Népújság, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-29 / 304. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. december 29., vasárnap 3. MÓDOSÍTOTT ADÓRENDSZER VÁLLALTÁK A KOCKÁZATOT Kevesebbet fizetnek a kisebb jövedelműek Néhány héttel ezelőtt érthetően nagy érdeklődést keltett a Minisztertanács határozata, amely módosította az általános jövedelemadózás jelenlegi rendszerét. A sajtó, a rádió, a televízió azóta is rendszeresen visszatér a kérdésre. Ezen nem lehet csodálkozni, hiszen sokakat érint a változás. Egy adórendszer módosításakor az első kérdés mindig így hangzik: ki fizet többet ezentúl? E kérdésre már az első tájékoztatókon választ adtak az illetékesek: a közteherviselés elvének megfelelően ezentúl a nagy jövedelműek majd többel járulnak hozzá a köz kiadásaihoz. Egységes táblázat — preferenciákkal De már akkor is felhívták a figyelmet arra, hogy a mostani változást a község- fejlesztési hozzájárulás január elseje utáni megszűnése is szükségessé tette, mert emiatt jelentősen csökkentek volna az adóterhek. A mostani módosítás célja pedig az, hogy a kisebb jövedelműek a korábbihoz képest valamennyivel kevesebbet fizessenek, és a költségelszámolások módosításával az eddiginél jobban kifejeződjenek az egyes munkák fontosságának megítélésében mutatkozó különbségek. Az adótáblázat változatlanul egységes, az adott kategóriában mindenki ugyanannyit fizet. De a költségelszámolások kifejezik a preferenciákat. Például az íróknál jelentősen növekedett az elszámolható költségek aránya. így a megkeresett jövedelmüknél az adóalapjuk — ami után fizetniük kell — jóval kisebb. így ismeri el az adózás tevékenységük különleges voltát és fontosságát. A kisvállalkozóknál pedig az eddig elszámolható úgynevezett személyi költségek 5 százalékról 10-re nőttek. Ezen kívül például az ellátatlan településeken üzletet nyitók is részesülhetnek a korábbinál nagyobb kedvezményben. (A felsorolás közel sem teljes.) Átalány és bevallás Természetesen előre sohasem lehet pontosan megállapítani, ki jár jobban és ki rosszabbul, mint korábban. Az átlagszámítások szerint a kétszázezer forintos jövedelem alattiak kevesebbet fizetnek majd, mint eddig, efölött viszont már növekszik az adó. S hogy mennyivel? Nos, erre csak az 1985- ös adóívek alapján lehet majd pontosan válaszolni. Ahogy arra a kérdésre is, amelyet egyre többször hallani az utóbbi napokban: vajon az adókulcs emelkedése, a legmagasabb kategóriában — az elvonás mértéke 500—700 ezer forintig az összes jövedelem 60 százaléka, 700-tól 900 ezerig 64 százaléka, 900, ezer forint fölött már 75 százalékát viszi el az adó — serkenti-e az iparosokat, kereskedőket vagy éppen a kisvállalkozókat arra, hogy jövedelmező tevékenységüket tovább bővítsék? A módosítások másik része az adózás mikéntjét érintette. A nagy jövedelmeknél — 500 ezer forint adóköteles jövedelem, illetve kisiparosoknál 2 millió, magánkereskedőknél 8 millió forintos bevétel fölött — az érintetteknek a forgalmukat az egyszerűsített könyvvitel szabályai szerint kell nyilvántartaniuk január után. S ugyanúgy maguk számolják ki az adójukat, mint eddig a kisvállalkozók. A kisebb jövedelműek pedig választhatnak: vagy átalányt fizetnek, vagy a régi módon, bevallás alapján adóznak. Szigorúbb ellenőrzés Tehát ebből is látható, hogy jóval többről van szó, mint egyszerű adókulcs-változásról. Eltérő lesz az adófizetés módja is néhány esetben, illetve új szervek veszik át a régiek munkáját. És a pénzügyi hatóságok azt sem titkolják, hogy szigorúbb ellenőrzésre lehet számítani. Ezek a változások újabb lépést jelentenek az arányos közteherviselés megvalósításához, amelynek célja: mindenki valódi jövedelmének alapján fizessen, járuljon hozzá a közös kiadásokhoz. A premier január 1-én kezdődik, ám az új szervezetek létrehozására csak hosszas előkészítés után júliusban kerülhet sor. Remélhetőleg ezek — felhasználva a régebbi szervezetek tapasztalatait — közeli kapcsolatot alakítanak ki az adózókkal; nemcsak ellenőrzik, hanem tanácsokkal és magyarázatokkal segítik őket eligazodni a paragrafusok között. L. M. Elsikkasztott tehenek Hazánkban egyre elterjedtebb a bérhizlalás. Ezen azt kell érteni, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek — különböző megfontolásból — állataik egy részét magánszemélyeknél helyezik el, akik vállalják a gondozást, a szaporulat fölnevelését. E forma elterjedését gyorsította a szak- emberhiány, és a költségek hirtelen növekedése. A tágas falusi porták egyikén- másikán viszont jut hely az így elvállalt állatoknak. Amelyik termelőszövetkezetben élnek ezzel a megoldással, ott nincs szükség új telep építésére, ami — köztudottan — nagyon sokba kerül, és hosszú idő múlva térül csak meg. Az ötlet tehát jó. támogatásra érdemes. Ám van egy szépséghibája: visszaélésre ad alkalmat. A vállalkozók elleni büntetőeljárások kisebb hányadát azok az ügyek jelentik, amikor az állattartók jóhiszeműen, a magas jövedelem reményében vállalják a többletmunkát, anélkül, hogy kellően felmérnék saját képességüket. Sokan egyszerűen megfeledkeznek arról, hogy az állattartáshoz szakismeretek is kellenek. Mire a naiv vállalkozók erre rájönnek, többnyire baj van: hullanak az állatok, tetemes a kár. Az erejüket rosszul felmérők mellett sokkal veszélyesebbek a gyors meggazdagodásra törő spekulánsok: manipulációikat egyértelműen a szándékosság jellemzi. Ok a kihelyezett állatállományt sajátjuknak tekintik, a takarmány, illetve a készpénzelőleg megszerzése érdekében olykor több szerződést is kötnek. Ám az elhullott állatokért általában nem vállalják a felelősséget, mondván, rajtuk kívülálló okok miatt történt mindez. Mivel ezek az emberek gyakran nem rendelkeznek jelentős ingó és ingatlan vagyonnal, a szerződésszegés miatti követeléseket is nehéz behajtani rajtuk. Az állatkihelyezés elsősorban azért csábítja az ügyeskedőket, mert ma még számos kibúvóra van lehetőség — a szerződéskészítés gyakorlatában, a kihelyezett állatok tartásának ellenőrzésében. A szerződő felek a kölcsönös jogok és kötelességek meghatározásánál nem mindig tisztázzák kellő nyomatékkai a tulajdonjogi kérdéseket. A szerződéskötést — ha a szövetkezet helyesen jár el — környezettanulmány előzi meg, amely kiterjed a tartási körülményekre, valamint a vállalkozók anyagi- erkölcsi megbízhatóságának vizsgálatára. Különösen fontos ez a kívülállók, a nem mezőgazdasági dolgozók esetében. így megelőzhető, hogy büntetett előéletű, több mezőgazdasági nagyüzemmel perben álló, kötelezettségeit nem teljesítő személlyel kössenek a nagyüzemek szerződést. Sok esetben — érthetetlen okból — a szerződések nem tartalmazzák a kihelyezett állatok értékét, a takarmánybiztosítás kőtelező voltát, az átadott eleség értékesítésének tilalmát. Számos szerződésben nincsenek rögzítve a biztosítékok — jelzálog, kezesség — sem. Az egyedi jelölés hiánya, a kihelyezett állatok nehéz azonosíthatósága is sok gondot okoz, főként az ellenőrzéseknél és az elhullásoknál. Becslések szerint jelenleg 10 ezer szarvasmarha, 350 ezer sertés, és mintegy 80 ezer juh van hizlalásra kihelyezve a vállalkozóknál. Az eredmények azt igazolják, hogy ez az integrációs forma hosszabb távon is hasznos kiegészítője lehet a nagyüzemi állattartásnak. A vállalkozók döntő többsége tisztességesen, becsületesen dolgozik, teljesíti vállalt kötelezettségeit. Nagyrészt az üzemekben és az illetékes hatóságokon múlik, hogy az Itt-ott előforduló visszaélések száma a jövőben csökkenjen. Ezért mihamarabb rendezni kell a szabályozás és a gyakorlat hiányosságait, hogy az alkalom senkit se csábítson sem sikkasztásra, sem ügyeskedésre. Cs. J. Megduplázták exportjukat Utolsó hajrá az üzemben Ha gazdaságunkról esik szó. szinte törvényszerűen felvető dik a téma: kockázatvállalás. Igaz, lezt többen hajlamosak összetéveszteni a hazárdiro- zással. Az egészséges kockázatvállalás a siker érdekében a mai bonyolult gazdasági körülmények között viszont követelménnyé vált. Sokan nem képesek azonosulni ezzel, s akkor is a „Jól bevált” gyakorlatnál, termékeknél maradnak, amikor már szembetűnően .'„süllyed a Kajó”. A jó példát ezúttal a Kékes Ipari Szövetkezet szolgáltatta, akik bizonyították, hogy érdemes -új dolgokon töprengeni, azután pedig megvalósítani azokat. Ennek köszönhetik ugyanis, hogy az elmúlt évi exportbevételüket 'az idén megduplázták. — Az igazsághoz hozzátartozik — hallhattuk Galgóczy Ottónétól, a szövetkezet elnökétől, — hogy húszéves hagyománya van nálunk a korcsolyacipő készítésének. Ezt az eredményt ugyanis ezzel a termékkel értük el. — Ez semmit nem von le a siker értékéből... — Annál is inkább nem, mert ez a kollektíva valóban megdolgozott azért, hogy most elmondhassuk: megdupláztuk az ex portbevételt. Október óta túlórázunk, s tudnunk kell azt is, hogy ez a termék rendkívül munkaigényes. — Mit is jelent tulajdonképpen ez a bizonyos duplázás? — Várhatóan húszezer pár koresolyacipőt tudunk a piacra küldeni, amiből 14 millió forint lesz a bevételünk. Ehhez azonban az kell. hogy még az utolsó munkanap is kamionozzunk, azaz: mi magunk pakoljuk be az árut. — Hová szállítanak? — Csak tőkés exportra dolgozunk, több külkereskedelmi vállalattal vagyunk kapcsolatban, ezek közül a legjelentősebbek üzleti szempontból a Tanimpex és az Artex. Ezekkel a korcsolya- cipőkkel futnak az osztrákok, a franciák, s az angolok. — A versenyzők vagy a műkedvelők is? — Mi műkorcsolyacipőket gyártunk. Lassan már csak egyedül az országban. Az előbb említettem, hogy rendkívül munkaigényes, ugyanakkor sok kéz is kell az elkészítéséhez. — S húsz éve ilyen keresett ez a termék? — Ahhoz, hogy ezt a kiugró sikert elérhessük, termékszerkezetet kellett váltanunk. Egy árban olcsó, korszerű, tetszetős cipőt ajánlottunk, ami találkozott a vevőink elképzeléseivel. Üj érdeklődők is jelentkeztek, a régi partnerek pedig többet kértek ebből az eddigieknél. — Amit teljesítettek, az a szövetkezet termelékenységének a maximuma? — Ha a háttéripar időben reagált volna, vagy legalábbis megrendeléseinknek időben eleget tesz, akkor bizonyára még többet értékesíthettünk volna az új termékből. Sajnos, ezen a téren ismertek a gyengeségek, s így hónapokat késtünk a gyártás beindításával. Tulajdonképpen ezért kell most hajráznunk. Ugyanakkor, ha a vevőket meg akarjuk tartani, akkor ezt is meg kell tenni. Minden dolgozónk becsülettel helyt állt ebben a nehéz időben. Méghozzá olyan körülmények között, hogy a nehézségeket mások teremtették számunkra. Most már azonban úgy állnak a dolgok, hogy teljesíthetjük azt a célt. amit kitűztünk önmagunk elé. Ezért pedig elismerés illeti minden dolgozónkat.. . (kis szabó) Szlavencsák Jánosné ezen a cipőn az utolsó simításokat végzi Szedlár Katalin csomagol. Ahol pedig kibontják majd az árut, az Anglia (Fotó: Szántó György) Tervek — kicsiben és nagyban A VII. ötéves terv kimunkálói aligha tartoznak a tegnapról mára élők közé. így Molnár Miklósné, a Heves Megyei Tanács tervosztályának a vezetője nemcsak az év, hanem egy kicsit az előttünk álló évtized „embere” is. — A hetes bűvös szám. A népi hiedelem szerint sorsfordulók kötődnek hozzá. Mit tartogat a realitásokkal, tényekkel dolgozóknak, akiknek a vállát egy megye hosszú távú fejlődésének tennivalói nyomják. — Mindenekelőtt azt, hogy a városi-községi testületek által megvitatott, jóváhagyott jogos elvárások megvalósuljanak. A tervezők munkáját igaz segíti az a tény, hogy a helyi közigazgatási szervezetek cselekvőképessége, anyagi lehetősége az utóbbi években lényegesen, nőtt, illetve bővült. Az adatokat egyeztetve, átvizsgálva kiderült: a jövőben a kisebb városok és községek nagyobb lépésekben fejlődnek majd. El kell érnünk, hogy az irányításunk alatt álló országrészben pótoljuk, illetve fejlesszük a tanácsi út-, víz-, és csatornahálózatot. Számolunk azzal is, hogy a népesség növekedésével több oktatási intézményre lesz még szükség. Egerben és Hevesen új középiskola, illetve szakmunkásképző és szakközépiskola épül. Utol kell érnünk lemaradásainkat is. Korszerű formában kell rendeltetésének átadni a gyöngyösi kórházat, Egerben pedig a tanuszodát. Különös figyelmet és törődést érdemel hajdani erősségünk, az egri vár. El kell érnünk, hogy állaga ne romoljon tovább — hogy így dióhéjban csak a legégetőbb feladatainkat említsem. — S mit várnak a következő évek a családanyától? — Egyetemista leányom és fiam befejezi tanulmányait, és saját lábukra állnak. Az indulás, az önálló életkezdés nehézségeivel számítanak rám is. A kezdeti időszak minden bizonynyal igénybe veszi szabadidőm jó részét. De ha már a tervek végrehajtása megkezdődött, akkor szeretném tovább folytatni a területi közigazgatási kutatások terén megkezdett tudományos munkámat. No, persze a szabadidőm jobb kihasználásával összefügg az is, hogy például milyen gyorsan és hamar oldódnak meg az olyan gondok, mint az egyes kereskedelmi bevásárló központok bővítése. Mert bízom benne, hogy a jövőben nem kell majd órákat várakoznom a Lenin úti ABC-ben. (Soós)
