Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-15 / 12. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. január 15., szerda 5. Kongresszus előtt a KISZ — Folyamatosság és megújulás — Üzenet a felnőtteknek Egységet, de nem egyformaságot A fiatalok megyéje Heves? Mindenesetre a szerepük meghatározó. Szűkebb hazánkban 148 ezren nem töltötték még be a 30. életévüket. Az itt élőknek majdnem a fele. Az aktiv keresőknek több mint egyhar- mada tartozik soraikba. Nőtt a szakmun" kások aránya, s mind több helyen ifjú szakemberek kezelik a modern berendezéseket. Nem csoda, hogy számarányuknál jóval magasabb termelési értéket hoznak létre. A hűvös statisztika azonban csak mérce. A KISZ-szervezetekben öt év alatt végbement folyamatok hátteréről bővebb elemzés révén kaphatunk képet. Időszerű ez, annál is inkább, mivel a szövetség csaknem három évtizedes történetének újabb állomásához érkezett. Májusban lesz a XI. kongresszus, amelyet különböző szintű fórumok előznek meg. Számvetést, értékelést kértünk Sós Tamástól, a KISZ Heves Megyei Bizottságának első titkárától is. (Perl Márton felvétele) — A szövetség ismét a megújulás programjával lép színre, akárcsak 1981-ben. Akkor a munkastílus, a gazdaságépítés került előtérbe. Miként váltak valóra megyénkben az öt évvel ezelőtti elhatározások? — Csak a teljesség igénye nélkül szólhatok róluk. Hisz sok nagy jelentőségű állásfoglalás látott napvilágot az évek során. Az ifjúmunkásokkal, a tizenévesekkel kapcsolatban, illetve az MSZMP Központi Bizottságáé. Számottevő volt rögtön a X. kongresszust követően a KISZ KB Intéző Bizottságának és a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának határozata, területi bizottságaink jogairól. Így megújulhatott munkánk a politikai közéletben. A megyei pártértekezleten is elhangzott, munkaformáinkkal, akcióinkkal összességében eredményesen járultunk hozzá a feladatok elvégzéséhez. Ma már elmondhatjuk, a legtöbb helyen nem születik döntés a KISZ véleménye nélkül az ifjúságot érintő kérdésekben. — A konkrétumok? — Folyamatosan korszerűsítettük szervezeti életünket. Az irányításban egyre kevesebb a kötelező előírás, igyekszünk teret adni a helyi sajátosságok kibontakoztatásának. Megyei, városi testületeink nagy figyelmet fordítottak arra is, hogy a közigazgatás átszervezésekor korábbi értékeiket, hagyományaikat átörökítsék. Biztatóan haladtunk előre a rétegmunkában. Ugyanígy a tizenévesek körében is. Diákokból álló tanintézeti tanácsok szerveznek olyan programokat, amelyek előzőleg a KISZ-bizottságok hatáskörébe tartoztak. Bővült tevékenységünk a műszaki, a közgazdasági és az agrárértelmiség esetében is. A munkásfiataloknál különösen az ágazati szakmai versenyek említésre méltók. A termelési mozgalmak, az alkotó, újító teendők megújításában is számos kezdeményezésről számolhatunk be. Tömegdemonstrációs rendezvényeinknek semmi mással nem pótolható mozgósító erejük volt. Szóba kerülhet még az olimpiai ötpróba és az amatőr művészeti mozgalom hatása fiataljainkra. Jó példát mutatott a KISZ-díjas Egri Ifjúsági Ház kollektívája abban, miként nyerhetők meg oda illő programokkal a szervezeteken kívüli tizen-, huszonévesek. — Azért hallhattuk sokszor a kétkedőket is: a KISZ a megújhodás ellenére sem töltötte be a programjaiban megszabott funkcióit. Nevezetesen, nem volt képes igazán vonzóvá válni, képviselni az érdekeket az iskolákban, a gyárakban, az intézményekben __ — Számos sikerünk azért az ellenkezőjét igazolja. Persze, jól tudjuk, sok mindenben előre kell lépnünk! De az elemzésnél nem hagyhatjuk figyelmen kívül: évtizedünkben rengeteg külső és belső ellentmondással kell szembenéznünk! Ez a fiatalok jelentős részénél okoz bizonytalanságot, zavart. — Vagyis napjaink legégetőbb problémái: a lakáshoz jutás, a foglalkoztatás és beilleszkedés, a jövedelem ... — Változatlanul legnagyobb gond az otthonteremtés. Annak ellenére, hogy nőtt a lakások száma, igazságosabb lett az elosztás. Viszont az állami lakásépítés csökkenése igen érzékenyen érinti ezt a korosztályt. Azt is joggal kérdezhetjük: vajon kellően építünk-e az ifjú szakemberek alkotó, újító szellemére? Megfelelően ösztönözzük-e őket? Nyilván, egy pályakezdőt, mindjárt az elején, nem bíznak meg tapasztalt szakmabelit is próbára tevő feladattal. De az pazarlás — és érthető csalódás a fiataloknak —, ha a legfrissebb tudás birtokosára osztják a legigénytelenebb tennivalókat! így sokan visszahúzódnak, lemondanak ambícióikról. Csak a jövedelem gyarapítására törekszenek, ami viszont kevés, amikor a kockázatot is vállaló hatékonyságot szorgalmazzuk. Ehhez társul, hogy bizony a munkára nevelésük is ellentmondásos. Otthon, az iskolában éppúgy, mint a munkahelyeken. Például, amikor nem a valóságos teljesítmény, igyekezet, képesség a döntő a bérezésnél, hanem az életkor, a beosztás. Még azonos munkavégzés esetén is! — A következő pár hónap nemcsak az összegezésé, hanem az új út kijelölésé is. Vajon milyen tartalmat nyernek az eszmei-politikai nevelés, az érdekérvényesítés, a nemzettudat témakörei? — A kongresszusi folyamat üzenete a folyamatosság és megújulás. Lényeges, hogy egységes gondolkodás alakuljon ki! Ezért nagy a jelentősége, hogy a taggyűlések előtt valamennyi taggal elbeszélgessünk. Az egyéni kötődést szeretnénk erősíteni úgy is, hogy fényképpel ellátott, új tagsági könyvet bocsátunk ki. — Részletesebben is hallhatunk minderről? — A párt KB 1984 októberi, ifjúságpolitikai állás- foglalása szerint a KISZ a magyar ifjúság egységes politikai tömegszervezete, de ilyen értelmű tevékenységének nem ez az egyetlen tere. Mellette léteznek tehát más mechanizmusok, öntevékeny közösségek. Példa rá az a gondolat, amely már határozat, hogy a szakszervezetek ifjúsági tagozatokat hozzanak létre. Más szervek kidolgozhatják önálló elképzeléseiket a fiatalokkal kapcsolatban. Nagyobb egységet, de nem egyformaságot akarunk! Hiszen a KlSZ-szer- vezetek igen sokfélék. Épp ezért, a helyi kezdeményezéseké a jövő. Változik az érdekvédelmi és képviseleti munkánk is: a különböző folyamatokra a szervezet erejével, a fiatalok tömegeinek véleményével kívánunk hatni, eddigi jogaink megtartásával. Nos, ezekre a kérdésekre is választ kell adnia a most következő fórumsorozatnak. Megyei programjainkat is a kongresszusi felkészülésnek rendeltük alá. Megújítjuk a forradalmi ifjúsági napok rendezvényeit. A felsőtárká- nyi Hámán Kató Politikai Képzési Központunk is várja a fiatalokat. A vezetők négyhetes képzését már itt tartjuk. Tavasszal elméleti tanácskozás lesz a történelem- és nemzettudat témáiról. Mi rendezzük a Magyar Ifjúság labdarúgókupa elődöntőjét, valamint a megyei diáknapokat. A baloldali ifjúsági mozgalom története Heves megyében címmel, kiállítás lesz a megyei küldött- gyűlés helyén. — Utoljára egy érzékeny kérdés: mit kell érteni az alatt, hogy a felvételi korhatár ezentúl huszonhat esztendő lesz? — Ez valójában csak tagfelvétel i korhatár, nem pedig a KISZ-tagság felső korhatára! Megyénkben például a 30 ezres létszámból ötezer a 29 év fölötti. Többségükben ők az üzemi, intézményi KISZ-vezetőink, legjobb aktivistáink. Inkább üzenet jellege van ennek az elhatározásnak: úgy juthatunk előbbre, ha a „felnőtt fiatalok” nagyobb teret kapnak a felnőtt közéletben, a különböző szervezetekben ... Szalay Zoltán Eger ifjú újítói Együtt könnyebben megy Popvilág 1985 December elején értékelték az „Eger ifjú újítója” pályázatot, amelynek egyik nyertesét egy korábbi lapszámunkban már bemutattuk. Az egyetemen két éve végzett finomsze- relvénygyári szakember után szeretnénk megismertetni olvasóinkkal Papp Jánost, a Mátravidék'i Fémművek dolgozóját is, aki szintén a KISZ Eger Városi Bizottsága és a szak- szervezetek helyi szakmaközi bizottsága elismerésében részesült. A siraki gyár villamosmű- helyónek vezetője előző munkahelyén, az egri Vilati- nál is — ahol nyolc évig dolgozott — NC-vezérlésű szerszámgépeikkel foglalkozott. A Kandó Kálmán Villamosipari Műszáki Főiskola gyengeáramú karának híradástechnikai szakán végzett szakember már ekkor több eredményesen alkalmazható újítással jelentkezett. — Régebben egyes gépeikhez külön vezérlést kellett készíteni, addig a PLC (programozható logikai ve- zérlés)-nél csak a működtető programot kell módosítani egy-egy új gép irányításakor. Ezt már egyre több helyen alkalmazzák, de sajnos ezeknek a nálunk is használt svájci kártyáknak a beszerzése valutát igényel. A tervezések megkezdésekor célunk az volt, hogy a vállalatnál jelentkező vezérlési feladatokhoz használt nyugati alkatrészeket a harmadába kerülő hazaiakkal helyettesítsük. Addig kísérleteztünk, amíg az aluánam- körre épített kártyákkal tökéletesen tudtuk pótolni a 9vájoi gyártmányt. — Az importkitermelés mellett az alkatrész-utánpótlás is könnyebben megoldható . . ■ — Természetesen a valu- tamegtalkarítás mellett a folyamatos üzemelés is sokkal biztonságosabb lett. mivel mindig rendelkezésünkre áll tartalékkártyából olyan mennyiség, amely biztosítja az eddiginél 'gyorsabb javítást. Ezelőtt előfordult, hogy három műszakot állt egy-egy nagy teljesítményű gépsor. Az általunk készített PLC-nél a meghibásodott kártyát kivéve azonnal tudjuk javítani a vezérlőberendezést, amelynek érdekében a tar- talékegységeket előre legyártjuk és az ezzel foglalkozó szakembereknek rendszeres továbbképzést tartunk. Ezt a megoldást közel egy éve alkalmazza a vállalat, jelentős megtakarítást és üzembiztos működést érünk el. — A pályázatra saját újításoddal neveztél, mégis mindig többes számban beszélsz... — Ügy érzem, szerénytelenség lenne, ha nem így tenném, mert itt, a Fémmű, veknél 1981 óta egy olyan 10 fős csoportban tevékenykedem, amely nélkül nem tudnám ezeket az eredményeket felmutatni. Legfontosabb célunk, hogy a vállalati tubus- és aerosol-gyártás területén található elektromos berendezések vezérlését teljes mértékben hazai alkatrészekkel oldjuk meg. A villamosműhelyben fo_ lyó munkát minősíti, hogy az elmúlt három évben a vállalati „Alkotó ifjúság” kiállításon a csoport által beadott újítások nyerték az első díjakat. A Fémműveknél egyébként más módon is segítik az alkotó kedvű fiatalok képességeinek kibontakozását, amelyről Tóth Tibor, a KISZ-bizottság titkára a következőiket mondta: — Kialakítottunk egy olyan alkotói rendszert, amelyben az elismerésben részesülőik között kétharmados arányban vannak a fiatalok, így Papp János is. Az alkotói díjakkal az előírt feladatokon túli, új, a vállalat célkitűzéseit elősegítő tevékenységeket kívánjuk felszínre hozni. Az évenként felülvizsgálatra kerülő névsorba pályázattal vagy vezetői javaslattal lehet bekerülni, s így 10—15 felsőfokú végzettségű beosztott dolgozó részesülhet a 150 ezer forintos alapból. — Az elfogadott és rnár alkalmazott újítások mellett milyen további tervek foglalkoztatnék? — Szeretnénk továbbfejleszteni PLC-inket olyan színvonalúvá, mint a tőkés relációban készülő hasonló vezérléseké. Erre lehetőséget ad, hogy időközben javult a mikroprocesszorok beszer. zési lehetősége, mivel az NDK-ban és Csehszlovákiában is elkezdték gyártani ezeket az alkatrészeket. Ezenkívül csoportommal együtt arra törekszünk, hogy az energiamegtakarítás területén is előbbre lépjünk, amelyre már vannak elképzeléseink, elsősorban a tu- bus-aerosol gyártó gépsoroknál használt lakkszárító és beégető kemencéknél. Honfi Gábor A fiatal fecskék szárnyaikat próbálgatják, s gyakran néhány sikeres csapás után lezuhannak, a nagy zenét továbbra is az „öregek” művelik, kihalóban van a disco, a fülhasogató heavy me- tall, újra polgárjogot kapott a dallam: így összegezhető a popvilág helyzete 1985. elmúltával. Júliusiban a londoni és a philadelphiai „Live Aid” koncerten — amelyet a legnagyobb popzenei világeseménynek nevezték Wood- stock óta — igazi nosztalgia- műsornak lehettünk tanúi. A mai sztárok mellett egész sor olyan muzsikus lépett fel, akik már 15—20 éve világhírűek vagy korábban azok voltak. Többen pocakot eresztették, hangjuk sem volt a régi, de nem voltak kevesen azok sem, akik bebizonyították: 30 felettinek lenni ma már a popzenében is legfeljebb tapasztaltságot jelent. Az év lemezkínálata is ezt mutatta. Gyönyörű koronggal jelentkezett a súlyos betegségéből felépült Eric Clapton, néhány évi meddő kísérletezés után visszahozta a legszebb countryt Neil Young, „lehalkulit” a legamerikaibb dalnak, Bruce Springsteen, tiszta költészetet kínálva egy szál gitárral és szájharmonikával. A „komolyabb” műfaj kedvelői sem csalódtak: Vangelis „Maszk” című lemeze Orff „Carmina Burana”-já- hoz mérhető. Frank Zappa groteszk musicalt írt „Izéhal” címmel, készített barock-le- mezt, és folytatta kortársi zenei kísérleteit, ezúttal olyan rangos komolyzenészszel közösen, mint Pierre Boulez. Az „év embere” kétségkívül Phil Collins volt, A Genesis kutyaarcú énekes-dobosa kitűnő szólólemezt készített, ezenkívül ze- nészlkónit, énekesként, producerként tucatnyi sikeres lemezen segítette ki kollégáit. (ö volt az egyetlen, aki a „Live Aid” mindkét koncertjén részt vett, néhány óra alatt átrepülve az óceánt.) Az év meglepetése Sting volt, aki a dzsessz-sza- xofonos fenomén Branford Marsalissal szövetkezve szokatlanul szép ívű dallamokat, tökéletes hangszereléseket valósított meg. Az év tartogatott néhány meglepő visszatérést is: John Fogerty, az egykori country-rook szuperbanda, a Creedence Clearwater Revival kodkás inges gitárosa leporolta jó öreg hangszerét és mindjárt a lemezlisták élére került. Az immár 41 éves nagy blues-gitártekerő, Jeff Beck újra fölfedezte egykori énékesét, az azóta „discó- sított” Rod Stewartot és felejthetetlen duót adtak elő. ' A fiatalok között az idén megjelent néhány érdekes stílusú zenekar, mint például a Waterboys, a Color- field, vagy az Alarm, már a legnagyobbak közé küzdötte magát a Marillion. A többi inkább „csak” sikeres, de meglehetősen kevés bennük az ötlet, és nem valószínű, hogy hailhatjúk őket tíz év múlva is. Az üvöltő rodkerek már egyre kevésbé kellenek. Az olyan eredeti hangzásvilágú bandák, mint az Ultrarvox, a Smiths vagy az Alphaville megtorpantak. Űj hang inkább az olyan szólóénekesektől jön, mint Paul Young, Sade, bár a nagy sztár egyelőre a kevéssé szűzies Madonna. Prince nem tudta megismételni tavalyi kirobbanó sikerét, Michael Jackson pedig határozottan lefelé megy már, úgy tűnik, a funky műfajban Stevie Wonder mindkettőjüket túl fogja élni. Ahogyan elterjedt a videoclip műfaja, úgy fordultak a zenészek egymás után a mozifilm felé is. Az Oscar- díjas Vangelis, az iskolát teremtő Pink Floyd és Fritz Lang „Metropolis”-át bravúros szemtelenséggel modernizáló Giorgio Moroder után beírta nevét a filmzeneszerzők aranykönyvébe Mike Oldfield a „Vesztőhelyek”- kel, a Dire Straits a „Helyi hős”-sel, Sting a „2010, az Üirodüsszeia folytatóid ik”fcal, (ő egyébként több filmben is játszott prózai szerepeket), de az új fiúk is sikeresek voltak a filmvásznon: a Simple Minds jegyezte a „Reggeli klub” című kedves kamaszfilm zenéjét, és a Duran Duran szolgáltatta a legutóbbi James Bond-film hátterét. A jóslás veszélyes dolog, különösen egy ilyen gyorsan változó világban, mint a popzene. Az azonban látható, hogy a műfaj immár végérvényesen visszatér a dallamhoz, és elképzelhető, hogy egyre jobban funkcionális zenévé válik a film, a színpad, a video szolgálatában. És látván olyan dalok hatalmas sikerét, mint a békehimnusszá váló „örökké fiatal” az Alphaville szerzeménye, vagy a szovjet— amerikai megbékélést óh sütő Sting-dal, az „Oroszok", nem kizárt, hogy még visz- szatér a popzene politikus jellege is, amit 1968. után gyakorlatilag eltemettek. Göbölyös László
