Népújság, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-07 / 287. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. december 7., szombat 13. Tizenkilenc forduló után Őszi kép, szürkében Noha az “őszi szezon idő­tartamában nem volt hosz- szabb a megszokottnál, még­is roppant sűrűségű idényt hagytak maguk mögött az el­ső osztályú labdarúgócsapa­tok. A jövő évi Mundial miatt a hagyományos tizen­öt forduló helyett tizenkilen­cet rendeztek az idén, s fő­ként a bajnokság kezdeti szakaszában érződött az erői- tett tempó, hiszen hét köz­ben is rendszeresen pályára léptek az együttesek, összes­ségében nem túl nagy siker­rel, hiszen a mezőny tagjai­nak többsége hasonló arány­ban vesztette, mint ahogyan gyűjtötte a pontokat, s jel­lemző, hogy a Rába úgy áll a harmadik helyen, hogy alig nyújtott ötvenszázalé­kosnál jobb teljesítményt (19 mérkőzés — 22 pont). A sűrűség a táblázatra is vonatkozik, mert régen vol­tak ennyire egyformák a csapatok. A kiegyenlítődést néhányan kedvezőnek vél­ték, mondván: így érdeke­sebb, izgalmasabb a küzde­lem. A találkozók állandó látogatói azonban tudják, hogy ez a megítélés nem tükrözi a valóságot, ugyan­is — tisztelet a kivételnek — nem a korábbi „alsóház” közelített az élmezőnyhöz, hanem a múlt főszereplőiből váltak (évek óta tartó folya­mat eredményeként vagy hir­telen) epizodisták. Ahol már hosszú ideje baj van, az Angyalföld, Újpest és a Ferencváros. Hajdanán a Vasas, az Û. Dózsa és az FTC mindig azzal a megala­pozott reménnyel rajtolt, hogy versenyben lesz a baj­noki címért. Ma már ez csak illúzió, mert a trió képessé­gei évről évre csökkentek, így újabban e klubok leg­lelkesebb szurkolói kényte­lenek beletörődni abba, hogy elmúltak a régi, szép idők. Akadnak, akik azt emlege­tik: más országokban labda­rúgásban sem dominál a fő­város, ezért biztató, hogy a vidékiek is megpályázhatják a jobb helyezéseket. Csak­hogy a magyar futball nagy­szerű tradíciói éppen Buda­pesthez kötődnek, még ak­kor is, ha Dorogon, Győrött, Pécsett, Salgótarjánban, Sze­geden, Tatabányán szintén kiváló együttesek igyekez­tek megnehezíteni az egyko­ri nagy csapatok dolgát. A legszomorúbb az, hogy a Fáy utcában, a Megyeri és az Üllői úton egyelőre hiá­ba keresik a kiutat, a jelen­legi pozíció (hetedik az FTC, nyolcadik az Ú. Dózsa, ti­zenkettedik a Vasas) nagy­jából megegyezik a valaha volt sztárok utódainak tu­dásával. A közelmúlt sikeres gár­dái közül ugyancsak vissza­esett a Rába és a Videoton. Noha a győriek dobogós he­lyen zárták a kibővített sze­zont, még a derűlátás baj­nokai sem mondhatják, hogy a Kisalföldön minden válto­zatlan. A Rába korábbi kö­zéppályás hármasából az előbb Székesfehérvárra, majd a franciaországi Auxer- ré-be szerződött Burcsa, va­lamint a Belgiumban sze- repcsét próbált és azóta szin­te állandóan sérült Póczik kiesett, így a remek formá­ban futballozó Hannich (bár természetesen játszottak mel­lette mások is) kissé magá­ra maradt. Tetézte a gondo­kat, hogy Szentes, a leg­jobb magyar középcsatárok egyike, szintén beteglistára került, s ezeket a vesztesé­geket nem bírta el a győri együttes. A sokgólos táma­dójáték helyett ezért több­ször is a biztonságra töre­kedett a Rába, még olyan találkozókon is, amelyeken azelőtt csak az volt a kér­dés: milyen arányban nyer­nek Hajszán és társai. Hogy a látványos futballnak (egyelőre?) vége, arra a győ­ri közönség is rájött; ezt bi­zonyítja, hogy a Rába—Vi­deoton összecsapást ezúttal csak hétezren tekintették meg ott, ahol a rangadókon korábban garantált volt a telt ház. Nem folytatta tavaszi nagy napjait a Videoton sem, amely pedig (Burcsa kivéte­lével) változatlan összeállí­tásban szerepel, mint az UEFA-kupabravúrok idején. A fehérvári hátralépés így rejtélyesnek nevezhető, mi­után Sóstón még a cserepa­don is jó képességű labda­rúgók ülnek. A „Vidinél” a jelek szerint sok minden a visszájára fordult: tavasszal tizenkilencre is rendre alsót húztak, most viszont gyak­ran — főként a csatároknak — semmi sem sikerül. De aligha lehet kizárólag a bal- szerencsére fogni a gyen­gébb produkciót (ami inkább a játék minőségére vonatko­zik, hiszen a Videoton a táb­lázat alapján továbbra is az élmezőnyhöz tartozik), s a téli szünetben Kovács Fe­renc edző nyilván alaposan elemzi majd, hogy hol akadt el a fehérvári szekér. Az őszi szezonban csupán három együttes szerepelt úgy, ahogy az első osztály élvonalától elvárható. Elő­ször is a Honvéd, amely ugyan önmagához képest né­hányszor halványabb telje­sítményt nyújtott, de még így is valósággal „leköröz­te” a mezőnyt. A pécsiek előtt négy, a győriekkel szemben már hét pont az előnye, s igazán nyugodtan várhatja a tavaszt. (Kár, hogy az Európa-kupában már nem.) Mindez megfelel az erőviszonyoknak, mert a válogatott keretben kilenc kispesti játékos szerepel, kö­zülük Détári és Garaba Eu- rópa-klasszisú futballistának nevezhető. A piros fehérek elsősége tehát a legkevésbé sem meg­lepő, annál inkább az a PMSC második helyezése. Garami edző (korábban az utánpótlással foglalkozott) sorompóba állította egykori tanítványait, s a fiatalok vá­ratlan sikersorozattal viszo­nozták a bizalmat. Bár a szezon végére kissé elfárad­tak az ifjú titánok, egységes csapatjátékuk mégis joggal keltett feltűnést. Miután a védekezésben igazán ottho­nosak a pécsiek (a legkeve­sebb gólt kapták), ha elöl Lovász és Mészáros újra for­mába lendül, a folytatásban is megőrizhetik eddigi elő­kelő — és megszolgált — pozíciójukat. Dicséretet érdemel a ZTE is. Ez az együttes a közön­ség csapatának mondható, hiszen a szép futballra tö­rekszik, stílusos játékával sok helyütt keltett elisme­rést. Azért nem mindenütt, mert az egerszegiek nagy hi­bája, hogy eredményességük nem mindig áll arányban a képességeikkel. A szellemes megoldásokat, az ügyes ado­gatássorozatot általában ho­norálják a nézők, de csak akkor, ha ez a győzelem­mel párosul. A ZTE erről gyakorta megfeledkezik, no­ha racionálisabb játékkal még a negyedik helynél is előbbre tarthatna, s főként több pontot szerezhetett vol­na. A többiek? Közöttük alig van különbség, kivéve a ki­esés ellen küzdő Siófok, Vo­lán, Csepel hármast. Az MTK-VM helyezésben sokat javult, a játékban keveseb­bet, a Tatabánya és a Ha­ladás elmaradt a várakozás­tól, míg a Debrecen és a Békéscsaba szerény kiadá­sainak megfelelően futballo­zott. Mindent egybevetve, kicsit szürke a kép, de bíz­zunk benne (ez minden, amit tehetünk), hogy tavasz- szal nem csak az időjárás­ban lesz több a napfény. Hegyi Iván A bíicsíízo szertáros Úgy ismerte a cipőket, mint a használóit „Mostanában kétszer ért váratlan, de kellemes meglepe­tés. Az első az volt, amikor a sportkitüntetést kaptam, a másik a mostanival kapcsolatos, amikor megtudtam, hogy cikket akarnak írni rólam” — ezekkel a szavakkal fogadott Molnár Ferenc, a Hevesi SE nyugállományba készülő pá- lyagondnok-szertárosa, akit a nagy októberi szocialista for­radalom 68, évfordulóján, az OTSH elnökének Dicsérő ok. levelével tüntettek ki. — Kedves Feri bácsi, kezdjük a beszélgetést rövid életrajzzal. — Hevesen születtem 1925- ben, hat elemi elvégzése után hamar beálltam a ke­nyérkeresők sorába. Mint­egy 23 éven át a lótenyész­tés területén dolgoztam. így többek között a gyöngyösi méntelepen, de munkám so­rán megfordultam Borsod és Heves megye valamennyi telepén, mesterséges állo­másán. Ebben a munkakör­ben igyekeztem magam rendszeresen képezni, kü­lönböző szaktanfolyamokat végeztem. — Végül mégis a sport­körtől megy nyugdíjba. Hogy történhetett meg ez? — Tizenhat évig laktunk a sportpálya szomszédságá­ban, gyakran átjöttek ásót, gereblyét, meszelőt kérni. 1971-ben felajánlották a iszertárosi, s egyben pálya­gondnoki munkát. Megun­tam az utazgatásokat, a csa­ládtól való távollétet, igent mondtam. A régi öltözőépü­letben három helyiség volt a „birodalmam”. A szabad­ban a labdarúgó-játéktér és az atlétikai pálya karban­tartása, gondozása volt a fel­adatáéi. Nagy változás tör­tént 1982-ben, amikor átad­ták rendeltetésének az új, modern öltözőépületet. Szin­te ég és föld különbség volt a két szertárban dolgozni. — Mivel kezdődött a napi munka? — Mindig a cipők rendbe­tételével. A három labda­rúgócsapat és az atléták közel 130 pár cipőjét kel­lett rendbe tennem. — A sportolóktól hallot­tam, hogy úgy ismerte ci­pőiket, mint a használóikat Igaz ez? — Néhányszor jöttek hoz­zám, Feri bácsi, nem talá­lom a cipőmet. Szépen oda­mentem egy halmaz cipő­höz, felemeltem egy párat, s mondtam, ez a tiéd édes fiam Az illető felpróbálta, s tényleg az övé volt. — A sportolók között vol­tak-e kedvencei? — Én minden sportolón­kat nagyon szerettem. Még azokat is, akik egy kicsit va­gányok voltak. A régi focis­ták közül Budai Sanyi állt közel hozzám. Szimpatikus, tisztelettudó sportember volt. A mostaniakból Kolozs­vári Illés a kedvencem, hall­gatnák rá a fiatalok. Itt említeném meg, hogy az el­telt 14 esztendő alatt egy­szer sem fordult elő, hogy a sportolók személyi táská­jából hiányzott volna vala­milyen felszerelés. Erre is büszke vagyok. — Sportolt-e valaha Feri bácsi? — Az 1960-as években te- kéztem. Én voltam a szak­osztály vezetője. Főként spartakiádversenyeken vet­(Fotó: Szántó György) tünk részt, eredményesen is szerepeltünk. — A családban volt-e kö­vetője? — Fiam a labdát rúgta. Többnyire az ifiben játszott, de néhányszor az első csa­patban is szóhoz jutott. A lányaim és feleségem min­dig kint voltak mérkőzésein. — Elérkezett a nyugdíjas idő. Hogyan tovább? — Már betöltöttem a hat­van évet, de 1985-öt még végig dolgozom. Szó volt róla, hogy maradjak még, de nem vállalom. Fizikailag nem érzem magam olyan erősnek, hogy kifogástalanul el tudjam látni a feladato­kat. Én pedig mindig igé­nyes voltam magammal szemben. Nyugdíjas éveim­ben sem fogok tétlenkedni. Nyolcszáz négyszögöles hob­bikertemben zöldséget és egyéb primőr árukat terme­lek majd. Hétvégeken pe­dig kilátogatok a hevesi sportolók versenyeire. Szigetváry József Tekés szezonzáró Az NB II-ben befejeződ­tek az őszi csapatküzdelmek. A szezonzárón az Agria nyerni tudott, míg a Spar­tacus vereséggel búcsúzott. Eredmények: Agria Bútorgyár- Debreceni MVSC 5—3 (2406 : 2389) Hajdúnánási Bocskai— Egri Spartacus 6—2 (2552 : 2443) Két találkozó eredménye még nem ismeretes, ezektől függetlenül, a keleti csoport­ban az Agria az ötödik, a Spartacus a hetedik helyen áll. Asztalitenisz A megyei férfiasztaiUtenisz- csapatbajnokság állása: 1. Eger II. 2. Hatvan II. 3. Füzesabony 4. Recsk 5. Bélapátfalva 6. Sírok 7. Lőrinci 8. Petőfibánya II. 9. Karácsond II. 8512 70-58 11 7511 88-44 11 85-3 73-66 10 7412 58-54 9 84-4 63-65 8 63-3 50-46 6 7214 50-62 5 5113 33-47 3 8-17 47-81 1 Füzesabonyban 59-en ve­télkedtek az úttörő-olimpia asztalitenisz körzeti döntő­jén. A dobogós helyezettek. Leány, IV. korcsoport: 1. Veres Tímea (Füzesabony 2. Ellenfelek a luzerni teremben Santos, Hamburg ••• A magyar labdarúgó-válogatott mexikói vendégszereplése után rövid időt tölt csak itthon, majd január elején svájci teremtornára, spanyolországi felkészülésre és ázsiai mérkő­zésekre utazik. Luzernben január 9-én, 10-én és 11-én rendezik meg a nemzetközi teremlabdarúgó-tornát, amelyen a svájciakon és a magyarokon kívül brazil és nyugatnémet csapat is fellép. A rangos mezőny : 1. csoport: Santos (brazil), Neuchâtel Xamax, Luzern (mindkettő svájci). 2. csoport: Magyar válogatott, Hamburger SV (nyugatné­met), Sión (svájci). Fáklyaváltó Még több mint két eszten­dő van hátra az 1988-as té­li olimpiáig, amit a kanadai Calgaryban rendeznek meg. A szervezők azonban már régóta dolgoznak, s újabb hírekkel szolgálnak. Az 1984-es, Los Angeles-i nyári játékokhoz hasonlóan, a kanadai szervezők 1988- ban is az egész országot át­szelő fáklyaváltó megszerve­zését tervezik, amely az At­lanti-óceántól a Csendes­óceánig 98 nap alatt érkez­ne céljához, 11 ezer „önkén­tes” futó közreműködésével. Mivel Kanadában a tél igen kemény, így azt tervezik — hogy ha az időjárás közbe­szólna —, néhány szakaszt autóval vagy repülővel ten­nének meg, hogy a Görög­országból útra induló láng február 14-re, a versenyek kezdetére Cargaryba érkez­zen. A nagyszabású akció előre látható költsége ötmil­lió dollár, s ennek fedezé­sére a rendezők támogatókat keresnek. Emlékezetes, hogy 1984-ben egy-egy futónak há­romezer dollárt kellett fi­zetnie, hogy vihesse a fák­lyát, ezúttal ingyen juthat­nak a futók e dicsőséges fel­adathoz. A téli játékok szervezőbi­zottságának költségei 650 millió dollárra rúgnak. En­nek mintegy felét az új ver­senyhelyszínek felépítése és a megfelelő berendezések be­szerzése teszi ki. King azon­ban elmondta, hogy ennek ellenére sem lesz vesztesé­gük, hiszen anyagilag támo­gatja őket az állam, Alber­ta tartomány és Calgary vá­rosa is, és nem szabad meg­feledkezni a 309 millió dol­láros televíziós jogdíjakról sem. Kosárlabda NB I. Az éllovas Egerben Szombaton a férfikosár- Labda NB I B csoportjának listavezetője a Dombóvár látogat Egerbe. Hogy ők áll­nak a tabella élén az nem a véletlennek, mint inkább a két lengyel vendégjátékos­nak köszönhető, akik az elmúlt fordulók során nem­egyszer 50—60 pontot sze­reztek csapatuknak. Mind­ketten százon felül voltak válogatottak, egyikük cen­ter, a másikuk bedobó posz­ton szerepel. Rutinos, öreg­rókák vagy ha úgy tetszik a Dombóvár Jolly Jockerjei, A házigazdák, a Tanép együttese a tisztes helytállás reményében lép pályára. Si­került elintézni, hogy a Po­zsonyi úti terem helyett, a megszokott környezetben, a körcsarnokban fogadhassák éllenfelüket. Ez azért is jó, mert a vendégek nincsenek hozzászokva a csarnokhoz hasonló légkörhöz, hiszen otthonukban egy a Pozsonyi útihoz hasonló helyiségben játsszák mérkőzéseiket. A találkozó ma, délután 4 órakor kezdődik. Sportműsor Szombat Asztalitenisz: Megyei út­törő-olimpia Hatvan, Hámán Kató Alt. Isk., 9 óra. Kosárlabda: Tanép—Dom. bóvár, NB I-es férfimérkő­zés, Eger, körcsarnok, Bacs- fay, Farkas, 16 óra. ETK— MEAFC, NB Il-es női. és férfimérkőzés, Eger, Leány­ka út, 11, illetve 12.30 óra. Ritmikus sportgimnaszti­ka: Kolacskovszky-emlék­verseny, Eger, körcsarnok, 11 óra. Teke: Megyei Tizenkettek bajnoksága. Eger, 13 óra. Vasárnap Ritmikus sportgimnaszti­ka: Kolacskovszky-emlék­verseny, Eger, körcsarnok, 11 óra. Csak a serdülők Az országos ifjúsági és serdülő labdarúgó-kupá­ban legutóbb a 32 közé ju­tásért játszottak. A Heves megyei csapatok eredményei: Ifjúságiak: Érsekvadkert —Eger SE 1—1. Tizenegyes rúgásokkal a nógrádiak ju­tottak tovább, Salgótarjáni Öblösüveggyár—Füzesabony 2—1, Boldog—Salgótarjáni BTC 0—7. Ebben a mezőny­ben minden csapatunk bú­csúzni kényszerült. Serdülők: Gyöngyös—Sal­gótarjáni BTC 2—0, Érsek­vadkert—Eger SE 2—3. Ma, december 7-én 12.30-kor Gyöngyösön, az Energia-pá­lyán a GYSE, a Bp. Volán gárdáját fogadja a 16 közé kerülésért sorra kerülő ösz- szecsapáson. Az Eger SE fiataljai az Úttörő SC-hez utaznak. es sz. isk.), 2. Bocsi Mónika (Füzesabony, 1-es sz.), 3. Nagy Nikolett (Füzesabony, 1. sz.). III. korcsoport: 1. László Krisztina (Szihalom), 2. Zele Viktória, 3. Zene Anett (mindkettő Füzes­abony, 2-es). Fiú, IV. kor­csoport: 1. Csuka Róbert (Kápolna), 2. Németh Attila (Mezőtárkány), 3. Sári Zsolt (Füzesabony, 2-es). III. kor­csoport: 1. Tóth Péter (Fü­zesabony, 2-es), 2. Molnár Róbert, 3. Labancz László (mindkettő Füzesabony l-es). 1986. évben 20 millió forintos építészeti beruházáshoz irányító munkára építészmérnököt keresünk Jelentkezés: Petőfi Mgtsz, Tiszanána

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents