Népújság, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-11 / 290. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1985. december 11., szerda MÉG LEHET JELENTKEZNI HEVESBŐL IS Iskola-szanatóriumok Tanuk nélkül Újabb premier Hatvanban üdülési, gyógyítási és oktatási feladatok együttes ellátására vállalkozik immár az ötödik tanévben a kő­szegi és a vajtai SZOT Gyermekszanatórium. A be­utalás mindkét helyen négy hétre szóló. Koedukált csoportokban a másodiktól a hetedik osztályosokig fo­gadják a tanulókat. A teljes általános iskolás korosz­tály beutalható lenne, de gondot jelentene az elsősök nehéz beilleszkedése, a nyolcadikosokat pedig éppen pályaválasztás előtt nem tanácsos elküldeni. Andai Györgyi és Beregi Péter a hatvani premieren (Fotó: Szabó Sándor) A kőszegi szubalpin, por­mentes levegő segíti a kró­nikus légzőszervi beteg gye­rekek rehabilitációját. Az asztmás és légcsóhurutos gye­rekeket fizikoterápiás keze­lésben részesítik. Mozgás­igényük kielégítésére a dél­utáni csendes pihenőt nem ágyban, hanem a szabad­ban töltik. Kőszeg történel­mi nevezetességeivel, mű­emlékeivel és környékének sok kirándulóhelyével von­zó és színes programot ígér a négyhetes szanatóriumi beutalás alatt. Különösen kedvező az éghajlat a la­kásporra allergiás asztmá­soknak. De beutalhatók a gyengébben fejlett, fizikai felerősítésre szoruló tanulók is. A fővárostól 126 kilomé­terre fekvő Fejér megyei Vajtán az összkomfortos üdülőszanatóriummá ala­kított Zichy-kastélyban vár­ják az enyhén mozgás- sérülteket, rossz tartá­súakat, gerincferdülésese- ket, valamint a baleseti sérülés utáni utókezelést igénylőket is fogadják. Ki­zárólag csak olyanok utal­hatók be, akik a háromszin­tes kastély lépcsőin önálló­an közlekednek és emeletes ágyakon is elhelyezhetők. Terápiául a gyermek álla­potától függő napi kétszer 35 perces csoportos vagy egyéni gyógytorna szolgál, ugyanis ezzel a gyógymód­dal sok esetben elkerülhe­tő a műtét. A kis beutaltak megfelelően elsajátítják a Szociológiai klubot szervez Egerben a Megyei Műve­lődési Központ. A hétfő délutánonként tartandó összejövetelekre olyan har­madik és negyedik osztá­lyos középiskolások jelent­kezését várják, akik ér­deklődnek a témakör iránt. A résztvevőket Halmai Ist­ván, a Ho Si Minh Tanár­képző Főiskola tanársegédje vezeti be a tudományág rejtelmeibe. Szó lesz a szo­ciológia vizsgálati területei­ről és módszereiről, az ösz­gyakorlatokat, és otthon is folytathatják a tornát. Mindkét szanatóriumban osztályonként a Művelődé­si Minisztérium tanterve szerint folyik a tanítás, kép­zett pedagógusok oktatják a gyerekéket, így az itt töl­tött idő nem számít iskolai mulasztásnak. A gyerekek nem maradnak le a tanu­lásban, mivel kis létszámú osztályokban folyik az ok­tatás és a pedagógusoknak lehetőségük nyílik az egyé­ni foglalkozásra is. Fakul­tatív igények kielégítése — mint például zenei képzés, oroszon kívül más nyelv ta­nulása — nem lehetséges, gyógypedagógiai oktatásra sincs mód. Az iskolaszanatóriumok­ba csak orvosi javaslattal lehet bejutni. A körzeti gyer­mekorvos javaslatát elkül­dik az Egészségügyi Mi­nisztérium által kijelölt hát­tér intézménybe, a Szabad­sághegyi Gyermek Gyógy­intézetbe. (Cím: 1531 Bp., Mártonhegyi u. 6. Pf. 39.) Itt a javaslatókat felülvizs­gálják, ennek alapján a be­utalójegy névreszólóan a szakszervezeti központon át kerül valamelyik szülő munkahelyi alapszerveze­téhez. Fontos tudnivaló: az sem lehet kizáró ok, ha egyik szülő sem tagja a szakszer­vezetnek, még ilyenkor is átvehető az üdülőjegy az alapszervezetben. A gyer­mekek szülői kísérettel és ingyenesen utaznak a sza­natóriumba, illetve onnan szegyűjtött anyag elemzé­séről és feldolgozásáról, sőt mindezt a gyakorlatban is kipróbálják majd a klub­tagok. Emellett arra is tö­rekszenek a szervezők, hogy olyan ismeretanyagot adjanak át, amely az iskolai munkában, így a történelem, a világnézet és a magyar irodalom tantárgyakban és általában a tanulási módsze­rek tökéletesítésében fel­használható. A ikör célja még, hogy segítséget nyújt­son tagjainak a politikusabb, haza. Az útiköltség-utalvány utólag elszámolható a mun­kahelyen működő társada­lombiztosítási kifizetőhe­lyeken. Valamennyi SZOT- gyermeküdülés közül a sza­natóriumi élvezi a legtöbb támogatást, mivel a négy­hetes beutaló ára mindössze hétszáz forint. Eddig a négy tanév alatt a rászorulók csaknem felét — a fővároson kívül — mindössze három megye: Fejér, Komárom és Pest küldte. Elképesztően keve­sen érkeztek a többi tizen­hat megyéből. Kőszegre pél­dául Tolnában mindössze 21, Nógrádban 32, Hevesben 37, Baranyában 43 orvosi javaslatot állítottak ki. Vajtára csak igen kis lét­számban szerveztek: Zalá­ból 19, Nógrádból ugyan­csak 19, Csongrádból 26, Baranyából 33 általános is­kolást. Mindezt (!) négy tan­év alatt. Rászoruló lenne, mivel évente több ezer ál­talános iskolást mentesíte­nek a torna alól, megfoszt­va őket a korcsoportjukra jellemző mozgásigényük ki­elégítésétől. A gyermekszanatóriumok­ban nemcsak gyógyulni és tanulni lehet, a hatalmas park, a kastélyt körülvevő zöldövezet és a környék szépsége, a kirándulóhelyek kedvező feltételeket terem­tenek kulturális programok szervezésére, gyalogtúrák­ra, játékra és sportra egy­aránt. A gyermekszanató­riumok téli és tavaszi tur­nusaira még mindkét hely­re lehet jelentkezni. Idő­pontok: I. 12—II. 8., II. 9— III. 8., III. 9—IV. 5., IV. 6 —V. 3., V. 4—V. 31. Kőszegen a III. 9—IV. 5. közötti csoportban kivétele­sen nem légzőszervi és aszt­matikus ártalomban szenve­dőket, hanem túlsúlyos ál­talános iskolásokat fogad­nak. elmélyültebb világlátás ki­alakításához, a társadalmi jelenségek és mozgások biz­tosabb megfigyeléséhez és értékeléséhez. A foglalkozásokon szá­mítanak a fiatalok kreativ közreműködésére; nem a száraz előadást, hanem az alkotó jellegű csoportmun­kát tekintik a megfelelőbb formának a szervezők, akik az MMK információs szol. gálatánál várják a szocioló­gia iránt 'érdeklődő közép- iskolások jelentkezését. Szállítás előtt? Szállítás után? A színen becsomagolt, spárgával átkötött bútorok, amelyekről a játék utolsó percében éppúgy nem tud­juk, hogy mi lesz a sorsuk, akár az indítás pillanatá­ban. Felfoghatjuk jelképes­nek! A Férfi és a Nő kap­csolata tárgyi kifejezőjeként. Hiszen, ők sem tudják, mit kezdjenek egymással, egy felbomlott, egy hirtelen el­vetett házassággal a hátuk mögött. Kezdődjék elölről a játék? Nem. Ahhoz túlontúl el­romlott minden. Szakadjon az összefűző utolsó szál fo­nal is? Az sem könnyebb. Valahol, túl a tudat hatá­rán, ennél erősebben egy­másba fonódtak valamikor a gyökerek. Marad tehát a per, a meztelen önfeltárul- kozás, a boldogság tova­röppent kékmadarának kölcsönös számonkérése, amely hol közönséges, bru­tális, hol pedig sejtelmessé, bizonytalanná, máskor iro­nikus felhangúvá lesz Szof- ja Prokofjeva írói megfo­galmazásában. A Tanúk nélkül, e kímé­letlenül őszinte színpadi párbaj, így tálalja az embe­ri. érzelmeket, két figurája így merül meg a lélek mély bugyraiban. Maga a mű pe­dig ekként, eme ismérvek révén kapcsolódik abba a társadalmi töltésű és elkö­telezettségű újkori szovjet drámairodalomba, amely­nek előzményeihez tarto­zik például Arbuzov, vagy éppen Gelman, akinek há­rom feszültséggel, kritiká­val átszőtt művét is lát­hattuk magyar színpadon, illetve televíziónk képernyő­jén. A Hatvani Galéria Játék­szín immár harmadik idei bemutatója gondos és pon­Tévéfilm-sajtóbemutotó Betegség vagy állapot A cukorbetegségről ké­szült, Betegség vagy álla­pot című tévéfilmet ked­den bemutatták a sajtó képviselőinek a Magyar Te­levízió közművelődési fő- szerkesztőségében . A kétrészes produkció — amelynek rendező operatő­re Rozsnyai Aladár, szer­kesztő riportere Lovas György — a cukorbeteg­séggel mint civilizációs népbetegséggel foglalkozik. A december 13-án vetítendő első rész a betegség mi­benlétéről, felismeréséről, megelőzésének lehetőségei­ről szól. A december 20-án képernyőre kerülő második rész a betegség kezelésében és megelőzésében oly fon­tos diétára, a helyes táp­lálkozási szokásokra hívják fel a figyelmet. tos tolmácsolásban jelenítette meg a kamaradrámát, e tar­talmi, kifejezésbeli dimen­ziókban széles skálán moz­gó kis remeket. A rendező, Petrik József pillanatig sem hagy kétséget bennünk afe­lől, hogy a színen nem ka­rikatúráról, nem parabolá­ról, hanem igaz, olykor gyil­kos emberi szituációkra, in­dulatokra épített korrajzról, hiteles társadalmi jelenidő­ről van szó Prokofjeva szín­padi művében. A szereplő kettős — An­dai Györgyi, Beregi Péter — ebből eredően oly hőfokon azonosul a megírt, megál­modott jellemekkel, figu­rákkal, amiből egyértelműen sikeres produkciónak kell kikerekednie. Külön-külön: Andai talán árnyaltabban, s inkább a távoli horizontra vetett figyelemmel formálja meg az elhagyott vagy ta­lán elvesztett asszonyt. Kü­ldene tudni, hogy Dario Fo, aki a mai olasz színház „híres-hírhedt” alakja, ahogy az ismertető jellemzi, na­gyon népszerű a nyugati és a skandináv országokban. Nem röstellem bevallani, én ezt nem tudtam eddig. Gya­nítom, rajtam kívül élnek még néhányan kicsiny or­szágunkban, akik hozzám hasonlóan tájékozatlanok Fo-ügyben. Sebaj, a lényeg az, mit visz a színpadra, mit látha­tunk és hallhatunk jóvoltá­ból a színházi esten. Hát mit is láttunk? Az jutott az eszembe, hogy a nyáron Aalenban volt al­kalmam szerelmi jelenete­ket végignézni. Az ottani műsor több mint két órán át mutatta' kellő részletes­séggel és alapossággal mind­azt, ami a nő és a férfi kap­csolatára jellemző. Ezt tet­te Fo is, de ő lepedővel ta­karta le a szereplőket, míg odaát teljesen leplezetlenül folyt le minden a világot jelentő deszkákon. Ott nem volt telt ház. A teremben csak lézengtek a kíváncsis­kodók. De itt és most, a gyön­gyösi Mátra Művelődési Központban csak úgy tódul­tak befelé az emberek. Mert ők „látni” akartak. Főként emiatt csalódhattak. Mert volt itt „minden" — malackodás, lenge öltözetű nő, többször ismételt ágyje­lenet, szókimondás és... a skála bőséges választékot kí­nált. Elég csak az egyik je­lenet címét felemlíteni, amely így hangzik: Egy kur­va monológja az ideggyógy­intézetben. Elképzelik a szi­tuációt? A hozzá illő stí­lust is? Mit is mondjak erről? Ta­lán azt elöljáróban, hogy nem hiszem, bárki is vá­dolhatna álszeméremmel. Tudom, hogy az élet sok­szor vadabb dolgokat pro­dukál, mint amire a legme­részebb fantázia képes. Min­lönösen szép Gyimka, a „kakukkfióka” védelmében elsírt kismonológja! A konf­liktusok belső izzása viszont mintha Beregi vissza-vissza törekvő férjalakjából sugá­rozna inkább. Habár igaz­ság, hogy neki van több vesztenivalója, ami igencsak ösztönző, ösztökélő erő, ha az otthon, a távolodó éden fészekmelegére gondolunk. A krónikás tartozik még annak az igazságával is, miszerint a cukorgyári szín­házterem kevéssé mondha­tó ideális játszóhelynek. Különösen nem olyan intim művek esetében, mint a Tanúk nélkül, amely két vívódó, pőrére vetkező lé­lek hű természetrajza. De hát azt mondjuk a hatvani' akkal: szegény ember vízzel főz, és megtiszteli azokat, akik a művészet ajándéká­val hajolnak hozzá ... dig vallottam, hogy az em­ber a hibáival és esendősé- geivel együtt teljes. Soha nem hittem a szentekben, mert az egészséges lélek nem szereti a szenvedést, az ón­kínzást sem. Nem is az zavart engem, amit Dario Fo megmutatott, a kezében lévő tükör sem zavart. Azt sem utasítom vissza, hogy a társadalom különböző rétegeiben más és más szokások, életformák, szólások uralkodnak. Elfoga­dom azt az írói szándékot is, amelyik tőlem, a nézőtől megköveteli a továbbgondo­lást, az együttműködést. De nem szeretem, ha „bi­zonyos” helyzetek a színpa­don merednek rám, bizonyos kifejezések a színpadról ér­nek el hozzám, nem szere­tem, ha a durvaság válik uralkodóvá jeleneteken át. Ha jói meggondolom, a Női sorsok címet viselő összeál­lítás, amely alcímként még az Erogén zónák sokat sej­tető kifejezést is magáénak tudhatta, monodrámák so­ra. Időnként egy-egy mel­lékszereplő is felbukkan. Ilyen szempontból figye­lemre méltó vállalkozást tel­jesített Margitai Ági, Pécsi Ildikó és Fehér Anna. ök adták a Dunaújvárosi Be­mutatószínpad színészeinek törzsét. A többiek: játszot­tak még... A színpadi kép meztelen női testrészeket vonultatott fel különböző szögekben el­helyezve, nylón-fóliával le­takarva. Aztán voltak még bútorok is, telefonok is, ágy és gyóntatószék, meg egy puska, ami el is durrant, néhány néző legnagyobb ije­delmére. Az egészet rendezte Beke Sándor. Nem lehetett köny- nyű dolga. Mentségére le­gyen: a nézőnek sem volt az. A kicsit zűrzavaros, na­gyot akarásnak több volt a füstje, mint a lángja. En­gem nem a téma hökken­tett meg. G. Molnár f erenc MESTER ATTILA: JCi 'd&nm tekin tettel Hogy mi lesz itt nálunk a feladata? Elmondom ked­ves fiatal kollégám. Brigá­dokat kell patronálnia, kü­lönös tekintettel a kulturá­lis vállalásra. Ismeri maga a francia impresszionistá­kat? — Igen. Rémlik egy ke­véssé. De azért utána kell néznem. — Nézzen. Ehhez termé­szetesen időt biztosítunk. Azután pedig, hogy felké­szült, bemegy a műszak vé­gén, mondjuk a tmk-brigádt hoz, és azt mondja: min­denki üljön le, ahová tud. Bemutatkozni nem kell, majd a bizalmi bejelenti, hogy tőlünk jött. Csak köz­vetlenül viselkedjék, ez na­gyon fontos. Mondhatja azt is, hogy: helyezzék kényelembe ma­gukat szaktársaim. (A sza- kikáim már nem járja. Az anno dacumál is túlzás volt.) Azt is mondhatja, hogy: tegyék fel nyugodtan fá­radt lábaikat az eszterga­padra, és dőljenek hátra, ha ez jólesik. Ha mindez megtörtént, bejelenti, hogy előadást fog tartani a fran­cia impresszionizmusról. Na most, ha nem repül el eb­ben a pillanatban egy kala­pács a füle mellett, akkor nyert ügye van. Elkezdheti az előadást. Csak arra ügyel­jen, hogy kívülről mondja a szöveget. — Ezt nem értem. Miért ne olvashatnám? Esetleg bizonyos dokumentumokkal is illusztrálva — Mert ha olvas, vagy a dokumentumok közt la­pozgat, nem tudja folyama­tosan szemmel tartani a hallgatóságot. — Erre miért van szük­ség? — Mert nemcsak kalapács van egy tmk-műhelyben, ha­nem franciakulcs is, ami szintén súlyos szerszám. — Rendben van. Megta­nulom a szöveget. Csak azt nem tudom, miért kell minden áron az impresszionistákról beszélnem. Beszélgethetnénk például a televízió múlt he­ti műsoráról, kinek mi tet­szett, vagy a házikertekben termeszthető szőlőfajták­ról, meg ami közben szóba jön, mert az ember akkor beszélget a legnehezebben, ha nem érdekli a téma. — Meg ha már menne ha­zafelé. Ugye ezt akarta mon­dani, kedves tapasztalatlan, ifjú kollégám? Az ilyesmi­ről szó se lehet. Először is van egy munkaterv, azután ami a legfontosabb: mifé­le vállalás az, ami érdek­li az embereket, ami örö­met okoz. Hol van akkor az erőfeszítés? — Különös tekintettel a kulturális vállalásra... — Ne vicceljen, fiatalem­ber, inkább a francia imp­resszionizmusban mély edjen el, mert arról kell előadást tartania. — Bocsánat, azok a kimu­tatások, ha meg szabad kér­denem, amiket lapozgatni tetszik, mit tartalmaznak? — Ö, ez nem lényeges. A temetői parcellákról készül­tek. — És kik nyugosznak ezekben a parcellákban? — Akik nem tudtak an­nak idején elhajolni a fran­ciakulcs elől. B. J. A gyakorlatban is^kipróbálják Szociológiai klub alakul Egerben Moldvay Győző BEMUTATÓSZINPAD Kényes témák

Next

/
Thumbnails
Contents