Népújság, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-27 / 302. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. december 27., péntek 5 Lesiklás előtt SZOVJETUNIÓ Kaukázusi sí­paradicsom G udauri — a téli spor­tok új központja Grúzia hegyei kö­zött. A szakemberek sze­rint kevés hozzá hasonló hely van a világon, amely ilyen ideális természeti adottságokkal rendelkez­ne. A hatalmas terep egy­szerre 20—30 ezer síelőt fo­gadhat, vagyis kétszer annyit, mint Cortina d’Am­pezzo, ahol már rendeztek téli olimpiát. Gudauri meseszép vi­dékén, a Nagy Kaukázus hegyláncainak tövében, 2100 méter magasságban talál­ható. Karnyújtásnyira van Európa egyik legmagasabb hegycsúcsa, az 5053 méter magas Kazbek. Amerre a szem ellát, fenyő- és bükk- erdőik, festői szépségű völ­gyek húzódnak. A júniusig is megmaradó hótakaró vas­tagsága eléri a másfél mé­tert, a magasabb hegylej­tőkön pedig a 2,5 métert is meghaladja. A szél se­bessége itt másodpercenként mindössze egy méter. a szélcsendes napok száma pedig a téli hónapokban ál­talában 80 körül mozog. Ter­mészeti szépségei mellett a vidék történelmi és építé­szeti emlékekben is rend­kívül gazdag. Gudauri csak 120 kilo­méterre fekszik a fővárostól. Tbiliszitől 1980-ban egy ifjúsági sportiskola edzői új síbázist keresve buk­kantak rá erre az ideális terepre: veszélytelen, tisz­ta hegyoldalak, optimális, 16 fokos lejtők, 600 hektár területű gyakorlópálya. . . A tbiliszi lesikló iskolá­ban jelenleg 300, 7—17 éves gyerék tanul. Ősszel, télen és tavasszal minden hét végét a hegyekben töltik. A gudauri hegyi üdülőövezet­ben bentlakásos iskolát lé­tesítettek, ahol reggeltől estig tanulnak és sportol­nak is a gyerekek. Külön sílift áll rendelkezésükre, és a szülők is nyugodtak lehetnek, mert a kedvező pályafekvés miatt szinte ki­zárt a baleset lehetősége. Verseny előtt az iskola növendékei bejárják a pályát (Fotók: APN—KS) JUGOSZLÁVIA Üresen maradtak a vajdasági pincék Lassanként a jugoszláviai Vajdaságban is elkészül az idei szüret mérlege. A Ma­gyar Szó cikkírója szerint soványak az idei eredmé­nyek, kevés szőlő termett, és ebből a kevésből, mond­hatni rekord-minimumnyi mustot préseltek. Régen nem volt ilyen kevés a bor­termés, mint az idén. Az okokat mi is ismerjük, hi­szen nálunk is hasonló a helyzet: a szokatlanul hideg tél és a tavaszi fagyok, majd az aszály csak növelte az évtizedek óta tartó termés­apadás folyamatát, amely­nek alapvető oka a szőlőte­rület állandó csökkenése. 1948-ban még 34 ezer hek­táron termesztettek szőlőt, az idén viszont mindössze 15 ezer hektáron, nem cso­da tehát, hogy állandóan csökken a feldolgozásra, ex­portra szánt szőlő mennyi­sége is. Az elmúlt öt év alatt a Vajdaságban egynegyedé­vel csökkent a szőlőskertek területe. Mindez köztudott, egysze­rűen nem állt módjukban megállítani ezt a káros fo­lyamatot, mert az igazi okok a jelenségek mögött, a ter­melés struktúrájában rej­tőztek. A szőlőtermelés ter­melékenysége a Vajdaság­ban eléggé alacsony, a ter­melési költségek viszont ma­gasak és évről évre nőnek. Az alacsony felvásárlási árak magas kamatokkal te­tézett termelési, telepítési hitelek, a gépek, berendezé­sek, vegyszerek ára szintén nehezítik a bortermelés ren­tábilissá tételét. Korábban az is sok gondot okozott. hogy az öreg, keveset termő fajták borminőségét is ron­totta. Mégis valóságos har­cot kellett folytatni a régi, terméketlen, elfajzott sző­lők kiirtása, és új, jövedel­mező, exportképes fajták te­lepítése érdekében. A sző­lőskertek területének, szá­mának csökkenése magával hozta a szőlőtermés folya­matos csökkenését is, hiszen az új telepítés meglehetősen magas költségekkel, utánjá­rással, fárasztó munkával jár és mai alacsony felvá­sárlási árak mellett nem­igen éri meg szőlővel fog­lalkozni. A telepítéseket nem min­denütt végezték kellő szak- szerűséggel, az új szőlősker­tek nem a legalkalmasabb helyekre kerültek, nem a legszerencsésebben válasz­tották ki a telepítésre kerü­lő új fajtákat, hiányzott a kellő összhang és így a jó termést adó esztendők során sem tudnak kellő, exportké­pes mennyiséget előállítani egy-egy keresettebb fajtából sem. Pedig a szőlőfeldolgozó ipar sokat áldozott a tároló- és feldolgozókapacitás nö­velése érdekében. Csakhát a megnövekedett befogadóké­pességű borpincék félig üre­sen állnak jó termés idején is maximális tárolóképessé­gük évi 60 ezer tonna, az idei bortermés viszont 20 ezer tonnára tehető. Még jó. hogy a korábban oly sok gondot okozó palackozó ka­pacitáshiány idén már meg­oldódott. Az új péterváradi. verseci borpalackozó üzem az ideinél jóval nagyobb, az optimális 30 ezer tonna bor feldolgozására bőven ele­gendő, és ez nemcsak a ha­zai fogyasztás számára je­lentős tétel, de lehetővé te­szi a tervezett 3600 tonna palackozott bor exportálását is. További terveikben még nagyobb arányú borexport szerepel. 1986—90 között 20 ezer tonna bort akarnak kül­földön eladni, és erre az igény, az exportlehetőség adott. A világ minden ré­szén ismerik és szeretik a szerémségi, a bánáti, a Frus­ka Gora-i fehér borokat. Ahhoz persze, hogy a kü­lönböző fajtákból legyen annyi, amennyit érdemes külföldön reklámozni. ki­szállítani és forgalmazni, változtatniuk kell a jelenle­gi termelési szerkezeten. A sok kisgazdaságból rugalmas társulásokat kell szervezni, amelyek kellő tőkével ren­delkeznek, hitelképesek és garantálni tudják a kellő minőség mellett a szükséges exportmennyiséget, is. A társulások magában persze nem csodaszerek, és csak akkor hasznosul, ha az állam okos, célirányos gaz­dasági intézkedésekkel adó- és hitelpolitikával az árará­nyok' megfelelő gondozásá­val valóban érdekeltté teszi a vajdasági bortermelőket. Ha egyszer valamitől elment a kedv, nehéz azt újra meg­szerettetni, de türelemmel', következetességgel mégis célt érhetnek. így van ez a Vajdaságban is. ahol jelen­leg kátyúba került a szekér, de még nem reménytelen a helyzet. V. F. G. Donizetti Lammermoori Lucia operájának férfi főszerepében mutatkozott be és azóta világhírűvé vált Peter Dvorskÿ (jobbra) te norista CSEHSZLOVÁKIA A Szlovák Nemzeti Színház drámaírók minden fontos al­kotása itt ment át a tűzke­resztségen. Osvald Zahrad- nik, Ján Slovié. Peter Ko- vácik drámaírók is a Szlo­vák Nemzeti Színház szín­padáról indultak el külföldi sikereik felé. Két prózai színpadán állandó jelleggel szerepelnek G. B. Shaw. E. O’Neil, L. N. Tolsztoj, A. Vampilov, W. Saroyan. W Shakespeare, H. Ibsen. — a világ klasszikus és kortárs szerzőitől származó alkotá­sok. A rendezői felfogás külön­bözősége. a több mint hat­van tagot számláló prózai együttes széles jellemzési skálája, a dramaturgiai pa­letta változatossága — ez jellemzi a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház alkotói munkáját. Anton Krel a Szlovák Nemzeti Színház dramaturgja színpadán A Szlovák Nemzeti Színház az első világ­háború után, 1920-ban létesült Pozsonyban, Megszületését az akkoriban már fejlett és aránylag magas színvonalon álló cseh szín. ház teljes erővel támogatta és segítette. 1925-ben. öt évvel a szín­ház megalakulása után jött létre Pozsonyban, a Zene- és Drámaművészeti Akadémia, s 1932-ben vált szét a prózai színiház. cseh és szlovák rész­legre. A felszabadulás után a színházat államosították, megnyílt az Üj Színpad. amely később önálló szín­házzá vált, s 1955-ben új épületbe költözött, ahol ma a prózai színház működik. 1961-ben nyílt meg a Szlo­vák Nemzeti Színház Kis Színpada. A Szlovák Nemzeti Szín­ház opera- és balettegyüttese az 1886-ban épült önálló színházépületben működik. Fejlődése egyrészt a cseh és világirodalmi klasszikus és modern zenei alkotásokhoz kapcsolódik, másrészt az új szlovák opera- és balettalko­tásokra épül. Az ismertebb­szlovák zeneszerzők közül említsük meg a világhírű Krutnava (örvény) alkotója. Eugen Suchon, valamint a Mister Scrouge, a Feltáma­dás és a Bég Bajazid szer­zője, Ján Cikker nevét. Ma különösen az operatársulat vált külföldön is elismert művészeti együttesé, fiatal magánénekese, Peter Dvorsky a világhírű Oskar Nedbal zeneszerző és karmester, va­ján Solovic szlovák drá­maíró leg. utóbb Peter a Pavel (Péter és Pál) című törté­nelmi darab, jával mutat­kozott be lamint Zdenék Chalabala és Zdenék Kosler karmesterek. A színház fejlődésével pár­huzamosan nőtt művészeti színvonala is. Vannak olyan bemutatói, jellegzetes rende­zői egyéniségei, színészi al­kotásai és színdarabjai, ame­lyek kétségkívül a Szlovák Nemzeti Színház sikereit je­lentik. A színház művészetét kül­földön is elismerik. A Szlo­vák Nemzeti Színház prózai részlege 1961-ben nagy si­kerrel vendégszerepeit a Szovjetunióban. 1969‘ben pe­dig sok más között a pári­zsi Nemzeti Színházban is fellépett. A Szlovák Nemzeti Szín­ház repertoárja a hazai és külföldi drámairodalom szé­les körű palettáját tartal­mazza. A színház nagy súlyt fektet az eredeti kortárs al­kotások bemutatására. El­mondhatjuk, hogy a szlovák BULGÁRIA Magyar szakos hallgatók Szófiában A szófiai egyetemen há­rom éve működik magyar tanszék. Az oktatók és hall­gatók lelkesek. „A magyar nyelv tanulására szükség van" — mondja Szűcs Jó­zsef docens. — Az országa­ink közötti kapcsolatok egy­re szélesednek, s ez jól kép­zett forditógárdát igényel. Ennek létrehozásán fárado­zunk kollégáimmal, Tavasz Sándorral és Takács Győző­vel. . .” Látogatásom napján az el­sőéves hallgatókat a har­mincas előadóteremben ta­láltam. Hét lány és egy fiú. az ország különböző részei­ből azzal a céllal érkezett az egyetemre, hogy elsajátítsák ezt a nehéz, de dallamos nyelvet, ahogy a 18 éves Do- naldina Breszkova, a leg­fiatalabb diák mondja. Az első sorban egy halom szótár mögött fordít egy fe­kete hajú lány. Marina Sop- kina. a híres bolgár költő. Matej Sopkin lánya. Édes­apjától örökölte a költészet szeretetét. s arról álmodo­zik, hogy ő is olyan verse­ket -írjon, „melyekre szüksé­ge van az embereknek." „Különös szimpátiát érzek a magyarok iránt — mondja —, lehet, hogy azért. mert hallottam, hogy történelmük és vérmérsékletük hasonló a bolgárokéhoz. .. Szeretném megtanulni nyelvüket, s ké­sőbb az irodalommal kívá­nok foglalkozni." Tihomir Pásztorka, az erősebb nem egyetlen képviselője az év­folyamon, újságíró szeretne lenni. A magyar nyelv elsa­játítását gyermeki kötelessé­gének is érzi; hiszen édesap­ja magyar. Barátai ugratják is, hogy ő a bolgár—magyar barátság szülötte. Az elsőéves magyar szakos hallgatók, bár még messze állnak a végzéstől, már ko­molyan gondolkodnak jö­vendő szakmájukról. Min­den magyar téma érdekli őket: irodalom, képző- és filmművészet. ' Nem véletle­nül látjuk őket ott a Ma­gyar Kulturális Intézet szin­te minden rendezvényén Liljána Ananieva Elsőéves hallgatók a magyarórán

Next

/
Thumbnails
Contents