Népújság, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-24 / 301. szám
12. HÁROM NAGYVÁROS — HÁROM TÖRTEKET Nem szokványos tudósítói jelentéseket teszünk most közzé. Tekintettel az ünnepre, valamilyen szempontból különleges történetet — fantasztikusát, mulatságosat, érdekeset — kértünk, s kaptunk telexen Tokióból. Párizsból és New Yorkból az ott dolgozó magyar tudósítóktól. Komputer és vércsoport A felkelő nap országában eddig kétféle házasságot ismertek. Az egyik: a hagyományos és igazán japán, mégpedig amikor a frigyek tulajdonképpen a szülők által köttetnek, sok esetben úgy, hogy a házastársak ténylegesen csak a házasságban ismerik meg egymást. A másik: a nyugati stílusú szerelmi házasság. S mostanság egyre népszerűbb egy harmadik, nevezetesen a komputerizált házasság- kötés. Japán nem hiába a fejlett technológia országa, gomba módra szaporodnak a komputeres házasságközvetítők. A mechanizmus egyszerű és nem is túlságosan drága. Khki betáplál- tathatja adatait a számítógép agyába, ahonnan ugyanakkor — társat keresve — adatokat kérhet ki. S ha bárki kedvére való koordinátákra bukkan, a házasságközvetítő cég elintézi a találkozót. Azután vagy sikerül az ügylet vagy nem, mindenki többször is próbálkozhat. A komputeres társkeresés mind a nők, mind a férfiak körében növekvő népszerűségnek örvend. Különös tekintettel arra, hogy mindkét nem esetében huszonöt év körül kezd „szorítani a cipő”. Japánban ugyanis azt vallják, hogy ha valaki huszonöt éves koráig nem lelte meg élete párját, harminc felé közeledve egyre nehezebben, harminc év után pedig kifejezetten nehezen fog rábukkanni, amit jelez az is, hogy a komputeres házas- ságközvetítők harminc évnél idősebbeket nem szívesen — vagy csak extra honoráriumért — fogadnak. A komputer azonban más szempontból is „bogaras' . Nem áll szóba például 150 centiméternél alacsonyabb férfival és 180 centiméternél magasabb nővel. Alaposan megnézi a házasodni vágyók jövedelmi helyzetét, s elég tapintatlan ahhoz, hogy a képzettségre is rákérdezzen. Persze lehet, hogy igaza van, hisz minden bizonnyal abból indul ki, hogy esetleges rossz házassággal rontja az üzletét. Egyébként az elmúlt hónapok tapasztalatai arról tanúskodnak: a férfiak szeretik, ha a partner nemcsak fiatalabb, hanem kevésbé képzett is. Továbbá jobb az, ha nincs önálló jövedelme, így ugyanis a nő kiszolgáltatottabb. A legtöbb házasságközvetítő a vércsoportot is a rögzítendő paraméterek között tartja számon, mindazonáltal egyre több példa van arra, hogy emberek — a komputer megkérdezése nélkül is — a vércsoport szerint kötnek ismeretséget. Emögött pedig az a hiedelem rejlik, hogy a vércsoportból következtetni lehet a személyiségre, a legkülönbözőbb jellembeli tulajdonságokra. Ezt a hiedelmet a kereskedők is egyre inkább meglovagolják, s az üzletekben mind több olyan árucikk kapható, amely különböző vércsoportot jelez. S szinte természetszerű, hogy mindenki olyan inget vagy blúzt, trikót vagy nadrágot, sálat vagy nyakkendőt, óraszíjat vagy kulcstartót vásárol, amelyen saját vércsoportja van feltüntetve, még akkor is, ha — adott esetben — nem sokat hisz az egészből. A legnagyobb sikere a vércsoportot jelző női fehérneműnek van. .. Pietsch Lajos (Tokió) Egy francia kikötő öregember nem vénember Mindig is kicsit gyanakvó voltam az álbölcsességek és a közhelyek iránt. Nem hittem sem abban, hogy egyszer él az ember, de abban sem, hogy öregember nem vénember. Most ünnepélyesen visszavonom ösz- szes fenntartásomat, kétségemet, legalábbis, ami a vénembereket illeti. Erre a nagy pálfordulásra az a 80 esztendős francia öregúr késztetett, aki ősz fejjel határozta el, hogy felépít egy új világot. A karácsonyi ünnep eredete NÉPÚJSÁG, 1985. december 24., kedd Cousteau kapitány (Fotó: MTI Külföldi Kép- szolgálat — KS) Ezek után hadd mutassam be Monsieur Philipe Tail- lez-t. Élete a tenger partján, tengerész családban kezdődött, s ez meghatározta sorsát. Mint apja, test vére, ő is a haditengerészetnél szolgált, egészen a második világháború végéig. Ekkor, mint annyi mást, őt is leszerelték. De az obsitostól nem vett teljesen búcsút a francia állam. Öt és a tenger néhány olyan megszállottját, mint amilyen Cousteau kapitány, megbízták azzal, hogy szervezze meg a Taillez ex-őrnagy mindenre szívesen vállalkozott, ami a tengerrel kapcsolatos. Így aztán a felszín alatti búvárkodás egyik úttörője lett, de mellékesen foglalkozott az óceánok biológiájával is. Aztán megalakította a francia búvársport szervezetét, majd néhány évvel később ő lett a mélytengeri búvárok világszervezetének alapító atyja is. Megkérdezték tőle: mi vonzza a tengerek mélyére és a messzi óceánokra? Azt válaszolta: a tenger az egyetlen és az utolsó szabad terület a Földön. És ő nagyon fél, hogy az ENSZ végül ezt is fennhatósága alá vonja, elosztja, felosztja. .. Ezért is gondolt barátaival együtt arra, hogy — mielőtt az elkerülhetetlen bekövetkezik — valamit tesz. Családi perpatvar Ahogyan az a világ egyik leggazdagabb emberéhez illik, Armand Hammer igyekszik felülemelkedni a családi perpatvaron, ha másként nem, Boeing 727- es magánrepülőgépével. Ám diszkréció ide vagy oda, rangos ügyvédek mégiscsak az ő nevében perelik öccse lányát, és ez nem maradhatott titokban. Talán multimilliomosnak kell lenni ahhoz, hogy a kívülálló ezt az ügyet megértse, az ismert tények nehezen illeszkednek az átlagember morális értékrendjébe. A főszereplő egy világhírű üzletember, akivel államfők tárgyalnak, aki 87 éve ellenére is az Occidental Petroleum cég aktív vezetője, s aki legalább 150 milliós vagyonnal rendelkezik. Armand Hammer emellett arról ismert, hogy sók millió dollárt fordított jótékonyságra és nem szűkmarkú akkor sem, ha a művészetek támogatásáról van szó. Nos, ez a tekintélyes és gazdag tőkés váratlanul 666 714 dollár 74 centes adósságot követel vissza, mégpedig nem mástól mint tulajdon testvére gyermekétől. Érthetetlen? Felháborító? Nos, nézzük kicsit részletesebben a tényeket. Armand Hammer öccse, Viktor 1983-ban halt meg és mintegy másfél millió dollár értékű ingatlant hagyott maga után. Ezt most fogadott lánya, az 59 esztendős Nancy Hammer Eilan birtokolja. Ahhoz, hogy elhunyt apja tartozását kiegyenlítse, meg kellene válnia az ingatlantól, s Nan- cy-nek ez nincs ínyére, mondván, nem felelős apja adósságáért. Napvilágra került, hogy Hammer annak idején a pénzt azért adta az becsének, hogy az kezeltetni tudja súlyosan beteg feleségét, ám a fivér — talán épp a fogadott lány befolyásolására? — drága elfekvőbe rakta az asszonyt. Nancy állítólag egyébként sem törődött mostohaanyjával. Még cifrább az ügy, ha figyelembe vesszük, hogy Viktor Hammer 74 éves korában kívánta meg az apaságot, s akkor fogadta gyermekévé a 48 esztendős Nan- cyt. A felperes ügyvédei szerint ez gyanúsan szokatlan dolog, az immár hatvanadik életévébe lépő nő azonban ezt tagadja. Azt mondja, ő hűséges „gyermek” volt, rendszeresen látogatta „szüleit”, s ott virrasztóit Viktor Hammer halálos ágyánál is, nem úgy, mint szőrösszívű bátyja. Ki hát a pénzéhes és a számító a szemben álló felek közül: a multimilliomos, aki 667 ezer dollárt a mellényzsebéből is ki tudna fizetni? Vagy az a nő, akit örökbe (és kölcsönkapott birtokába) fogadott a nagytőkés öccse? Az amerikaiak izgalommal várják az ügy fejleményeit... Csák Elemér (New York) Az ötlet pedig a következő: végy hét öreg hajót, olyanokat, amelyekre már senkinek sincs szüksége. Minden kikötőben van belőlük elég... Kötözd össze erősen ezeket a hajótesteket, és már kész is a mesterséges sziget, amelyet a Csendes-óceánon bárhol felállíthatsz, aztán megtelepedhetsz rajta, s boldogan élhetsz itt, amíg csak meg nem halsz. Nyilván feltűnt, hogy hét hajót kíván ez a különös újvilágépítő recept. Taillez szerint azért kell pontosan ennyi, mert a hetes ősidők óta bűvös szám, s egy ilyen vállalkozáshoz nem árt, ha földöntúli erők is segítenek. Ez valóban nem ártana, mert Taillez úr vállalkozása ugyan már ötéves, de a különböző akadályok, nehézségek, buktatók és a sok-sok rosszindulat miatt ott tart, ahol az Olvasó gondolja. Az ősz nyolcvan esztendős tengerész azonban nem adta fel tervét. Mondom, hisz ebben, és valószínűleg ezért fog valamennyiünket túlélni, régi hajókat keresgélve, legalább százéves koráig. Ûnody György (Párizs) A karácsony tartalma a különböző világnézetű emberek képzetében eltérhet. Abban azonban megegyezik, hogy a szeretet, békesség, jóság, ajándékozás, a gyermekek és a család ünnepe, amely már az egész világon elterjedt. Határozottan állíthatjuk, hogy a földkerekségen ez az egyetlen ünnepe az emberiségnek, amelyet mindenki, mindig és mindenütt megül, legyen bármilyen hitvallású vagy hitetlen. Annak ellenére, hogy a karácsonyt közel 2000 éve a kereszténység tette a mai értelemben vett ünneppé. Karácsony, vagyis Jézus születésének napja az őskeresztény időben nem volt egyöntetűen megállapítva. Egyiptomban a karácsony április 19-re vagy 20-ra, május 20-ra vagy november 18-ra esett. A 3. században Itáliában a világteremtés napjától, tehát a március 25-i napéjegyenlőségtől kiinduló időszámítás március 28-ra tette karácsonyt, de 260-ban már a napéjegyenlőség napján, március 25-én ünnepelték Jézus születését. Július Africanus a 221- ben írt Kronográfiájában a fogantatás napját tette március 25-re, s ennek megfelelően került aztán a karácsony december 25-re. Ugyanehhez az időponthoz jutott el Hippolytus pápa — vértanúhalált halt 235-ben —, a Dániel könyvéhez írt szentírás magyarázatában. E véleménye azon a közmeggyőződésen alapult, hogy Jézus megtestesülésének napja csakis a világteremtés napjával eshet egybe, s hozzászámítva e naphoz a kilenc hónapot a születés napja december 25-re kerül. A fő érv, amely végül is döntött, sakkal gyakorlatiasabb volt. Mint ismeretes, a kereszténység először csak a Római Birodalomban terjedt, s ha a keresztényüldözések a 3. században már nem is folytak olyan hevesen, mint korábban, teljesen csak 313 után szűntek meg, Nagy Konstantin császár nevezetes álomlátása után kiadott türelmi rendeletével. A kereszténység, mint új vallás, megpróbálta felvenni a versenyt a sok istent imádó államvallással. A sok isten között volt Mithrász. Személyét a rómaiak a télen meghaló, majd december 25 körül újra feltámadó Napistennel azonosították (ekkor kezdenek ismét hosszabbodni a nappalok). December 25-re eső ünnepnapját a Legyőzhetetlen Napisten (Soi invictus) születésnapjának nevezték. Kultusza a 2—4. században élte fénykorát. A kereszténység megkísérelte a Mithrász ünnepet — külsőségeinek meghagyásával — új tartalommal megtölteni. Az elmúlt évezredek tanúbizonysága szerint sikerrel. Végeredményben tehát ennek a pogány ünnepnek az ellensúlyozására, kereszténnyé változtatására tették december 25-re Jézus Krisztus születésének a megünneplését. A keleti egyház egy ideig még nem tartott karácsonyt, hanem január 6-án, vízkeresztkor ülte meg Jézus születésének ünnepét. De a 4. század végén, Róma példájára már Bizáncban is meghonosodott a karácsony, amelyet államilag is kötelezővé tettek. Karácsony nyolcadán, azaz Újévkor tartja a katolikus egyház a népszokásokban is gazdag kiskarácsony, azaz Jézus körülmetélésének (circumcisio) ünnepét. Ez is római eredetű ünnep helyére lépett. Rómában a kétarcú Janus isten tiszteletére nagy dári- dózással ünnepelték e napot, amely Julius Caesar naptárreformja után az év első, tehát Újév napja lett. A szokásos jókívánságok mellé ajándékokat is adtak egymásnak az emberek A betlehemi istállóban született kis Jézus, illetve az őt először felkereső pásztorok emlékére a középkorban pásztorjátékokat rendeztek, amelynek a maradványa nálunk a „betle- hemesek” körbejárása. Az első betlehemi jászolt Assisi Szent Ferenc állította fel 1223-ban. Jóllehet az ünnep december 25-re esik, ma már az eredeti tartalmához képest sok helyen módosított belső töltésű karácsonyt az előestéjén, vigíliáján, 24- én kezdjük ünnepelni, és gyertyákkal feldíszített karácsonyfa állításával. A karácsonyfa felállítása római, esetleg germán eredetre vall, mert a rómaiak szerencsét hozó babér- és olajágakkal, a germánok virágfüzéres fenyőgallyakkal díszítették kiskarácsonykor házaikat. A maihoz hasonló karácsonyfát bizonyíthatóan 1605-ben állítottak föl Strassburgban, de állítólag már 1536-ban Luther Márton is rakott gyermekeinek karácsonyfát a lakásukban Jézus születésének tiszteletére, s a hagyomány szerint gyertyát is gyújtott rajta. Az első részletes karácsonyfa-leírás egy 1737-ben írt wittenbergi könyvből maradt ránk. Magyarországon legjobb tudomásunk szerint a mar- tonvásári Brunswick Teréz grófnő állított fel 1825- ben először karácsonyfát. A karácsonyfa kezdetben a protestánsok körében terjedt. A katolikusok jászolt, úgynevezett betlehemet állítottak föl, de a múlt század végére' már a katolikusoknál is karácsonyfa alá kerültek az ajándékok, és a betlehemi jászol a kisded Jézussal. Csonkaréti Károly “—nr Dürer: Napkeleti bölcsek hódolata (Hamer Lajos reprodukciója — KS)
