az AP amerikai hírügynökség jelentése szerint valószínűleg arról tárgyaltak, miként lehetne elérni, hogy módosuljon Washington álláspontja a PFSZ-szel kapcsolatban. Az amerikai hírügynökség meg nem nevezett PFSZ- források nyilatkozatát idézte azokról az amerikai feltételekről, melyek teljesítése esetén az Egyesült Államok hajlandó lenne tárgyalni a PFSZ-szel. A szervezethez közelálló források szerint a PFSZ csak akkor fogadná el ezeket — a nem részletezett — feltételeket, ha Washington elismeri a palesztinok önrendelkezési jogát. Nyugalom Dél-Jemenben Nyugalom van a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságban s fővárosában, Aden. ben — jelentették kedden és szerdán a hírügynökségek. A Tanjug jugoszláv hírszolgálat megerősítette, hogy az ország új kollektív vezetése ellenőrzése alá vonta Dél-Jemen keleti tartományát, Abajant is. Az adeni repülőtérről kedden hosszú idő után a hét elején indult először külföldre repülőgép, méghozzá Szíriába. A dél-jemeni légi- társaság azt ígérte, hogy a napokban újabb járatokat indítanak külföldre. Ugyancsak napirenden van a Jemeni NDK és a külvilág közötti telexkapcsolatok helyreállítása, s folytatódik a harcok okozta károk helyreállítása. A Tanjug azt jelentette, hogy a Jemeni Szocialista Párt korábbi Központi Bizottságának Ali Nasszer Mo- hammedet támogató tagjai szerint Hatidar Abu-Bakr At- tasz „nem legálisan tölti be az ideiglenes államfő tisztét, mert az eddigi elnök visszahívásához az államtanács határozata szükséges”. Az eddigi államfőt támogató nyilatkozatot a Tanjug szeriint a korábbi KB 14 tagja írta alá. IIVII. ötéves tervi fejlesztésekről (Folytatás az 1. oldalról) a városokban megvalósított rekonstrukciókkal, az új áruházak, vendéglők belépésével. A Mátrában és Miskolc- Tapolcán tájba illő pavilonokat alakítottak ki. A magánerő aktívabb bekapcsolódása elsősorban a fürdőhelyek környékén — Egerben, Bogácson, Bükkszéken és Párádon — tapasztalható. A szálláshelyek tekintetében csupán a kempingek fejlődését találták elfogadhatónak. Ugyanis nem épült meg az új miskolci szálloda és nem alakították ki például a mátrai ifjúsági kirándulóközpontot sem. Átadták viszont többek között a bükk- széki ifjúsági tábort, bővítették a síkfökútit és a fel- sőtárkányit. örvendetes, hogy a turisztikát szolgáló létesítményhálózat a tervezettnél nagyobb mértékben növekedett. Ugyancsak látványos az előrelépés a téli sportot szolgáló létesítmények terén, igaz, mindez csupán a sísportra vonatkozik, mivel a szánkózás és korcsolyázás feltételeit nem sikerült biztosítani. A gyógy-idegenfor- galom fejlődése is elmaradt a lehetőségektől. A leglényegesebb, hogy az infrastruktúra kialakítása a legforgalmasabb településeken megtörtént: kiépítették a közműveket. Gondot jelent viszont, hogy a szennyvíz- elvezetés nagyon sok helyütt megoldatlan, így például a Felső-Mátrában, Bánkúton és Bükkszentkereszten. Az elkövetkező tervciklus- ban a fejlesztéseknél elsőbbséget élvez a sport-, a gyógy- és az úgynevezett kültúrtu- rizmus. Az elképzelések szerint Galyatetőn, Mátraalmá- son, valamint Bánkúton té- lisport-centrumot kívánnak létrehozni. Nagyobb figyelmet szentelnek majd az erdei kirándulóturizmusra. Szeretnék idegenforgalmi célokra hasznosítani a parádi lovasadottságokat. Számolnak jó néhány fürdőfejlesztéssel is, közöttük az egriével és a bükkszékié- vel. De ki akarják használni a parádi gyógy-, termál- és hideg vizes strand adta lehetőségeket is. Mind e mellett folytatják a már megkezdett, áthúzódó beruházásokat, többek között a bánkúti útépítést és -korszerűsítést, valamint a mátraszentimrei csatornahálózat építését. A Borsod, Nógrád és Heves megyéből érkezett bizottsági tagok közül többen szóltak hozzá a koncepcióhoz. Ezt követően az intézőbizottság ez évi munkatervét hagyták jóvá, majd az elmúlt évi tevékenységet értékelte Molnár Károly elnök, aki kitüntetéseket és jutalmakat adott át a társadalmi aktivistáknak. Közöttük Illés Miklós, a Nógrád megyei tanács nyugalmazott elnökehelyettese. Kovács Rudolf, a Borsod-Abaúj-Zemp- lén megyei tanács kereskedelmi osztályának munkatársa és Mátyus Viktor, az egri Eged hegyi lovasbázis vezetője, a belkereskedelmi miniszter Kiváló Munkáért kitüntetésében részesült. Challenger-tragédia Tisztelet az űrhajósok emlékének Christa McAuliffe diákjai gyászolják tanárnőjüket, aki a Challenger fedélzetién volt (Népújság-telefotó: AP — MTI — KS) Az egész világon mély megrendüléssel fogadták az amerikaj Challenger űrrepülőgép katasztrófáját. Folyamatosan érkeznek a megdöbbenésnek hangot adó táviratok és részvétnyüvánL tások, amelyek tisztelettel adóznak az űrhajósok emlékének. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjai a keddi ülés előtt rövid gyászszünettel emlékeztek meg a Challenger űrhajósairól, a BT kínai elnöke a testület nevében megrendülésének adott hangot, s részvétét és együttérzését fejezte kj az amerikai kormánynak, az amerikai népinek és az áldozatok családijainak. Javier Pérez de Cuellar ENSZ-fő- titkár Reagan elnökhöz intézett levelében az egész világot ért veszteségnek nevezte a tragédiát. Megdöbbenésének és részvétének adott hangot Jaime de Pi_ nies, az ENSZ-közgyűlés elnöke is. Vaszilij Szafroncsuk, a Szovjetunió ENSZ-képvi- selőjének első helyettese országa mély megrendülését és részvétét fejezte ki a tragikus esemény kapcsán, s együttérzéséről biztosította a hét űrhajós családtagjaiiit. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára Ronald Reagan amerikai elnöknek küldött táviratban fejezte ki részvétét a Challenger űrrepülőgép katasztrófájával kapcsolatban. „Osztozuník fájdalmukban, amelyet a Challenger űrrepülőgép személyzetének tragikus halála felett éreznek” — hangzik a TASZSZ által szerdán délután ismertetett távirat. Mihail Gorbacsov részvétét fejezte ki az Egyesült Államok népének és a szerencsétlenül jártak családitagjainak. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Ronald Rea- gan-hez, az Egyesült Államok elnökéhez intézett rész- véttáViratában fejezte ki a magyar népnek a Challenger űrrepülőgép személyzete tragikus halála miattj együttérzését. Üzenetben nyilvánította mélységes részvétét Francois Mitterrand francia, Miguel de la Madrid mexikói, Francesco Cossiga olasz államfő, Brian Mulroney kanadai, Bob Hawke ausztrál és Andreasz Papandreu görög kormányfő valamint II Erzsébet angol királynő és I. János Károly spanyol király. A kubai kormány kedden jegyzékben fejezte ki a kubai nép részvétét és együttérzését az Egyesült Államok népével. Daniel Ortega nica- raguai államfő üzenetében szántén őszinte részvétéről biztosította az elhunytak családjait. Az amerikai Országos Űrhajózási Hivatal, a NASA, kedden esti sajtóértekezletén közölte: az elsődleges vizsgálatok alapján semmi nyoma annak, hogy a személyzet túlélte volna a Challenger amerikai űrrepülőgép felrobbanását. A robbanás másfél perccel a rajt után következett be. Mint Jesse Moore, a Johnson űrközpont igazgatója elmondta: a földi központok a Kennedy űrrepülőtéren és Houstoniban eddig az időpontig semmiféle rendel'e- nességet sem észleltek. Az űrrepülő roncsainak felkutatására azonnal a helyszínre irányítottak repülőgépeket, helikoptereket és hajókat, de ezek nem fedeztek egyelőre fel semmiféle nyomot. rC Külpolitikai kommentárunk )n Halvány remények TIZENHÁROM ÉV, TÖBB SZÁZ MUNKAÜLÉS. több ezer felszólalás. Az adatok tükrében tekintélyt parancsoló az 1973. októberében kezdődött bécsi tanácskozás statisztikája. Csakhogy mivel egy fontos, a közép-európai haderők és fegyverzetek csökkentéséről folyó megbeszéléssorozatról van szó, a felsorolás korántsem tekinthető kedvezőnek. Sőt, a megfigyelők szerint — kellő politikai szándék esetén — már régen megállapodásra vagy legalábbis részleges megegyezésre lehetett volna jutni az osztrák fővárosban folyó értekezleten, amelynek ma kezdődik újabb, immár 38. fordulója. Mégis, mintha ezúttal a megszokottnál egy árnyalattal optimálisabb lenne a szakértők hangulata, valamivel nagyobb esélyt adnak az előrehaladásra. A derűlátásnak két oka van. Egyrészt a Genf után kialakult, a korábbinál némileg eny- hültebb nemzetközi helyzet, másrészt az a tény, hogy az előző forduló decemberi lezárásakor a NATO-országok képviselői első ízben fogadták el (legalább alapelveiben) a Varsói Szerződés által régóta szorgalmazott indítványokat. PERSZE NEM A RÉSZLETEKRŐL van szó Ami a létszámokat, a két nagyhatalom által kivonandó egységek nagyságát, a haderők további befagyasztásának és a majdani ellenőrzésnek a kérdését illeti, ott szinte minden téren továbbra is viták dúlnak. A bizonyos mértékig mégiscsak megfigyelhető rugalmasabb hozzáállás azonban olyan reményt táplál, hogy megnőtt a készség a kompromisszumok keresésére, a tárgyalások érdemi folytatására. TÁLÁN MONDANI IS FÖLÖSLEGES: ezek halvány remények csupán — különösen, ha a véleményütközések előbb pusztán találomra kiragadott listáját tekintjük. Nem kevés és nem köny- nyű az a feladat, amely a tanácskozáson részt vevő hét varsói szerződésbeli és tizenkét NATO-tagállam előtt áll. A nyugati fél említett ellenjavaslata nem mentes a kétértelműségektől, és több szempontból ellentmond az egyenlőség és egyenlő biztonság elvének. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy egy Bécsben kötendő akár szimbolikus csapatcsökkentési egyezmény is önsúlyánál nagyobb hatást gyakorolhatna a diplomáciai kapcsolatok egészére, ez önmagában is indokolttá tesz minden erőfeszítést a kompromisszum elérésére. (Szegő Gábor) II tragédia háttere Bármennyire megrázó is hét ember halála, sajnos a tudomány és technika fejlődésével nem nő a garancia az ilyenfajta katasztrófák elkerülésére. A csúcsteljesítmények mindig csak járatlan utakon érhetők et. Ilyen kísérlet alkalmával halt meg 1971-ben Pacajev, Volkov és Dobrovolszkij és 1967-ben — még a földi előkészületek során — az első amerikai űrséta résztvevője, Edward White is, az első amerikai „űrugrás” résztvevőjével, Grissommal és Chof- fee-vel. Valamennyien olyan technikai megoldásokat próbáltak ki, amelyek korábban semmiféle előzménnyel nem rendelkeztek. A szovjet űrhajó közel egyhónapos, összekapcsolt keringés után vált le a Föld körül keringő űrlaboratóriumról és az újrazárás nem sikerült teljesén légmentesen; az ajtó körül kiáramló levegő nyomán csak vákuum maradta fülkében. Az Apollo katasztrófáját pedig az okozta, hogy a fülkében (súlymegtakarítási okokból) csak tiszta oxigén volt, a normál légköri nyomás egyharmadán. Ebben a máskülönben alig éghető anyagok egy rövidzárlattól robbanásszerű gyorsasággal hamvadtak el, 21 másodperc alatt már vége is volt az egész katasztrófának. Az amerikai űrsikló az űrkutatás történetének eddigi legbonyolultabb alkotása. A képekről jól ismert űrrepülőgép az induláskor egy hatalmas folyadéktartályra van felfüggesztve; ugyanennek a folyadéktartálynak a két oldalán pedig szilárd hajtóanyagú rakéták működnek. Tudni kell, hogy minden pályára állított tömeg költsége megközelíti az ugyanolyan tömegű arany árát. Ezért például az Apollo űrhajókat szállító Satum óriásrakéták tartályait teherbírásuk 95 százalékára méretezték; már arasznyi magasságról a kilövőpadra visszaesve, felrobbantak volna. A klasszikus űrhajóknál emiatt a fülke fölé még egy mentőrakétát szereltek, amely ilyen vészhelyzetben egyszerűen letépi az űrkabint a rakéta csúcsáról. Bár az űrhajósokat eközben jelentős túlterhelés éri, életük megmenthető. Ezt a megoldást a szovjet űrhajóknál egy ízben már használni is kellett, az űrhajósok még a Szovjetunió területén értek földet, sértetlenül. Utána újra repültek... Sajnos az űrsiklók már elvileg is különböznek a klasz- szikus űrhajóktól, hiszen repülőgépként, a súrlódás fékező hatását és a szárnyakat egyszerre használva érnek földet. Eközben burkolatuk (amely speciális kerámiából készül) a súrlódás következtében izzó állapotba kerül, magát az űrrepülőgépet pedig plazma állapotú gáz övezi és a rádiókapcsolat is szünetel. Emiatt igen nagy kockázatot jelentene, ha még egy leválasztható fülke is bonyolítaná az űrrepülőgép szerkezeti kialakítását. A kisebb technikai kockázat miatt döntöttek úgy a konstruktőrök, hogy nem alkalmaznak külön mentőberendezést, kata- pultot ezekben a gépezetekben. Első ízben történt baleset az űrrepülőgéppel, de ennek következményei egyelőre nehezen mérhetők föl. Az Apollo katasztrófája másfél évvel vetette vissza a programot, és az emlékezetes Szojuz-katasztrófa után teljesen újrakonstruálták a szovjet űrhajót is. Hasonló vizsgálat és a program lefékeződése mindenképpen várható a Challenger katasztrófája után. Emlékeztetni kell arra, hogy az egész űrrepülőgép-program a Pentagon kifejezett erőltetésére vett ilyen felfokozott ütemet. A progran» igen jelentős része pusztán katonai rendeltetésű és egykét civil űrhajós jelenléte nem kérdőjelezi meg azt a tényt, hogy a repülések fő célja a csillagháborús programok előkészítése. Kijózanító, egy ilyen rutinrepüléi közben is történhet visszafordíthatatlan katasztrófa; talán eltűnődnek ezen azok, akik eddig oly magabiztosan hirdették az amerikai űrtechnológia kifejezett fölényét. Arra is émlékeztetni kell, hogy a nyugati sajtóban másfél éve publikált kékepet a szovjet űrrepülőgép modelljének repüléséről, a mai napig nem követték emberrel végrehajtott kísérletek: a biztonság elsődleges a szovjet űrrepüléseknél. Fájdalmas, hogy kiváló űrpilótákat és az emberi technika egyik csúcsteljesítményét veszítette el az Egyesült Államok ezen a napon. De megdöbbenésre bizony, e napokban is kényszerítenek bennünkét földi okok: a tízezernél több dél-jemeni áldozat; és az éhezők is, akik egyetlen ilyen űrkísérlet árából egész évben enni tudnának. Kőhidi Imre
