Népújság, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-27 / 302. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. december 27., péntek 3. ÖTSZÖR A VÁSÁRLÓK VÉDELMÉBEN Ötvenkét hét Elképzelhető: pontatlanul számoltam, mert lehet, hogy nem is ötvenkét hétről van szó, hanem ötvenegy­ről, vagy ötvenháromról. De a lényeg nem ís ez., ha­nem, hogy ez az időszak egy ciklust foglal magába. S ha gyakorlatiasabban nézzük: nyugdíjas édesanyám — ha addig netalán nem gyarapodna az államkassza, s bővülne ezáltal a közös pénztárcából osztható összeg — négyhetenként 120 forinttal vehet át többet az is­merős postástól. Mondom: a legrosszabb esetben! Mert az elkövetkezendő öt esztendőben szeretnénk még to­vább lépni, gondtalanabb életet biztosítani az ország minden lakójának. Az Országgyűlés legutób­bi ülésszakáról küldött tu­dósításomban írtam: „... amikor befejeződik a téli ülésszak, megérkezik a ku­polacsarnok dísze, a csak­nem húszméteres karácsony­fa. A képviselők — kétnapi munkájukkal — bizonyára nem csekély ajándékot tesz­nek alá ezúttal sem ...” A valamennyiünknek szóló ajándékot ki-ki a maga szemszögéből nézegeti, fo­gadja. A szerény nyugdíjas örömmel vette a hírt, hogy egy kissé tovább nyújtózhat a takaró alatt, aki viszont autóra vágyott — s erre ra­kosgatta a pénzt —, nem örült a bejelentett áremelés­nek. Aki bányászként fára­dozik a föld mélye alatt, hogy minden otthonba el­jusson a téli tüzelő — kö­szönettel vette a várható anyagi elismerés hírét. Más a tv-előfizetési díj, illetve a telefonálási költségek növe­kedése miatt füstölgött. Olyan dolog ez, mint ami­kor a mindent mérlegelő szülő a perpatvarba kevere­dett gyermekei között sze­retne rendet tenni: ha egyik­nek adok igazságot, a má­sik veszi rossznéven ... A fél évtizedünket meghatá­rozó parlamenti ülésszakot elemezve — a helyszín reá­lis vitájának ismeretében —, a kormányzat igyekezett mindkét „fiának” igényeit, gondjait figyelembe venni Természetesen azzal a fel­tétellel, hogy egyikük sem lesz hálátlan. Mert a jobb életmódért, a gyarapodó szo­ciális ellátásért közösen kell tennünk — perpatvar nél­kül. Ez nem jelenti azt, hogy a szocialista demokrácia el­vei alapján nem lehet szól­ni az esetleges hiányosságok miatt, illetve nem érdemes véleményt mondani a jövőt formáló elképzelésekről. A korábbi lakossági vitákban, falugyűléseken, népfront­rendezvényeken tíz- és tíz­ezrek fogalmazták meg a helyi településfejlesztési el­képzeléseiket, amelyeket me­gyei, országos szinten — a költségvetés engedte hatá­rokig — figyelembe is vet­tek. Zsidei Istvánné képvi­selőnő ezt így fogalmazta meg: „A Vll. ötéves terv­ben nagyobb lehetőségek lesznek az alapellátás javí­tására, a népesség megtar­tására ...” De — mint már említet­tem —, mindennek vannak feltételei: a bővülő külkeres­kedelemnek, a hatékonyabb gazdálkodásnak, a takaréko­sabb termelésnek, a nagyobb anyagi ösztönzésnek egy­aránt. Faluvégi Lajos, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se fogalmazta meg az or­szág színe előtt: „...az egyensúlyt javító lehetősége­ket az elmúlt években ja­varészt kiaknáztuk. Ezen az úton már nem járhatunk to­vább. Meg kell kezdenünk a kibontakozást!” S ez az utóbbi volt az a kulcsmondat, amely megha­tározta a tervezőmunka lé­nyegét. A vitában felszólaló képviselők sem hallgatták el: a kibontakozásra, a lé­pésváltásra buzdító szavak lehetőséget adtak arra, hogy bizonyos kérdésekben a ko­rábbinál számonkérőbben nyilvánítsanak véleményt. Példa volt erre, hogy nem mindenki értett egyet a költségvetési tervjavaslat­tal, vagy hogy számosán nem fogadták el az interpel­lációra adott miniszteri vá­laszt. Mert az élet ma már mást követel: lényegrelátást, nagyobb megfontoltságot, az újra és újra való törekvést, s — bár lehet elcsépelt már a szó, de ami mögötte van kevésbé sem az — verseny- képességet. Ennek sumrná- zataként hangzott el az or­szággyűlési vitában: „A VII. ötéves terv fejlesztéspoliti­kája célként tűzi ki, hogy kellően hozzáigazodjunk a világban végbemenő nagy horderejű műszaki válto­zásokhoz. Ennek érdekében terjesztjük el hazai terme­lési és irányítási gyakorla­tunkban a számítástechnikát és az informatikát, s támo­gatjuk az ezeket megalapozó elektronizációt, valamint a mikrotechnika fejlesztését." A mai. szupermodern vi­lág nemzetközi ABC-je ugyanis már másként íródik: úgy, hogy gyermekeink gon­dolkodó segítőtársként keze- j lik a zsebszámológépet, nem fehér holló a személyi szá­mítógép, s egy-egy program szerkesztése legalább olyan érdekes „mese”, mint egy­koron a dominó, vagy a sakk elmebajnoksága volt. Mind­erre azért utalok, mert való igaz, a fogalomnak — kibon­takozás, lépésváltás — köz­kinccsé kell válnia. Felvetődött azonban a kérdés : vajon megvannak-e a megfelelő eszközeink ah­hoz, hogy a tervben kije­lölt célokat megvalósítsuk? Faluvégi Lajos szavait idé­zem ezzel kapcsolatban: „A tervek valóra válásának nél­külözhetetlen feltétele, hogy erősödjön a kölcsönös meg­értés a gazdálkodószervek és a kormányzat között. Ezért jobban oda kell figyelnünk egymás gondjaira és törek­véseire. A kormányzati funkcionális és az ágazati irányítószervek igyekezze­nek megérteni, hogy a válla­latok létezni és fejlődni, a települések pedig gyarapod­ni akarnak, s hogy ezt ma saját eszközeikről nem min­denütt és a múlthoz képest nehezebben tudják elérni. Jogos a gazdálkodó szerve­zetek azon óhaja is. hogy a szabályzók állandóbbak legyenek, mert ők hosszabb távra is előbbre akarnak látni. A vállalatoknak pedig azt kell megérteniük: közös érdekünk. hogy szigo­rúan őrködjünk a gaz­daság egyensúlyán és a biztonságos energiaellá­táson, hogy megóvjuk és kí­méljük a környezetet, fenn­tartsuk és fejlesszük az inf­rastrukturális és szociális intézményeket, s közös ügyünkké tegyük az előreha­ladást. Ezek olyan össztár­sadalmi érdekek, amelyek­nek érvényre juttatása első­sorban a kormányzat fele­lőssége és dolga." A hangsúly mindenképp azon van, hogy: össztársa­dalmi érdek. Ugyanis — tervezve a jövőt —, ha a fe­lelősségvállalás valamennyi­ünkben erősödik, akkor konkrétabb lehet az együtt­gondolkodás, a kölcsönös megértés, a bizalom a meg­újulás folyamatában. Abban az időszakban, amikor a mindennapok helytállása dönti el, hogy milyen lesz ötször — ötvenkét hét ered­ménye. A következő öt esztendőt illetően hadd idézzek még egy, a T. Házban elhangzott mondatot, mert úgy érzem, meghatározója a ciklus ter­vezőmunkájának : ,,Hajózni kell! De aki nem tudja, me­lyik kikötőbe igyekszik, an­nak semmilyen szél sem jó ... ’’! Szilvás István Ha Lőrinciben összefognak Tornacsarnok épül, bővítik a szakmunkásképzőt Jelentős gazdagodás kü­szöbéhez érkeztek Lőrinci­ben, ahol a szakmunkásképző intézetnek mindmáig nincs tornaterme, így lehetetlen a fiatalok sportolása az őszi, téli hónapokban. Ugyanott hosszabb távon megoldatlan a tanteremhelyzet! Rövide­sen létszámfelfutással lehet számolni, de a zavartalan ta­nításhoz még három oktató­teremre lenne szükség. Mi­ként a legfrissebb tájékoz­tató nyomán megtudtuk: a kettős probléma megoldását az érintett tanácsok kidol­gozták, így minden remény megvan arra, hogy a szak­munkásképző intézet bővíté­si munkálatait az új eszten­dőben elindítsák. Tóth Mihály igazgató az építkezésekkel kapcsolatban elmondotta, hogy a Heves Megyei Tanács tervjavasla­tában hatmillió forint tá­mogatási szerepeltet e cél kapcsán, s a pénzeszközt az 1976—7 i-es esztendőkben fo­lyósítják. Az összeget Lőrin­ci Nagyközség Tanácsa más­fél millió forinttal toldja meg, átérezve a szükség je­lentőségét. Az együttes pénz­alapból az intézet elő tudja teremteni a kivitelezéshez szükséges építőanyagot, a továbbiakat pedig részben a selypi medence vállalataitól nyert támogatás, részben a hatvani és a gyöngyösi társ­tanintézetek fiataljainak ön­kéntes munkája révén kí­vánják megoldani. Varga Antal tanácselnök elmondotta továbbá, hogy a segítő készségnek ezt a for­máját már élvezte a szak­munkásképző intézet, hiszen a Soszberger-kastély szom­szédságában létrehozott je­lenlegi oktatóépületet szin­tén társadalmi segítőkészség hozta tető alá. Megtudtuk azt is, hogy ígéret szerint a környező munkahelyek — közöttük az apci Qualitál, a Csőszer, a Mátraalji Szén­bányák Thorez külfejtéses üzeme — elsősorban fuvar­ral, illetve építőbrigádjaik „kölcsönzésével" segítik a vállalkozást, a már említett szakmunkásképző iskolák fiataljai pedig a különböző szakipari munkákat, illetve a bepucolást végzik el. A felajánlásokra vonatkozó szerződéseket egyébként 1986 januárjában kötik meg Tóth Mihályék az érintett ; felekkel, és mindezek nyo- j mán Lőrinci egy csaknem 14 { millió forint értékű új léte­sítményhez jut 1987 végére. A téma kapcsán arról is tájékoztattak bennünket az iskola vezetői, hogy a torna- csarnok nem csupán saját fiataljaik testnevelését szol­gálja majd. Az üzemek által i felajánlott, szerződésben fog­lalt támogatás ellenében | megnyílnak ajtajai a terem- j sportok híveinek Lőrinciben ! éppúgy, mint a környék mindazon munkahelyeinek, j amelyek a szép ügy mellé álltak. Moldvay Győző Harmincezer panasz a KERMI-nél — Ha ezt a KERMl tudná! Ki ne hallott volna ilyen vagy hasonló felkiáltást va­lamelyik boltban, vendég­lőben, ha ugyan nem saját maga sóhajtott fel így. Ami egyrészt azt mutatja, hogy vannak még kívánnivalók a kereskedelemben, más­részt viszont azt, hogy a nagyközönség is tudja: van egy olyan intézet, amely megvédi a vásárlókat, ki­szűri a hibás, használhatat­lan termékeket. Nem szolgál sem az ipar, sem a kereskedelem, de még a külkereskedelem di­csőségére sem, hogy éven­te több mint harmincezer reklamáció érkezik a Ke­reskedelmi Minőségellenőrző Intézethez. Pedig — amint dr. Morvay Anna, a KERMl osztályvezetője mondja — a csalódott vásárlók nem is minden esetben fordul­nak az intézethez pana­szukkal. Mindenesetre a minőségjavítás szükséges­ségét is mutatja, hogy az idén még a sokéves át­lagnál is több a reklamáció: az első félévben 19 677 eset­ben emeltek panaszt a KERMTnél. A kifogásolt áruk zöme ruházati cikk, beleértve a cipőket. Villanyírógép és tökgyalu A KERMl a fogyasztó (vásárló, használó) szem­pontjából vizsgál, de ko­rántsem csak a fogyasztó bejelentése alapján. Kap jelzést a Köjál-tói, a Fo­gyasztók Országos ’ Tanácsá­tól, a Magyar Elektro­technikai Ellenőrző In­tézettől (MEI), és más olyan intézménytől, amelynek nincs hatósági jogköre, de munkája közben egyegy hi­bás, forgalomba hozatalra alkalmatlannak látszó ter­mékre bukkan. Ilyen volt például a bol­gár villanyírógép vagy a lengyel főzőlap esete, hogy csupán idei ügyeket idéz­zünk. Mindkettőnél alapve­tő hiba volt, hogy — rázott. Márpedig sem írni, sem főzni nem lehet olyan al­kalmatosságon, amelynél nincs megfelelő érintésvé­delem. Az már ilyen eset­ben teljesen mindegy, hogy külföldi vagy hazai termék­ről van-e szó, éppúgy fenn­akadt a szűrőn a Ganz Mű­szer Művek univerzális (amper — volt) mérőmű­szere, vagy az Iparművésze­ti Vállalat rafiaburával áru­sított csillárja, mint az em­lített két importcikk. Va­lamennyinél a MEI végez­te a szakirányú ellenőr­zést, de hatósági jogkör- hiányában az intézkedést át­engedte a KERMI-nek. Széles a vizsgált termé­kek skálája, és ennek meg­felelően szélsőségesek a pél­dák is a forgalomba nem hozható árucikkekről. Itt volt például nem is olyan régen, mindössze néhány hónapja a Taktaszadai Új Barázda Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezet melléküzem- ágában készített tökgyalu. Ilyen egyszerű szerkentyű­ben milyen hiba lehet egy­általán? — kérdi a laikus vásárló. Nos, olyan primi­tíven állították össze, hogy nem lehetett vele tököt gya­lulni. Műszaki leírást sem mellékeltek hozzá, talán nem is készült ilyen. A KERMl nem engedte a for­galomba hozatalt. Ellenkező szélsőség a japán autórádió kazettás magnóval. Ennek mindössze annyi hibája volt, hogy nem lehetett fogni rajta a magyar URH-adást, pedig erre kellett volna áthan­golni, mielőtt boltokba ke­rül. Nem minden készülék­re állt ez, csak a szállít­mányok egy részére, azokat csak a hiba kijavítása után volt szabad átadni eladás­ra a bolthálózatnak. Évek múlva is ellenőrzik Megesik aztán az is, hogy valami eleinte jó. nincs kifogás ellene, aztán egyszercs&K valami történik vele: a technológiai fegye­lem megsértése, egy alkat­rész vagy komponens kife­lejtése a gyártási eljárás so­rán — és így tovább. Nem volt panasz például a Csil­lag cipőkrémre, hosszú éve­ken át. Aztán mégis: két gyártási tételnél olyan mi­nőségi kifogások voltak, hogy a KERMl kivonatta a forgalomból e szállítmányo­kat. Hasonló eset volt a Sylvia naptejé is ; új ter­mékként jónak találta a KERMl, később viszont két olyan tételre találtak, amely­nek nem volt fényelnyelő képessége. Mivel pedig a naptejnek éppen ez lenne a fő jó tulajdonsága, a mu- nőségellenőrző inti, t ; nem hagyta forgalomban a hibás tételeket. Minden panaszt kivizsgál­nak, s ha valamilyen ter­mék ellen sok bejelentés szól, átfogó ellenőrzéseket végeznek. Évenként négy komplex felmérésre szállnak ki a KERMl munkatársai, egyszerre két budapesti ke­rületbe és két megyébe. Ilyenkor azon a területen minden fontosabb kiskeres­kedelmi egységben — pél­dául az áruházakban. ABC-kben — és a nagyke­reskedelmi vállalatok lera- kataiban a teljes áruválasz­tékot ellenőrzik. Egyegy nagyobb szakmai terület vizsgálata általában három napig tart a hely­színen. Előtte már felké­szülnek. Átnézik a beérke­zett reklamációkat, az addig végzett vizsgálatok anyagát, és azzal indulnak el, hogy ellenőrzik: eleget tettek'e a korábbi határozatnak, ki­vonták-e a hibás terméke­ket vagy tételeket. Előírja az öt éve hozott belkereskedelmi miniszteri rendelkezés, hogy minden lakossági forgalomba kerülő árucikket meg kell vizs­gálni. Ezen belül is különös gonddal az élelmiszereket és a ruházati cikkeket, amelyek a KERMl engedé­lye nélkül nem is kerülhet­nek kereskedelmi forga­lomba. Mégis: a helyszíni el­lenőrzések során a legtöbb szabálytalanságot az élel­miszer-kereskedelemben és a vendéglátóiparban talál­ják a KERMl ellenőrei. Ta­lálkoznak súlycsonkítással, a minőségi előírások meg­szegésével, a szavatossági idő lejárta után árusított termékekkel, az anyagnor­ma be nem tartásával. Az utóbbiról gyakori példa: kevesebb kávét tesznek né­mely vendéglátó helyeken a duplába. Gyorsan intézkednek Igyekeznek a lehető leg­gyorsabban intézkedni — már csak azért is, hogy mi­nél kevesebb fogyjon el a boltokban a fogyasztásra alkalmatlan termékből. Megtörténik azonban, hogy a szokásos néhány nap is sok lenne, azonnal kell intézkedni. Tavaly kará­csony előtt ez történt az­zal a fázisceruzával, amely­nek árusítását a KERMl mű­szaki igazgatója soron kí­vül letiItatta. A részletes vizsgálat teljes mértékben igazolta az intézkedést: o fázisceruza balesetek elő­idézője lehetett volna. Egy másik eset: a Köjál vizsgált meg egy gyermekjá­tékot és megállapította, hogy színezése könnyen oldódik, ártalmas az egészségre. Gyorsan értesítette erről a KERMI-t, amely éppolyan sürgősen intézkedett, kivo­natta a boltokból a vesze­delmessé válható játékot. S közben végzik a KER- Ml-ben a mindennapi mun­kát, az új gyártmányok és az import előminták terv­szerű vizsgálatát. Az ered­mény : hatósági utasítás, amelyet pontosan és szigo­rúan meg kell tartani, s amelyet időről időre ellen­őriznek az intézet munka­társai. S talán éppen ezért van nagy tekintélye a KER- MLnek a kereskedelem min­den ágában. Az emberek látják: az ellenőrök a fogyasztók, vá­sárlók érdekeit védik. V. E Bartha Gézáné karácsonyi édességek kémiai és érzékszervi vizsgálatát készíti elő (Fotó: Hauer Lajos — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents