Népújság, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-04 / 284. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. december 4., szerda S. Barangolás a Dunántúlon Ismeretlen utakon (A szerző felvételei) kezdtek el figyelni kora gótikus műemlékünk szépségeire. A második napon egy kedves nyugdíjas tanár jóvoltából bebocsátást nyertek Pankaszon — a „szoknyás harangláb” falujában — egy helybéli, honismereti gyűjteményt őrző, jobb sorsra érdemes házba. A nap igazi attrakciója pedig a kolbá- szos paprikáskrumpli lett, amit a szabadban maguk főztek két bográcsban. A tűz csillapultával, a parázsló hamuban durrogva sültek a gesztenyék is, A jó étvágyú országjárók még bundás gombócot, közönséges nevén sült krumplit is készítettek maguknak. A mind a tíz ujját nyalogató jókedvű társaság csillagfényben indult szállása felé. A túra utolsó napján, útban hazafelé, a kalandozók felkeresték Zalaegerszeget, ahol az Egerben látható — Dobó téren álló — szobráról is ismert Kisfaludy Strobl Zsigmond szoborgyűjteményében gyönyörködtek, később pedig a helytörténeti kiállításon időztek hosszan. Sajnos, a göcseji falumúzeumot zárva találták. Az alapos nézelődés után Sümeg felé vették útjukat, s a hirtelen eléjük bukkanó, hegytetőn álló várat megrohamozták. Kattogtak a fényképezőgépek, hogy ez a hódító hadjárat otthon is hihető legyen. Három és fél napos távoliét után meglehetősen fáradtan, de új ismeretekkel felvértezetten, a sok szép élménytől felvillanyozva értek Egerbe. Leszállás közben sikerült még elcsípnem néhány mondatot a tanulók beszélgetéséből, amelyben már egy újabb túra terveit szövögették. Nem is sejtették, még nem tudatosult bennük, hogy már jó ideje ők is részesei az országos honismereti mozgalomnak. Il os va) Ferenc Játékos honismeret A krónikás, aki egy osztálynyi hetedikes nyomába szegődött a novemberi hármas ünnepen, még nem tudta — rpint ahogy a túrázni induló egri gyerekek sem sejtették —, hogy a honismereti mozgalom az idén huszonöt éves. Ö csak arra emlékezett, hogy ezekkel a gyerekekkel két éve találkozott a Szalajka-völgy- ben, ahonnan épp „ősemberjátékra” indultak az istál- lóskői barlanghoz, történelemóráik gyakorlati kiegészítéseképpen. Az azóta eltelt időben megfordultak másfelé is. Megmászták már a siroki vár homokkőre épült falait, elzarándokoltak koronanézőbe a Nemzeti Múzeumba, felkeresték a sárospataki Rákóczi-várat, és ellátogattak a széphalmi remete, Kazinczy Ferenc egykori otthonába is. Barangoltak a Pilisben, s végigjárták a romantikus Rám- szakadékot. Csurdítottak Dömösön, a Duna partján, a Hortobágyon pedig a kecses lovak és a szürke magyar marhák mellett figyelmesen tanulmányozták a pásztorélet hagyományőrző és hagyományteremtő világát. Ha csak kevés szabadidejük akadt, kiszaladtak a szalóki- tóhoz, vagy felugrottak az Egedre ... Az idei őszön az eddigieknél komolyabb útra szánták el magukat. Lehet, hogy kalandozó eleinktől vették a példát, mert ők is nyugat felé indultak. Igaz, nem jutottak el Saint-Gallenig, mert útjuk fő célja az őrség megismerése volt. Főhadiszállásukat Szentgott- hárdon, a turistaszállóban rendezték be. A krónikás — jelen sorok írója — semmiről sem akart lemaradni, így hát nyitott szemekkel és fülekkel, valamint Egy régi harangláb „csőretöltött” fényképezőgéppel követte a kis csapatot. Első nagy élményük történelmi ismereteik szembesítése volt a látott valósággal, amelyben még ma is sok a hagyományőrző elem. őrség — talán kevesen gondoltak arra közülük, hogy mit is jelent ennek a délnyugat- magyarországi tájnak a neve, mely még híven őrzi a ihonífoglaláskori települési formákat, az úgynevezett „szeres” letelepedést. Hazánkban ma már csak itt tanulmányozható élő valóságban népünk egykori életimódja. Ez a terület határőr- vidékként szolgált mindig a történelem során. A szu- balpin klíma, a dimbes-dom- bos táj, az agyagos talajon tenyésző dús füvű rétek, kaszálók és az őshonos fenyők látványa jótékony hatással volt a tanulók itt-ott hézagos biológiai és földrajzi ismereteire is. A piros turistajelzés útvonalán szervezett gyalogtúra — őri- szentpéteren át Szalaföig — szinte minden lépésnél új meglepetést tartogatott: az Őrségi ház Árpád-kori templomocska áhítatos csendje után harsány üdvrivalgást váltott ki például a templomkertben talált felső szelídgesztenye. A „szeres” településeket járva alig akarták elhinni, hogy az egymástól több száz méterre fekvő kis házcsoportok egyetlen falut alkotnak. (Szalafő például hét dombra települt hét kis szerből áll.) A háborítatlanul csöndes, festői környezetben álló házacskák bizony az itt élők mindenkori szegénységét is elárulták a kíváncsi gyerekeknek. Tizennyolc, teljesen magyarok lakta település őrizte .meg ősi hagyományait napjainkig. Székelyföldről származó lakóik főleg fakitermeléssel, állattenyésztéssel és fazekassággal foglalkoztak. A magyarszom- batfai és gödörházai fazekasok még ma is igen híresek. Egy fiatal fazekas mester műhelyébe bekéredzkedve láthatták hogyan lényegül Velemérbe érve az őrségben álló határőr látványa, a formális igazoltatás és a Cukor, dió, mogyoró, avagy ... van a zsákodban? Télapó. December 6. Miklós napja. Mikulás. Fehér szakállú, ősz hajú, reszke- teg hangú, görbebotos, jóságos öregember. Szán, rénszarvasok, aranycsengő, s a rosszalkodók pirongatására két-három fekete krampusz, virgács. Az egri Széchenyi utcai és a szilvásváradi óvodában megkérdeztünk néhány kis- és nagycsoportost: mi jut eszükbe arról a szóról: Télapó, s milyen ajándékokra számítanak a jeles ünnepen. (Széchenyi utcai óvodások) Lilla: Szeretnék egy vízitündért. Műanyagból lesz, és tud majd énekelni. Én pedig nyáron el fogom őt vinni a strandra és együtt tanulunk úszni. Áron: 6980-as Legót. Ez azt jelenti, hogy ennyi darabból áll. Van hozzá két tolókocsi is. Peti: Nekünk van otthon egy várunk, meg egy távirányítós Volvónk és van hozzá katonaember, aki a toronyban van és egy targoncát hoz majd a Télapó, hogy tudjon mivel kocsikáz- ni. — Mi történik nálatok otthon, Mikulás estjén? Áron: Én elmegyek otthonról sétálni anyukámmal, és mire hazaérünk, már elhozta a csomagokat. Peti: Nekem azt mondta az apukám, hogy a Télapónak van ajtókulcsa, meg ablakkulcsa, amivel bármikor be tud hozzánk jönni. Sára: Játszom az Ancsával és olyankor jön. Odaoson a csizmámhoz és beleteszi a cukrokat. Aztán átmegy Ancsáékhoz, és neki is ad. (Amikor az óvó néni arról kezd mesélni, milyen volt az ő idejében ez az ünnep és mennyire örült, amikor egy gyönyörű szép, piros almát kapott, szinte egyöntetűen hördülnek fel. Mind- annyiuk szemében ott a kétkedés, az nem lehet, hogy „csak” ... ) (Szilvásváradi óvodások) Peti: Tudod, milyen a Mikulás? Ott van a nagycsoportban felakasztva, a plafonra. Olyan. Menj, nézd meg! Én azt is tudom ám, hogy néz ki a krampusz. Így ni! — mondja és eltakarja két kicsi tenyerével a szemét. — De nem félek tőle, engem nem bánt, mert jó vagyok. — Mit szeretnél kapni a Télapótól? Peti: Egy „Polszvágent”, meg egy Skodát. Csaba: Málnás autót. — Az milyen? Odarohan a játékpolchoz, levesz egy műanyag masinát, rajta a felirat: málnaszörp. — Ilyen. Csak ebből már valaki kiette a málnát. De az enyém tele lesz! Doros Judit Az ER-60 Egerben Hangulatos, sikeres koncertet adott november 28-án a megyeszékhelyen az ERGO együttes. A népszerű slágergyárosokra kíváncsi nézők teljesen megtöltötték a körcsarnok széksorait, hogy élőben is hallhassák az ismerős, könnyen megjegyezhető daMamokat. S míg az ábrándos leányszíveket elringatta Szikora Róbert érzelmes éneke, addig a férfiak kedvükre gyönyörködhettek a Gida-duó két hölgytagjának kecses mozgásában. (Fotó: Pesti Erzsébet) át az őrségi agyagtalaj szép és ugyanakkor nagyon praktikus használati tárgyakká. határ közelsége izgalomba hozta a gyerekeket. Csak az erődnek is beillő XIII. századi templom hűvösében
