Népújság, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-05 / 285. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. december 5., csütörtök 5. Minszuban a lakóhelyhez közel található a ötletes építészeti megoldásokkal oldják meg korszerűen felszerelt iskola, illetve óvoda a merev lakótelepi formákat MONGÓLIA Mezőgazdasági program az ezredfordulóig KNDK Város a városban Hatalmas fejlődés szemtanúi lehetnek a népi Koreába látogatók, akik megcsodálhatják: mi minden változott a negyven éve felszabadult országban, s a koreai háború óta. Országszerte új gyárakat, iskolákat. lakóépületek sokaságát és más létesítményeket látunk. A KNDK-ban a Kim ír Szén vezette Koreai Munkapárt — amely most ünnepli megalakulásának negyvenedik évfordulóját —, kiemelt figyelmet szentel a lakosság életszínvonalának emelésére. E program egyik pillére, hogy mindenki minél előbb korszerű és szép otthonba költözhessen. Mint általában mindenhol, itt is előtérben áll a másfél milliós főváros, Phenjan fejlesztése. Újabb és újabb lakónegyedek születnek, amelyek közül kiemelkedik a Tedon folyó jobb partján elterülő „város a városban”. Minszu lenyűgöző méreteivel és épületeivel egyik meghatározó színfoltjává vált a fővárosnak. Megépítésének gondolata még az országot megosztó háború alatt érlelődött meg, ám a kivitelezés érthető okokból csak későhb kezdődhetett. A hatalmas erővel folytatott munkálatok meghozták gyümölcsüket, mára szinte teljesén kész a 17 ezer család számára otthont nyújtó negyed. A 8—18 emeletes épületek kivitelezése építészetileg is érdekes: a torony, a zászló és az egyéb formájú házak jól harmonizálnak az utakkal, utcákkal és terekkel. Magát a lakónegyedet egy 70 méteres sugárút és három másik nagy út nyolc részre osztja. Ebből hatban zömmel lakóházak, míg a további kettőben inkább parkok találhatók. A1 lakóházakhoz közel vannak az üzletek, a szolgáltató létesítmények, orvosi rendelők, az alap- és középfokú tanintézetek. A Minszuban lévő lakások összkomfortos, többszobás otthonok. A Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága legutóbb fontos határozatot hozott a mezőgazdaság fejlesztéséről, és a lakosság 2000-ig szóló élelmiszer-ellátásáról. A határozat a mező- gazdasági termelés fokozott intenzívvé tételét, és a lakosság életszínvonalának jelentős emelését tűzte ki célul. A mongol mezőgazdaságban jelenleg a foglalkoztatottak 36 százaléka dolgozik, a nemzeti jövedelem 25 százaléka, az exportbevételek 60 százaléka származik a mezőgazdaságból. A 255 termelőszövetkezet, 48 állami gazdaság, és 14 takarmánytermelő üzem több mint 124,5 millió hektáron gazdálkodik, ebből mintegy 1,2 millió a szántóterület. Az állatállomány a most véget érő VII. ötéves terv átlagában 24 millió. A kedvezőtlen időjárási viszonyok és az ezzel összefüggő takarmánynehézségek miatt azonban az 1981/82. közötti kedvező folyamat megtorpant. A MNFP határozata feladatként jelöli meg a munkaerő és az anyagi eszközök teljes mozgósítását az állatállomány növelésére, és az állomány minőségének javítását. Fokozott gondot kell fordítani a szántógazdálkodásra, amely a mezőgazdasági termelés több mint egyötödét jelenti. A párt 1981. évben tartott XVIII. kongresz- szusa megállapította, hogy normális időjárási viszonyok esetén a mezőgazdaság képes ellátni a lakosság gabona-, burgonya-, főzelék- és takarmányszükségletét. Nem kis dolog ez, ha meggondoljuk, hogy az évben csupán 95—110 nap alkalmas mezőgazdasági termelésre. Fokozott gépesítéssel akarják elérni, hogy az elkövetkező 15 évben megduplázódjon az ország mező- gazdasági termelése. A program első szakaszában, 1990-ig az évi hústermelést 16 százalékkal, a növénytermesztést 50 százalékkal kívánják növelni, 2000-ig 400 ezer hektár új szántóterület létesítését tervezik. A program aláhúzza, hogy az ország ellátásának fő útja az állattenyésztés termelékenységének rendszeres növelése. Ennek érdekében fel kell használni a tudományos-technikai haladás és a belső tartalékok valameny- nyi lehetőségét. A mongol párt fő célja a lakosság anyagi és kulturális jólétének rendszeres emelése. A KB határozata, hogy a cél megvalósításának legfőbb eszköze az elkövetkező években a mezőgazdaság fejlesztési programjának maradéktalan megvalósítása. Évente mintegy i millió tonna széna kerül le a kaszálókról. Ennek, mint takarmánytartaléknak óriási a szerepe, amikor például a magas hótakaró a legeltetést időszakosan akadályozza TANZANIA Dar es Safaam-i levél Ez alkalommal — a távolság ellenére is — hazai dolgainkról szól az Írás, termesze lesen afrikai összefüggésekben. Történt ugyanis, hogy egy itt dolgozó, magyar származású svéd ismerősöm nosztalgi kus említést tett kiváló honi borainkról. A meleg kontinens tudvalevőleg nem a leg jobb bortermő vidéke földünknek, így az itt élő európaiak rendszerint valamely nagy nemzetközi élelmiszer-szállító cégtől szerzik be szükségleteiket, így italkészletüket is. Ismerősöm dicsérő szaval hallatán nagylelkűen felajánlottam, hogy mivel szabadságra uta zom április folymán, szívesen rendelek neki néhány ládával egyik nevezetes történelmi múltú városunk, nagy hírű borgazdaságának még nagyobb hírű boraiból. Gondoltam, a magyar szállító örülni fog a konvertibilis eladási lehetőségnek, különösen egy olyan szűz területre, ahol a borimport évről évre növekedőben van. Másrészt a magyar vállalatnak reklámcélokból is hasznos lehet az eladás, mivel a bor fogyasztói főleg diplomaták lettek volna, akik maguk is tudnak majd rendelni a nagy hírű gazdaság még nagyobb hírű boraiból, sőt saját környezetükben is tudják majd terjeszteni és propagálni. Első meglepetés Nagy hírű gazdaságunk impozáns székházában a megfelelő ügyintéző kedvesen fogadott, de a kötelező mosoly gyorsan eltűnt az arcáról, amikor közöltem, hogy én csak (!) 60 karton bort szeretnék vásárolni. Finoman értésemre adták, hogy a mintegy 1300 dolláros kiszállításban a vállalat igazán nem érdekelt, mert ezzel sok munka van. Eszembe jutott, hogy ezek szerint, ha egy alföldi áfész 65 000 forintnál kevesebb bort rendel nagy hírű borgazdaságunktól, akkor ők is ezt a választ kapják, de aztán mégsem fogalmaztam meg hangosan a kérdést. Ehelyett megpróbáltam meggyőzni, az egyébként nagyon szimpatikus fiatal hölgyet, — hogy a kis valuta is valuta, és ha csak tíz ilyen rendelést elutasítanak, az már jóval több, mint félmillió forint. Végül sikerült megállapodnunk, és tanzániai magyar származású svéd ismerősöm kitöltetlen csekkjét átadva — azaz előre fizetve az ügyletet —, megkötöttük a szerződést. Kértem a nagy tekintélyű vállalatot, hogy szállítási gondok miatt a 60 karton bort 30—30 kartononként juttassák el a rendeltetési helyre, két részletben. Ez megtörtént májusban. , A második ... Időközben visszaérkeztünk. Dar es Salaam-ba, és valamikor július folyamán, amikor már a bor érkezését vártuk, kaptam egy kedves telexet a nagy tekintélyű borkombináttól, hogy a bor még otthon van, mert ők a kitöltetlen — tehát bárki által bármilyen összeg erejéig felhasználható —, aláírt személyi csekkel nem tudnak mit kezdeni, mert azt el kellene küldeni az MNB-hez, ami el- küldené Stockholmba, ahonnan visszaigazolnák, hogy a megfelelő összeg az illető úr számláján rendelkezésre áll. E művelet maximum 14 munkanapot vett volna igénybe. Ehelyett jött a telex Dar-ba, hogy menjen a telex Stockholmba, hogy küldjék a pénzt az MNB- hez, ami a kézhezvétel után értesíti a nagy tekintélyűt, ami ezt követően szállít. Gondoltam, figyelembe kell venni a szűk keresztmetszeteket, így a fentiek szerint cselekedtem. Augusztusban már másodjára is a nagy hírű borkombinát kezében volt az ellenérték. Legnagyobb meglepetésemre újabb telex jött, melyben borgazdáék érdeklődnek, hogy akkor most már nincs akadálya, mikor és hogyan szállítsanak! Sikerült udvarias telexben felhívni szíves figyelmüket, hogy van egy érvényes szerződés az íróasztalukban, ami a legrészletesebb felvilágosításokkal szolgálhat kérdésüket illetően. Ezt követően már biztosak voltunk, hogy az éltető nedű hamarosan megérkezik Afrikába vagy ha nem, hát legalább elindul hosszú útjára. Sajnos, nem így történt. A harmadik ... Itt már nem is egy, hanem több meglepetés következik. Október elején újabb telexet küldött nagy hírű borgazdaságunk, amelyben újra értesít, hogy megkapták a pénzt. Nem mondom, valóban nagyon örültünk, hogy már kétszer is visszaigazolták az összeg kézhezvételét, de mi itt a nagy melegben már egyre szom- jasabbak voltunk. Ismét ment a telex, hogy szállítsanak szerződés szerint. És most kedves újságolvasó, nem fogja elhinni, hogy mi történt. Október 9-én jött — no nem, nem a bor, hanem —, az újabb telex. A hűség kedvéért szó szerint idézem: „Megkaptuk telexét, melyet köszönünk. Az ügylet bonyolításának meggyorsítása érdekében javasoljuk, hogy az összes mennyiség egy tételben kerüljön kiszállításra. A szállítmányozóval felvesszük a kapcsolatot. Ezt követően közöljük a Malmőbe érkezést. Kérjük szíves és gyors visz- szajelzését fentiekkel kapcsolatban. Üdvözlettel.” Igazából nem is tudtuk, hogy sírjunk-e vagy nevessünk. Nem értettük, hogy akarja a vállalat ránk erőszakolni az egyszerre szállítást, amikor az nekünk nem jó és a szerződés is két tételben történő kiszállítást ír elő? Másodszor, miért csak a szerződés aláírását követő fél év elteltével akar a vállalat tárgyalni a szállítóval? Végül is egy — a lehetőségekhez képest udvarias hangú — telexben kértük nagy múltú városunk borkombinátját, hogy felejtse el az egész ügyet, a pénzt pedig utalja vissza a feladónak. Hogy szomjan pedig ne kelljen vesznünk, másfél hónapos szállítással gyorsan rendeltünk olasz bort, üvegenként 1,6 dollárért. A hazai borra ugyan 2,5 dollárt fizettünk volna, de sajnos, még ilyen áron sem ért ide a magyar léjtők nedűje. Néhány tanulság Az első és legfontosabb tanulság, hogy hazai vállalatainktól — és különösen, ha borról van szó —, ne próbáljunk kis mennyiséget rendelni. Ha 60 karton helyett 6000 kartont rendeltünk volna személyi fogyasztásunkra, talán még a kétszeri részszállítást is meg lehetett ivolna oldani. Másodszor magyar cégtől ideges importőr ne vásároljon, mert az ügylet befejeztével esetleg még családi békéje is veszélybe kerül. A vevő a vételárba nyugodtan kalkulálja be a telexköltségeket, mert mire árujának birtokába jut, annak megfizetett értéke biztosan emelkedett a sokszori telexváltások és kiesett munkaidő költségével. Harmadszor, de nem utolsó sorban, ha valahol a világban valamelyik atyafink jó szolgálatot szeretne tenni a hazai külkereskedelemnek, az bizony jól kösse fel a felkötnivalót, mert vállalataink nem egykönnyen engedik magukat megrendelésekhez juttatni. Sajnos, jó és sokszor tényleg kiváló minőségű áruinkkal szemben, a mérleg másik serpenyőjében olyan súlyt jelent a nem gondos kereskedői munka, hogy a potenciális vevő inkább a más nemzetiségű, adott esetben gyengébb minőségű, de időben, a szerződéses feltételeknek megfelelően szállított áruk felé fordul. Ha valakinek, akkor a borászoknak tudniuk kellene, hogy a jó bornak kell csak igazán a cégér. Dr. Nyíri ívin lapunk AÜlöntuücsítoja
