Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-15 / 12. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. január 15., szerda 3, Nehéz év után a hatvani Egzota Az utóbbi néhány esztendőben eléggé rá­zós utat kellett megjárnia a hatvani Egzota Faipari Kisszövetkezetnek, amely hajdaná­ban a megye első ilyen típusú tömörülésének számított. Igaz, kezdetben csak jót hallot­tunk a kisszövetkezet Csapajev úti központ­jában, s hasonlóan ítélte meg az Egzota egész tevékenységét a Kiszöv vezetősége is, támogatva az új termelési forma kibontako­zását. Aztán csak megrázta néhány válság a jelenleg 73 tagot számláló kisszövetkezetet, és bizony volt mit megtanulniuk, megjegyez­niük tanulságként mindazoknak, akik Tóth Antallal az élen kitartottak a közös munka mellett. Bedolgozó rendszerrel készülnek kis műhelyekben a keresett termékek Vita és munka A pénzügyi szféra évek óta szeizmográfként jelzi a gazdálkodás zavarait. Nem véletlen, hogy az alacsony hatékonyságú, vagy veszte­séges vállalatok sorsának rendezésére külön jogsza­bály készül. S mind több cég kényszerül várni a pén­zére, mert adósa átmenetileg nem fizet. Mindez felületi jelenség, amelyet különbö­ző hitelekkel, támogatások­kal csak átmenetileg lehet kezelni. De az már húsba­vágó kérdés, hogy a fejlődés perspektívái mind több vál­lalat előtt szűkülnek be, s ez nagyon gyakran azt is jelenti: a cég hosszú időre kiszorul az itthoni piacról, és olykor a külföldiről is. Bár a vállalatvezetők ön­kritikusan mindig saját hi­báikat is felsorolják, azért ■egy-egy beszélgetésből a legritkábban marad ki a szabályozás kritikája. Az, hogy hovatovább ekkora el­vonás mellett már nem ma­rad sem bérfejlesztésre, sem beruházásra. S minél jobban, eredményesebben gazdálkodik manapság egy vállalat — kis túlzással él­ve — csak adóforintjainak számát, és nem a nyeresé­gét gyarapítja. De nézzük meg a másik oldal érveit is. Az állami költségvetés elsőrendű köte­lezettségeit tartja szem előtt; ügyel a külső és a belső egyensúly megőrzésére, a külföldi adósságok pontos törlesztésére- A külső és a belső egyensúly kettős kö­vetelményének szorításában nem választhat teljesen sza­badon, döntéseit elsősorban a gazdaság teljesítménye de­terminálja. Ha a tervezett­nél kevesebbet termel a népgazdaság, akkor bevéte­lei sem érik el a várt szin­tet, így növelni kell az elvo­nást. Nem véletlen, hogy ősszel a pesszimistáknak lett igazuk, akik a vállalati jövedelemszabályozás szi­gorítására tippeltek. Igaz, visszatekintve az elmúlt évek közlönyeire, nemigen mondhatjuk, hogy jóslata­ik nem váltak be, hiszen szin­te mindig szigorodtak az álta­lános szabályok. De szeren­csére mind több jele mutat­kozik a szelektív fejlesztés­nek — fejlődésnek is, idén az exportcélú beruházások után már kevesebb felhal­mozási adót fizetnek majd a vállalatok. Persze, így is igaz, hogy a vállalati jöve­delmek több mint 60 szá­zaléka immár a költségve­tés rovataiba olvad be. Ezért minden egyes válto­zás, akár csak egy százalék­kal növekvő elvonás, élénk tiltakozást vált ki. Még ak­kor is, ha a vállalati jöve­delmek évről évre megha­ladják a tervezettet. A glo­bális számok azonban elta­karják azokat a cégeket, amelyek évek óta a csőd szélén egyensúlyoznak. S ne feledkezzünk meg azokról sem, amelyek különböző támogatások révén tartják fenn magukat. (Éppen .az irányításra nehezedő vállala­ti nyomás miatt is nagyon nehéz ezeket megszüntet­ni...) A vállalatok alkal­mazkodását az is gátolja, ha minden évben a szabá­lyozóváltozásra készülnek, mert vannak helyek, ahol ilyenkor nem a termelést tartják a legfontosabb fel­adatnak. De az elmúlt esz­tendő nóvuma; az igazgató- választás, a vállalati tanács alakítása sem zajlott le min­denhol zökkenőmentesen. A példákat pro és kontra még sokáig folytathatnánk. S bizonyára tavasszal az el­ső negyedéves számok isme­retében újból fellángolnak majd a viták- A felsorolt problémákkal az idén is szembe kell nézniük a vál­lalatoknak, s csak remélhet­jük, hogy az első félév majd nem szolgál olyan kel­lemetlen meglepetésekkel, mint 1985-ben. A VII. ötéves terv sikere az első esztendők eredmé­nyes voltától nagymérték­ben függ, hiszen az utolsó három év nagyobb növeke­dését az indulás esztendejé­ben kell megalapozni. Sok vállalat eredményes munkája, sőt jó néhány gaz­dálkodó szervezet kiugró si­kere igazolja, hogy még a nehéz körülmények között is meg lehet találni a dina­mikus fejlődés útját, mód­ját. Csak nem a szabályo­zókról folytatott vitákra, ha­nem a munkára, a gazdál­kodásra kell helyzeni a hangsúlyt. L. M. v Különböző gazdasági, ter­melési problémák az elmúlt esztendő elején szintén fel­ütötték a fejüket az Egzotá- nál, amely immár a Delelő úton száréi, megfelelően kulturált környezetben. Ám az eléggé szétszórtan, ki­sebb műhelyekben, házaknál dolgozó tagság végül meg. nyugodott. Személycserék­re került sor az 1985-ös év folyamán. S úgy tűnik, az új elnök, Juhász Pál — él­vezve elődjei szakmai segí­tőkészségét — Vida Gyula főkönyvelővel az oldalán si­kerrel hasznosította az el­lenőrző szervek észrevétele­it, az itt-ott föllelt balfogá­sokat. Persze: a „tiszta lap” még nem föltétien sima mennybemenetel. Így a ta­gok nyugsága, amire utal­tunk, bizony sók erőfeszítés, sok vita és újat akarás árán következett be. Nos, miféle nehézségekkel kellett az egzotásoknak szembenézniük, miközben a 24 millió forintos termelési terv teljesítésére gondoltak? Menet közben derült ki pél­dául. hogy nincs már igazán jó fölvevő piacuk a koráb­ban gyártott kolóniái kisbú­toroknak, amelyekre a leg­kitűnőbb vevőjük a Domus volt. Ideig-óráig úgy festett, legjelentősebb üzleti part­nerük, az Avas Bútorgyár sem tart igényt olyan meny- nyiségű bútdralkatr észre — díszléc, láb, rozetta, húzó­gomb —, amennyinek a gyártására számított a tag­ság. Ekkor parírozott akként az Egzota kisszövetkezet, hogy a modern lakásokban általában hiányzó bútorda­rabok termelését futtatja fel, továbbá a lehető határig erősíti kapcsolatát a Szarva­si Vas_ és Fémipari Szövet­kezettel. Előbbi döntés kap­csán virágtartók, sarokpol­cok, újságtartók, előszobafa­lak készültek növekvő szé­riában, Szarvasra pedig vi­lágító fatesteket, csilláro­kat szállítottak három tí­pusban is! Az új, az idei esztendő tervei, elképzelései ? Megnyugtatásul először: amit 1985-től remélt az Eg- zota tagsága, azt csak meg­hozta a kemény, áthangolt munka. Mégpedig nyereség­gel! De, hogy hasonló bo­nyodalmak ne adódhassanak, az idei terv készítésénél szá­mításba vett a kisszövetke­zet vezetősége minden el­képzelhető problémát, ide­értve bizonyos adósságok „letudását” is! Főként azon­ban arra ügyeltek Juhász Pálék, hogy célkitűzéseiket összhangba hozzák a tagság teljesítőképességével, no meg a piaci igényekkel. A tavalyi 24 millió forintnál több árbevételt így az idén sem irányoztak elő. Módosul viszont a termékszerkezet. hogy ezzel az iparban hasz­nálatos kifejezéssel éljünk, légyen bár „miniüzem” a hatvani Egzota. Szóltunk bevezetőben a Domus csökkenő érdeklődé­séről, illetve a kolóniái kis­bútorok háttérbe szorulásá­ról. Legérzékenyebben e termékcsalád gyártásának leállítása hat a kisszövetke­zetre. Azazhogy: hatott vol­na! Gyors tervezés, géppark- átállítás nyomán ugyanis a kisbútorok helyett kiegészí­tő gyermekbútorok — ágyak, bébietetők — készí­tésére térhet át az Egzota. Ugyanekkor bővítik az Avas Bútorgyárnak szállítható al­katrészek listáját, továbbá a létbiztonság, a több üzleti haszon reményében intéz­kedéseket hoztak, amelyek révén anyagfelhasználásuk lényegesen gzdaságosabb lesz. Tegyük mindehhez, hogy egyéb megfontolásból is jogosnak ítéljük az egzo- tások stabilizálódásba ve­tett bizalmát. Mert amiként a Delelő úton minap hal- lóttuik, a föllelt problémák, korábbi balfogások kiszűré­se közepette akkora rende­lésállományra tett szert az Egzota, amely garantálja a tagság egész éves intenzív foglalkoztatását, s az ebből származó tisztességes jöve­delmet. (moldvay) A szövetkezet biztosítja a nyersanyagot tagjainak (Fotó: Szabó Sándor) Pályaválasztás—ie okosai A legkényelmesebb Harminc helyett húszán Jobb, mint otthon? Ez kicsit túlzás, de hogy Egerben, a városi tanács 3. számú öregek ottho­na a legjobb körülmények között működik, ez tény. Az intézmény a lajosvárosi Pozsonyi-tömb­belsőben nyitotta meg kapuit október 15-én. Megyénkben mintegy 4500 nyolcadikos tanuló teszj fel magának a kérdést: mi le­gyek? persze vannak, akik már szilárdan elhatározták, hogy melyik iskolatípust, meíyik szakterületet vá­lasztják. de akadnak szép számmal olyanok is, akik még haboznak, nem döntöt­tek véglegesen. A pályaválasztási hónap — vagy inkább hónapok — azt a célt szolgálja, hogy minden 14 éves kellőképpen tájékozódjon, megismerje a továbbtanulási lehetősége­ket, képességeinek megfe­lelő helyre adja be jelent­kezését. Mint ahogy azt Je­néi Arturnétól, a Heves Me­gyei Tanács Pedagógiai In­tézete pályaválasztási cso­portjának vezetőjétől meg­tudtuk, idén az általános is­kolát végzők 97 százaléka szeretné folytatni tanulmá­nyait. ötven százalékuk ka­csintgat a szakmunkáskép­zők felé, 30 százalékuk a szakközépiskolát, a fennma­radó 20 a gimnáziumot sze­melte ki. Szőkébb hazánkban 22 kö­zépfokú iskola várja a diá­kokat. A tapasztalat az, hogy csak nagyon kevesen lépik át a megye határait. Főként azok mennek el, akik valamilyen egyedi, különle­ges oktatásról áhítoznak. Ide sorolhatjuk a szentesi gimnázium irodalmi—drá­mai osztályát, a szegedi Rad­nóti Gimnázium speciális biológia, kémia, biofizika tagozatát, vagy a püspökla­dányi ruhaipari szakközép, iskolát. A pályára irányítás fő .kellékei” az üzem- és is­kolalátogatások, a vetélke­dők, a munkásokkal való ta­lálkozások, beszélgetések. A helyes döntéshez két dolog szükséges: pálya, és önisme­ret. A gyerekek majd ötezer foglalkozás közül választ­hatnak, de sajnos, ebből csak nagyon kevésről tud­ják, hogy valójában micso­da. A divatszakmákban év­ről évre túljelentkezés ta­pasztalható, ugyanakkor nagyítóval kell keresni azt, aki ács-állványozónak, for­gácsolónak, köszörűsnek, marósnak vagy esetleg vas- és fémszerkezet-lakatosnak készül. Sokan felszínesen gondol­kodnak a választott pályá­ról. Csak a napfényes olda­lát látják, az árnyékosról nem vesznek, vagy nem akarnak tudomást venni. A pályaválasztási csoport ve­zetője az autószerelő szak­mát hozta fel példának. A fiúk busás borravalókról álmodoznak, pedig ez a fog­lalkozás a közepesen nehéz fizikai munkák körébe tar­tozik, s bizony azért a pén­zért meg kell dolgozni ke­ményen ! Szinte hihetetlen, hogy mi­lyen hatással van a pálya- választásra egy-egy újság­cikk, televíziósorozat, ran­gosabb rendezvény, a Lin­da című tévéfilm után pél­dául sok lány akart rendőr­nő lenni. A tavalyi fogat­hajtó-világbajnokságot kö­vetően megnőtt az érdeklő­dés a lovakkal, a hajtással, a lovaglással kapcsolatos szakmák iránt. Ekkor is többnyire elhamarkodott döntés vezérelte a fiatalo­kat, s amikor felvilágosítot­ták őket a valóságról, a háttérről, általában meggon­dolták magukat, és próaaibb foglalkozást kerestek. A vizsgálatok azt mutat­ják, hogy a továbbtanulók döntését nagyban befolyásol­ják a várható keresetek, jö­vedelmek. Az anyagi érde­keltségek mellett a szülői ráhatás is fontos szerepel tölt be. Arra a területre, amelynek nincs presztízse a család körében, csak a leg­ritkább esetben lépnek a gyerekek. A környezet, a kortárscsoport is meghatáro­zó elem a választásban, összetett tehát a feladat, nem elég csupán az általá­nos iskolásokat meggyőzni, szüléikre, nevelőikre is ked­vező irányú hatást kell gya­korolni. Jó lenne tudatosítani, hogy nem egy adott szak­mára születtünk, hanem bi­zonyos adottságokkal jöt­tünk a világra. Nemcsak fodrász, kozmetikus. ka- mionos, s a már említett au­tószerelő szakma létezik, ha­nem még egy csokorra való másik. A jelszó tehát: pályavá­lasztás — de okosan! ... és micsoda körülmé­nyek között tevékenykedik! A környezete is kellemes. Bent külön étkezőhelyiség, külön nappali- és játékszo­ba, mellettük öltöző és für­dő. A terasz csatlakozik a helyiségekhez, amiről az ud­varra lehet kijutni. Bent a tv és a különböző társasjá­tékok kínálnak szórakozási lehetőséget. A kis rádiókat az idős emberek hozzák be magukkal. A napközi otthon reggel nyolctól délután négyig áll a gondozottak rendelkezésé­re. Reggeli, ebéd és uzsonna várja az ide bejövöket. Ezért nem kell fizetni. A hét vé­geken, a munkaszüneti na­pokon a Bástya Étteremben szolgálják ki az otthonbelie­ket. A jegyet kell csak le­adniuk, amit az otthonban kapnák meg. Az otthon vezetője Szu- romi Sándorné. Ezt mond­ta: — Azoknak, akiknek ala­csony a nyugdíjuk, nem kell térítést fizetniük. Rendszere­sen megyünk együtt szín­házba és moziba is. Hogy hasznosan tölthessék el itt, bent az idejüket, megfelelő programokat szervezünk, amelyeken mindenki részt vesz. Például játékbabákat készítünk azokból az egyéb­ként hulladékanyagokból, amiket az Egri Háziipari Szövetkezettől kapunk. Szerződést kötöttek a Fi­nommechanikai Vállalat Do­bó Katica, a Tüzeléstechni­kai Vállalat Dobó István szo­cialista brigádjával. ök rendszeresen látogatják az otthon lakóit. A Centrum Taxi tíz százalék kedvez­ményt ad minden olyan eset­ben, ha az idős embereket orvoshoz vagy szakrendelés­re kell vinni. A városi ta­nács Egyesített Szociális In­tézményének Martos Flóra brigádja elvégezte annak idején az otthon berende­zését, takarítását, csinosítá­sát. A könyvtár ... ? Jó lenne, ha volna. Ennek kialakításá­hoz segítséget kérnek és vár­nak. Az otthonban Végért Já- nosné és Bial Imréné törő­dik még a gondozottakkal, akik lehetnének többen is. Hogyan is mondta a vezető­nő? — Most összesen huszon­hármán járnak be hozzánk, de a létszám lehetne har­minc/is, ennyi a lehetősé­günk; Tehát... ? Aki magányos nyugdíjas és társaságra vá­gyik, aki örülne, ha gondos­kodnának róla, jelentkezzék a városi tanács egészségügyi osztályán. örömmel fogadják Eger legjobb körülmények között működő öregek napközi ott­honában, a Lajosvárosban.

Next

/
Thumbnails
Contents