Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-02 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVII. évfolyam, 1. szám ÁRA: 1986. január 2., csütörtök 1,89 FORINT Három vendégzenekar, négy kismalac az egri nagyszállókban — Avar-koktél a Mátrában — Elszánt sízők és szánkózók — A kórházakban sem unatkoztak . . . r így búcsúzott az óév s érkezett az új Kovács Gyula és barátai a Vörös Rák Étterem főnyereményével, egy kismalaccal a hajnali utcán ... (Fotó: Szántó György) Képek a falon Ödön ház szobazugában, ahová alig jut el az ablak, a lámpa fénye — képek szunnyadoznak szégyenlő- sen a falon. Mert rég’ nem divat már kiaggatni az ilyeneket, manapság más a módi. Mindenféle vacak kaoat dísze lehet a lakásnak, csak a családi fotóknak kell visszahúzódniuk, elrejtőzködniük a homályban, ahol egyedül az őrzőjük látja. S ki vigyázza e régi emlékeket, ereklyéket? A visszamaradt öreg szülék, a nagymamák, nagyapák egyike-másika. Ma, holnap ők az egyedüliek, akik a sárguló, barnuló papírokról, megpattant üvegeikről naponta letörlik a port, elhessentik a feledést. Percekig, negyedórákig vagy talán órákig is időznek a fotográfiák előtt a tovatűnt időt élesztgetvén. Alighanem csupán nekik jelent- még valamit a gyűj- J ternény, nekik mond többet is egy-egy darab a puszta képnél. Csak az ő kezeik között, az ő szemük világánál telnek meg újra meg újra élettel a megkopott tekintetek, s mozdulnak ki merevségükből a konzervált pillanatok. A múltidézés: védekezés a magány ellen. Benépesül vele nemcsak a szoba, hanem az egész lakás is, elevenséggel telik meg minduntalan az udvar, a kert. Vissza-visszajönnek vele az elszállt esztendők, s meg- ifjodik az idős ember. Apró kis örömök, olcsó „szórakozások” ezek az ártatlan „kirándulások”, sokaknak talán az egyedüliek. Megnyugtatóak, pihen- tetőek, olykor igazi álomba ringatóak is. El-elfeled- tetik a kort, a betegséget, az elesettséget, s megszépítik a jelent. Mi lesz, ha az őrzők is elmennek egyszer? Ha csupán a képük marad a falon, a szobában, házban? Leszedik, előbb vagy utóbb biztosan leszedik, s eltüntetik ezeket is. Jobb esetben bekerülnek az albumokba. Ám amelyek nem férnek beléjük — könyörtelenül az enyészeté lesznek. Előbb kikerülnek a kamrába, fészerbe, vagy fel a padlásra, aztán pedig — kimondani is borzongató, fájó — bizony: a szemétbe. Egy rézmozsárra, rozsdás vasalóra, megrokkant rokkára is jobb jövő vár, mint ezekre a képekre — ha egykor még oly kedvesek voltak is. A mozsár, a vasaló, a rokka a legelegánsabb otthonnak is fő dísze lehet napjainkban, de a fényképeknek már nem jut hely. Megszokjuk, lassan-laSsan természetes lesz, mint any- nyi más, ami voltaképpen természetellenes, furcsa és különös. S észre sem vesszük, hogy egy világ búcsúzik velük, ha kimondjuk, ha nem: .megint szegényebbek leszünk valamivel. Megfosztjuk magunkat attól, ami valójában gazdagítana. Amiről így, ilyen egyszerűen lemondani lehet, hogy megbocsáthatatlan könnyelműség, vétek... Gyóűi Gyula Közismert gondjainkat — általában — félre téve, derűs, vidám hangulatban búcsúztatták Heves megyében is az óévet. Szűkebb hazánk számos helyén rendeztek szilveszteri mulatságot étteremben, művelődési házban — és természetesen odahaza, családi, baráti körben. A mostani alkalommal is főleg Eger és Gyöngyös, illetve a hegyvidék szórakozóhelyein volt nagy vendég- járás. Egész sor üzlettől értesültünk „telt ház”-ról. Külföldiekkel vigadtak együtt szép számmal például a megyeszékhely Unicornis szállójában, s a Hotel Eger, illetve Park asztalainál. Ez utóbbiaknál a görögök, olaszok, arabok, németek, osztrákok mellett még Hawaiból érkezett mulato- zók is voltak! Az összegyűlt mintegy 800 vendégnek — az állandó együttesek mellett -— három vendégzenekart is kellett fogadni. S természetesen egy helyett 4 élő malacot kisorsolni az elmaradhatatlan tombolán. A csúcsot azonban — többen esküdtek erre — nem a szerencsétlen sorsra jutó szerencseállatkák megnyerése, hanem az ételköltemények között felszolgált fogasfiié jelentette, normandiai mártással. Ha vglaki nem foglalt előre helyet, Gyöngyösön is aligha jutott tisztáihoz szilveszterkor az éttermekben és a bárokban. A Kékes vendéglő csakúgy telt házzal indult az új évnek, mint társai. Az enni- és innivaló miatt sem kellett törnie a fejét senkinek: a menükben még a feketekávé is szerepelt. Az új évre való kocin- tás után aztán itt is a tombola teremtett további jó hangulatot. A főnyereményt jelentő élő, eleven malacot az Avar Szállóban a szerencsés vendég kívánságára ropogósra meg is sütötték. A mátrafüredi szállóban egyébként összesen mintegy ötszázan töltötték a szilvesztert. Jó részük az étteremben várta az éjfélt, ahol tánczenekar szolgáltatta a talpalávalót. Tizenkettő után forró virslit, majd korhely- levest szolgáltak fel. A bisztróban ugyanekkor cigányzene hangjai mellett mulattak majdnem százan. A bárban szintén ilyen létszámban búcsúztatták el az óesztendőt a vendégek. Nyolcféle ételből összeállított hidegtálat kaptak a bevezető Avar-koktél után. Éjfél után nyolcvan nyeremény várta a szerencsés nyerteseket. Aki „jó kézzel” nyúlt a számokihoz, az a márkás italok közül hozzájuthatott a kedvencéhez is. A Mátra Szálló éttermében szintén a helyi vendégek szilvesztereztek, akárcsak az Avarban. A lengyel csoport kedvéért Szoljankát szolgáltak fel éjfélkor, ami nagyon hasonlít ugyan a konhelyleveshez, de ebben úgynevezett „nemes” húsok vannak. A cigányzenét mindenki szívesen hallgatta az étteremben. A bárban diszkóra táncoltak, mulattak, ami nem csak a fiatal korosztályhoz tartozókat vonzotta már. A sörözőt zárt körű rendezvényen egy baráti társaság foglalta le, hogy itt köszöntsék az új évet. A gyöngyösi szállodában összesen háromszáz vendég töltötte a szilvesztert vidám muzsika mellett, kellemesen szórakozva az óév utolsó, és az új év első éjszakáján. Minden bizonnyal feledhetetlen órákat jelentett az ünnek az üdülőkben szil- veszterezőknek is, akik számára ez alkalommal a tél talán leghangulatosabb külön „díszlettel” kedveskedett. Nagysága miatt ismét a SZOT galyatetői nagyszállójában gyűltek össze a legtöbben — négyszáztízen —, miután a turistarészen szintén alkalmi vacsorához terítettek. A hangulatemelő hóesésből azonban — mint Kékestetőn is kiderült — sajnos inkább csak egy szép látványra futotta. A meglehetősen vékonykává sikeredett porihó valójában sem a sízésre, sem a szánkózásra nem lett alkalmas, noha többen is felkíváncsiskodtak érte a sportolás szándékával. S akik nem szórakoztak, vigadoztak? iNos, azok számára is elég mozgalmasan búcsúzott 1985, s köszöntött 1986. Hiszen például a kórházainkban is történt néhány örömteli és kevésbé örvendetes esemény. A szülészeti osztályokon Gyöngyösön kedden este, Hatvanban szerdán hajnalban egy-egy kisleány, Egerben pedig tegnap kora reggel egy kisfiú látta meg a napvilágot. Míg a sebészeten ügyeletet teljesítő orvosok — részint háztartási, másrészt az időjárás hirtelen változása miatti balesetekkel beszállított — betegek egész sorával foglalkoztak most is. Gyöngyösön huszonöt, Hatvanban hat szerencsétlenül járt ember kapott segítséget. A megyeszékhelyen is munkát adott négy személy, közöttük aki történetesen kocsmai, italozó társait akarta két vállra fektetni az óéven kívül, de végül is maga maradt alul... Ejféli pezsgőbontás az egri Cherry-ben Losonczi Pál újévi köszöntője Tisztelt honfitársaim! Éjfélkor nemcsak egy évet búcsúztattunk és egy újat köszöntöttünk. 1985-tel egy ötéves időszak is lezárult és a mostani újévi jókívánságot is szeretném értelmezni öt boldogabb esztendőre. A mögöttünk hagyott VI. ötéves népgazdasági terv időszakában tovább gyarapodott az ország, javult egyensúlyi helyzete, megőriztük alapvető társadalmi vívmányainkat. Életünk azonban nehezebb lett, mindenekelőtt a számítottnál is szigorúbb nemzetközi gazdasági körülmények, de a saját fogyatékosságaink miatt is. Kiviláglott, hogy népgazdaságunk a szükségesnél lassabban képes alkalmazkodni a megváltozott világpiaci követelményekhez. A termelés szerkezetének és a gazdálkodás hatékonyságának javulási üteme nem volt elég ahhoz, hogy a több mint egy évtizede tartó cserearányromlást megállítsuk. A nemzeti jövedelem nem nőtt a tervezett mértékben. Ezért főleg a belső felhasználás visszafogásával tudtuk csak megteremteni a gazdaság külső és belső egyensúlyát. 1985-ben népgazdaságunk teljesítménye több területen elmaradt'az előirányzattól, és ez nem írható csak a zord tél számlájára. A tervezettnél lassúbb fejlődés ellenére bizonyossá vált, hogy a vállalatok megnövekedett önállósága, vállalkozási szabadsága megsokszorozhatja a hatékonyabb gazdálkodás lehetőségeit. A kisvállalatok és a kisszervezetek pedig egyebek közt olyan jelentős területeken oldották a feszültségeket, mint a választék javítása és a különböző lakossági szolgáltatások. Eredményeink közé sorolhatjuk a szocialista demokrácia erősödését is. Ezt nemcsak olyan országos jelentőségű események tükrözték, mint a XIII. pártkongresszus, az országgyűlési és tanácsválasztások, a szakszervezetek, illetve a Hazafias Népfront választásai, hanem a jog- és hatáskörök decentralizálása, s nem utolsósorban a vállalati tanácsok megválasztásának előkészítése, lebonyolítása is. A jelen tanulságai egybevágnak sok évszázados történelmi tapasztalatainkkal: népünkben megvan a tehetség, a szorgalom és a felelősségtudat, azaz megvannak azok a képességek, amelyekkel a legnehezebb időkön is úrrá tudtunk lenni. Szeretném ezt az alkalmat is felhasználni, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, kormánya és a magam nevében is köszönetét mondjak mindazoknak, akik fizikai vagy szellemi munkásságukkal, alkotó tevékenységükkel, nemritkán személyes példájukkal hozzájárultak nehéz helyzetünk jobbításához. Tisztelt honfitársaim! A Magyar Népköztársaság területénél és lélekszámánál nagyobb mértékben igyekezett hozzájárulni a nemzetközi feszültségek oldásához, az enyhülés és a bizalom légkörének visszatéréséhez. Mi a legnehezebb időkben is azon voltunk, hogy szükség van a párbeszédre, a vitás kérdések tárgyalások útján való rendezésére. Ezért is tartjuk nagy jelentőségűnek a genfi Gorbacsov—Reagan csúcstalálkozót, amely elősegítette egymás álláspontjainak jobb megértését, hozzájárulhat a két nagyhatalom közötti viszony normalizálásához. A csúcstalálkozó lehetőséget teremtett a nemzetközi légkör javításához, ahhoz, hogy egy árnyalattal jobb körülmények között folytathassuk belső építőmunkánkat. Örömünkre szolgál az is, hogy a Magyar Népköztársaságot, mint szocialista országot, a szocialista közösség szilárd tagját megbízható, korrekt partnernek ismerik el világszerte, amelyre politikai és gazdasági kapcsolatainkban egyaránt számítani lehet. Tapasztalataink szerint velünk őszinte törekvéssel erősítik az együttműködés szálait a Szovjetunió, a szocialista közösség országai, éppen úgy, mint a harmadik világ és a fejlett tőkés államok. Becsülik szándékainkat, kiszámíthatóságunkat, készek a kapcsolatok továbbépítésére az élet minden területén. További elismerést szerzett hazánknak az európai kulturális fórum megrendezése. Általános az a vélemény, hogy Magyarország jó házigazdának bizonyult. Biztosította és elősegítette a legeltérőbb vélemények megvitatását, egymás álláspontjának jobb megértését, ezáltal pedig hozzájárult az európai biztonsági és együttműködési folyamat erősödéséhez is. Az idei esztendőről és a most induló VII. ötéves tervről szólva el kell mondanom: politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális programunk pártunk XIII. kongresszusának elvi döntéseire épül. Figyelemmel van azokra a nemzetközi tényezőkre és folyamatokra, amelyek visszahatnak szocializmust építő munkánkra. Élsősorban azt veszi számításba, hogy nemcsak hazánk, hanem szocialista közösségünk valamennyi országa a megújulás időszakát éli, a fejlődés hozta újabb és bonyolultabb feladatokkal találja szemben magát. Építve a nemzetközi együttműködésre, belső gondjainkat azonban magunknak kell megoldanunk. Életünk alakulása, nemzetközi megbecsülésünk, döntően a hazai építőmunka sikereitől függ. A VII. ötéves tervben nem kisebb feladatokat fogalmaztunk meg, mint a gazdaságirányítás további fejlesztését, meghirdetett társadalmi-gazdasági programjaink megvalósítását, a gazdálkodás hatékonyságának fokozását, illetve ezek által a gazdasági növekedés ütemének növelését, a külgazdasági egyensúly további javítását és a gazdasági teljesítményekkel összhangban életkörülményeink jobbítását. Ezek a keretek minden vállalat és intézmény, minden közösség és minden egyén számára lehetővé teszik az alkotóbb szellemű, önállóbb, eredményesebb munkát. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében kívánok az új év első napján pártunk Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a kormány nevében is minden hazánkfiának, Magyarország valamennyi barátjának boldog, etedményes és békés új esztendőt. (MTI)
