Népújság, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-10 / 263. szám

4

NÉPÚJSÁG, 1985. november 10., vasórnop

Az egyik legnagyobb Shakespeare-színész volt

Richard Burton 1925. november 10-én Walesben született Richard Jenkins néven, egy bányászcsalád 13. gyermekeként. Tavaly szeptemberben, halálakor így jellemezte a Filmspiegel című lap: „Valamikor káprázatosán nézett ki, meleg hangja volt, és nagy intellektusa. Azt mondták róla. ■hogy durva, mint a smirgli, rendkívül gyorsan dühbe gurult, és ki nem állhatta a reklámfelhajtást és a rámenős riportereket. Szerelmi élete viharos volt és whisky- fogyasztása roppant nagy. Ötször nősült, kétszer Elizabeth Taylort vette el. Több mint 60 filmben játszott, nyolcszor nevezték Oscarra, ám az áhított trófeát sohasem vehette át. És nem emelték — mint híres kollégáit. Sir Laurence Oliviert, Sir John Gielgudot és Sir Alec Guinnest — színészi teljesítményei elismeréseként nemesi rangra."

Hogyan vezetett Richard Jenkins útja a kis bányászfaluból a világhírhez? Philip Burton, a tanítója figyelt fel a tehetséges fiú tudásvágyára. Angolul tanította — Richard tízéves koráig csak walesi nyelven beszélt —, és később ösztöndíjat szerzett számára Oxfordba, ahol, irodalmi tanulmányokat folytatott. Rövid idő múlva már iskolája színjátszó együttesében szerepelt. Amikor elhatározta, hogy színész lesz, akkor választotta — tanítója iránti hálából — a Burton vezetéknevet.

hölgy. A többi gazdaggá és világhírűvé tette, de ártott színészi hírének. Hollywoodban és a filmüzletben csalódva megpróbált visszatérni régi dicsőségei színterére, a színpadra. New Yorkban — sikerrel, de nagyon vitatottan — eljátszotta a nagyon «tisztelt és szeretett John Gielgud rendezésében újra a Hamletet. Nagy vágya volt. hogy egyszer Lear király lehessen. „Az én hangom megkínzott hazám, Wales hiteles hangja, és Lear az egyetlen walesi, akit Shakespeare megalkotott" — mondotta. Ez a vágya nem iteljesülhetett. 1984. augusztus 5-én egy svájci klinikán agyvérzés ölte meg.

Rá emlékezve felvillannak filmjei, az említetteken kívül a Becket. az Anna ezer napja, a Sutjeska, Az utazás. És eszünkbe jut, hogy többször járt Magyarországon. Felesége, Elizabeth Taylor 40. születésnapját itt ünnepelték óriási felhajtással. Itt forgatott a Kéksza- kállban. és részben itt készült a Wagner-tévésorozat.

Richard Buntont a svájci Caligny falucska régi temetőjében helyezték örök nyugalomra.

Fejezzük be megemlékezésünket Sir Laurence Olivier szavaival. amelyeket régi barátja és pályatársa halálhírének vételekor mondott: „Richard csodálatos színész volt. Hirtelen halála nagy tragédia a filmvilágnak. a színházi világnak és a nyilvánosságnak."

Még csak most volna 60 éves.

Erdős Mária

A Doktor Eaustus című filmben Elisabeth Taylorral

ban. Tíz év múlva már Hamletet játszotta az Old Vicben. Ezen a színpadon aratta sikereit az ötvenes évek első felében, mint /V. Henrik, Coriolanus, Othello és Jago. Káprázatos színpadi karrierjét hagyta ott.

amikor Hollywood milliós ajánlattal csábította. A számtalan filmből, amelyet forgatott, csupán maréknyit tartott említésre érdemesnek, köz’ük a Nézz vissza haraggal. a Nem félünk a farkastól. A makrancos

Hatvanéves lenne november 10-én, de nem érte meg ezt a születésnapot: tavaly eltávozott az élők sorából. A nemzetközi filmvilág egyik legünnepeitebb csillaga volt, de a filmezést csupán munkának, pénzkeresetnek tekintette. Az angol színpadok egyik legnagyobb Shakespeare-szinésze volt, de a színészetet nem tartotta hivatásának. Hivatásának az írást vallotta — és amikor meghalt, mégis a filmvilág nagy veszteségeként gyászoltuk.

1943-ban debütált a liverpooli Royal Court TheatreA Kékszakáll budapesti forgatásán K. Schuberttel

(MTl-fotó — KS)

Az elveszett frigyláda fosztogatói

Amikor élni kell a mesét...

A premiermoziknak nem volt különösebb szükségük arra, hogy „eladják" Spielberg újabb filmjét, Az elveszett frigyláda fosztogatóit. A bemutató óta hazánkban már eljutott több városba is, s bár eleve mindenütt két hétig vetítik, kígyózó sor áll a pénztárak előtt — így is vannak, akik lemaradnak róla. Nincs rajta csodálni való, hogy ekkora az érdeklődés. A rendező neve már eleve fémjelzi az alkotás minőségét, s bízvást reménykedhet mindenki: jól fog szórakozni.

Kasszasiker ez a mozi, s mégis, mennyivel több ennél! Kalandfilmet lát a néző, történelmi eseményekkel alátámasztva, látványban van része — s mind e közben az izgalomtól tövig rágja a körmét. Spielberg Magyarországon előzőleg vetített filmje, A cápa, e mostanihoz képest gyermekded esti mese. Mégsem horrort, nem öncélú nézösokkolást kap, aki beül a nézőtérre. Minden borzalomnak funkciója van, minden izgalmas fordulat tartalommal telített, s bravúrosan továbbsodorja az eseményt. A jelenetek nem nélkülözik a humort sem, eleddig még ki nem talált gégékét alkalmaz a rendező.

Sokan kételkednek Spielberg nagyságában. Idézőjelbe teszik művészetét, akadt már Amerikában oly sznob kritikusa, aki csakis a kasz- szasikerre törekvéssel vádolta. Nos, szerencsére az amerikai filmgyártás egyik legsikeresebbje Európában megfelelő méltatást kap. Elsősorban a nézőktől, akik nem mulasztják el filmjeit. Magam úgy vélem, azért több az amerikai kommersz filmrendezőktől, mert „meséit" mindig hiteles alapokra helyezi. Óvakodik mindennemű érzelgősségtől, nála festett szituáció nem létezik. S bár filmkészítésének szinte minden csínját- bínját ismeri a néző a hírverésből, mégis, a vásznon a legelképzelhetetlenebb jelenet is hitelesnek hat. Hiába tudtuk előre: a frigyládát

rejtegető Lelkek Kútjának mélyén pontosan 850 áspiskígyó . tekergőzik — természetesen a valóságban teljesen ártalmatlanok — mégis, amikor a két főhőst bedobják közéjük, az embernek a lélegzete is eláll. De Spielberget dicsérhetjük azért is, hogy csak jól megírt történethez nyúl, s általában lépésről lépésre együtt dolgozik a forgatókönyvíróval. Jottányit sem enged saját színvonalából. profizmusa hittel, tehetséggel áthatott.

Ezért hát Az elveszett frigyláda fosztogatóinak egyöntetű sikere is. A történetnek akár egy fordulatát is elmesélni, badarság lenne: mindenki izgulja, élje át azt saját maga. A témát jórészt magában rejti a cím is. Erről mégis annyit, hogy a történet 1936-ban kezdődik, mikor is a nácik az egyik fáraó által Jeruzsálemből elhozott frigyládát akarják megkaparintani. Mivel az misztikus erőkkel bír, katonai szerepe lehet, s így Hitlernek is nagy az érdeklődése iránta.

Mi sem természetesebb, mint hogy egy hős — aki egyébként fiatal egyetemi tanársegéd — legyőzi a rettenthetetlen akadályokat. A film írója, Lawrence Kasdan, óriási fantáziáját csak megtetézte a látványtervező. Douglas Slocombe. A főhőst, Indiana Jonest nem más, mint Harrison Ford alakította. A Csillagok háborújában Han Solo szerepében, még hamvas arcú ifjúként találkoztunk vele, most markáns, keménykötésű, igazi férfiként ezer veszéllyel is szembeszáll. Ám ugyanakkor kettős arculatú: mint

az oxfordi egyetem archeológusa, szemüveges, félszeg fiatalember. Amolyan tudóstípus; majd egyszer csak hidroplánról autóba ugrik, liánon szökken át a szakadékon, s egyetlen pillantásával meghódítja a női sziveket. Harrison Ford, átszáll- ván hát az űrhajóról a lóhátra, egyszeriben földi emberré vált, méghozzá férfivá, a javából. S lám. Marion szerepében Karen Allen egyenrangú társa a filmben. Gyönyörű nő, derékig érő, dús hajjal, azt hinrté az ember, mindjárt fölkapja a szél. De nem: úgy vedeli a whiskyt, hogy a legkeményebb matróz is asztal alá csúszik mellette, úgy föltalálja magát minden, kilátástalan helyzetben, hogy a szikrázó logikával rendelkezők is megirigyelhetik. Mégis, ami a legelbűvölöbb a filmben és a szereplők játékában: a humor. Olyan

mését láthatunk, amely fantáziájával, látványosságával, nemkülönben izgalmával, egy csapásra megnyeri a nézőt.

Mikes Márta

Szénvárta

H

ová viszi olyan sietősen azt a kisszéket, szomszédasszony? — állította meg az utcán Pletykás Kiss Antalné szomszéd- asszonyát, a Gyorsbeszédű Randavárinét. — Az asztalos elköltözött a város másik végébe, a lakótelepre.

— Tudom — válaszolt a kérdezett —, de a TÜZÉP még a helyén van. — Aztán olyan cifra káromkodás következett, hogy a közeli plébánia faláról rögtön lehervadt a felfutó borostyán levele.

— Ejnye, no, mi hozta ki ennyire a sodrából, csak nem csapták be a szénszállítók?

— Engem? — nézett végig fölényes mosollyal szomszédasszonyán Gyorsbeszédű Randaváriné. — Engem? Hát ahhoz időben föl kellene kelniük! No, meg ahhoz is, hogy egy szem szenet találjanak a telepen. Mert ott, tudja, van most tégla is, cement is, de szén, meg fa, egy deka se. Tegnap reggel hat órától, délután négyig ott áltam sorban, hogy befizessem a szén árát, de nem jutottam el az irodáig. Ki bírja ezt lábbal. így mégiscsak könnyebb.. .

— De jó, hogy mondja, szomszédasszony, várjon egy kicsit, én is jövök, a fotellal! Abban akár el is alhat az ember ... Mondtam én az uramnak, amikor kidobta a vadonatúj olajkazánt, hogy kár így elsietni a dolgot, de azt mondta: állami határozat, támogatni kell. Most aztán támogathatjuk a hideg radiátort, meg a TÜZÉP oldalát .. .

Míg a telepre értek, megbeszélték a világ dolgait. Ki mit főzött tegnap vacsorára, ki, kinek az urát szerette el és milyen jó az eszkimóknak, akik még a jégkunyhóban is tudnak melegedni.

— Az semmi — biggyesztette le az ajkát Gyorsbeszédű Randaváriné. — Ha tudná, mi történt tegnap . . .

— Mi volt, no, mondja már! — sürgette az új hírekre mindig éhes Pletykás Kiss Antalné.

— Képzelje, ahogy ott állunk a TÜZÉP előtt sorban, egyszer csak jön ám egy pótkocsis teherautó, megpakolva. No, mondom, mégiscsak látunk szenet! Néhá- nyan már föl is kapaszkodtak rá, hogy viszik haza. Erre kijön a Józsi, a telepvezető, és azt mondja: „szánjanak le, emberek, ez a tűzoltóké! Tűzoltó szén”. Nem hittem, ameddig a saját szememmel nem láttam. Valóban az volt. Tiszta por. Azzal töltik föl a poroltókat. Az a modern technika vívmánya.

— Hát, hallja, el se hinném, ha nem maga mondja .. .

— A többiek se akarták elhinni. Nekiestek a Józsinak, hogy agyonverik, mert ellopta a szenüket. De, tudja, mi van, ha én kinyitom a számat. . . Mondom: megőrültetek, emberek? Miért bántjátok ezt a szerencsétlen Józsit? Ez már húsz éve lopja a szeneteket, kész az emeletes háza. Ha agyonveritek, kineveznek helyette olyan valakit, aki most kezd építkezni. Kell ez nektek? Rögtön abbahagyták a verést.

— Milyen igaza van, szomszédasszony. A Kert soron most rakják le a csatornát. Tudja, ott a kocsma utcájában. Vagy fél éve nem temették be a gödröt. Se ki, se be nem lehetett járni.

Valami géemká csinálta. Azt mondja egy asszony, hogy szóltak a vezetőjüknek, hogy ez mégse járja. Az meg nyújtotta a markát, hogy tízezerért betemetik. Följelentették a tanácsnál. Mit gondol, mit mondott a műszaki? Azt, hogy ő nyolcezerért odaküldi a gépet.

Mire mindezt megbeszélték, odaértek a TÜZÉP-te- lepre, ahol hosszan kígyózó sor várta őket. Egy asszony egy kispadon végigültette a gyerekeit.

— Ügy ültök ott, Terus, mint aki fényképészre vár — rivallt rájuk Gyorsbeszédű Randaváriné.

— Azt mondják, jönnek a tévések, szenet keresni — válaszolt az asszony. — Gondoltam, hadd lássa őket az apjuk, úgyis olyan ritkán találkoznak. Mióta ilyen drága a vonat, csak havonta egyszer jön haza Pestről zsebpénzért.

Józsi, a telepvezető kitolta pocakját az irodából, és

emígyen szólt az egybegyűltekhez: „Kár itt szobrozni, asszonyok, már csak májusra veszünk fel előjegyzést! Fizessenek be inkább egy sítúrára !”

Mintha csak erre vártak volna, mindenki botot ragadott, de léc egy darab se került a telepen. Már a csúcspontra hágott az indulat, amikor Pletykás Kiss Antalnénak mentő ötlete támadt. Elkiáltotta magát : „Asszonyok ! Paprikát hoztak az ABC-be!” Mindenki elrohant, csak ő maradt ott, a verejtékező homlokú Józsival.

— Mivel hálálhatnám meg a jóságát, keresztanyám? — hebegte a telepvezető.

— Mivel, mivel — mosolygott az asszony. — Küldesz egy fuvar szenet.

— Jó — mondta Józsi. — Maga meg hoz egy csomag paprikát!

T. Ágoston László