Népújság, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-04 / 259. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. november 4., hétfő 3. Gyöngyösi „szépségörök” A Technolux Ipari Szövetkezet támogatásával Gyöngyösön új férfi-női kozmetikai szalon nyílt a Kossuth úton. Régi óhaja teljesült ezzel a város lakóinak. akik közül nemcsak a gyengébb nem képviselőire gondol lak. hanem a férfiakra is. IFotó; Szabó Sándor) Kulturált körülmények között dolgoznak az alkalma zottak Vincze Szilvia vitamindús kenőcsöket készít (jobbra) Harmath Andrea sminkelés közben (balra) „...Mikor akadémiánk felállíttaték“ Pozsony adott otthont százhatvan évvel ezelőtt. 1825 novemberében a magyar országgyűlésnek, amelyen a nemzeti függetlenségért és polgári haladásért harcolók igyekeztek közös útra találni. Felsőbüki Nagy Pál nagy hatású beszédében fejtegette: ideje már, hogy a nemzetet fenntartó anyanyelv fejlesztésére a leggazdagabbak is áldozzanak. Ekkor állt fel Széchenyi István, és birtokai egyévi jövedelmét ajánlotta fel a Magyar Tudós Társaság — mai nevén a Magyar Tudományos Akadémia — alapítására. Példáját több arisztokrata követte, így még az országgyűlés folyamán 250 ezer ezüstforintot ajánlottak fel. Az Akadémia megalapítása azt is jelentette, hogy Pest egy kis német városból a magyar kulturális élet központja, irodalmi város lett. Az egységes kultúra kibontakozása pedig fontos lépés volt a nemzetté válás kiteljesedéséhez. A Magyar Tudós Társaság alakuló ülését 1830. november 17-én tartotta. Itt Teleki Józsefet elnökké, Széchenyi Istvánt pedig alelnökké választották. Az alapszabályok értelmében elsősorban a nyelv- és irodalomtudományokat pártolta az Akadémia, de 1832-ben már megalakult a matematikai és természettudományi szakosztály is. A reformkor pezsgése behatolt a Duna-parti új palotába is. A virágkorát élő irodalom vezéralakjai, Vörösmarty, Bajza, Toldy szava érvényesült mind az egyes tudományokban kifejeződő eszmei tartalom, mind a testület tagjainak megválogatása szempontjából. A Tudományos Akadémia tehát működésének első éveiben is fontos szerepet játszott, igazolva Széchenyi reményeit. A külföldi tanulmányutakat is megjárt, széles látókörű, korszerűen gazdálkodó nagybirtokos felismerte, hogy a fennálló feudális politikai rendszer válságba jutott; és mélységes hazaszeretete, felelősségérzete arra ösztönözte S/échenvit. hogy tettekkel segítse hazaja íelemelkedesét. A magyar nyelv és kultúra ügyének tudatos harcosakéni tisztában volt azzal, hogy az anyanyelv jogainak kihar colása elengedhetetlen feltétele a nemzeti függetlenseg kivívásának. A szabadság és függetlenség iránti vágyódásában így írt már 1821-ben naplójába: „...az Austriai Monarchiának és Magyar Országnak hibája, hogy az Isten haragjában kapcsolta össze". A reformkorszak — benne Széchenyi nagy hatású müvei is — a közelgő forradalmat érleli. A haladás hívei egyre többet akarnak elérni. 1842-ben sokan már úgy gondolják, hogy az erős és független Magyarország létrejöttéhez is kólákra, gyárakra van szükség inkább, mint tudó? Aka démiára. Széchenyi az 1842. november 27-i akadémiai köz gyűlésen vitába száll e gondolattal, mondván: „vegyük a dolgokat mint azok vannak és nem mint azoknak lenntök kellene” — vagyis gondoljuk végig józanul, hogy 1825-ben az Akadémia alapítása volt a reálisan lehetséges lépés a nemzeti önállóság felé vezető úton. „Hadd mutassam tehát meg, hogy kivételes állásunknál fogva sem egyéb, sem másképp működő intézet nem volt oly sürgetőleg napirenden akkor, mikor Akadémiánk fel állíttaték mint éppen Akadémiánk” — hangsúlyozza nehézkes, veretes nyelvén Széchenyi, de ő legalább felismeri és figyelmezteti is kortársait arra, hogy „veszély, nagy veszély fenyegeti még mindig, sőt növekedőleg fajtánk nyel vét, s ezáltal nemzetiségünket, minél drágább kincsünk nincs. Itt azért ideje, végre tisztába jöjjön: oly drága, de oly annyira kényes kincset, mint nemzetiség, miképp lehessen őrizni, ápolni . . ." Ódon hangulatú mondatok, de máig szóló tanulságukra tisztelettel emlékezünk — imre — Kői, Károlyi Mihály Mgtsz Korszerű tartástechnológia, egyre növekvő tejhozamok A Káli Károlyi Mihály Mgtsz nem tartozik Heves megyében azok közé a gazdaságok közé, amelyek gyakran szerepelnek újságok hasábjain, netán rádióban vagy televízióban. Pedig eredményeik nem rosszak, sőt, egyes területeken nagyon is figyelemre méltó sikereket mutatnak fel. Ha ez a téma kerül szóba, mindenekelőtt a szarvasmarha-tartástech- nológiát emlegetik. Miint Horváth László a szakosított szarvasmarha- telep vezetője elmondotta, jelenleg 330 tehénnel és ezen állomány szaporulatával foglalkoznak. A telepet egyébként még 1972-ben népesítették be, a rendszernek pedig 1980 óta tagjai. — Az alapállományunk magyartarka volt — emlékszik vissza a kezdetre. Akkor a fejési átlagunk 2300 liter volt, túlzottan tehát nem lehettünk elégedettek. Mi sem volt természetesebb, mint az, hogy ezen a helyzeten változtatni kell. A megoldást szakembereink a meglevő állománynak feketetarka holstein frízzel való keresztezésében látták. Ez a folyamat 1976-ban kezdődött meg, és tavaly az éves fejési átlagunk már elérte a 4620 litert. (A megyei átlag jelenleg 4200 liter körül van.) önmagukért beszélnek az adatok. Elegendő egyetlen pillantást a számokra vetni, hogy lássuk: megduplázódott a fajlagos termelés. A sikeresen végrehajtott fajtaátalakításról már szóltunk. Nyilvánvaló azonban, hogy az eredmény nem pusztán ennek köszönhető. — Valóban így van. Ez ugyan alapvetően fontos tényező volt, de nem feledkezhetünk meg a takarmányozás, a tartási körülmények jelentős javulásáról sem. Azokhoz az eredményekhez, amelyeket sikerült elérnünk korszerűen karban tartott legelő szükséges, magas fajlagos hozamokkal. Ahhoz, hogy ezt biztosítani tudjuk, termelőszövetkezetünk a legelő területét évenként megfelelő dózisú műtrágya-adagolással, aszályos időben pedig öntözéssel és folyamatos tisztítókaszálással kezeli. Talán az eddigiekből is kiderül: a legkorszerűbb tartástechnológia meghonosítására törekednek. Ennek érdekében a termelő tehén állományt villanypásztorral. szakaszosan adagolt legelőn tartják, éjjel-nappal, A legeltetési időszak egyébként idén április 24-től október 25-ig tartott és az ilyen jellegű tartásmód előnyeit a szakemberek mos1; is tapasztalhatták. — Konkrétan mit érthetünk ezen ? — kérdeztük a telepvezetőtől. — Azt, hogy valóban a legjobb eredmények elérésére törekszünk. Ennek érdekében a már elmondottakon kívül tehénállományunk a legelőfü mellett rendszeres „szárazanyag" kiegészí. tést is kap. Módszerünk összességében 8—10 százalékos termelésnövekedést és 7—8 százalékos költségmegtakarítást hozott. Nem elhanyagolható tényező, hogy közben a szaporodásbiológiái helyzet is nagymértékben javult. A leellett tehenek 90 százaléka az éllést követően 90 napon belül már újra termékenyítve van. s 60 százalékuk vemhesül is ebben az időszakban. Erről szólva talán érdemes még megemlíteni, hogy borjúszaporulatunk az induló tehénlétszámra vetítve 82 százalék, egy átlagtehénre pedig 102 százalék. A két ellés közötti idő nálunk 381 nap. Ezek után arról kérdezzük a szakembert, hogyan képzelik el a folytatást, mit várnak a jövőtől? — Az lenne jó, ha a mostani kombinált tartásmedot teljesen kötetlenre lehetne átállítani. Ehhez azonban a telep rekonstrukciójára lenne szükség, új fejőház építésére — rekonstrukciós tervüket a rendszer elkészítette —, kivitelezéséhez azonban vagy hárommillió forint kellene, s ez sajnos egyelőre saját erőből nem megy. Elképzelések, remények természetesen vannak. Most például abban bíznak a káliak, hogy — ha igaz a hír — az állam a jövő évtől dotálja a szarvasmarha- telepek rekonstrukcióját Ez esetben ők is hozzáláthatnak e nagy és fontos feladat megvalósításához, melynek eredményeként bizonyára tovább fokozhatnák mind a tejtermelésben, mind a szaporodásbiológiában eddig elért, figyelemre méltó eredményeiket. B. Kun Tibor iparunk az ezredfordulóra készül Kozmetikai Asszonydicséret, Albus, Fjóra, Elida. Ki emlékszik még ezekre a mosópor- és szappanmárkákra? Pedig a maguk idejében jól szolgálták a célt, ami végett kifejlesztették és gyártották őket. Ezt az is bizonyítja, hogy a két utóbbi termékmévvel még itt-ott találkozni lehet. A megnövekedett igények túlléptek rajtuk, életformánk mind újabb, s újabb termékeket követel a kozmetikai és háztartásvegyipartól. Ez az ipari alágazat még két évtizeddel a felszabadulás után is abban az állapotban volt, mint annak előtte; szerkezetében kevés lehetőséget ígért a fejlődésre. Egyesülés - távlati célokért Igazi fordulat az alágazat helyzetében 1963-ban következett be, amikor nyolc kisebb vállalat egyesülésével megalakult a Caola cég. Ennek a magyar viszonyok között már közepes méretű vállalatnak nagyobb lehetősége volt — és van is — a fejlesztésre, a növekvő igények mind teljesebb kielégítésére. Az új vállalat első dolga a profiltisztítás volt, így például egy kö- rösladányi ipari szövetkezetbe került a cipő- és parket- tapaszta-gyártás, valamint más paraffinalapú termékek készítésére. A szőkébb termékskála lehetőséget nyújtott a Caolának — ez a vállalat adja a Ihazaii kozmetikai ipar termelésének valamivel több, mint hatvan százalékát — egy intenzív, máig tartó belső fejlesztésre, valamint arra is, hogy a cég — követve a kormányzat iparpolitikáját — vidéki telepítésbe kezdhessen. Zalaegerszegen alapított gyárat a vállalat, ahol ma nagy tömegben gyártanak folyékony kozmetikumokat és mosószereiket, valamint alapanyagokat készítenek másfajta kozmetikumok előállításához. A dunántúli megyeszékhelyen a gyáralapítás időszakában nagy volt a kínálat szakképzetlen női munkaerőből. Mivel a kozmetikai ipar technológiája hőigényes, a földgázzal évtizedek óta ellátott város szinte kínálta magát az új gyár helyéül. Az üzemet Olaszországból és az NSZK- ból vásárolt speciális gépsorokkal szerelték fel. A vállalat, s az egész technológia több részfeladatát ismerő, jó képzett szakmunkásgárdát is kinevelt rövid néhány év alatt, ami ugyancsak biztató a jövőre nézve. Az elmúlt húsz évben a magyar kozmetikai ipar úgy vált exportképes alágazattá, hogy közben folyamatosan csökkentette a dollárért vásárolt alapanyagok mennyiségét. Kutatás, fejlesztés, beruházás Az immár huszonkét esztendeje középvállalattá lett Caola saját kutatóbázist hozott létre az egyik hajdani kisüzemből, ahol kitűnő körülmények között végezhetik munkájukat a nagy tapasztalatú végyészek és orvosok. Világszerte abba az irányba fejlődik a kozmetikai ipar. hogy mindinkább igényli a kémikusok munkája mellett az orvosokét is. Hiszen olyan új, versenyképes termékkel kell megjelenni a piacon, melyeknek jó fiziológiai, bőrregeneráló, közérzetjavító hatása van, s ez elengedhetetlenné teszi a termékek kifejlesztésében az orvosok munkáját. A vállalat kutató- intézetében többek között kidolgozzák az új technológiákat. ami lehetővé teszi a gyors termékváltást. Ez rendkívül fontos, mert nagy a nemzetközi konkurencia. A Caola nem monopol cég már itthon sem — a hetvenes évek elején megjelentek a gyógyszertárak, mint kozmetikumgyártók, s így kialakult egy egészséges, erős belső verseny is. A Richto- fit termékcsalád és a Hélia D nemzetközi sikere — az utóbbit az Egyesült Államokban is árulják, nem is olcsón — azt bizonyítja, hogy az orvostudományi egyetemekkel szorosan együttműködő gyógyszer- gyárak sikeres kozmetikumelőállítók is tudnak lenni. Ez ugyan nem veszélyeztette a Caola piaci pozícióit — a vállalat mégis válaszolt a kihívásra, mégpedig úgy, hogy a Budapesti Műszaki Egyetem Alkalmazott Kémiai tanszékére kihelyezett kutatócsoportot telepített, amely egyik biztosítéka a további fejlődésnek. A magyar kozmetikai ipar mindemellett nem kísérli meg, hogy konkuráljon például a francia vagy nyugatnémet kozmetikai cégekkel. Licencvásárlásokkal, már ismert termékek célnak megfelelő módosításával igyekszik az igényeknek megfelelni. Erre jó példa az a megállapodás, amit a közelmúltban a szegedi Univerzál Ipari Szövetkezet kötött a nyugatnémet WELLA világcéggel, hajfestékek hazai gyártására. Az egyezség iparunknak és külkereskedelmünknek egyaránt előnyös : a nyugati alapanyagot nem kell dollárért megvenni, termékkel fizetünk érte. A boltok kirakatai látványos fejlődésről tanúskodnak, ugyanakkor a kicsiny alágazat egyre jelentősebb exportőrré is lesz: jelenleg ipari termékkivitelünk egytized százalékát adja. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a mát mintegy évtizede tapasztalt jelenséget sem, hogy kozmetikai termékeinkből igen sokat „exportálunk" országhatárainkon belül is. mivel nagyon sok turista vásárolja a magyar kozmetikumokat. Elmondhatjuk, hogy kozmetikai iparunk jól gazdálkodott azzal a másfél milliárd forinttal, amit az utóbbi tizenöt évben az al- ágazatban beruháztak. Általánosan elfogadott nézet mindazok körében, akiknek közük van a hazai kozmetikai iparhoz, hogy a jövő a biokozmetikumoké, a jó élettani hatású termékeké. A magyar szépítőszeriparnak továbbra sem érdemes erőltetni a nagy tömegű gyártást, elsősorban a hazai igények maradéktalan kielégítése a cél. Illatszer- boltjainkban ezután is kaphatók lesznek a drágább és olcsóbb külföldi kozmetikumok — de ezek kizárólag a választék bővítését szolgálják. Olyan termékeket kell a jövőben előállítani, amelyek eredetiek, újdonság- számba mennek, mert csak az ilyen cikkek adhatók el jól belföldön és külföldön egyaránt. H. Z.
