Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-30 / 25. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. január 30., csütörtök 2. Halta elutazott Moszkvából Szerdán elutazott Moszk­vából Alessandro Nafta, az Olasz Kommunista Párt fő­titkára, Giancarlo Pajetta. az OKP vezetőségének és a párt titkárságának tagja, Renato Sandri, az OKP ve­zetőségének és titkárságá­nak tagja és Antonio Rabbi, az OKP titkárságának tag­ja. Az olasz vendégeket Je- gor Ligacsov, az SZKP KB PB tagja, az KB titkára, Bo­risz Ponomarjov, az SZKP KB PB póttagja, a KB tit­kára és Vagyim Zaglagyin, az SZKP KB tagja búcsúz­tatta a repülőtéren. Rendkívül hasznosnak mi­nősítette Alessandro Naftá­nak, az Olasz Kommunista Párt főtitkárának Mihail Gorbacsovval folytatott meg­beszéléseit szerdai számá­ban a L’Uniitá. Az OKP lap­ja hangoztatta, hogy a moszkvai eszmecserék ösz- szességükben kölcsönös elé­gedettségre adnak okot. Arafat és Husszein tárgyalásai Husszein jordániai király és Jasszer Arafat, a PFSZ Végrehajtó Bizottságának elnöke szerdán ismét tár­gyalt egymással Ammanban. A megbeszélés tartalmát egyikük sem részletezte. Az AP amerikai hírügynökség jelentése szerint valószínű­leg arról tárgyaltak, miként lehetne elérni, hogy módo­suljon Washington állás­pontja a PFSZ-szel kapcso­latban. Az amerikai hírügynökség meg nem nevezett PFSZ- források nyilatkozatát idéz­te azokról az amerikai fel­tételekről, melyek teljesíté­se esetén az Egyesült Álla­mok hajlandó lenne tárgyal­ni a PFSZ-szel. A szerve­zethez közelálló források szerint a PFSZ csak akkor fogadná el ezeket — a nem részletezett — feltételeket, ha Washington elismeri a palesztinok önrendelkezési jogát. Nyugalom Dél-Jemenben Nyugalom van a Jemeni Népi Demokratikus Köztársa­ságban s fővárosában, Aden. ben — jelentették kedden és szerdán a hírügynökségek. A Tanjug jugoszláv hír­szolgálat megerősítette, hogy az ország új kollektív veze­tése ellenőrzése alá vonta Dél-Jemen keleti tartomá­nyát, Abajant is. Az adeni repülőtérről ked­den hosszú idő után a hét elején indult először kül­földre repülőgép, méghozzá Szíriába. A dél-jemeni légi- társaság azt ígérte, hogy a napokban újabb járatokat indítanak külföldre. Ugyancsak napirenden van a Jemeni NDK és a kül­világ közötti telexkapcsola­tok helyreállítása, s folyta­tódik a harcok okozta ká­rok helyreállítása. A Tanjug azt jelentette, hogy a Jemeni Szocialista Párt korábbi Központi Bi­zottságának Ali Nasszer Mo- hammedet támogató tagjai szerint Hatidar Abu-Bakr At- tasz „nem legálisan tölti be az ideiglenes államfő tisz­tét, mert az eddigi elnök visszahívásához az államta­nács határozata szükséges”. Az eddigi államfőt támoga­tó nyilatkozatot a Tanjug szeriint a korábbi KB 14 tagja írta alá. IIVII. ötéves tervi fejlesztésekről (Folytatás az 1. oldalról) a városokban megvalósított rekonstrukciókkal, az új áru­házak, vendéglők belépésé­vel. A Mátrában és Miskolc- Tapolcán tájba illő pavilo­nokat alakítottak ki. A ma­gánerő aktívabb bekapcsoló­dása elsősorban a fürdőhe­lyek környékén — Egerben, Bogácson, Bükkszéken és Párádon — tapasztalható. A szálláshelyek tekinteté­ben csupán a kempingek fej­lődését találták elfogadható­nak. Ugyanis nem épült meg az új miskolci szálloda és nem alakították ki például a mátrai ifjúsági kiránduló­központot sem. Átadták vi­szont többek között a bükk- széki ifjúsági tábort, bőví­tették a síkfökútit és a fel- sőtárkányit. örvendetes, hogy a turisz­tikát szolgáló létesítményhá­lózat a tervezettnél na­gyobb mértékben növekedett. Ugyancsak látványos az elő­relépés a téli sportot szol­gáló létesítmények terén, igaz, mindez csupán a sí­sportra vonatkozik, mivel a szánkózás és korcsolyázás feltételeit nem sikerült biz­tosítani. A gyógy-idegenfor- galom fejlődése is elmaradt a lehetőségektől. A leglényegesebb, hogy az infrastruktúra kialakítása a legforgalmasabb települése­ken megtörtént: kiépítették a közműveket. Gondot jelent viszont, hogy a szennyvíz- elvezetés nagyon sok helyütt megoldatlan, így például a Felső-Mátrában, Bánkúton és Bükkszentkereszten. Az elkövetkező tervciklus- ban a fejlesztéseknél elsőbb­séget élvez a sport-, a gyógy- és az úgynevezett kültúrtu- rizmus. Az elképzelések sze­rint Galyatetőn, Mátraalmá- son, valamint Bánkúton té- lisport-centrumot kívánnak létrehozni. Nagyobb figyel­met szentelnek majd az er­dei kirándulóturizmusra. Szeretnék idegenforgalmi cé­lokra hasznosítani a parádi lovasadottságokat. Számolnak jó néhány für­dőfejlesztéssel is, közöttük az egriével és a bükkszékié- vel. De ki akarják használ­ni a parádi gyógy-, termál- és hideg vizes strand adta lehetőségeket is. Mind e mellett folytatják a már megkezdett, áthúzódó beruházásokat, többek kö­zött a bánkúti útépítést és -korszerűsítést, valamint a mátraszentimrei csatornahá­lózat építését. A Borsod, Nógrád és He­ves megyéből érkezett bi­zottsági tagok közül többen szóltak hozzá a koncepció­hoz. Ezt követően az intézőbi­zottság ez évi munkatervét hagyták jóvá, majd az el­múlt évi tevékenységet ér­tékelte Molnár Károly el­nök, aki kitüntetéseket és ju­talmakat adott át a társa­dalmi aktivistáknak. Közöt­tük Illés Miklós, a Nógrád megyei tanács nyugalmazott elnökehelyettese. Kovács Ru­dolf, a Borsod-Abaúj-Zemp- lén megyei tanács kereske­delmi osztályának munkatár­sa és Mátyus Viktor, az egri Eged hegyi lovasbázis ve­zetője, a belkereskedelmi mi­niszter Kiváló Munkáért ki­tüntetésében részesült. Challenger-tragédia Tisztelet az űrhajósok emlékének Christa McAuliffe diákjai gyászolják tanárnőjüket, aki a Challenger fedélzetién volt (Népújság-telefotó: AP — MTI — KS) Az egész világon mély megrendüléssel fogadták az amerikaj Challenger űrrepü­lőgép katasztrófáját. Fo­lyamatosan érkeznek a meg­döbbenésnek hangot adó táviratok és részvétnyüvánL tások, amelyek tisztelettel adóznak az űrhajósok emlé­kének. Az ENSZ Biztonsági Taná­csának tagjai a keddi ülés előtt rövid gyászszünettel emlékeztek meg a Challen­ger űrhajósairól, a BT kí­nai elnöke a testület nevé­ben megrendülésének adott hangot, s részvétét és együttérzését fejezte kj az amerikai kormánynak, az amerikai népinek és az ál­dozatok családijainak. Javier Pérez de Cuellar ENSZ-fő- titkár Reagan elnökhöz in­tézett levelében az egész világot ért veszteségnek ne­vezte a tragédiát. Megdöb­benésének és részvétének adott hangot Jaime de Pi_ nies, az ENSZ-közgyűlés el­nöke is. Vaszilij Szafroncsuk, a Szovjetunió ENSZ-képvi- selőjének első helyettese or­szága mély megrendülését és részvétét fejezte ki a tra­gikus esemény kapcsán, s együttérzéséről biztosította a hét űrhajós családtagjaiiit. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára Ronald Reagan amerikai elnöknek küldött táviratban fejezte ki részvétét a Challenger űr­repülőgép katasztrófájával kapcsolatban. „Osztozuník fájdalmuk­ban, amelyet a Challenger űrrepülőgép személyzetének tragikus halála felett érez­nek” — hangzik a TASZSZ által szerdán délután ismer­tetett távirat. Mihail Gorbacsov részvé­tét fejezte ki az Egyesült Ál­lamok népének és a szeren­csétlenül jártak családitag­jainak. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Ronald Rea- gan-hez, az Egyesült Álla­mok elnökéhez intézett rész- véttáViratában fejezte ki a magyar népnek a Challenger űrrepülőgép személyzete tra­gikus halála miattj együtt­érzését. Üzenetben nyilvánította mélységes részvétét Fran­cois Mitterrand francia, Mi­guel de la Madrid mexikói, Francesco Cossiga olasz ál­lamfő, Brian Mulroney ka­nadai, Bob Hawke ausztrál és Andreasz Papandreu gö­rög kormányfő valamint II Erzsébet angol királynő és I. János Károly spanyol ki­rály. A kubai kormány kedden jegyzékben fejezte ki a kubai nép részvétét és együttérzé­sét az Egyesült Államok né­pével. Daniel Ortega nica- raguai államfő üzenetében szántén őszinte részvétéről biztosította az elhunytak csa­ládjait. Az amerikai Országos Űr­hajózási Hivatal, a NASA, kedden esti sajtóértekezle­tén közölte: az elsődleges vizsgálatok alapján semmi nyoma annak, hogy a sze­mélyzet túlélte volna a Challenger amerikai űrre­pülőgép felrobbanását. A robbanás másfél perccel a rajt után következett be. Mint Jesse Moore, a Johnson űrközpont igazgatója elmond­ta: a földi központok a Kennedy űrrepülőtéren és Houstoniban eddig az idő­pontig semmiféle rendel'e- nességet sem észleltek. Az űrrepülő roncsainak felku­tatására azonnal a helyszínre irányítottak repülőgépeket, helikoptereket és hajókat, de ezek nem fedeztek egye­lőre fel semmiféle nyomot. rC Külpolitikai kommentárunk )n Halvány remények TIZENHÁROM ÉV, TÖBB SZÁZ MUNKAÜLÉS. több ezer felszólalás. Az adatok tükrében tekin­télyt parancsoló az 1973. októberében kezdődött bécsi tanácskozás statisztikája. Csakhogy mivel egy fontos, a közép-európai haderők és fegyver­zetek csökkentéséről folyó megbeszéléssorozatról van szó, a felsorolás korántsem tekinthető kedve­zőnek. Sőt, a megfigyelők szerint — kellő politi­kai szándék esetén — már régen megállapodásra vagy legalábbis részleges megegyezésre lehetett volna jutni az osztrák fővárosban folyó értekez­leten, amelynek ma kezdődik újabb, immár 38. fordulója. Mégis, mintha ezúttal a megszokottnál egy ár­nyalattal optimálisabb lenne a szakértők hangula­ta, valamivel nagyobb esélyt adnak az előrehala­dásra. A derűlátásnak két oka van. Egyrészt a Genf után kialakult, a korábbinál némileg eny- hültebb nemzetközi helyzet, másrészt az a tény, hogy az előző forduló decemberi lezárásakor a NATO-országok képviselői első ízben fogadták el (legalább alapelveiben) a Varsói Szerződés által régóta szorgalmazott indítványokat. PERSZE NEM A RÉSZLETEKRŐL van szó Ami a létszámokat, a két nagyhatalom által ki­vonandó egységek nagyságát, a haderők további befagyasztásának és a majdani ellenőrzésnek a kérdését illeti, ott szinte minden téren továbbra is viták dúlnak. A bizonyos mértékig mégiscsak megfigyelhető rugalmasabb hozzáállás azonban olyan reményt táplál, hogy megnőtt a készség a kompromisszumok keresésére, a tárgyalások érde­mi folytatására. TÁLÁN MONDANI IS FÖLÖSLEGES: ezek halvány remények csupán — különösen, ha a vé­leményütközések előbb pusztán találomra kiraga­dott listáját tekintjük. Nem kevés és nem köny- nyű az a feladat, amely a tanácskozáson részt ve­vő hét varsói szerződésbeli és tizenkét NATO-tagál­lam előtt áll. A nyugati fél említett ellenjavaslata nem mentes a kétértelműségektől, és több szem­pontból ellentmond az egyenlőség és egyenlő biz­tonság elvének. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy egy Bécsben kötendő akár szimbolikus csapat­csökkentési egyezmény is önsúlyánál nagyobb ha­tást gyakorolhatna a diplomáciai kapcsolatok egé­szére, ez önmagában is indokolttá tesz minden erőfeszítést a kompromisszum elérésére. (Szegő Gábor) II tragédia háttere Bármennyire megrázó is hét ember halála, sajnos a tudo­mány és technika fejlődésével nem nő a garancia az ilyen­fajta katasztrófák elkerülésére. A csúcsteljesítmények min­dig csak járatlan utakon érhetők et. Ilyen kísérlet alkalmával halt meg 1971-ben Pacajev, Volkov és Dobrovolszkij és 1967-ben — még a földi elő­készületek során — az első amerikai űrséta résztvevője, Edward White is, az első amerikai „űrugrás” résztve­vőjével, Grissommal és Chof- fee-vel. Valamennyien olyan technikai megoldásokat pró­báltak ki, amelyek koráb­ban semmiféle előzménnyel nem rendelkeztek. A szov­jet űrhajó közel egyhónapos, összekapcsolt keringés után vált le a Föld körül kerin­gő űrlaboratóriumról és az újrazárás nem sikerült tel­jesén légmentesen; az ajtó körül kiáramló levegő nyo­mán csak vákuum maradta fülkében. Az Apollo kataszt­rófáját pedig az okozta, hogy a fülkében (súlymegtakarí­tási okokból) csak tiszta oxi­gén volt, a normál légköri nyomás egyharmadán. Eb­ben a máskülönben alig ég­hető anyagok egy rövidzár­lattól robbanásszerű gyorsa­sággal hamvadtak el, 21 má­sodperc alatt már vége is volt az egész katasztrófá­nak. Az amerikai űrsikló az űr­kutatás történetének eddigi legbonyolultabb alkotása. A képekről jól ismert űrrepü­lőgép az induláskor egy ha­talmas folyadéktartályra van felfüggesztve; ugyanennek a folyadéktartálynak a két ol­dalán pedig szilárd hajtó­anyagú rakéták működnek. Tudni kell, hogy minden pályára állított tömeg költ­sége megközelíti az ugyan­olyan tömegű arany árát. Ezért például az Apollo űr­hajókat szállító Satum óriás­rakéták tartályait teherbírá­suk 95 százalékára méretez­ték; már arasznyi magasság­ról a kilövőpadra visszaes­ve, felrobbantak volna. A klasszikus űrhajóknál emiatt a fülke fölé még egy men­tőrakétát szereltek, amely ilyen vészhelyzetben egysze­rűen letépi az űrkabint a rakéta csúcsáról. Bár az űr­hajósokat eközben jelentős túlterhelés éri, életük meg­menthető. Ezt a megoldást a szovjet űrhajóknál egy ízben már használni is kel­lett, az űrhajósok még a Szovjetunió területén értek földet, sértetlenül. Utána új­ra repültek... Sajnos az űrsiklók már el­vileg is különböznek a klasz- szikus űrhajóktól, hiszen re­pülőgépként, a súrlódás fé­kező hatását és a szárnya­kat egyszerre használva ér­nek földet. Eközben burko­latuk (amely speciális kerá­miából készül) a súrlódás következtében izzó állapot­ba kerül, magát az űrrepü­lőgépet pedig plazma állapo­tú gáz övezi és a rádiókap­csolat is szünetel. Emiatt igen nagy kockázatot jelen­tene, ha még egy leválaszt­ható fülke is bonyolítaná az űrrepülőgép szerkezeti ki­alakítását. A kisebb techni­kai kockázat miatt döntöt­tek úgy a konstruktőrök, hogy nem alkalmaznak kü­lön mentőberendezést, kata- pultot ezekben a gépezetek­ben. Első ízben történt bal­eset az űrrepülőgéppel, de ennek következményei egye­lőre nehezen mérhetők föl. Az Apollo katasztrófája másfél évvel vetette vissza a programot, és az emléke­zetes Szojuz-katasztrófa után teljesen újrakonstruálták a szovjet űrhajót is. Hasonló vizsgálat és a program le­fékeződése mindenképpen várható a Challenger ka­tasztrófája után. Emlékeztetni kell arra, hogy az egész űrrepülőgép-prog­ram a Pentagon kifejezett erőltetésére vett ilyen felfo­kozott ütemet. A progran» igen jelentős része pusztán katonai rendeltetésű és egy­két civil űrhajós jelenléte nem kérdőjelezi meg azt a tényt, hogy a repülések fő célja a csillagháborús prog­ramok előkészítése. Kijóza­nító, egy ilyen rutinrepüléi közben is történhet vissza­fordíthatatlan katasztrófa; talán eltűnődnek ezen azok, akik eddig oly magabizto­san hirdették az amerikai űrtechnológia kifejezett fö­lényét. Arra is émlékeztetni kell, hogy a nyugati sajtó­ban másfél éve publikált ké­kepet a szovjet űrrepülőgép modelljének repüléséről, a mai napig nem követték em­berrel végrehajtott kísérle­tek: a biztonság elsődleges a szovjet űrrepüléseknél. Fájdalmas, hogy kiváló űr­pilótákat és az emberi tech­nika egyik csúcsteljesítmé­nyét veszítette el az Egye­sült Államok ezen a napon. De megdöbbenésre bizony, e napokban is kényszerítenek bennünkét földi okok: a tíz­ezernél több dél-jemeni ál­dozat; és az éhezők is, akik egyetlen ilyen űrkísérlet árá­ból egész évben enni tudná­nak. Kőhidi Imre

Next

/
Thumbnails
Contents