Népújság, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-07 / 262. szám
a- IRODALOM ÉS MŰVÉSZET népúiság. i»»s „».«„.ber7.. Tiszta forrásból A VIII. században a Kö- zép-Volga vidékén megjelenik a bolgár—török nép. melynek egyik törzse a mai csuvas nép őse, és viszonylag fejlett, nagy birodalmat hoz létre (Magna Bulgaria), Dzsingisz kán mongoljai azonban 1236- ban szétzúzták Magna Bulgáriát, s az itt élő népeket az Arany Horda, majd a kazáni tatár kánság hajtotta igájába. A bolgár—törökök egy része beolvadt a kipcsak törökök közé, más részük behúzódott a Volga- vidék erdőségeibe, és megőrizte nyelvét. A volgai bolgár birodalom régi kultúrája. s így irodalma is elpusztult. (..A csuvas könyvet megette a tehén". — így tartja az egyik csuvas közmondás.) 1552-ben Rettegett Iván győzelmei megdöntötték a tatár kánságot. •s a már csuvas név alatt leltűnő erdei parasztok orosz uralom alá kerültek. A társadalmi elnyomást a cári kormányzat erőszakos rusz- -zifikáló törekvései súlyosbították, amelyeknek bázisai a pravoszláv egyházi iskolák voltak. A XIX. század közepétől a russzifiká- ció és a pravoszláv hit megerősítése céljából a cári kormányzat a népművelés területén kénytelen reformokat végrehajtani: világi iskolákat nyitnak, engedélyezik az anyanyelven történő oktatást, az elemi iskolák számára pedig nemzetiségi származású tanítókat képeznek. Elsősorban az anyanyelvben folyó oktatás bevezetése segítette elő a Volga-vidéken élő nemzeti kisebbségek — köztük a csuvasok — írásbeliségének kialakulását és teremtette meg az önálló irodalmak megszületésének előfeltételeit. Nemzeti nyelvű ábécéskönyvek, tankönyvek, szövéggyűjtemények váltak szükségessé, ezekben kaptak helyet az első irodalmi próbálkozások. A bontakozó irodalom a népköltészetre támaszkodott. Szpiridon Mihajlov (1821—1861) etnográfus, történész és író népmeséket, dalokat, legendákat, közmondásokat, találóskérdéseket jegyzett fel és adott ki; Mihail Fjodorov (1848—1904) népmeséi motívumokat felhasználva megírta Az ördög című elbeszélő költeményét: G. T. Tyimoféjev közreadta Kilencfalu című etnográfiai gyűjteményét, amelyben egy csuvas etnikai csoport meséit. legendáit, hiedelemvilágát, szokásait, életmódját írta le. A forradalom előtti csuvas irodalom első eredeti alkotója. Konsztantyin Ivanov (1890—1915) is a folklórból merített. A népköltészet szeretetét és ismeretét a szimbirszki csuvas tanítóképzőből hozta magával, ahol a folklór gyűjtése minden tanuló önálló munkájának szerves része volt. A nyári szünidőben népdalokat, közmondásokat, népmeséket, szokásokat kellett lejegyezniük, hogy azután felhasználják őket a csuvas olvasókönyvek összeállításában. A népköltészet mély hatása egyaránt megnyilvánult Ivanov műveinek szüzséjében, kompozíciójában, költői nyelvében és verstechnikájában. Ugyanakkor Ivanov nem egyszerűen másolja a folklórt, hanem alkotó módon használja fel. Jól látható ez legjobb művében, a Narszpi című elbeszélő költeményben. a csuvas irodalom mindmáig legnagyobb alkotásában. (Magyarul Bede Anna fordításában jelent meg 1977-ben, Egerben.) Alaptörténete a szegény legényt szerető, ám gazdag öreg férjhez kényszerített módos, szép leány tragédiája. Narszpi megmérgezi férjét, majd kedveséhez, Szetner- hez menekül az erdőbe. Szetnert megölik a rablók, amikor segítségére siet Narszpi megtámadott szüleinek: Narszpi öngyilkos lesz. Ivanov a maga romantikus történetében nagy realista erővel ábrázolja az 1861-es jobbágyfelszabadítás utáni csuvas falu életét, melynek patriarchális viszonyait kikezdi a kapitali- zálódás, a pénz hatalma és a szociális ellentétek kiéleződése. A férjét megmérgező Narszpi lázadásának meggyőző megjelenítésével pedig azt sugallja, hogy fel keli venni a harcot az igazságtalanságok ellen. Ivanov azonban objektiven szemléli a világot: az a lány, aki szegényhez köti életét. a mesében boldog lehet. az adott társadalmi körülmények között azonban nem — a magányos lázadók pusztulásra vannak ítélve. Eszméinek kifejezésére itt is a folklórhoz fordul a költő: formakincsét új tartalommal tölti meg, amelyet áthat a régi világ alapelvei ellen aktiv tiltakozás szelleme a népköltészeti elemeket megszabadítja a fantasztikumtól, és realista művet hoz létre. Gyakran találunk a Narszpiban dalbetéteket, melyek egy része kis változtatással átvett eredeti népdal. Népi áldásmondásra hasonlít a vendégek jókívánsága. amellyel a lakodalomban Narszpit és Tah- tamant köszöntik. Menyasz- szonysiratók hangulatát idézi Narszpi monológja gonosz férje házában, amikor keserű sorsáért szüleinek tesz szemrehányást. A poéma elején Ivanov a népköltészeti alkotások nyitó természeti képét a tavaszi táj és Szilbi falu széles panorámájává szélesíti. Az októberi forradalom győzelme nyomában járó kulturális változások, az írásbeliség ugrásszerű terjedése, újságok, folyóiratok, könyvek tömeges megjelenése már a szovjet hatalom első éveiben minőségi változást hoztak a csuvas irodalomban. Ez az irodalom újra a népköltészetből merített, de most már tudatosan kiválasztva azt. amit az új tartalom kifejezéséhez fel tudott használni. (A születő szocialista csuvas dráma például a dramatizált vőfélyversek eszközeit vitte modern színpadra, a népszokások gyakori ábrázolása már a visszahúzódó, paraszti kötöttségekben vergődő ember vívódásainak kerete.) A népies hangvétel, a verses formák túlsúlya, a természetfestő eszközökkel élő közéleti líra területén találta meg a csuvas irodalom a legsajátosabb hangját. Az elmondottakat jól illusztrálja a háború utáni csuvas irodalom két legjelentősebb alakjának. Peder Huzangaj- nak (1907—1970) és Jagov Uhszajnak (1911—) a költészete. Mindketten a csuvas faluhoz kötődnek; verseiket a népköltészettel való szoros rokonság jellemzi. Falusi témájú műveikben gyakran használnak fel mesemotívumokat, folklorisztikus elemeket, néprajzi leírásokat, népköltési ihletésű természeti képeket a prózaírók is. (Vlagyimir Uhli, Hveder Ujar, Arkagyij Eszhel, Ana- tolij Jemeljanov stb.) Szintén a népköltészet tiszta forrásából merítenek a fiatalabb költőnemzedék képviselői (Raisza Szárbi. Jurij Szemjonov, Mihail Széniéi stb.). A folklór elemeit szerencsésen vegyíti a szabad vers formai jegyeivel a legmodernebb hangon verselő Gennadij Ajgi (1936—). Ö az első szovjet—csuvas költő, aki tudatosan és következetesen kapcsolódik a szürrealizmus előtti és a szürrealista francia költészethez, felhasználva népének költői hagyományait. Versei az ősi sámánénekek és a legmodernebb törekvések ötvözö- tei. „Anyai nagyapám volt a falu utolsó sámánja — írja magáról. — Ez a méltóság nemzedékről nemzedékre öröklődött. Anyám, a jog szerinti utód, jól ismerte a pogány szertartásokat, O és húga sok varázsigét. imát és ráolvasó mondókát tudott, s kérésemre, munka közben gyakran idézte őket. Lehet, hogy ezek a ritmusok tettek fogékonnyá a versek iránt.” „Ez az örökség lépten- nyomon fellelhető Ajgi költészetében, persze, nem közvetlenül, hanem áttételesen — írja Rab Zsuzsa a költőről készített arcképvázlatában, A sámán fia című Ajgi-kö- tet utószavaként. — Igéi nem szellemeket hívogatnak, mégis mágikus erejűek: különös fénytörésű világot képesek a legegyszerűbb esz- közökkel megidézni." Verseiben felvillan a szülőföld — erdeivel, vizeivel, bogyóival, a lovak szemeivel, az égbolttal, és valamennyin valami gyönyörű kékség ömlik szét... A költészet, a művészet ősi küldetését, az emberi lét és értelem örök problémáit boncolgató verseiben, amelyekben felsejlenek a múltba merült pogány ráolvasok szaggatott, homályos elemei, olyan hangot talált meg. amely egyedülálló a mai szovjet költészetben. Őrá figyelnünk azért is érdemes, mert ő az. aki öthat tehetséges csuvas költőtársával együtt egy körülbelül 3500 soros magyar versantológiát állított össze és fordított le anyanyelvére, s ezzel Bornemissza Pétertől Juhász Eerencig ívelő magyar poézist adott alig másfél milliós népe kezébe az internacionalista testvériség jeles példájaként. Zahemszky László Népművészeti remekek a Csebokszári Helytörténeti Múzeum anyagából (Koncz János reprodukciói) Itt születtem a Volga jobb partján ám mondhatni, hogy egész életemet a folyó mariföldi oldalán a fenyvesekben éltem le. öreg napjainkra az öregasszonynyal ott kellett hagynunk a völgyet: városi lakást kaptunk- Jó lakás megjár ja. Meleg, világos, tiszta. Tizenkettedik éve, hogy nyugdíjban vagyok. És ahogy az öregasszony szokta mondani, gondtalanul élünk, fütyülünk a világra. Meglehet. így a helyes. De olykor elfog a búbánat. Úgy látszik, nemhiába mondják: az erdei madarat az erdőbe húzza a szíve. Olyankor kimegyek a Vol- ■ga-pantna, órákig elálldogálok ott, s nem tudok befélni a távolban kéklő fenyveserdő látványával. Néha meg fölülök a vízibuszra. irány a túlsó part. Újra ott bolyongok az erdei ösvényeken, beszívom a tű- ,Levelek illatát. végigsi-mo- gatom a fák törzsét- Eláb• Csuvas költő, próza- és drámaíró. 1914-ben született. Irodalmi pályafutását a harmincas években kezdte a Szuntai című folyóiratban közölt verseivel. Hosszú ideig a csuvas írószövetség elnöke, a Tavan és a Jalav című irodalmi folyóiratok főszerkesztője volt. Írásainak témáját az átalakuló csuvas falu életéből meríti. Ezt az elbeszélését a Mély barázda című kötetéből fordítottuk. rándozom. észre se veszem, hogy beesteledett. A mi nemzetségünket a faluban valamikor Sarsan nemzetségnek hívták. Tehát én Páljuk Sarsan vagyok. Pavel Tyimofeje- vics Sarsanov. Ez áll a személyimben a nyugdíj-igazolványomban. A Volga túloldalán, a lebjazsiji erdőgazdaságban szolgáltam negyven esztendeig. Tegyenek még hozzá négyet, amíg a háború útjain jártam. Mennyi jött ki? Negyvennégy? Hát tessék, ennyi Sarsan élete! Sarsan persze sosem volt nagyfőnök. Egész életében az erdőt vigyázta. Persze, azért ezt se bízzák akárkire. Jól mondom? Az az erdészház, amelyikben az asszonnyal laktunk. nem nagyon különbözött a többitől- Legfeljebb annyiban, hogy szembeötlő helyen állt, a csuvas és a mari földek határán. Hát így éldegéltünk a határszélien. Volt egy kis gazdaságunk: -egy tehén, öt-hat berbécs, disznó, nyulak. Hogy is lehetett volna másképp. Most ketten vagyunk az öregasszonnyal, de akkoriban még velünk voltak a háború előtt született gyerekeink — négy kislány. Mielőtt bevonultam, így szóltam az öregasszonyhoz : „Rád bízom Lebjazsijt. A feleségemet Hvedorának hívják. De miféle öregasz- szony is volt akkoriban? Fiatal, erős bátor nő volt. A háború alatt mifelénk nemigen loptak az emberek,. meg aztán kevesen is voltak. Hvedorát nem a fa- tolvajok nyugtalanították, hanem a farkasok — nagyon -elszaporodtak azokban az esztendőkben. Közvetlenül a háború előtt a Volga-parti erdőkben jávor- szarvasokat kezdtek tenyészteni, a farkasok meg fényes nappal megtámadták őket. Egészen elszem- telenedtek. Hát ez volt a baj. Az asszony meg csak asszony. Meglát a tisztáson egy szétmarcangolt jávor- szarvast, leül a földre, mellette a puska, és rí. mint a fába szorult féreg, ö maga mesélte ezt nekem, amikor megjöttem a háborúból. Elmegyek nyugdíjba., Páljuk mondta, miféle ‘ erdész vagyok én, csak baj származik belőle. Pedig hát nem volt oka rá, hogy rágalmazza magát. Maguk most biztosan azt gondolják, hogy unalmas lehet mindig csak az erdőt járni. Hát nem. Az erdő él!.-. Örökké él! Hogy is mondja az erdőről a nép? Télen suba, nyáron paradicsom. Érteni kell a lelkét. Figyelni a gondolatára. Igen, igen, gondolkodik az erdő. Hol énekel, hol zúg, hol susog. És aki ért a nyelvén, az boldog ember ezen a földön. Az erdő sok mindenről mesél az embernek. .. Amikor vihar van, zúgásából kihallatszik a hajdani daliák hangja- A mariknál Akszparsz volt a hős vitéz, ,a csuvasokná! Uliip. Idén nyáron Csebok- száriban bemutatták az Akparszot. A színházban. Mari színészek adták elő. No, ez csak úgy a nyelvem hegyére jött. És a fenyves másról is mesél. Arról, hogy a csuvasok és a marik hogyan keitek föl együtt Sztyenka Razin és Puga- csov vezetése alatt. Fejszével. vasvillával mentek az uraknak... Nem, barátaim- Az erdő egy végtelen dal. Járja az ember a rejtett ösvényeket, és hallgatja, egyre csak hallgatja ezt az éneket... Nem tagadom, nem vagyok valami nagyon művelt. Csak a parókiái elemit végeztem. De ne kenyérrel táplálj, hanem adj egy jó könyvet. Ha besötétedik. felgyújtom a lámpát. és leülök olvasni- Hangosan szeretek olvasni. Az asszony csöndesen elhelyezkedik a kályhánál. Csak a forgó orsó neszezése ha-1- ■lik. Ha mindaz, amit az asszonnyal elolvastunk, megragadt volna a fejünkben. régen professzorok lennénk. Na. persze milyen a mi fejünk — mint a lyukas szita. Kevés marad meg benne. Hogy honnan vettem a könyveket, azt kérdik? A szomszédos mari faluban. Jól megvoLtunk a marikkal. Van úgy. hogy az idegen jobb a rokonnál, így van? A mi népeink is békességben éltek egymással emberemlékezet óta- Az ördög című verses mesét tatán olvasták az iskolában? Csuvas írta Mihalt Fjodorov. Egy időben Ca< revokoksajszkban élt, a háromosztályos iskolában tanított, járási tanfelügyelő volt. Iskolát nyitott a mari gyerekeknek. Ma is emlékeznek rá. Az akkori Carevokok- sajszk... Nyakig ért benne a sár. Koksa. tudják, csu- vasul kopárat jelent.. Hál így jött ki a gúnynév, hogy Cárkopár városa. Most egész más a helyzet — 4 mari fővárost JoskarOlá- naik hívják. Vörös város a jelentése. Nemegyszer jártam ott. igazán takaros! Mit mondjak: barátságunk ezer meg ezer láthatatlan szálból szövődik. Például mi szívesen énekeljük a Guszli nevű mari nótái, „Külttin'külttin a pusziin kült-kült futnak ujjaink.. A marik pedig megszerették a mi nótánkat. a Menj férjhez Ivánhoz-1. Gyakran éneklik a rádióban. Mindent nem lehet elmesélni. De még beszélni szeretnék maguknak a* „Isten tehenéről”, őseink így nevezték el a jávorszarvast A háború után Hvedora két fiút szült nekem. D« jaj. micsoda szerencsétlenség. az első egy évet se éri meg. A másikat is valami nyavalya sanyargatta. Fehérvérűség, mondták az orvosok. Erről nem is kellene beszélnem. Ami volt elmúlt- A fiam most egészArkagyij Eszhel* Az erdő éneke A esuvas irodalon^dstükr^^
