Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-28 / 23. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. január 28., kedd 3. Illő fogadás után a házigazda lesz a vendég Finn—magyar ifjúsági csere Ismert dolog, hogy a finn —magyar barátságnak nemes hagyományai vannak. Ennek ápolását, erősítését célozza az a megállapodás, amely az úgynevezett ifjúsági cserék kiszélesítéséről az elmúlt esztendőben a Finn Állami Ifjúsági Tanács (FÁIT) és az Állami Ifjúsági Bizottság vezetői között született. Ennek értelmében kérik mindazon finn és magyar fiatalok — egyéni turisták, csoportok, iskolai közösségek, KISZ-szervezetek, úttörőcsapatok egyaránt lehetnek — jelentkezését, akik családi elhelyezést és teljes ellátást tudnak biztosítani a a partnerország ifjú látogatóinak, s ebben az évben, azonos feltételek mellett, oda szeretnének utazni. Tudni érdemes, hogy az érdeklődők saját költséggel, turistaútlevéllel, illetve — szükség esetén — az ÁIB lá- togatóútleveles módszerével utazhatnak. A megyék ifjúsági titkárai kérdőíveket küldenek el levélben azoknak, akik e cserében részt kívánnak venni. A kérdések olyan fontos adatokról kérnek tájékoztatást, mint foglalkozás, az iskolai végzettség, a nyelvtudás, a hobbi vagy érdeklődési kör, a szervezeti tagság. De még olyan jellemző sajátosságokat is feljegyezhetnek a jelentkezők, hogy dohányoznak-e, van-e valamilyen visszavisszatérő betegségük, s még a táplálkozás formájáról is beszámolhatnak. Természetesen meg kell jelölni azt is, mennyi időre szeretnének maradni az adott országban. Ugyanakkor azt is le kell írni a kérdőívre, hány személyt, mennyi időre tud fogadni cserében az illető. A jelentkezést február 28-ig kell eljuttatni az ifjúsági titkárokhoz. Azt követően pedig — nem túl nagy késedelemmel — az ÁIB titkárságára. A jelentkezési lapokat, számítógépes feldolgozást követően, az ÁIB csereirodája kapja meg. Ugyancsak számítógépek segítségével kiközvetítenek egy nevet és címet, illetve csoportok esetében egy partnertársulatot. A szükséges információkat arról, hogy Finnországban kivel vegyék fel közvetlenül a kapcsolatot, szintén a csereiroda nyújtja. Akiknek netán nem talál partnert a számítógép, azok ugyancsak értesítést kapnak, de nem kell elszomorodniuk, ugyanis újabb felhívás nyomán, a második körben igyekeznek nekik partnert keresni. Mindkét listát természetesen azonnal továbbítják az érintettekhez, hogy a látogatóútlevélhez szükséges támogatóiratokat mielőbb kiadhassák. Egy fontos kézikönyv — a vállalati tervezéshez Közgazdasági egyetemeinken és főiskoláinkon az oktatásban is tervezik használni Sipos Béla Vállalati árelőrejelzések című módszertani kézikönyvét, amelyet a .tanulókon kívül a magasabb matematikai, statisz. tika:j ismeretekkel nem rendelkező gazdasági szakembereik vagy éppen vállalati vezetőik úgyszintén haszonnal forgathatnak. Annál is inkább, mert az utóbbi időben részint megnőtt a vállalati tervezés és az ezt meg. alapozó prognózisok jelentősége, részint pedig a vállalati prognosztika művelése hazánkban még csak a kezdeteknél tart. A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó gondozásában most megjelent kötet — amely a szerző több mint egy évtizedes kutatómunkájának összefoglalása —, gyakorlati segítséget nyújt azoknak, akik ár_ és kon. j u nk t ú ra -p r ognosztS zálássa 1 foglalkoznak, s hozzájárulhat ahhoz, hogy önállósuló vállalataink tudományos előrelátásra épített döntéselőkészítő információkra támaszkodjanak a tervezéskor a célok kijelölésében, s az e célok megvalósítását szolgáló leggazdaságosabb módszerek és eszközök megválasztásában. Mivel a vállalati önállóság terjesztésén túl gazdaságpolitikánk egyik fő törekvése vállalataink világpiaci versenyeztetése, ezért gazdasági prognózisa, ink kötött rendkívül fontos szerepe van a nemzetközi munkamegosztásra is építő árprognózisoknak. Ezek kimunkálásához kínál könnyen kezelhető módszereket a szerző, aki egyúttal nyomatékosan figyelmeztet arra, hogy a prognóziskészítés kutatómunka, s művelőitől korántsem mechanikus alkalmazást, hanem rendszerekben való gondolkodást, átfogó szak. tudást, kutatási-szervezési készséget és intuitív képzelőerőt követel. A könyv eloszlatja azt a tévhitet, hogy egyes termékek vagy termékcsoportok hosszú piaci élettartammal rendelkeznek, továbbá azt a tévhitet is, hogy a szocialista gazdaság fejlődése — függetlenül a tőkés országok gazdasági válságától — lineárisan növekszik. Agritechnika ’85 (11/2.) Kapcstlatban Hyigat-Eurúpával A frankfurti nemzetközi kiállítás bizonyította, hogy a világ élenjáró mezőgazdasági gépgyártásával foglalkozó országok milyen nagyarányú fejlődést értek el az 1980-as évtized első felében. Ez a bemutató, amely nagyságában nemcsak Európa, hanem a világ első három legnagyobb ilyen jellegű seregszemléje közé tartozik —, hűen reprezentálta azt a hatalmas versenyt, amelyet az egyes országok, a különböző cégek diktálnak egymásnak a vevőkért, a kereskedelmi kapcsolatok bővítéséért. nikai seregszemle. Segítséget nyújtott és irányt mutatott a holnapi munkánk, tevékenységünk szervezéséhez. A frankfurti kiállításon jelentős sikereket aratott gépeivel a nyugatnémet Rau- cég. Pavilonuk előtt naponta több száz kíváncsi érdeklődő fordult meg. Itt találkoztunk Willy Rauval, a cég társtulajdonosával, a főkonstruktőrrel. A nagy tapasztalatokkal rendelkező szakember elismeréssel szólt a Szolnöki Gabona- és Ipari Növények Termelési Rendszerével való kapcsolatukról. Bozsik Zoltán, a GITR igazgatója (jobbra) átadja a Mező. gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Információs Központjának elismerő oklevelét Hans és Willy Raunak, a cég tulajdonosainak Többször végigjártuk és megtekintettük a kiállítást Bozsik Zoltánnal, a Szolnoki Gabona- és Ipari Növények Termelési Rendszerének igazgatójával, aki így összegezte tapasztalatait: — Minden ilyen nagyszabású, látnivalókban gazdag program, amelyre a világ élenjárói jöttek el — mondta —, nemcsak a mának, hanem a holnapnak is szól. A bemutatott gépek, eszközök ezért már a jövő mező- gazdaságának technikáját is illusztrálták. előretekintve az évtized végéig. Különösen figyelemre méltóak a növénytermelés technikájában elért eredmények. A nagy verseny közepette megállapíthattuk, hogy a növénytermelők világszerte elindultak a szántás nélküli talajművelés felé. Ez a felismerés a víztakarékos módszerek alkalmazásának elterjesztésére utal, amely eke nélkül, különböző bemutatott mély.művelő eszközökkel valósítható meg. Ezenkívül nagy hangsúlyt fektettek a mikroelektronika alkalmazására, például a vetésnél, a permetezőgépek pontos, szakszerű működtetésénél. Ugyanakkor a környezetkímélő eljárásokra, az energia- takarékos gépek működtetésére hívják fel a figyelmet. Azt hiszem, mindezek nagyon tanulságosak nekünk, magyar szakembereknek is a jövőre nézve. Hatásuk ugyanis a hatékonyság növelésében, a terméshozamok fc/kozásában, illetve a költségek csökkentésében jelentkezik. Rendszerünk a gabonafélék és az ipari növények, elsősorban a cukorrépa termelésében újszerű módszerek, ésszerű, az üzemi adottságokhoz igazodó technológiák kialakítására törekszik a partnergazdasá- gokkal. így már évek óta néhány elismert nyugat-európai gépgyártó céggel vagyunk kapcsolatban ezek kialakítására. A mostani kiállítás jó alkalmat nyújtott arra, hogy miközben tájékozódtunk, üzleti tárgyalásokat is folytassunk a nyugatnémet Rau. a Kleine és a Mengele, valamint az osztrák Steyr— Daimler—Puch képviselőivel. A Rau-cég például a homoktalajok termelési rendszerünk által kialakított művelési technológiájához kapcsolódik két géppel. Korábbam pedig az energia- és víztakarékos földművelési módszerünk kidolgozásában is közreműködtek. Négyéves az együttműködésünk a Mengelével, amely többek között szálastakarmány-be- takarító gépeivel jár az élvonalban. Velük a homoki talajok megmunkálásán túl, a jövőben az önjáró és vontatott szecskázóikat felhasználva, új silózási móddal szeretnénk partnergazdaságainkkal bekapcsolódni a gyep-gabonaváltó gazdálkodásba is. Eredményes kapcsolatunk a Kleine-céggel a cukorrépa-termelés fejlesztésére. A hazai viszonyainknak megfelelő technológia kialakítására törekszünk, amelynek érdekében közös szakmai szimpóziumokat rendezünk rendszerünk mérnökei, valamint a Kleine konstruktőrei bevonásával. Gépeinket a jövőben is szeretnénk beilleszteni a cukorrépa-termelési módszerünkbe. Partner gazdaságaink között például Heves megyében is több szőlőtermelő üzem van. Korábban olyan igénnyel fordultak hozzánk, hogy segítsünk nekik a szőlő gépesítésének megoldásában. Kapcsolatainkat ebben is mélyítettük az osztrák Steyr—Daimler— Puch ^céggel, amelynek erre vonatkozó gépsorát az Egri Csillagokban, az ostorost és az andornaktályai termelőszövetkezetben már eredményesen kipróbáltuk. Üzleti tárgyalásaink során megegyeztünk, hogy ezekből a gépsorokból hozunk Magyarországra és termelési rendszerünk forgalmazza azokat 1986-tól. Miután a múlt év augusztusában kiállítottunk Budapesten a 70. Országos Mezőgazdasági, Élelmiszeripari Kiállításon és Vásáron, bemutattuk, hogy a különböző technológiákban néhány nyugat-európai gyártó is részt vett gépeivel. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Információs Központja oklevéllel ismerte el aktív közreműködésünket. Ezeket itt a frankfurti kiállításon adtam át a Mengele és a Rau képiviselőinek. N ekünk tehát nagyon fontos és előremutató tapasztalatokat adott ez a nemzetközi tech— Magyarországon nagyon fontos partnereink a szolnokiak. Gyümölcsöző az együttműködésünk, amit legjobban bizonyít, hagy talajművelő gépeink közül néhányat átvettek és beépítettek technológiájukba. Van is eredménye ennek, hiszen meggyőződtünk arról, hogy ezek olyan művelési sorba kerültek, amelyekkel háromöt százalékos termésnövelő hatást értek el az üzemek. Most ezen a kiállításon bemutattuk azokat a nemrég kifejlesztett új talajművelőket, amelyeket vetőgéppel építettünk egybe. Ennek magyarországi kipróbálásáról is folytattunk tárgyalásokat a szolnoki rendszer vezetőivel. Szeretnénk, ha a magyar viszonyok között is alkalmazni tudnák a gabonatermelésben. Ezenkívül a GITR szakembereinek javaslatára elkészítettük azt a speciális szőlősorköz-művelőt, amely beilleszthető az általuk kidolgozott technológiába. Elismerést jelent cégünknek, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Információs Központja oklevéllel ismerte el magyarországi tevékenységünket. Arra törekszünk, hogy kölcsönös előnyök alapján jó kapcsolataink a következő években ne csak megmaradjanak. hanem tovább bővüljenek. (Vége) Mentusz Károly Sikert arattak az osztrák Steyr—Daimler—Puch különböző teljesítményű traktorai (A szerző felvételei) M. Az atomfizikától az építésügyig A jó mérnök is holtig tanul Ma már nehéz volna utána járni, hogy ki volt az a mérnök, aki elsőként jelentette ki: mii sem vagyunk alábbvalók a papoknál. Ugyanis van egy régj közmondás: a jó pap is holtig tanúi. És ugyan miért ne tanulhatna holtig, de legalább aktív korának utolsó évéiig egy mérnök? Hiszen az ő szakterülete fejlődik leggyorsabban (olykor, és éppen napjainkban talán még az orvostudománynál is gyorsabban), s nem szabad lemaradni. Némi hamány fedi tehát a kezdeményező kilétét, az viszont tény, hogy fél évszázada, a harmincas évek közepén ‘leérték a M. Kir. József N ádor Műegyetem egyes tanárai mérnöktovábbképző intézet felállítását. Nagyot nézhettek a kérvény olvastán az akkori Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumiban, mert hasonlóról még nem is hallottak addig. Váltakozó sikerrel, az egyes szakok iránti hol nagyobb, hol mérsékeltebb érdeklődéssel, no meg a társadalmi és gazdasági változások megkövetelte sók-sok módosítással, de tulajdonképpen megszakítás nélkül tart a mérnökök továbbképzése azóta is. Maga az intézet mindössze néhány kis szobában működik, a városrésznyire nőtt műszaki egyetem egyilk épületében. Hogy ezen belül mi mindent lehelt tanulni — arról a korábbi tanfolyamokon végzett mérnökök tudnának sokat mondani. No, meg az őket foglalkoztató vállalatok vezetői, akik közül számosán írtak levelet a Mérnöki Továbbképző Intézetnek. Valamennyien arról számolnák be, hogy a tan- folyamot végzett mérnökök kitűnően tudják hasznosítani a gyakorlati munkában a tanultakat. Elvben a jelentkezőknek kellene fizetniük a tanfolyamok díjait. Ám — éppen azért, mert a továbbképzés nagyobb érdeke a vállalatnak, mint az egyes mérnököknek — általában átvállalják a költségeket a mun. káltaitók. Különösen akkor, ha a díj magas. Az alapfokú atomtechnikái tanfolyamok díja például 4130 forint, aminek ellenében 50 elméleti, és 68 gyakorlati órán kapnak a mérnökök továbbképzést. Vannak természetesen olcsóbb tanfolyamok is, a költségek egészen 180 forintig csökkennek. Mégsem elsősorban a költségek határozzák meg a tanfolyamok népszerűségét. Manapság a legnépszerűbb a számításrteöhnílka. Csupán ezen belül 27 különböző tan- folyamot hirdet 1986 tavaszára a Mérnöki Továbbképző Intézet, s máris több száz jelentkező van az egyikre. Akad ellenpélda is: olyan, kevésbé az érdeklődés homlokterében álló tudományág vagy technikai kérdés, amelynek tanulmányozására alig húszán vállalkoztak. Ebből szinte teljes biztonsággal lehet következtetni arra, hagy milyen tudományának felé fordul a műszákiak többségének érdeklődése. De még arra is, hogy milyen irányú kutatásokra, gyártmányfejlesztésre készülődnek valamelyik üzemben. Ezért ad okot némi derűlátásra az, hogy mind több helyről küldenek — vagy javasolnak, engednek, ami gyakorlatilag ugyanazt jelenti — mérnököket számítástechnikai továbbképzésre. Kiváló szakemberek 'tartják az egyes előadásokat, illetve vezetik a tanfolyamokat. Jóval a tervezett félév kezdése előtt kérik fel őket, hogy tegyenek javaslatot témáikra és — ha ők nem vagy csak részben vállalják az előadásokat — előadókra is. Ezeknek a javaslatoknak beérkezése után ül ösz. sze az ugyancsak magasan képzett szakemberekből, egyetemi tanárokból álló zsűri, amely válogat a témák között, megállapítja a tartandó előadások, tanfolyamok arányát az egyes szakágak és — a várható érdeklődés szerint. Újabb kezdeményezés a szakmapolitikai mérnök-továbbképzés. Itt az átfogó témát neves szakmai vagy po. 'litikai vezető — a párt or. szágos vezetője, miniszter — adja elő, majd szakelőadók irányításával tárgyalják meg az egyes résztémákat. Az utóbbiaknál számos külföldi — osztrák, NDK. beli, jugoszláv — vendég- előadót foglalkoztatnak, szavait természetesen szinkron- tolmácsok közvetítik az illető nyelvét nem értő hallgatóknak. Itt csupán egy megkötés van: vállalatomként legfeljebb hárman vehetnek részt egy szakmapolitikai tanfolyamon, összesen általában 300—500 között mozog a szakmapolitikai tan. folyamok hallgatóinak száma, tavaly a vasúti szak- mapolitikai-jszafcmai továbbképző tanfolyamon akkora volt a túljelentkezés, hogy az idén tavasszal meg kell ismételni az előadásokat. Minden műszaki terület képviselve van a Mérnöki Továbbképző Intézet tan. folyamain, az atomfizikától az építésügyig, az energetikától a vegyiparig. S ami ugyancsak egyre fontosabb: német nyelvtanfolyamok indulnak februárban orosz, angol és német nyelvből, kéz. dő és haladó fokon, heti 'kétszer 3 órában, 16 héten át, és a befejezéskor állami nyelvvizsgával. Hiszen ma. napság legalább egy, de inkább ‘két idegen nyelv ismerete szükséges ahhoz, hogy egy mérnök igazán lépést tudjon tartani a fejlődéssel, olvashassa, megismerhesse a legújabb szakmai irodalmat. Évente nyolcezer hallgatója van az intézet különböző tanfolyamainak. Ami tiszteletre méltó szám, de vajon elegendő-e ahhoz, hogy lépést tudjunk tartani a világ műszaki haladásával? V. £.
