Népújság, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-05 / 260. szám
4# NÉPÚJSÁG, 1985. november 5., kedd Mindent, ami magyar, ami a miénk Erkel Ferenc emlékezete Dobó István ismeretlen élete és tragikus halála A magyar végvári kapitányok legkiválóbbjainak is az élvonalában ismeri az egész ország azt a ruszkai Dobó Istvánt, aki 1552 őszén maroknyi védő- csapatával sikeresen vette fel a küzdelmet a Török Birodalom Eger vár ellen zúdult hadseregeivel. A ma már szinte legendássá vált küzdelem minden részlete köztudott Gárdonyi Géza örökbecsű regényéből, az Egri csillagokból, hiszen nincsen az országban senki, aki azt egyszer vagy többször végig ne olvasta volna. II 1 „A fenségestől kezdve a népiesig, a paloták komoly méltóságától, a tragikum gyászától elkezdve a puszták méla ábrándozásáig, ■mindent feltalálunk Erkel dalművében, ami magyar, ami a miénk... A két világrészt meghódíthatta volna, de ő nem akart másnak alkotni, mint a nemzetnek Jókai ünnepi szónoklatában hangzottak el a fenti ■szavak 1888. december 16-án a Pesti Vigadó hangversenytermében, az idős Erkel Ferencet köszöntő estén, amikor a magyar zenei élet a 78 esztendős mester karmesteri pályafutásának ötven- esztendős jubileumát ünnepelte. A magyar nemzeti opera megteremtőjének élete átívelt a teljes XIX. századon, :s abban maradéktalanul betöltötte hivatását. Erkel Ferenc 175 esztendővel ezelőtt, 1810. november 7-én született. Háborúkkal terhes korszak elején jár ekkor a világ. És bár Erkel minden hangos nyilvánosságot kerülő. szűkszavú, befelé forduló alkotó volt, nem kerülhette el. hogy részt ne vállaljon a század sodró szellemi életének vonulatában. Tizenhét évesen grófi zenemester volt Kolozsvárott, ahoL zongoristáiként először lépett a nyilvánosság elé, s ahova Pozsonyból, az ország akkori fővárosából került. Pozsony, a közeli Bécs kulturális hatását hordozó város, Erkel középiskolás éveinek színtere a klasszikus műveltséget jelentette számára. Kolozsvár azonban, Erdély fővárosa, amely a lassan kibontakozó nemzeti operaművészet egyik fellegvára volt, a magyar opera- kultúrára és népdalkincsre irányította a fiatal Erkel figyelmét. A zenei műveltség e kétféle hatásával felfegyverkezve került Pestre, ahol először a Magyar Színjátszó Társaságnak majd a Pesti Városi Német Színháznak, 1938-ban pedig már az első magyar nyelven játszó pesti színháznak, az akkoriban épült Nemzeti Színháznak volt a karmestere. Már két évvel később, 1840-ben bemutatják első operáját, a Bátori Máriát a Nemzetiben. A legszerencsésebb időben. A század közepének évei pezsgő szellemi életet hoztak a magyar közéletbe. A nemzeti kultúra egyszeriben közüggyé lett, a művészet és az irodalom mindinkább a nemzeti lét és tudat alapvető megnyilatkozási formájává vált. Ily módon egyre sürgetőbb lett a megkésett magyar nemzeti opera ügye is. A Bátori Mária és a még inkább a négy esztendővel később, szinte az 1848-as európai forradalmi hullám előestéjén bemutatkozott Hunyadi László politikai és művészeti vonatkozásban egyaránt forradalmi mozzanat volt a magyar szellemi életben. Különösen, mert történelmi aktualitásán túl végre európai rangú magyar zenemű szólalt meg az operaszínpadon. A fejlett drámai építkezésről, gazdag jellemformálásról, a magyar népdalkincs értékeit differenciáltan a szimfonikus építkezésbe ültető zenei szerkesztésmód tanúskodó műalkotás méltán vonta magára a magyar, sőt az osztrák zenei közélet figyelmét. A 48-as szabadságharc kitörése, majd leverése. az ezt követő évek politikai légköre hosszú hallgatásra kényszerítette Erkelt. Újabb történelmi operája, a Bánk bán csak tizenhét évvel később készült el. Ez a nemzetre hulló gyászban fogant mű olyan diadalt jelentett a magyar opera fejlődésében, amelyhez fogható azóta sem született hazai kultúránkban. A -nagy jelenetek magyar folklórelemekből építkező zenei anyagában a jellemfestés finomságában és ben- söségességében, a dramaturgiai egység kidolgozottságában Erkel olyan csúcsra emelte a magyar operát, hogy művészi és politikai tekintélye egyaránt neves kortársához, a fiatal Verdiéhez vá'lt hasonlatossá. Mert Erkel — miként Verdi is —, politikus zeneszerző volt, aki tehetségét a nemzeti függetlenség, a reformeszmék szolgálatába állította. „Báruk és Tiborc gránitalakjával protestált az elnyomás ellen. a kiegyezés illúzióját Dózsa szellemének felidézésével, a politikai hit- szegést Brankovics tragédiájának hangjaival bélyegezte meg, és a konszolidáció ábrándképeibe beleszőtte a Névtelen hősök honvédsirató muzsikáját” — írta róla Németh Amadé, az egyik legkiválóbb Ehkel-kutató. Három emberöltő telt el Erkel halála óta. Művei ma. radandóak, és ma már kiasz- sziikusai a magyar operakultúrának, még ha a Hunyadi Lászlón és a Bánk bánon kívül a mai generáció nem is ismeri többi alkotásait. (Főként a Névtelen hősök hiányát érzi fájdalmasnak zenei közéletünk.) Még kevésbé ismert, hogy Erkel kora egyik legkiválóbb pianistája volt. Karmesteri, zenekarnevelői, pedagógiai munkássága, a Budapesti Filharmóniai Társaság megalapításának jelentősége is alig-alig ikerül szóba. Pedig a XIX. század kimagasló magyar muzsikusa nélkül aligha beszélhetnénk ma magyar operakultúráról; az ő előkészítő tevékenysége nélkül hogyan is ereszthetett volna termő gyökeret a német zenekultúrán nevelkedett, s a hazait egyébként is nehezen befogadó zenekultúránk talajában Bartók és Kodály „tiszta forrásból” táplálkozó muzsikája? Szomory György Annál ismertebb azonban Dobó életének későbbi históriája. Éppen ezért azzal ismerkedünk most meg röviden. Miután 1552 októberében súlyos véráldozatokkal a háta megett elvonult az oszmán sereg Eger vára falai alól, Dobó nyomban megkezdte a vár helyreállítását. A kamara szőrösszívű pénzügyi ellenőrei által tartott vizsgálat és méltatlan vádaskodás annyira elkeserítette a két egri várkapitányt: Dobót és Mekcsey Istvánt, hogy keserű szájízzel már november 25-én leköszöntek tisztségükről, s az uralkodó minden kísérlete eredménytelen maradt, hogy megtartsa Dobó Istvánt fontos hivatalában. Habsburg Ferdinánd a törökök által csak juhakolnak csúfolt Eger vára egész Európában forró elismerést aratott megvédelmezéséért különböző anyagi elismerésben részesítette Dobót. A legjelentékenyebb királyi adomány azonban ország- bárói méltóság volt. a hozzákapcsolt vörös pecsét használati joggal. A hódító török seregek felett aratott fényes diadal eredménye nyomán azután 1553 májusában Erdély vajdájává nevezte ki a király, mellé adva társul Kendy Ferencet. Az egyik alvajdai tisztséget pedig Dobó István öccse: Domonkos nyerte el. Dobó hivatali székhelyét a dévai várban tartotta, a felesége pedig gyermekeivel Szamosújváron lakott. Dobó István hatásköre meglehetősen széles körű volt. Vajdatársávai jogát a hadviselés, a diplomácia, a törvényhozás, az igazságszolgáltatás és a vallásügyek területén, mint a király teljhatalmú biztosai gyakorolták. Erdélyben igen válságos és nehéz helyzet fogadta a volt egri várkapitányt. Castaldo csapatai nemcsak a török ellen nem nyújtottak segítségei 1551—52-ben Temesvár. Lippa, Arad. s a többi Erdély kapujában lévő vár lerohanásakor, de a fizetetten idegen zsoldoshad vad és barbár pusztításaival mérgesítette el a légköri, ami annál is ‘ súlyosabban esett latba, mivel a török szövetséges ifjú János király és anyja, Izabella királyné hívei még mindig igen számottevő erőt képviseltek. A török sem nyugodott bele semmiképpen sem erdélyi érdekeltsége elvesztésébe, s abba, hogy Erdély és Magyarország Habsburg kézben egyesüljön, mert ez utóbbi hódító terveivel szemben mindenképpen erős gátat jelentett volna. Nem csupán Szulejmán szultán, de Izabella királyné is buzgón bújtogatta az erdélyieket a Dobóék képviselte Habsburg-.kormány- zat ellen. Dobó István azonban szilárdan Habsburg Ferdinánd oldalán állott, mivel úgy látta — amint azt a mai történettudomány is vallja —, hogy az oszmán térhódítás és területrablás ellen csakis az egész Európára kiterjedő Habsburgok segítségére építve lehet felvenni a siker reményében a küzdelmet. A helyzetnek azonban abban rejlett a legnagyobb tragikuma, hogy Ferdinánd súlyos pénzügyi nehézségei miatt nemcsak katonai segítséget nem tudott adni a vajdáknak Erdély védelmében, de még Dobó ott lévő fegyvereseit sem tudta fizetni, úgy, hogy azok zömében szétszéledtek. A két ellentétes tábor között ingadozó erdélyi rendek pártállásukat attól tették függővé, hogy a két uralkodó, Habsburg Ferdi- nánd és János Zsigmond közül melyiknek lesz nagyobb esélye a katonai győzelemre. Az 1555 decemberi tordai országgyűlésen válaszút elé állították Ferdi- nándot. de miután az nem tudott fegyveres segítséget nyújtani, Erdély rendjei szinte egységesen János király mellé állottak a kirobbant háborúskodásban. A tordai országgyűlés János Zsigmondot ismerte el Erdély törvényes urának, s hazatértéig Petrovics Pétert helytartói tisztséggel ruházta fel. Petrovics erős sereggel — a törököktől támogatva —, tört Erdélybe. s akciója sikerét a román vajdák összehangolt támadása támogatta. A román vajdák támadására a parancsot Szulejmán szultán adta ki. Dobóék gyenge katonai védelme nem jelentett számottevő akadályt a támadókkal szemben, bár a legfontosabb erdélyi várak még Habsburg kézben voltak, de elégtelen katonai őrizet alatt állottak. Dobó István maroknyi megbízható fegyverese kíséretében családjához. Sza- mosújvárra húzódott, a megszervezte a vár védelmét. Közben fivérét, Domonkos alvajdát Ferdinándhoz küldte. katonai segítséget kérve. Egy 4600-as, jól felfegyverzett sereg meg is indult Erdély irányába, de Kraszna- horkánál Bebek Ferenc erős török katonai segédlettel szétverte a csapatokat, — s ezzel minden külső segítség reménye elveszett. . Petrovics Péter egyre izmosodó erővel folytatta az erdélyi várak ostromát Rövidesen Gyulafehérvár és Gyula is elesett, s lassan- lassan Erdélyben Habsburg Ferdinánd uralmát már pusztán a Szamosújvárba zárkózott Dobó képviselte, ugyanis vajdatársa, Kendy Ferenc közben átpártolt János Zsigmond táborába Amikor szeptember 22-én János Zsigmond az ifjú király és édesanyja. Izabella fényes ünnepségek közepette bevonult Kolozsvárra, a Habsburgok erdélyi uralma véglegesen összeomlottnak volt tekinthető. Szamosújvárt ostromgyűrűbe fogták Petrovics csapatai, de Dobó egészen novemberig sikeresen megvédte a támadások ellen a várat. A közelgő tél azonban arra bírta, hogy a hónap utolján becsületes feltételek között feladja azt. Saját fegyverzetét megtartva, kocsikra rakodva holmiját, szabadon vonult el Dobó István, felesége és gyermekei társaságában. maroknyi megbízható katonája kíséretében. Izabella királyné azonban, hallgatva a török befolyásra és intrikus tanácsadóira, magához kérette a felvidéki várai irányában vonuló Dobót, s a tiszta lelkiismerettel. nyílt lélekkel érkező férfiút családjával egyetemben vártömlöcbe vettette. Azt hozták fel terhelő vádul ellene, hogy a megadási feltételek megsértésével, három kis sugárágyút is kocsira rakatott. De Izabella és a törők bosz- szúja nem volt teljes. Dobó István elfogott öccsét. Domonkost az erdélyiek kiadták a törököknek. akik azt az oly sok magyart elemésztő sztambuli Héttorom börtönébe zárták. Meghiúsult tehát annak a nagy lehetősége, hogy Magyarország és Erdély egyesítésével egy erős törökellenes tömb jöjjön létre. Ha ezt sikerül létrehozni, úgy ebben a Habsburgok vezető szerepe érvényesült volna. Dobó István erdélyi vajdasága során ezt az ügyet szolgálta, s ezzel egy olyan állam kialakulása ellen tevékenykedett, amelynek területi sérthetetlenségét és belső önálló életét a török biztosította, s amelynek talaján a magyarok alávetését célzó Habsburg-centrali- záció ellen később Báthori. Bocskai és Bethlen nemzeti törekvései kibontakozhattak. Dobó István egy esztendeig sínylődött a vár tömlö- eében, amikor 1557 utolján sikerült egy ablakon át leeresztett kötélen kúszva megmenekülnie. A közel 57 éves férfiú különös megmenekülésében egyes források szerint maga Izabella királyné játszott szerepet. Később csak nagy üggyel- bajjal tudta kiszabadítani kolozsvári börtönéből hitvesét, Sulyok Sára asszonyt és gyermekeit. Nem feledkezett meg hú fivéréről, a konstantinápolyi Héttoronyban sínylődő Domonkosról sem, akit a kor szokásainak megfelelően váltságdíjon szabadíthatott csak ki tömlöcéből 1560-ban megvásárolta a szigetvári kapitánytól a gazdag Véli janicsár agát 6 ezer forintért, akit azután Komárom és Esztergom között a Dunán úszó hajón kicseréltek a Sztambulból felszállított Dobó Domonkossal Ferdinánd Dobó Istvánt kitartó erdélyi működése elismeréseként Bars vármegye főispáni tisztével, s Léva várával és hatalmas kiterjedésű uradalmával jutalmazta A Dobó família ősi birtokai Ung. Bereg és Abaú] megyékben feküdtek, amelyekhez az utóbbi években már Bars, Hont és Zólyom vármegyeiek is csatlakoztak Dobó István mintegy fél- milló hold ura volt, s ennek megfelelően 500 lovast és 400 gyalogost kellett fegyverben tartania, vagy pedig helyette évi 15 ezer forintot a kamara pénztárába befizetnie. Felső-Magyaror- szág földesurai sorában az ötödik helyet foglalta el. (Folytatjuk) Sugár István Művészekről Mesélték Huszár Pufi, a kövérségéről is híres, kitűnő komikus. egyik este vacsorára volt hivatalos egy családnál. Mikor a szobalány elébe tartotta a tálat, a művész méreteinek és étvágyának megfelelő adagot rakott a tányérjába. Erre a háziasszony így szólt a szobalányhoz: — Fiam, tegye le a tálat a művész úr elé, és hordja körül a tányérját! * Nagy Endre, a kiváló író. konferanszié és színigazgató, amikor egyszer súlyos betegségéből felépült, egyik jelenetének a próbáját a lakásán tartotta. A tréfa főszerepét alakító művésznővel sehogy sem volt megelégedve, próba közben sokszor közbeszólt újabb és újabb instrukciókkal látta el partniernőjét. Mikor vége volt a próbának, a színésznő távozóban így szólt a még gyengélkedő direktorhoz : — Jobbulást kívánok! — Én is magának — felelt vissza Nagy Endre. * Rippl Rónai József megkérdezte egyszer Munkácsy Mihályt, hogy a Zálogház című festményének egyik alakja helyett miért nem festett szebb nőt. aki jobban inagára vonja a figyelmet. — Gondolja, hogy zálogházba járna ez a nő. ha szebb lenne? — válaszolta Munkácsy. * G. B. Shaw magas, szikár alakjával pontosan ellentéte volt barátjának az alacsony jól táplált Chestertonnak, akivel gyakran ugratták egymást. — Ha önt látják. azt hiszik, éhínség van — kötött bele Chesterton az írótársába. — Ha viszont önre néznek, rögtön tudják, hogy ki a felelöx az éhínséaért! — replikázott Shaw. * Sidló Ferenc, a kiváló szobrászművész az egyik kiállításán figyelmes lett egy házaspárra, amint egy akt- szobrát nézegették. A művész a hátuk mögé állt, hogy kihallgassa, miről beszélnek. Az asszony így iszólt: — Nézd csak ezt a per- szónát! — Mi bajod van vele? —Még egy inge sincs, de azért szobrot csináltat magáról! 0 Vecsey Ferenc, a világhírű hegedűművés7 egyik nyarát a tengerparton töltötte. Üszás közben egyszer csak hirtelen elmerült. Szerencsére a közelben tartózkodó fürdőmester látta az esetet, így aztán gyorsan utánaúszott, és kimentette a partra. Amikor partot értek a fürdőmester megszólalt: — Azt hiszi, kedves mester, hogy az úszás is olyan egyszerű dolog, mint a hege- dülés? * Környei Béla, az Operaház egyik tenoristája szőlőt vásárolt Rákoskeresztúron. Hallatlanul büszke volt a saját termésű borára, amelyből mindjárt az első évben kóstolót küldött barátainak, választ kérve tőlük: ízlett-e a bor? Sajnos, a nedű átkozottul savanyú volt, valóságos ecet. Nem csoda, hogy az újdonsült szőlősgazda ezt a vá- laszt kapta Kern Auréltól, a szigorú zenekritikustól: „A bor kitűnő — salátával!” 0 Komlós Vilmosról, a kitűnő komikusról sok kedves történetet, jegyeztek fel. Egy alkalommal barátaival üldögélt « törzskávéházában, amikor színésztársa, Peti Sándor keresni kezdte újonnan vásárolt, , drága, sötétkék kalapját. Hossza«; keresgélés után végre felfedezte: Komlós ült rajta. Rémülten szólt Kom- lósra : — Vilikém az új kalapomon ülsz! — Na é6? — kérdezte % Komlós csodálkozva. — Mór el akarsz menni? Kiss György Mihály