Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-03 / 2. szám

*•

HSfpÍ& «^'^1

mmJUI

iiirnpil

NÉPÚJSÁG, 1986. január 3., péntek

Hatvani Galéria-naptár

A Tornyai Múzeum vendégkiállítása — Vásárhelyre indul a galériabusz — „Himnusz az emberhez” — Színházi esték Hatvanban és

Horton

A Hatvani Galéria kiállítótermeiben január 12-ig tekinthető meg az Arcok és sorsok című ötödik országos portrébiennálé igen gazdag, értékes anyaga. Ezt követően, január 18-án, szombaton délelőtt fél 12-kor újabb vonzó tárlat megnyitására kerül sor a galériában. A hódmezővásárhelyi Tornyai Múzeum 32. őszi tárlatának válogatott anyagát tárja az intézmény a szép festmények, szobrok iránt érdeklődő közönség elé. A két város kulturális kapcsolatának ápolását szolgáló kiállítást Csizmadia Sándorné dr., a Hódmezővásárhelyi Városi Tanács elnöke nyitja meg s a kis ünnepségen a helyi zeneiskola tanárai működnek közre.

Január 19-én, vasárnap reggel 7 órakor galériabusz indul a hatvani tanácsházától Hódmezővásárhelyre. Az

utasok délelőtt megtekintik a nemrég felavatott Alföldi Galéria gazdag műtárgyi gyűjteményét, ellátogatnak a Németh László Emlékmúzeumba, délben pedig részt vesznek a Hatvani Galéria országos portrébiennáléjá- nak vásárhelyi megnyitóján a Tornyai Múzeumban. Itt a kiállítást Szokodi Ferenc, a Heves Megyei Művelődési Bizottság elnöke, a városi pártbizottság első titkára nyitja meg, és ugyancsak a közönség elé lépnek a hatvani zeneiskola művésztanárai. Az utasok délután műteremlátogatáson is részt vesznek Mónus János népi fazekas iparművésznél.

Megkezdődnek az új esztendő pódiumműsorai is januárban. 20-án hétfőn 6 órai kezdettel „Himnusz az emberhez” címmel zenés irodalmi összeállítást hallhatnak az érdeklődők Csokonai,

Petőfi, Ady, József Attila. Juhász Gyula műveiből. A programot Baranyi Ferenc József Attila-díjas költő vezeti, közreműködői pedig Fehérvári Márta, Csányi János énekművészek és Reményi József zongoraművész lesznek.

Folytatódnak természetesen a galériajátékszín előadásai: a Tanúk nélkül című Prokofjeva-darab január 10-én, 24-én, 31-én, este 7 órakor kerül közönség elé a gyári otthon színpadán Andai Györgyi, Beregi Péter felléptével. A nagy sikerű Strindberg-művet, a Julie kisasszonyt ugyanott január 22-én, 25-én este 7 órakor

tűzi műsorra a galériajátékszín Tóth Éva, Balkay Géza és Sándor Erzsi közreműködésével, a horti művelődési házban pedig 26-án, vasárnap este 6 órakor vendégszerepei e színdarabbal a társulat.

Miki egér - Ibériában?

Terjeszkedik a Disney-birodalom

Az Egyesült Államokról szóló útibeszámolókban más idegenforgalmi látványosság mellett gyakran olvas- hatjuk-láthatjuk Disneylan- det is. S nem véletlenül: a messze földön híres szuper- vidámpark évről évre turisták százmillióit csábítja, s sokan a tipikusan amerikai látnivalók élére sorolják.

Kaliforniától Japánig

Az ismert amerikai művész, Walt Disney éppen 30 esztendővel ezelőtt hozta létre első, hatalmas kiterjedésű szórakoztató központját a kaliforniai Anaheim- ben. A nyitás évében 1,2 millió kíváncsi kereste fel a komplexumot, tavaly már 10 millió. Az óriási, 31 hektáros park eredetileg öt részből állt: „Kalandország”,

„Fantáziaország”, „Vadnyugatország”, „Holnapország'' és az úgynevezett „Fő utca" — ez utóbbi egy másfél évszázaddal ezelőtti amerikai kisváros légkörét és életformáját hivatott bemutatni. Egy évtizeddel később kialakítottak egy New Or- Jeans-i teret, majd a hetvenes évek elején egy újabb bővítés során „Medveország” is megnyitotta kapuit.

A hatalmas érdeklődés, a bőséges haszon hamar arra ösztökélte a Walt Disney mammutvállalat, vezetőit, hogy más helyen is próbálkozzanak. Így jött létre 1971- ben a floridai Orlandóban második létesítményük. Ez a fokozatos átalakítások nyomán már több egyszerű, bár méreteiben persze gigantikus vidámparknál: az

Epcot-centerrel kiegészülve immár a technika fejlődését is bemutatja, érzékeltetve a jövő század technológiai csodáit, tehát a szórakozással együtt tanítja is a gyerekek százezreit.

A Disney-birodalom két évvel ezelőtt terjeszkedett először külföldre. A Tokiótól nem messze lévő Uruya- suban megnyitotta kapuit a japán Disneyland, s Miki egér. Donald kacsa társaival együtt megkezdte diadalút- ját a távol-keleti szigetországban is. A beruházás több mint 620 millió dollárt tett ki. de már az első évben 10 millióan keresték fel.

A cél: Európa

Most pedig, hosszú vajúdás után (az első elképzeléseket már egy évtizede meg-. fogalmazták) a Disney- cég újabb hódításra készül: Európában is meg akarják vetni a lábukat.

Párizs ajánlata szerint Marne-le-Vallée. lenne a szóba jöhető színhely. Alig 30 km-ré a francia fővárostól, vonzáskörzete tehát kiterWalt Disney egyik kedves teremtményével

jedt A francia elképzelések alapján a kijelölt 2 ezer hektáros területen az Epcot- központhoz hasonló létesítményt kellene kialakítani, a technika csodáit magas színvonalú kiállításokkal bemutatni. Itt tehát egyfajta „felnőttek vidámparkjára” gondolnak, s hogy a francia vezetők mennyire komolyan vették a dolgot, mi sem mutatja jobban, mint hogy a tárgyalások folyamatát Laurent Fabius miniszterelnök is figyelemmel kísérte, s a francia kormány hivatalosan beruházási könnyítéseket ajánlott fel.

A jelek szerint azonban a hispán vetélytárs még ezen is túltett. Madridban ugyanis világossá tették a sokfordulós alkudozásban, hogy bármit is ajánljon fel Párizs, ők vállalják ugyanazt, sőt, még többet is: állami pénzeszközökkel szállnak be az építkezésekbe. Az ibériai tervek inkább az eredeti kaliforniai, illetve a tokiói Disneylandra emlékeztetnek: hatalmas — a franciánál háromszor-négy- szer nagyobb területen — egy sokfajta szórakozást nyújtó szabadidöpark jönne létre, amely szervesen összekapcsolódna tucatnyi szállodával, kikötővel és golfpályák sorával. A valószínű ■ helyszín Barcelona környéke vagy a Valenciáig terjedő földközi-tengeri

partvidék egy másik szakasza. A vonzerő kétségtelen: egész évben jó az idő. és 40 millió fölött jár a turista- forgalom.

Nyitás 1988-ban

S hogy mi magyarázza egyáltalán a heves kötélhúzást, az üzleti asztaloknál folyó kitartó küzdelmet? A Mikiegér-birodalom legújabb tagjától remélt milliós bevételek mellett a Disneyland által kínált munka- alkalmakra is gondolni kell. A francia és spanyol illetékesek szeme előtt bizonyára Orlando példája lebegett. A floridai város ugyanis még amerikai viszonylatban is kiugró fejlődést mutathat fel. Lakossága a Dis- ney-központ megnyitása előtt 450 ezer körül járt, 1983- ban viszont 770 ezer fölé emelkedett. Üzemóriások, korszerű gyárak serege költözött a dinamikus, egyre ígéretesebb piaci lehetőségeket kínáló körzetbe. Az anyavállalat maga is nagyra törő elképzeléseket tartogat tarsolyában. Nemrég jelentették be, hogy 300 millió dolláros költséggel új filmstúdiót és szórakoztató komplexumot építenek Orlando közelében.

Nyitása 2—3 év múlva várható (csakúgy, mint az európai „fióké”, amelynek átadását szintén 1988-ra tervezik), s azt remélik, hogy a szabályos játékfilmek felfuttatása révén visszahódítják a hagyományos rajzfilmektől kissé elfordult fiatal korosztályokat. Azt ugyanis- az elmúlt .években észre kellett venni, hogy a Csillagok háborújához, vagy az E. T., a földönkívüliekhez hasonló alkotások sokkal sikeresebbek voltak.

Miki egér — és dollárbevételek: Jumbo, a repülő elefánt, Donald kacsa, Hamupipőke — és munkahely- teremtés. Első pillanatra furcsának, stílustalannak tűnik a párosítás. Mégis valós a kapcsolat, az összefüggés letagadhatatlan. Hiszen végső soron ilyen, igen kemény anyagi-pénzügyi megfontolások szabják meg. hogy a következő szuper- vidámparknak Frankhonban „Disney monde" vagy Ibériában „Tierre del Disney” lesz-e a neve .. .

Sz. G.

Az új esztendő egyik szerény, de nem mindennapi eseménye lesz Bibó István válogatott tanulmányainak megjelenése a Magvető Könyvkiadó jóvoltából. Ha voltak méltatlanul mellőzött gondolkodók az elmúlt negyven—ötven évben, akiknek a munkássága figyelmet érdemei, Bibó közéjük tartozik.

A most megjelenés előtt álló válogatáshoz a kötetet gondozó Huszár Tibor írt terjedelmes előszót, amelyet

a

Valóság

már leközölt két folytatásban. A folyóirat 1985 12. számában a szerző a tudós politikus 1945—1948. közötti tevékenységét elemzi.

E rövid — de következményeiben máig ható — időszakban Bibó több nagyobb tanulmányt és számos programadó vitacikket írt. A sokféle irányba elágazó írások lényege a történések két, egymással kölcsönhatásban álló, mégis elkülöníthető síkján ragadható meg: az

egyik a mélyben zajló, történelmi tényezők által is meghatározott szerkezeti összefüggések, illetve az általuk kiváltott folyamatok, a másik: a háború utáni, időszerű politikai vitákkal kapcsolatos alkuk: a térnyerések és engedmények szférája.

A felszabadulást — pontosabban a Horthy-rendszer összeomlását — Bibó azért tartotta nagy horderejű eseménynek, mert „a magyar társadalom mozdulatlanná merevedett erőviszonyai 1514 óta most mozdultak először.

éspedig a nagyobb szabadság irányában.” Tudatában volt ugyanakkor annak is, hogy „a Szovjetunió meghatározó katonai és politikai befolyása e régióban rövid távon nem megváltoztatható politikai realitás.” A kibontakozó népfrontpolitika azután hamarosan felrajzolta az új helyzetben kialakult tényleges társadalmi erőviszonyokat. Bibót — aki a Nemzeti Parasztpárt tagja volt — jobbról és balról egyaránt támadások érték. Jobboldali támadói azt vetették a szemére, hogy nem ismerte fel a Kommunista Párt álcázott egyeduralmi törekvéseit. Balról éppen ellenkezőleg: a népfrontstratégia következetes vé- delmezését nehezményezték részéről. Pedig a népfront — bárhogy alakultak is később a körülmények — „reális történelmi alternatíva volt, s a koalíciós pártok, a népi szervek és más demokratikus formák és intézmények felszámolása korántsem volt történelmileg elkerülhetetlen” — írja Huszár Tibor.

A fokozatosan egy kézbe koncentrálódó hatalom azonban 1948-tól Bibó figyelmeztetése ellenére belépett abba az önmaga gerjesztette hibás körbe, amelyben „minden sikertelenségét

szervezett aknamunkának tulajdonítja, viszont azokkal a módokkal, amelyekkel ezt megtorolni és megelőzni igyekszik, halálos bizonyossággal még sűrűbbé teszi az ellenségesség atmoszféráját és még valószínűbbé az újabb sikertelenségeket.”

Bár 1957-től az MSZMP szövetségi politikája a köz- megegyezés kialakítását célozta. „az 1945—53 között kialakult intézményrendszer számos elemének re- for n ja még előttünk áll” —

írja befejezésül Huszár Tibor.

A bibói szellemi örökség időálló értékeire a legutóbbi tokaji írótalálkozó vitaindító referátumában Kéri László szociológus is utalt. Előadásának írott változatát a

Napjaink

1985. decemberi száma ismerteti. Az ifjúság helyzete és szocializációja címmel.

Az ifjúság helyzetét — mint írja — alapvetően meghatározza az a tény, hogy a lakosság többsége egyre kedvezőtlenebb körülmények közepette kénytelen megszervezni a maga nin- dennapi életét. A terhek elsősorban a két ellentétes korosztályi pólusra nehezednek : a nyugdíjasokra és a pályakezdőkre. A fiatalok esetében a legnagyobb tehertétel a lakáspiaci árrobbanás. A munkaképes korosztályokra emiatt egy „olyan munkacentrikus életvitel jellemző, amelyben a rendelkezésre álló időalap aránytalanul nagy hányadát foglalja el a munka." Ugyanakkor az ifjúság sem egységes, önálló társadalmi csoport. Már az is vitatott, hol vannak a fiatalság életkori határai. Az akcelsráció hatására az alsó határ a 14— 15. év tájára csúszott le, a felső határ pedig az önálló életkezdés romló esélyei miatt legalább a 30 éves korig kitolódott. A közbülső 15 év a korlátozott önállóságban és a „kényszerfiatalság" parttalan bizonytalanságában telik el. Az ifjúság tehát nem korosztály, hanem állapot, amely a felnőtt társadalom közel egyharmadá- ra jellemző. „így már az is érthetővé válik, miért jelentkezik a legtöbb alapvető társadalmi probléma ifjúsági köntösben (lakáskérdés, munkaerőpiac, oktatás, deviancia. viselkedéskultúra, bérek stb.)"

A tokaji írótáborban elhangzott korreferátumok és hozzászólások a lap 1986 januári számában olvashatók. Ezek tanulságaira még visszatérünk.

Kovács Endre

HUNYADI ISTVÁN:

Fiatal leány képe Dubrovnikban

112.

De ezek már felvetések voltak. Elkeseredése hajtotta túlzásokba. Lestyán fékezte magát. Biztatóbb fedezékbe vonult.

— Nyakatekert észjárás. Visszájára fordítod békítő gesztusomat. Hosszú hónapokon át kínlódtunk. Te elhúzódtál. Azt hittem, a külföldi utazás segít.

— Tévedtél. Elég lett volna két hét erre a luxusnyaralásra. Erősítgetted. négy hét kell vagy hat, hogy egyenesbe jöjjön minden. Gyűjtötted rá a pénzt. Csalódtál mégis. Nem találtad meg, amit eldobtál, elvesztegettél. Megtépázott férfihiúságod ösztönzött, hogy ne veszíts el, legalább engem, és visszatérjek hozzád.

Lestyán föl-alá imbolygóit a keskeny szobában, hangosan gondolkodott.

— Nem azért jöttem ide, hogy kibékítselek. Fejgörcsökre panaszkodtál, álmatlanságra. Nem árultad el, hogy sértett vagy, gyötrődsz. Én régen leírtam ezt a jelentéktelen ügyet, apró félrelépést. Nem volt nehéz. Túl vagyok rajta.

Az asszony fölült az ágyán. Indulatos volt. összerántotta mellén a hálókabátot.

— Hazudsz! Vergődtél, mint egy sebesült állat. Láttam. Ne próbálj félrevezetni! Egészen kis alkalom kellett, emlékeztető jelzés, hogy visszazuhanj rossz közérzetedbe. Nem tudod lerázni.

— Beszélj világosan, mire célzol?

— Mint tegnap a Rektor- palota kiállítótermében.

— A festményeket nézegettük, neked is tetszettek a képek.

— Igen. Dé te nem tudtál elszakadni egyik Franz Halz-kép látványától. Elfeledkezve magadról bámultad azt a leányportrét. Megérintettem többször is a karod, de te nem tudtad otthagyni, kitartottál. Visszatértél oda, újból és újból. Egy nevet is firkáltál a blokkfüzetbe.

Türelmetlen mozdulatot tett a férfi.

— A nevet is elolvastad? Gyanakodtál, persze.

— Egészen véletlenül pillantottam oda. Egy női nevet írtál: Angelika. A naptárodban is ez a név állt.

telefonszámmal együtt. Találtam egy dedikált könyvet is, amit neked szánt: Geraldy verseskönyvét. — Kurtán fölnevetett: — Jelentéktelen, apró epizód volt, ugye, ezt mondtad?

önuralmát elveszítve kiáltott az asszonyra:

— Megzavarodtál! őrültséget mondasz! Elviszlek egy idegorvoshoz.

— Ne fáradj vele, Endre. Sohase tudtad elviselni az igazságot. Lekezeltél. Pedig vagyok annyi, mint te, embernek is. Most már én akarok végét vetni ennek a kettős játékodnak. Holnap elutazok, és beadom a vá- lókerésetet. Ne, ne mondj semmit. így határoztam.

A férfi bizonytalanul nyúlt az asszony karja után. De lefejtette kezét az asszony, és elhúzódott. Látni se akarta. A tapéta blikkfangos mintáit nézegette.

Lestyán az ablakhoz lépett. Nehéz köd ereszkedett a lapadi hegyhátra. Kúszott alább és alább. Végül betakarta a közeli tárgyakat is.

Az asszony már fölkelt, mélyen belehajolt az ovális tükörbe.

— Vége —