Népújság, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-18 / 296. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1985. december 18., szerda Csehov emlékezete Freiburgi impressziók Freiburg a Fekete-erdő e gyöngyszeme számomra e másodszori találkozást is örömtelivé varázsolta. Először két év előtt, nyáridőben, tűző napsugarak fényében mutatta káprázatosán szép arcát, most az őszi napsütésben pompázik. Ismerősként járom végig a nem túl nagy belváros utcáit, tereit. A Münster (teljes nevén: Münster Unserer Lieben Frau, azaz a Miasz. szonyunk székesegyház), a Kaufhaus (Üzletház) — valaha a város kereskedő életének centruma —. a Schwa- bentor (Svábkapu), a Rat. haus (Városháza), a Mar- tinstor (Márton-kapu és torony) mind „régi” ismerősöm, s azok a reneszánsz, meg a korábbi, a középkori századok emlékét idéző lakóházak is. Berthold Schwartz szobra előtt, a Rathausplatzon pedig már úgy sétálok el, mint a tősgyökeres freiburgiak. Megnézem a ferences atyák szépen restaurált gótikus templomát, aztán — a ferencesekről elnevezett utcán át (Franziskanerstrasse) — A cethal háza (Zum Walfisch) felé tartok — no nem a névadó, mégcsak nem is az építtető Miksa császárra való emlékezés miatt. A „humanitás Erasmiana" szelleme hajt ide és az a tudat, hogy éveken át ez a ház volt Európa szellemi centruma, amelynek áldásos kisugárzását művelődésünk és tudományos életünk XVI. századi históriája is példázza. Ez a ház adott otthont éveken át az akkori Európa tudósfejedelmének, Rotterdami Erasmusnak. Furcsa elgondolni- hogy négyszázötven évvel ezelőtt naponta lépett ki vagy be e ház kapuián a humanista tudományművelés óriása, a modern Biblia-kritika megteremtője; számos, erkölcsi kérdéseket taglaló, illetve neveléssel foglalkozó mű szerzője; a klasszikus mesterek avatott ismerője és kommentátora; a görög nyelv szerelmese; A Balga, ság dicséretének s a Nyájas beszélgetéseknek alkotója, akinek kortárs-tisztelői között világi és egyházi hatalmasságokat éppúgy találunk, mint a tudományért rajongó szegény diákot. Vajon hány Freiburgon átutazó, vagy falai között hosszabb-rövidebb időt töltő magyar turista zarándokol el Erasmus egykori lakóházához — kérdezem magamban? Félek, hogy kevés. Még afelől is kétségeim vannak: tudják-e közülük valamennyien pontosan, ki is volt Rotterdami Erasmus, s milyen szálak kötötték XVI. századi nemzeti kultúránkhoz?! Pedig az erasmusi törekvések termékenyen hatottak nyelvi és irodalmi tudatunk alakulására! Pesti Gábor és Komjáthi Benedek bibliafordítási kísérletei, a Pesti fordította aesopusi fabulák mind Ersamus áldásos szellemi tevékenységének eredménye, s még inkább az Sylvester János egész életműve. Az első teljes Új tes- tamentum-fordítás az erasmusi filológia, szövegkritika jegyeit viseli magán, egyben bizonysága annak is, hogy a magyar nyelv — hajlékonysága, szókincsének gazdagsága. stíluseszközeinek akkori változatossága révén — kitűnően alkalmas a nemzeti nyelvű irodalom és tudomány művelésére. A fordítást bevezető versszöveg, Az magyar nípnek szánt költemény pedig korai és teljes sikerről tanúskodó dokumentuma annak, hogy ezen a nyelven éppoly könnyedséggel lehet „mértékre szabott”, azaz időmértékes verset írni, mint a klasszikus nyelvek (görög, latin) bármelyikén. Ott. a freiburgi Erasmus-ház előtt állva az őszi verőfényben távoli harangszó érces zengésével zsongtak bennem Sylvester tökéletes ritmusú disztichonjai: Próféták által szólt rígen néked az Isten, Az kit igírt ímé, vígre megadta fiát. Buzgó lílekvel szól most es néked ezáltal, Kit hagya, hogy hallgass, kit hagya, hogy te kövess. Néked azírt ez lűn prófétád, doktorod ez lűn, Mestered ez most es, mellyet az isten ada. „Doctorod ez lűn", „Mestered ez most es” — írta Sylvester, majd azt is, hogy áz emberiség művelődéstörténetének ez az ősszövege ezúttal már a hazában minden halandó számára ismert nyelven, magyarul szólal meg: Az ki zsidóul, és görögül és vígre diákul Szól vala rígen, szól néked az itt magyarul. De vajon szólhatott volna az erasmusi nyelvi—filológiai—tudományos szemlélet recepciója nélkül? Bizonyára nem. Sylvester korábbi munkássága példázza: előbb meg kellett teremteni a fordítás nyelvi előfeltételeit is. A Grammatica Hungarolati- na azaz Sylvester latin—magyar nyelvtana közvetve és közvetlenül hordozója az erasmusi törekvéseknek, hisz a jeles humanista grammatikával foglalkozó műveit Európa minden humanista tudósa ismerte és használta. Tűnődéseimből harangszó zökkent ki: a Münster tornyában kondult meg az ötven mázsányi súlyú Hosanna, mely évszázadok viharait átvészelve (1258-ban öntötték) zeng ma is Németföld és Európa egyik legrégibb harangjaként. A Hosanna „a keresztény világ legszebb tornyában" kondul meg, amely torony 116 méteres magasságával, no meg méltóságteljes karcsúságával páratlanul szép építészeti látvány. uralja a város egészét. Teljes szépségében persze az gyönyörködhet igazán, aki előbb alapfalai mellől tekint végig szédítő magasságán. majd felkapaszkodik a várost övező hegység oldalába, s onnét tekint rá délelőtti vagy kora délutáni napsütésben. Ez utóbbira most sajnos, nincs idő, nézem hát a Münster belsejét: XIII. századi szobrait. a Mária életét jelenetek formájában ábrázoló főoltárt, majd az Universitatskapelle oltárképét, amely Hans Holbein remekműve. A főoltár Mária-szcénáinak színvilága. egy-egy jelenet harmonikus és feszes kompozíciója, s az ábrázolt bibliai történetek (Az angyali üdvözlet, Mária látogatása. A szent éj, Menekülés Egyiptomból) meghittsége, huma, nizáltsága a gótika formavilága ellenére is már egy új kor ember- és művészet- felfogásának elkövetkezé- sét jelzik. A nézelődők legnagyobb örömére a délelőtti órában váratlanul megszólal a templom orgonája, előbb diszkrét előjáték akkordjai töltik be a tökéletes akusztikájú teret, majd nemsokára felhangzik Bach remekműve. a D.moll toccata és fúga, amely a padokhoz bilincseli a nézelődő'kből muzsikaélve. ző hallgatósággá lett látogatósereget ... Lőkös István Pályaválasztás A minap azzal állított haza a gyerek, hogy pályát kell választania. Az iskolában mondták neki. Ö úgy gondolta, hogy a Fradi-pá- lyát választja, én azonban igyekeztem lebeszélni róla. Képzeljék el, hogy nézne ki ez a vörös hajú gyerek zöld- fehérben! Az első meccsen elkeresztelnék nacionalistának. Hát még így, hogy a színeket is keveri... Hiányzik ez nekem? No ugye? A két ballábával akár video- tonos lehetne, sőt, ha jól meggondolom, bekerülhetne a Pécs első csapatába is ... A feleségem megvétózta a dolgot. Ö ugyanis szakszervezeti bizalmi. Most választották meg az ősszel. Olvasta a jogköri listában, hogy joga van hozzá. A hivatalban persze csak bólogat, de itthon rögtön megvétózza a határozataimat. Mondtam is neki, hogy „jól van, édes anyukám, akkor mondd meg te milyen pályát válasszon a gyerek!” Azt válaszolta erre, hogy szerinte a legjobb a korcsolyapálya. Igaz, hogy egy kicsit csúszós, de csak a téli hónapokban kell óvatosnak lennie, nem úgy mint például egy vállalati igazgatónak, aki bármikor elcsúszhat egy banánhéjon. Banán. .. lassan már azt is elfelejtem, hogy néz ki... De felocsúdtam filozófiai töprengéseimből, s ekképp nyilatkoztam: — Hja — mondtam mély bölcsességgel —, minden hadnagy a zsebében hordja a maga banánját. Csak az nem mindegy, hová csúszik rajta. Épp a múlt héten hallottam, hogy egy minisztériumi osztályvezetőt ki akartak nevezni büntetésből egy nagyvállalat vezérigazgatójának. Szerencsére betöltötte az ötvenötödik évét, így aztán, villámgyorsan kérte a nyugdíjazását. Pedig ha vezérigazgatóként kap infarktust, kijárt volna neki a díszsírhely Rákoskeresztúron. De hol van még a mi gyerekünk a nyugdíjhoz? És végül is mivé legyen hát ez a szerencsétlen gyerek? — Favágó — mondta a feleségem —vagy maszek esztergályos... — Ugyan édesem! — pirítottam rá érces hangon. — Láthattad a tévében, hogy ahhoz legalább két diploma kell. Miből tartod el a fiadat még tizenöt évig? — Ez igaz — bólintott rá a nejem szomorúan — most emelkedett a savanyú uborka ára is ... — aztán felcsillant a szeme. — Legyen burgonyafelvásárló! Aranyi krumpli termett az idén, hogy azt se tudjuk, mit kezdjünk vele. — Hehe — mosolyodtam el hangosan a fölfedezésén — jövőre meg munkanélküli lesz, mert. egy fia krumplit nem tesznek a földbe ... Így volt ez a káposztával is. — Csak nem adjuk ablak- pucolónak... ? — morfondírozott tovább életem párja. — Arra mérget vehetsz — morogtam —, mert az a pálya is évtizedekre le van kötve a két-három diplomások számára. Amint így töprengtünk, emésztettük magunkat, egyszer csak nagy bölcsen megszólalt a gyerek. — Ha már a Fradiba nem engedték, végső elkeseredésemben elmegyek közgazdásznak. Nagyon dülhös lettem erre a pimaszságra, és azonnal kitagadtam. — Ha ezt a csúfságot megteszed velünk, nem vagy többé az én gyerekem! — mondtam őszinte felháborodással. — Nem tűrhetem, hogy útón-útfélen rosszlánynak nevezzék az édesanyádat! T. Ágoston László Most jelent meg ßorsos Miklós rajzai Borsos Miklóst nemes, klasszikus vonalú, egyszerűségükben fenséges szobrok, domborművek alkotójaként ismeri leginkább a nagyközönség. Ám a rajzolás is végigkísérte közel hat évtizedes alkotói pályáját. Most a Szépirodalmi Könyvkiadó tusrajzaiból és rézkarcaiból adott az alkotói periódusokat teljességgel felölelni szándékozó válogatást, noha a rajzokban gazdag, újabb alkotókorszakról teljesebb képet nyújt, mint a korábbiakról. Jó néhány lap először kerül az érdeklődök kezébe. A mester által már érett művekként vállalt alkotásokkal, az 1928—29-es itáliai és provence-i útiélményeit megörökítő rajzokkal kezdődik az album Aztán sorra feltűnnek a jellegzetes, borsosi motívumok: a bibliai és evangéliumi képek, az Odisszea, a vándor, a hegedűsök, a lovak, és persze, a Tihany ihlette alkotások. „Tihany újra éledt és új rajzos korszakom indult. A halászok bárkáikkal, az orvhalászok a nádasban, a pásztorok, az asz- szonyok a szőlőben dolgozva, végül a legszebb, az öbölbe járó, lófürösztő katonák, vitorlások. Részegítő, mitikus képek. Ott és akkor éreztem magamban ugyanazt, amit régen, Firenzében — azt, hogy otthon vagyok” — vallja az előszóban a mester. Borsos Miklós rajzait „rajzos naplónak” nevezi egyik kritikusa, joggal. A belsővé élt látvány — azaz az élmény — és a meditáció, a transzcendens gondolatok megjelenítése, egyaránt a beteljesülő életmű alakulásáról, Borsos Miklós világképének formálódásáról vall. A szép kivitelű album a kiadó karácsonyi meglepetése a művészetkedvelőknek A .1. Bolognai kép (tus. 1929.) Hajnali ünnep (rézkarc. 1983.) Várakozó asszonyok (tus. 1983.) p K\ Ember és árnyéka (tus. 1983.) Karácsonyi üdvözlet (rézmetszet, 196» )
