Népújság, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-12 / 265. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. november 12., kedd 3. teljesitmenyek Bérek és Hosszan tartó viták és több évig tartó kísérletek után vezették be január elsején az új keresetszabályozási rendszert. A változtatás lényege és — egyik — alapelve az volt. hogy a szabályozás elosztási funkciója mellett erősíteni kell a teljesítményekre — a gazdasági. a vállalati, és az egyéni teljesítményekre egyaránt — ösztönző funkciót. Nos, ami az előbbit — vagyis az elosztási funkciót — illeti: máris biztonsággal állítható, hogy az idén nem kell tartani a bérek, illetve a keresetek , elfutásától". Á legfrisebb statisztikai adatok arra utalnak, hogy az idei keresetnövekedés a tervezett mértékszám felső határának megfelelően, 7,5 százalékkal növekszik. S mert « vártnál is nagyobb arányú a létszámcsökkenés, a 7 százalékra tervezett kereset- volumen-növekedés sem lesz magasabb, sőt még akkor sem haladja meg az előre számított mértéket, ha netán az átlagkereset a tervezettnél is jobban növekedne. Az új keresetszabályozás vásárlóerő-szabályozó funkciója tehát gyakorlatilag maradéktalanul érvényesül, vagyis a kiáramló vásárlóerő és a mögötte álló árualap közötti egyensúly — ki tudja hány év óta, most az idén először — nem bőiül fel. Nézzük most az új keresetszabályozás ösztönző funkciójának érvényesülését. Máris biztonsággal állítható, hogy ez ügyben nem sikerült előbbre lépni. A termelés és a nemzeti jövedelem növekedési üteme messze elmarad a kívánatostól, vagyis a keresetek és a teljesítmények jvait,, összhangja most nem 'azért borul fel, mert a számítottnál nagyobb a keresetnövekedés, hanem mert a tervezettnél jóval kisebbek a vállalati teljesítmények. A legfrissebb statisztikai adatok szerint a bér és bérjellegű bevételek 6,9 százalékkal nőttek 1985. január és augusztus között az előző esztendő azonos időszakához képest. Tehát nagyjából máris a tervezettnek megfelelően. Az állami iparvállalatok és az ipari szövetkezetek termelése az idei első hat hónapban viszont jócskán elmaradt a tervezettől: 3 százalékos növekedéssel számolt a népgazdasági terv. s ebből nyolc hónap alatt mindössze 0,4 százalékot sikerült teljesíteni. Nem sokkal jobbak a termelékenység alakulásával kapcsolatos statisztikai információk sem: 1984. első félévében — az előző év azonos időszakához viszonyítva — 4 százalékos termelékenység-növekedést regisztrálhattak a statisztikusok. az idei első fél évben pedig — ugyancsak a tavalyi év első hat hónapjához képest — mindössze másfél százalékot. Vagyis: a tervezettnek nagyjából megfelelő bér- emelkedés, s emellett a tervezettől messze elmaradó termelési teljesítmény- és termelékenységi mutató ... Másképpen fogalmazva: az új típusú keresetszabályozás úgy látszik, egyelőre képtelen megmozdítani a vitathatatlanul meglévő teljesítménytartalékokat. Vegyük ehhez még hozzá, hogy jövőre a terveknek megfelelően — és lényegesen alacsonyabb fogyasztói árszintnövekedés mellett — mérsékeltebb ütemben növekedhetnek a keresetek. E két tényező együttes következményeként január elsejétől valamelyest szigorítani kell a keresetszabályozás feltétel- rendszerét. Erről döntött nemrégiben a Minisztertanács. A szigorító módosítások lényege, hogy — a vállalatokat érintő magasabb adókulcsok révén — jövőre változatlan bérnövekedéshez nagyobb teljesítmények kellenek. mint 1985-ben. Ugyancsak az adókulcsokkal operálva próbálják a kiugróan magas keresetek további növekedési ütemét fékezni — s lehet, hogy ez sokakat meglep. Magyarázatként csak annyit, hogy általánosítható idei tapasztalat, miszerint a vállalatok — engedve vitathatatlanul erős társadalmi nyomásnak —, minden mozdítható pénzüket a bérek, a keresetek emelésére fordították, gyakorta még az elengedhetetlen fejlesztések rovására is. Ez pedig tarthatatlan magatartás, hisz voltaképpen a közeljövő felélését jelenti. Nos, ezért van. hogy a 10 százalékon felüli keresetnövekedést igen magas adóteher nehezíti: ily módon ösztökélve a vállalatokat arra, hogy csakis a tényleges teljesítményeik arányában emeljék a béreket. a kereseteket, illetve, hogy a bérezésre is fordítható pénzeszközöket — a fejlesztésre is gondolva — több év alatt használják fel. Akkor tehát — gyorsmérlegre ítéve az új típusú keresetszabályozást — végül is mi az eredmény? Csakis csupa motívum? Nem. E szabályozási forma létjogosultságát erősen vitatok is megegyeznek abban, hogy az új konstrukció minden korábbinál rugalmasabb, liberálisabb; a vállalatoknak sokkal nagyobb mozgásteret ad; ráadásul egy sor lényeges és régóta kívánatos gazdálkodási tennivalóra szorította a munkáltatókat. Megszüntette például az úgynevezett lét- számhígítási érdekeltséget. Lehetővé tette a korábbinál lényegesen jellemzőbb keresetdifferenciálást. ösztönözte a létszámtartalékok hasznosítását és — igaz: csak egy viszonylag szűk vállalati körben — jótékony hatást gyakorolt a vállalati belső érdekeltségi rendszer átformálására is. Ám. mi lesz — különösen jövőre, a szigorító intézkedések után — a szabályozás ösiztönző funkciójával? Ezzel kapcsolatban az ABMH szakembereinek véleményét kell idéznem: a jó vállalatok keresetnövekedésének aránya — korlátozások ellenére is — változatlan feltételektől függ. Lényegesen jobb szervezés, a teljesítmények növelésére ösztönző belső érdekeltségi rendszer és persze a termelési szerkezet korszerűsítése. Semmi más módon nem fokozható a vállalatok jövedelemteremtö képessége. V. Cs. HATVAN. MÉSZÁROS LÁZÁR UTCA: Ahol van mit aprítani... Juhász István esztergályos Takács Zoltán üzemvezető munka közben . . mármint a tejbe. Es aki ezt félig humorosan állítja. az Takács Zoltán, az Aprítógépgyár hatvani üzemegységének vezetője. Van oka a derűlátásra. Az ideihez hasonló, egyenletes, anyagiakban ugyancsak gyümölcsöző esztendőt ugyanis még nem tud maga mögött a kis gyáregység, amely már most érzékelhetően év végi hajrá nélkül fogja teljesíteni ötvenkét millió forintos termelési tervét. Pedig munkaerő tekintetében eléggé hátrányos helyzetbe kerültek az „aprítósok' , hiszen 15 százalékkal csökkent tavaly óta a szakembergárda, miközben a korábbinál munkaigényesebb termékeket kellett az év folyamán legyártaniuk. Nagy értékű gépek Természetesen kíváncsiak voltunk, hogy mi rejlik a legutóbbi évnegyed, s az előzőek 115—118 százalékos tervteljesítése mögött? Az első utalás a termékszerkezet bővítésére vonatkozott. Az üzem a korábbi években jdbbára aprító-, törő- és osztályozó gépeket állított elő, leginkább belföldi piacra, s itthon értékesítették — Tiszai Vegyikombinát, Dunai Kőolajfeldolgozó Vállalat — az első olajipari ol- dalkeverőiket is. 1985-ben változott a helyzet. Ez utóbbi, nagy értékű gépek az NDK révén kitűnő exportlehetőséghez jutottak, negyvenhat példányt belőlük már legyártottak a hatvaniak, és csupán ez a tétel csaknem tízmillió forint árbevételt eredményezett. Ide tartozik — e témánál maradva — annak a fölemlítése is, hogy az olajipari ke- verők időközben „hazai pályán" szintén népszerűvé váltak, s már az 1986-os esztendőre kötik a szállítási szerződéseket. Szóllitópálya Gyöngyösre Érdemes megismernünk az új aprítógépgyári termék néhány jellemzőjét, ha már ilyen fontos tényezővé vált az üzem és az itt dolgozók életében. Takács Zoltán megállapítása szerint az olajipari oldalkeverő minden itt készített gépnél igényesebb. továbbá „nincs benne" vasszerkezeti jellegű munka. Itt elsődlegesen a forgácsoló és a szerelő-lakatos tevékenység dominál, s bizony az első szériánál nagy szükség volt az összpontosításra, hogy elérjék vele az exportminőséget. Jelenleg ilyen gondjuk nincs az ..aprítósoknak ', a létszámában csökkent szakembercsapat mindig hozza azt a szintet, amelyet a MERT megkövetel, illetve kiszállítási feltételül megszab. És ha már az üzem export tevékenységét így dobra vertük, ne feledkezzünk meg egy megyénket érintő teljesítményéről sem. Nevezetesen a gyöngyösi Mátra Gáz- betongyárról van szó, ahová szállitó- és vonszolópályákat. -berendezéseket készítettek a hatvaniak, mégPethes László tsillekerekehet munkál meg (Totó: Szabó Sándor) hozzá jó minőségben, határidőre. •k Csökkent létszám, megnőtt termelési kedv és teljesítmény. Ennek megint kulcsa van! Nem is akármilyen. Mert Bódi Szabolcs pártalapszervezeti titkár, vagy Balogh János. Huczka Sándor szocialista brigádvezetők egyformán érzik, tudják. hogy az új és új sikerek szorosan összefüggnek a /7 százalékos bérfejlesztéssel, amelyet az év során hajtanak végre. A teljes ösz- szegből 10 százalékot ugyan alapbéresítenek, a további 7 százalék viszont a korábbi mozgóbért egészíti ki a teljesítmény arányában. Ez utóbbi érzékeltetésére jegyezzük ide, hogy átlaga a produktiv létszámra vetítve háromezer forint körül van. A gyárvezetés ezzel párhuzamosan a technológiai adottságok fejlesztéséről sem feledkezett meg. Létrehozzák például a sokat hiányolt festőműhelyt, a darura várakozás idejét pedig egy újabb híd-daru felszerelésével csökkentik. Ami ugyanekkor az elkövetkező év feladatait illeti? A vállalat rendelés- állománya olyan, amilyet csak kívánni lehet. Gépgyártás tekintetében például az oldalkeverők javára csökkentik a törő- és aprítógépek előállítását. Am, megnövekszik a pótalkatrészgyártás, mivel az üzletfeleknek kevesebb a pénzük új szerkezetekre. Moldvay Győző Hogyan harcoljunk az imperialista propaganda ellen? III 2. A történelmi tények egyértelműén bizonyítják, hogy a fasizmus Németországban történt hatalomra jutásától a II. világháború kezdetéig az imperialista nagyhatalmak támogatták Hitlert, s minden területi követelését kielégítették annak érdekében, hogy a hitleri hadigépezetet a Szovjetunió ellen irányítsák. 1936-ban létrehozták a „Be nem avatkozá- si bizbttság”-ot, minden segítséget megtagadtak a Spanyol Köztársaságtól, de a Szovjetunió elleni finn katonai intervenciót valamennyi lehetséges módon támogatták. A II. világháború első szakaszában (1939—41) többször megfogalmazták, hogy a „helytelen háborút” „helyes háborúvá”, azaz a Szovjetunió elleni háborúvá kellene változtatni. A II. világháború után is folytatódott a harc az imperializmus fő stratégiai céljainak megvalósításáért, de már más történelmi körülmények között. A küzdelmet már nem egy szocialista ország ellen folytatták, hanem a világrendszerré fejlődött szocialista közösség ellen. Most itt nincs lehetőség arra, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok ellen — a fő stratégiai cél szolgálatában — alkalmazott taktikai változásokat részleteiben elemezzem. Csak felsorolom azokat a szakaszokat, amelyek a bekövetkezett módosulásokat jelzik. Hozzátéve, hogy közöttük nincs tiszta kronológiai határ, egy fő folyamatról van szó állami rangra emelt politikai propaganda koncepcióról : (1945—47) az atombombával való fenyegetés, (1947—52) a megfékezés és visszaszorítás. (1952—56) a felszabadítás, az 1950-es évek végétől, a 60- as évek elejétől napjainkig a fellazítás taktikája. Az 1950-es évek végén az amerikaiak értékelése szerint is annyira megváltoztak a világban az erőviszonyok, hogy erőegyensúly jött létre. Kennedynek és híveinek ebből következő konzekvenciája az volt, hogy a megváltozott világhelyzetben a megsemmisülés veszélye nélkül nem lehet termo- nukáleáris háborút kirobbantani és különösen nem lehet a Szovjetunió és európai szövetségesei ellen háborút viselni. Kennedy 1959-ben így fogalmazott: „hajlékonyabb és realisztikusabb eszközöket kell kidolgoznunk és készenlétben tartanunk a Kelet-Európábán történő fel- használásra. Most újból kell kezdenünk olyan programok lassú és gondos kidolgozását, amelyeknek célja a keleteurópai országok elidegenítése a Szovjetuniótól és egymástól!" A fellazítás taktikája az imperializmus azon törekvéseit fejezi ki, hogy a szocialista országokat közvetlen külső katonai beavatkozás nélkül politikai, gazdasági, ideológiai, diplomáciai, kulturális és pszichológiai ráhatással fokozatosan szétzilálják és képtelenné tegyék az ellenséges behatolási kísérletekkel, a kapitalista restaurációval szemben. A fellazítás koncepciója nem valamiféle szelíd békepolitika, hanem az imperializmus megváltozott harci taktikája. Elképzelésüknek a lényege, hogy az egyes szocialista országokat fokozatosan elszakíthatják, elcsábíthatják, megvásárolhatják a Szovjetunió oldaláról. Kennedy úgy fejezte ki magát, hogy a szocialista országoknak a Szovjetuniótól és egymástól történő elszakí- tását elő lehet mozdítani a „segélynyújtás, a kereskedelem, a turizmus, az információs szolgálatok, a diák- és tanárcserék formájában és felhasználhatjuk — mondotta — a tőkénket és technológiánkat is.” Az elmúlt 25 évben a tel- iazítási taktika fő célkitűzései, általános céljai nem változtak. Változtak viszont a módszerek, a hangnem, az eljárások. Mind következetesebben igyekezett szolgálni azt a politikát, amely létrehozta és állandóan fejleszti. A fellazítási taktikán belül is több, egymástól rrteg- különböztethető szakaszt tudunk kimutatni „a csendes ellenforradalom" koncepcióján keresztül az „emberi jogok” kampányán át napjaink sajátosságáig. Most csupán az elmúlt 4— 5 év leglényegesebb vonásairól szeretnék szólni. Ezt az időszakot a feszültebb ellentmondásokkal teli nemzetközi helyzet, a tőkés világ elmélyülő válsága, az élesedő ideológiai harc, s a szocializmus fejlődésében keletkező új ellentmondások jellemzik. Ebben a nemzetközi helyzetben a reagani vezetés politikai koncepciója: „Béke az erő révén”. Az egymásrautaltság és szembenállás kérdései közül a szembenállásra helyezte a hangsúlyt. Kidolgozták az imperializmus komplex ellentámadását a politikai, a gazdasági, az ideológiai és katonai szférákban. Politikai: rontani az államok közötti kapcsolatot, bizalmatlanságot szítani; gazdasági: protekcionizmus érvényesítése USA érdekében, gazdaságilag ráépülni és leválasztani a szocialista országokat a Szovjetunióról; ideológiai: közvélemény megdolgozása. Szovjetunió katonai fölényéről szóló tételék, a baloldal tömegbázisát szűkíteni; katonai: erőfölényszerzés — fegyverkezés révén korlátozott atomháború, csillagháborús tervek, űrfegyverkezés. Ezekkel összefüggésben az imperialista agitáció- és propagandatevékenység nagyfokú változékonyságot, alkalmazkodó képességet, taktikai rugalmasságot tanúsít. Módszerei kifinomultabbá váltak. Egészében véve ugyanakkor a szocializmusellenes hangvétel az enyhülés éveihez képest keményedéit. különösen a rádiópropagandában. Érdemes utalni pár mondat erejéig a tartalmi változásokra. Sokféle út vezet a szocializmushoz. A tőle elvezető út is sokféle — állapítják meg. Nincs sablon! Külön-ikülön vizsgálják a szocialista országok belső fejlődésének rezdüléseit. Kidolgozták a válságelméletet. Ennek lényege a nemzeti, nemzetiségi kérdések, a határkérdések, a szocialista országok fejlődési különbségeinek a központba állítása, a proletár és szocialista internacionalizmus eltorzítása, lejáratása. A hazánk ellen irányuló imperialista propaganda céljáról és sajátosságairól néhány mondatot. Mindenek előtt szükséges szólni arról, hogy a közgondolkodásra, a szocialista szemléletmódra negatívan ható tényezők sorában, hol foglal helyet ez a tevékenység. Ez azért fontos. mert óvni kell magunkat az imperialista propaganda hatásainak túlértékelésétől, de leértékelésétől, alábecsülésétől is. Valós helyén és értékén kell kezelni. Csak felsorolom, nem részletezem a negatívan ható. velünk tartósan együtt elő tényezőket: a kapitalizmus léte és hatása, a vallás évezredes szokásaival, tradícióival, a kispolgári szemléletmód és gyakorlat a tudatosan szervezett, irányított antikommunista agitáció és propaganda; saját munkánk gyengeségei, a szocialista építés folyamatában elkövetett hibáink, tévedéseink. Ezek egymásra hatva, egymást felerősítve vannak jelen a közgondolkodásban és gyengítik a marxizmus—le- ninizmus hegemén szerepét. (Folytatjuk) Dr. Vasas Joachim kandidátus, az MSZMP Heves Megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának vezetője
