Népújság, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-31 / 306. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. december 31., kedd 5. % Ha az ember visszagondol így, óévbúcsúztatóként egy eltelt esztendőre, természetesen felidéződnek előtte mindazok a pillanatok, amelyekre azt mondja: ezért érdemes élni, de azok a momentumok is, amelyek fejtörést okoztak, bosszantották. Sikerek és kudarcok. Jól érezni magunkat, illetve fáradtnak, s olykor kiégettnek. Örömök és könnyek. Ezek váltakoznak valamennyiünk életében, miképp azoké- ban is, akiket alábbi összeállításunkban^^^ I megszólaltattunk. Hogy miért ők lenné- nek az év emberei? Reményünk sze- rint portréikból, a velük való beszélgetésekből ez kiderül. Úttörő-születésnap előtt A Magyar Úttörők Szövetsége jövő évben ünnepli 40. születésnapját. Az csak természetes, hogy az idei esztendő már az előkészületek jegyében telt. De Révészné Bőgős Zsuzsanna megyei úttörőelnök visz- szaemlékezése az elmúlt 365 napra, nem csak emiatt méltó közzétételre. „ — Jövőre május 26. és június 2. között tervezzük az úttörőhét megtartását. Azon iparkodunk hogy akkor a megye valamennyi csapatánál legyen program : például történeti kiállítás, születésnapi staféta, akadályjáték. Igyekszünk ehhez megnyerni az aktivistáinkat, a szülőket, a pat- ronálókat. Országos találkozó is lesz a fővárosban, tőlünk 244 pajtás vesz majd részt.” „— Az ifjúság évében azért szerephez jutottak a kisebbek is. Szívesen gondolok vissza a gyermekek körében szervezett különféle békeakciókra, valamint a környezetvédő táborra. . . Azt hiszem, mindenki így lenne vele, a legnagyobb élményem a moszkvai Világifjúsági és Diáktalálkozó volt. A színpompás megnyitó a Lenin stadionban, a különböző országok centrumaiban tett látogatások, a beszélgetések.” „ — Hatéves kisfiamnak, Tamásnak az igazi átütő élménye az iskola volt. Szeptemberben ült be először a padba. Azt viszont nagyon sajnálom, hogy elég keveset lehetek vele, elfoglaltságaim miatt gyakran kell utaznom. Ügy próbálom ezt pótolni, hogy amikor együtt vagyunk, nagyon intenzíven foglalkozom vele. A legszebbek számomra azok a napok, amikor a hétvégeket a családdal töltöm. Legtöbbször kirándulunk. Az az igazi kikapcsolódás, ha készülhetek valahová.” „ — Nehéz esztendőt zártam. Persze, ez nem véletlen, hiszen az úttörőelnöki széken ülőnek kevesebb jut a mozgalom örömeiből, mint a gondjaiból. De hát ez így természetes! A napi tennivalók mellett a tanulással is törődtem: a pedagógiai szakot végzem az Eötvös Loránd Tudomány Egyetemen. Jelenleg a szüleimnél lakunk, a következő évben szeretnénk beköltözni az új lakásba...” <Sz. Z.) Nincs „feszítsd meg”- hangulat... — A közvéleménynek milyen a hatása a bűnesetek elbírálásával kapcsolatos ügyészi tevékenységre? A megyei főügyészség csoportvezetője, dr. Magyar Elemér mintha várta volna a kérdést: — Ha valaki jó ügyész, feltétlenül figyelemmel van a közvéleményre. Jó értelemben. Természetes, hogy a „ feszítsd meg” — hangulatot nem tudom elfogadni. De igyekszem munkámat a tisztességes elvárásokhoz igazítani. — Elegendő-e a visszajelzés? — Olyan mértékben nem, amit magam várok. S ez baj, mert sosem lehetek egészen bizonyos, találkozom-e az állampolgárok helyeslésével. Arra is vigyázni kell, ne korbácsoljuk fel túlzottan a közvéleményt! Ha egy ilyen ügyben ugyanis felmentő ítélet születik, az óriási presztízsveszteség, vagy még inkább katasztrófa. Hasonló ez ahhoz, amikor éles riportot ír az újságíró, s nem tudja megvédeni a maga igazát. . . — Sokat hallani az ügyészi szervezet roppant szigorúságáról, félkatonai mivoltáról. .. — Ilyen értelemben egy gyár, egy óvoda is az. A munkafegyelem ott sem lehet sokkal másabb, mint nálunk. Az üzemben is végre kell hajtani az utasításokat. Ettől függetlenül mi is kollégák vagyunk. S korántsem alaki szabályzatok szerint élünk. — Mit mesél otthon gyermekeinek az ügyész? — Azt amit más. A fiaim különösen szeretik a cigány és a román meséket. De természetesen az is érdekli őket, amit a hétköznapökon csinálok a hivatalban. — Kedvtelés? — Szabadságomon a fiúkkal a strandra jártam. Szívesen töltöm az időmet festegetéssel. A képzőművészet iránti szeretetet a gyerekek is átvették. Tizenöt éves Adám fiam például kijelentette, ő szitanyomó kisiparos lesz...! A tény az, hogy kisiklott életű emberek tömegeivel dolgozunk, sokszor az éjszakát is feláldozva. Nyilvánvaló, olykor igyekszik menekülni az ügyész ebből a körből. .. (szalay) A színigazgató Ha a naptári évet nézzük, éppen egy esztendeje volt Szikora János rendezőnek, hogy bemutatkozzék színigazgatóként az egri Gárdonyi Géza Színház vezetésében kamatoztatva elképzeléseit, tapasztalatait. Nem ígérkezett könnyűnek vállalkozása, hiszen ez volt az első lépés az önálló társulat megalapítása felé, amelyet a város a hatvanas években vesztett el. Az önállósodás nem kis terheket rakott Szikora János és csapata vállára, mivel újra vissza kellett csalogatni a közönséget kitűnő vendégelőadásokkal és vonzó saját bemutatókkal. Nos, a színigazgató nem vallott kudarcot, ráadásul egy év erőfeszítéseit azzal koronázta, hogy színre állította Vörösmarty Csongor és Tünde című tündérjátékát: egy klasszikus darabot friss, eleven felfogásban. Az erre az alkalomra toborzott társulatot — hét színház színészeit — egységes csapattá gyúrta. — Mit jelentett Szikora János számára ez az esztendő? — Valóban, számomra legfontosabb a Csongor és Tünde bemutatója volt, hogy végre olyan kerüljön itt színre, amelyre az érdeklődő közönség az ország másik végéből is idejön. Eddig inkább Egerből utaztak el Thália szerelmesei. Nem azért vállaltam a megbízatást, hogy csak nyugodtan helyet foglaljak az igazgatói székben. Ezért jó érzés számomra végigmenni most a városon, látva emblémáinkat, plakátjainkat: érződik jelenlétünk. De abban is megnyugtató jelzést látok, hogy ismeretlenek szólítanak meg, s mondanak dicsérő szavakat. — Mennyi erőfeszítést kívánt az eredmény, érezte-e a színigazgató magát mélyponton? — Igazán nem volt köny- nyű. Már a január végi gálaműsor alatt voltak nyomasztó perceim. Szorongtam a Pirandello-darab próbái alatt, hogy tudunk-e így — önállóan — dolgozni. A# Ag- ria Játékok alatt is izgultam, hogy elmossa-e az eső a produkciót. A munkán túl sok mindenben a szerencse is közrejátszott. így például abban is, hogy az „égiek" kegyesek voltak szabadtéri programjainkhoz. Végül heroikus volt a Csongor és Tünde színre állítása, mert sokszor nem voltunk mesz- sze a „kipukkanástól ', azért minden hibája és elnagyoltsága ellenére is sikerült terveinket keresztülvinni. — Ez talán túlzott szerénység, az előadás nem „iz- zadtságszagú”. Mégis, a szerencsén kívül mire van szüksége az embernek a sikerhez? — Kitartásra és fanatizmusra. . . — Milyen érzés Egerben színházat csinálni? — Amikor csak a művészi munkával kell foglalkozni, akkor nagyon jó. De azért nem szeretném túl sötétre festeni a képet: nem érzem rosszul magam. Persze, az igazi az önálló társulat volna. (gábor) Az alkotó edző Csank János, az Eger SE labdarúgócsapatának fiatal vezető edzője az idén kudarcokat is átélt. A tavaszi fordulót követően kiesett együttese az NB I- ből. Hozzá kell tenni, nem volt szégyenteljes a szereplésük. Csupán egy hajszálon múlott a sorsuk. Aztán az őszi szezonban — igaz, a második vonalban, — szinte végig az élen tanyáztak, s csak az utolsó fordulóban szorultak le rosz- szabb gólarányuk miatt a dobogó második fokára. Egyszóval talpraálltak. A mesterből hiányzik a nagyképűség, nyilatkozataiban sohasem bánt meg senkit, úgy is fogalmazhatnánk: túlzottan diplomatikus. A szurkolók egy részének nem kis felháborodására még akkor is megköszöni a meccs végén a bíráskodást, ha a játékvezető, hogy jólfésülten fogalmazzunk, nem állt éppen feladata magaslatán. Amikor mindezt felvetettük, akkor csak ennyi volt a válasza: — Nem szabad őket megsérteni. Annál rosszabb.. . A külső tényezők helyett szívesebben beszél a fociról, munkájáról. — Játékosként is csak a futball érdekelt. Mindent alárendeltem ennek. Akkoriban kint akartam játsza ni, de nem találtak jobbat a kapuba. Pedig mezőnyjátékos fejjel gondolkodtam. Előre tudtam, mit akar a csatár. Gólt általában akkor kaptam, ha lecsúszott a lövés. Egyébként a hajtós típusúak közé tartoztam, most is azokat szeretem, akik mindent megtesznek a sikerért. A fiúk között szerencsére jó néhány ilyen akad. Ez a gárda valamivel érettebb, mint a fél évvel ezelőtti. A fiatalok jól illeszkednek a gépezetbe. Az NB I. rutinszerzésnek mindenképpen hasznos volt. Bízom abban, hogy fél év múlva visszakerülünk.. Az év legkínosabb pillanatáról érdeklődtünk, s a győri öt kapott gólt említette. A legmaradandóbbról nem faggattuk. Sok. ilyen adódhatott, hiszen sorra győzték le ellenfeleiket a második osztályban. Sőt, az első vonal néhány csapatának skalpját is begyűjtötték. — Jólesett, hogy a kiesést követően senki nem esett nekünk, senki nem követelt fejeket. így könnyű volt talpraállni. Egyébként az edzöséget alkotói mun' kaként kezelem. Nagy emberismeret szükséges ahhoz, hogy a játékosokat megfelelően hangoljam rá az ösz- szecsapásokra. Mindenkit hagyni kell, hogy azt játssza, amit tud, de a csapat érdekében. (homa) Többször is előfordult, annak ellenére hogy a szép- ségkirálynő-választás fordulóiban találkoztam vele. az utcán nem ismertem föl Bessenyei Beatrixet. Szégyenszemre neki, a csinos, fiatal lánynak kellett rám köszönnie. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy Bea „civilben” nem szép, ellenkezőleg. Az én szórakozottságomon túl mindössze arról van szó, hogy nem sminkeli magát, nem öltözik feltűnően, vagy uram bocsá', kihívóan. Nem kábította el a siker, megmaradt „egyszerű” matematikafizika szakos főiskolásnak. — Sokan láttak a televízióban, olvashattak rólad az újságban, végül is nép' szerű lettél. Nem vagy sok zaklatásnak kitéve? — Nem, nem. Néha rám köszönnek az utcán ismeretlen emberek ;s. de nem tolakodóan, inkább kedvesen. Nemrég az Ifjúsági Házba is meghívtak egy beszélgetésre, ahol főleg az iránt érdeklődött a közönség, milyen szándékkal vettem részt a Magyarország szépe ’85-ön, és hogyan zajlott le a verseny. — Ahol mint tudjuk, ötödik lettél, s ez bizony előkelő helyezés. Nem kerestek meg reklámajánlatokkal, fotómodell'megbízásokkal? — A Skála Budapest Nagyáruház háziasszonyi „állására” kaptam meglehetősen csábító ajánlatot. de Egerből ezt nem lehetett volna csinálni, s úgy döntöttem, hogy fontosabb itekem a tanulás. Fölkértek arra is, hogy vegyek részt az őszi! ók es magyar szépségek csapatversenyén, de végül ezt sem vállaltam el. — Pedig biztosan érdekes lett volna. Úgy tűnik ne' kém, mintha kiábrándultál volna ebből a csillogó világból. — Korábban is mondtam már, hogy nem volt nagy tétje számomra ennek az ügynek, inkább csak játéknak tekintettem. Másrészt sok olyan dolgot tapasztaltam, melyek kicsit elgondolkoztattak. Úgy érzem, hogy a profi fotómodell életforma nem minden velejáróját tudnám vállalni. Ami nem azt jelenti, hogy alkalomszerűen, kisebb munkákra ne vállalkoznék szívesen. — Hogyan telik mostanában egy „visszavonult” szépség egy napja? — Ugyanúgy élek, mint bárki más. Az időm nagy részét a tanulás tölti ki. Szabad óráimban varrogatok, kötögetek — a ruháim egy részét magam készítem —, olvasgatok, vagy moziba megyek a barátommal: ennél több nem is nagyon fér egy napba. És persze azért figyelemmel kísérem a sajtóban. a loievízióban a többiek szerepléseiről, sikereiről szóló híreket. (koncz) „Amit terveztem, mind bejött” Pirospozsgás arc, amelyhez jól illik a fekete fejfedő, a szabályos öltözet, a korommal borított kézfej. — Meglátni, s az ing valamelyik gombját erősen szorítani. Első pillantásra ez jut az ember eszébe, ha meglát egy kéményseprőt.. . — Már huszonnégy éve vagyok a szerencse hírnöke — feleli széles mosollyal Tóth Gyula, a Heves Megyei Tüzeléstechnikai és Kéményseprő Vállalat dolgozója. — Édesapámtól lestem el a fogásokat. Ipari tanulóként szereztem szakmát. Több éve szb-titkár vagyok a vállalatnál, s az idén is újraválasztottak. Emellett a munkásőrségnél is szolgálok. — Klasszikus foglalkozás az öné, amely azonban napjainkban átalakulóban van... — Valóban, egyre összetettebbek a feladataink. A hagyományos kéménykotrá.s mellett értenünk kell a cserépkályhák átrakásához, a kéménybélés-csövezéshez is. De végzünk például vegyszeres kazántisztítást is. —A „szerencse hírnöke' mire emlékszik vissza szívesen az 1985-ös esztendőből? — Nagyobbik lányom. Anita ipari tanulónak jelentkezett, s sikerült is a felvételije. Női szabó szeretne lenni. Jól tanul, négyesötösöket hoz haza. Hasonlóan szorgalmas gyermek a kisebbik, Mónika is, aki most ötödik általánosba jár — Esetleges kudarc? — Szerencsés évem volt. mert nem ért kudarc. Amit terveztem magamnak, minden bejött! Hajdúszoboszlón nyaraltunk a családdal. Hoz- zákezdtem a lakásom átalakításához, amit jövőre szeretnék befejezni. S egyúttal előkészíteni azt, hogy két év múlva az NSZK-ban tölt- hessünk néhány hetet. — A kéményseprők hogyan búcsúztatják az óévet? — Nincs semmi különös attrakció. Egy pohár pezsgővel. Úgy, mint bárki más. .. (—V)
