Népújság, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-27 / 278. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. november 27., szerda 5. „Meg kell teremtenünk az esélyegyenlőséget” Pályakezdő fiatalok Az utóbbi időben mind több felelős vezető beszél arról, ami évek óta tudott: igen nehéz a pályakezdő fiatalok helyzete, főleg az egyetemet végzett orvosoké, mérnököké, közgazdászoké és így tovább. Nem azért nehéz, mert nem tudnak elhelyezkedni. Ez a gond ritka. Azért nehéz, mert a kezdő fizetések igen alacsonyak, és ha a pályakezdés egyidőben történik a család- alapítással, akkor még nagyobb a gond. A megoldás az ország teherbíró képességének függvénye és remélhető, hogy sikerül valamit enyhíteni a pályakezdők gondjain. Nem is erről van szó, hanem egy másik társadalmi jelenségről. A fiatalok, amíg tanulnak, rendszerint a szülői ház segítségét élvezik. Ha a szülőtől kapott zsebpénz vagy az egyetemi ösztöndíj nem is túl magas, megélhetési gondjaik nincsenek. A legtöbb fiatal megszokott egy életnívót, azt az életnívót, amelyet a szülei több évtizedes kemény munkával biztosítani tudnak részére, amelyet sok nélkülözés, munka árán megteremtettek. Ha a fiatal pályakezdő a szülei háztartásában marad. akkor kevesebb a. gond, sőt még az ő kezdő fizetése is növeli a család háztartási pénzét és a saját céljaira is többet fordíthat, mint annak előtte. Ilyenkor lenne mód a takarékoskodásra is. Sok szülőt ismerek, aki csak azért követel a gyermekétől havi összeget a fizetéséből, hogy azt számára (rendszerint titokban) félretegye, és majd, amikor családalapításra, önálló életkezdésre, lakásvásárlásra kerül sor, akkor „elővarázsolhassa”. Ahol így van, jól van. Nehezebb a helyzet, ha a szülőnek nincs módja rá (vagy nincs gondja rá). Sokan azt mondják: mi is megküszködtünk azért, hogy vigyük valamire, nem árt, ha a fiatalok is megküzdenek az indulásért. Ez így igaz, de nem szabad elítélni, ha magasabb nívón küzdenek meg érte. Nem szabad megütközni azon, ha nekik a mosógép olyan természetes, mint nagyanyáinknak a fateknő volt; ha úgy vélik, hogy a televízió fontosabb a díszes ebédlőasztalnál. Szülői segítség nélkül nagyon nehéz a pályakezdés, az önálló életkezdés. Van, aki félretett pénzzel tud segíteni, másik azzal, hogy vasárnapi ebédet főz a fiataloknak vagy éppen fizikai munkával segít az új otthon megteremtésében. A változatok végtelenek, de egy a lényeg: ne hagyjuk magukra a fiatalokat. (sm) POP-SAROK Tv-kockák és ruhaköltemények (Elég jón végeztem a nyolcadik osztályt, így hát gimnáziumba jelentkeztem. Falun nőttem iel, a suli meg a megyeszékhelyen volt, tőlünk 60 kilométerre. — Sebaj, öcskös! — mondták a szüleim. — Kollégista leszel! Augusztus végén kocsiba pakq'jtak két nagy bőrönddel együtt és útra keltünk. Mire a városba értünk és megálltunk egy háromemeletes, nagy épület- előtt, teljesen elillant a bátorságom. Bevezettek egy homályos folyosóról nyíló szobába és lerakták a cuccaimat a tíz vaságy egyikére. — No, szevasz! Aztán jó újegyél! — búcsúztak és otthagytak magamra. Egy embernek egy keskeny szekrény, kék csomagolópapírral borított polcokkal, egy összefaragott lapú asztal, felirattal — ,,Itt szenvedtem ! Karesz” — hozzá egy bicegő szék. Körülöttem vadidegen pofák. Üldögéltem a szúrós ló- pokrócon és egyre csak azt hajtogattam magamban: — Te jó isten! Hogy mi lesz ebből?) Fokozatok Diákotthon, kollégium. Sokunknak vannak e témakörben tapasztalatai, amelyeket nem árt összevetni ikét pedagógus véleményével, akik bosszú éveket töltöttek el ilyen intézmények falai között, s így e terület szakavatott ismerői. Antal Jó- zsefné az Egri Ady Endre Középiskolai Kollégiumot vezette nyugdíjba vonulásáig, Somlai Györgyné pedig a szintén Egri József Attila Középiskolai Kollégium igazgatója. Segítségükkel legelőször a diákotthon és a kollégium közötti kölönbsé- get tisztázzuk. — Míg a diákotthon jóformán csak étkezést, szállást és „gyerekmegőrzést" biztosít, addig a kollégiumban szervezett és irányított közösségi élet folyik, kialakultak bizonyos hagyományok és működik az önkor- - mányzat. A kollégiumi munka elmélyítésére a Művelődési Minisztérium és a KISZ KB versenymozgalmat hirdetett, ahol a nevező közösség a bronzfokozattól a Kiváló Kollégium címig juthat el. Az egyes intézetek elbírálásában figyelembe veszik a tanulmányi, a kulturális, a sport- és társadalmi munkát, a politikai és világnézeti nevelés színvonalát, a diáktanács működésének hatékonyságát. A legmagasabb kategóriába eddig megyénkben az egri Ady Endre, a gyöngyösi József Attila és a hatvani Kállai Éva kollégiumoknak sikerült eljutniuk — tájékoztat Somlai Györgyné. Funkciók és feladatok (Csöndben üldögéltünk vagy öten egy este a kollégium melletti parkban, amikor odajött egy apró termetű srác. Cigit követelt, egy egész dobozzal, meg száz forintot. Ekkora pimaszság hallatára mély tisztelettel néztünk rá, de természetesen nem adtunk neki semmit. Erre odament a szélen ülő Endrészhez és istenesen gyomron vágta. Mindannyian ráugrottunk, de hirtelen vagy húsz sötét figura vett körűé, bennünket. Alaposan eltángáltak, s elvették a zsebpénzünket is, miután közölték, hogy többet nem szeretnének itt találkozni velünk. Másnap megint ugyanott gubbasztottunk mind az öten. persze megjelentek ők is. A főnök még tartani akart egy kis hegyibeszédet az újabb verés előtt, de ekkor a kerítés mögül föl- emelkedett, csöndben, moccanás nélkül megálftt és szúrósan ránézett egyszerre nyolcvan srác — a fél kollégium. Azért nem az egész, mert a többiek színházban voltak. Attól a naptól fogva nyugodtan lehetett sétálgatni a lakótelepen.) — Milyen feladatot kell ellátnia egy jól működő kollégiumnak? — Lehetőség szerint pótolnia kell a családot, méghozzá annaik megengedő és korlátozó funkcióit egyaránt — veszi át a szót Antal József né. — Természetesen hatékonyan segíteni kell a tanulásit, hiszen ezeket a gyerekeket azért küldték az iskolába, hogy azt iminél jobb eredménnyel végezzék el. A legfontosabbnak azonban azt tartom, hogy a fiatal itt közösségbe kerül. A napirend megköveteli tőle a rendszerességet, megtanulja elfogadni, vagy legalább tolerálni a tőle eltérő személyiségeket is, megtanul együttműködni a többiekkel. Ez az itt eltöltött évek legnagyobb nyeresége. És persze minél több lehetőséget kell biztosítani a kultúrálódásra, az önművelődésre is. — Ezt én is nagyon fontosnak tartom — fűzi tovább a gondolatot Somlai Györgyné. — Hiszen, még mindig .megfigyelhető, hogy a vidékről felkerülő gyerekek közül sokan a városban élőkkel szemben néhány területen hátránnyal küszködnek. Ebben szerepe van az eltérő szánkásoknak és környezetnek éppúgy, mint az általános iskolák hullámzó színvonalának, vagy a családi háttér hiányosságainak. A négy év alatt a hátrányokat természetesen be lehet hozni és éppen ez az egyik fő feladatunk. — Én ezt úgy mondanám, hogy meg kell 'teremtenünk nevelőimunkánkkal az esélyegyenlőséget — egészíti ki Antal Józsefné. — Hiszen ez társadalmunk célja és egyben alapvető érdeke, de szükséges a demokráciához és így diktálja az ember igazságérzete is. E téren sok a tennivaló, hiszen a család utóbbi években megfigyelhető bomlása, a szülők válása vagy elhidegülése, esetenkénti durvaságuk és alkoholizmusuk nem hagyja érintetlenül a gyerekeket sem. Egyre több a szeretetlen, elhanyagolt fiú és lány, aki nem kapta meg azt a törődést otthon, ami megilleti, vagy akinél a gondoskodást anyagi javak útján vélték „lerendezni” a szülők. Somlai Györgyné rögtön egy példával is szolgál: — Extrém eset, de előfordult, hogy a lázas beteg gyereket vasárnap este visszaküldte a kollégiumba az édesanyja, mondván, hogy nálunk jobb helye lesz a betegszobán, neki nincs ideje otthon ápolgatni. Ügy gondolom, ehhez már nem kell kommentár. Egyébként is sok olyan problémával fordulnak hozzánk a diákjaink, amit otthon meg sem említenének. Ami egyrészt öröm, másrészt azonban elgondolkodtat bennünket arról, hogy milyen mértékű lehet a bizalom egy-egy ilyen családban. Nevelőtanárok és nevelődő diákok (Csoportunk nevelőtanára, akit csak Papának becéztünk, állást változtatott és otthagyott bennünket. „Jó fej” — mondogattuk, hiszen bármit meg lehetett kérdezni tőle a tantárgyaktól a pigmeusok szerelmi életéig. Ha bajunk volt, bármikor megkereshettük. ö tartotta a fotó- szakkört, ügyesen pingpongozott és még jobban zenélt. Hogy mennyire szerettük, arra csak akkor jöttünk rá, amikor megérkezett az utóda, akit rövidesen mindenki csak Kakasnak hívott, kidüllesztett mellkasa és kötekedő természete miatt. Az első pillanattól kezdve dúlt a háború, ö osztogatta a parancsokat, mi pedig megszegtük. O villogó szemekkel vallatott bennünket, mi dacosan hallgattunk, ö az igazgatóhoz hurcolt, mi slagot dugtunk a kulcslyukba, amikor a barátnője meglátogatta. Az ellenőrzőink tele voltak intőkkel, a végén már alá sem írattuk. Ha elment a folyosón, rögtön fölhangzott mögötte a kukorékolás és mire megfordult, már csak egy ajtó csapódását hallhatta. Kidobatott három srácot, mire valaki cukrot öntött az autója benzintankjába. Ekkor végre föladta. Elment. Es én máig sem tudom, hogy melyik a helyes kérdés: Ilyen kegyetlenek a kamaszok? Vagy: Ilyen kegyetlenek tudnak lenni a kamaszokkal a felnőttek?) ★ — Azt hiszem, hogy a kollégiumi és a nevelőtanári állás nem tartozik a legnépszerűbb pedagógiai pályák közé. Milyen okait látják ennek? — Ez egy nehéz hivatás, amelyre ráadásul sehol sem készítik fel az embert — válaszolja Antal Józsefné. — Aki ezt vállalja, tulajdonképpen fordított életet él, délután jön dolgozni, bent van késő estig, sőt esetenként éjszaka is. Családos emberek ezt a strapát csak kevesen vállalják, érthető hát, ha főleg frissen végzett fiatalokból kerül ki az utánpótlás. Emiatt viszont elég nagy a fluktuáció, hiszen sokan csak átmeneti megoldásnak tekintik ezt a munkakört és amint a szakjuknak megfelelő tanári állást kapnak, odébbállnak. Mások családot alapítanak és az előnytelen időbeosztás miatt keresnek könnyebb munkát. A másik probléma, hogy nehéz mérni a nevelés eredményeit. Itt nem élhetünk osztályzatokkal, annál lényegesen komplexebb és áttételesebb dolgokról van szó. Bizonytalan tehát a nevelőtanár munkájának értékelése, és a sikerélmény is többnyire nagy fáziskéséssel érkezik. Az ötnapos tanítási hétre való átállás egyébként pontosan a nevelés lehetőségeit csökkentette, s ez lényegileg érinti a kollégiumi munkát. Somlai Györgyné dolgozatot is készített a témakörből. Tőle várjuk hát a választ arra a (kérdésre, hogy melyek az ideális nevelőtanár vonásai. — A legfontosabb, hogy igazi egyéniség legyen, aki el tudja magát fogadtatni a gyerekekkel és hatni is tud rájuk. Ehhez érdeklődőnek és tapintatosnak, barátságosnak és határozottnak, türelmesnek és igazságosnak keli lennie egyszerre. A jó emberi kapcsolatokban alapvető a bizalom és ez esetünkben is az egyik kulcsszó. Ennék talaján fejlődhet ki a szeretet, amely — ahogy a családban, úgy itt is —, a leghatékonyabb kormányzóerő lehet. Empátia, mely azonban kellő eréllyel párosul: azt hiszem, ez a mi szakmánk titka. Én a nevelőtanári munkát a pedagógusi hivatás próbakövének tartom: aki itt beválik, az az oktatásban is megállja a helyét. Nálunk ugyanis eldől: ki, hogyan boldogul a diákokkal. Tudom, hogy eretnek gondolat, de talán nem ártana, ha minden ifjú pedagógus, kollégiumban kezdene, mielőtt végleg a katedrára lép. Így az intézmény egyfajta szűrő szerepét is betöltené. Érdekes tapasztalat, hogy a fiatal nevelők jobban megtalálják a hangot a tanulókkal, de azok az idősebb kollégák tanácsait mégis jobban megfogadják. Talán érzik a segítő szándék mögött a felgyülemlett élettapasztalatot. A mai gyerekek irányítása egyébként is nagy diplomáciai érzéket követei, hiszen nem parancsuralmi módszerekkel, hanem érvek és ellenérvek segítségével igyekszünk kormányozni a közösségeket. A jól működő diáktanács sokat segíthet ebben. Persze a kényszer is szükséges olykor és nagyon hasznos is lehet, hiszen kollégistáink nem mindig ismerik fel valós érdekeiket. És a szülők? — Tapasztalataik szerint: mit várnak a szülők a kollégiumtól? — Elsősorban is azt, hogy itt biztonságban tudhassák a gyerekeiket. Elvárják, hogy vigyázzunk a testi és lelki épségükre, s ezzel nem kis felelősséget hárítanak ránk. Nagyon fontos a szemükben az, hogyan tanul gyermekük. Ez pedig nyilván rajtunk is múlik. A szülők azt a kollégiumot fogadják el igazán, ahol határozottságot és erélyt tapasztalnak, de ugyanakkor érzik azt is, hogy gyermeküknek lehetősége van a kikapcsolódásra, művelődésre egyaránt — vélekedik Antal Józsfné és még hozzáteszi: — A volt diákjaink, akik vissza-visszatérnek, tulajdonképpen érettebb fejjel ugyanezeket a vonásokat emlegetik, hogy megszokták itt a rendszeres életet, lehetőségük volt az elmélyült tanulásra, de a szórakozásra, pihenésre is. És egyikük sem felejti ki, hogy persze, sírig tartó barátságokat is kötött. Mert még egyszer hangsúlyoznám : a kollégiumi élet legnagyobb eredménye, hogy megtanít közösségben élni. Az egyik volt tanítványom ezt így fogalmazta meg: „Én a városi osztálytársaimat is behoznám ide, hogy ne legyenek olyan önzőek”. ★ (A négy év alatt szépen ösz- szerázódtunk, aíiogy az a nagykönyvben meg van írva. Mindegyikünknek volt valamilyen rigolyája, így aztán nem volt mit egymás szemére vetni. Közösen ittuk meg az első söröket, bár volt akinek ízlett, volt akinek nem. Együtt jártunk a strandra tanulmányozni a szebbik nemet, s akadt, akinek ez később testközelből is sikerült. Hétvégeken közösen kirándult az egész szoba, bár a nagy Pásztor, aki hivatásos túrázó volt. mindig órákkal hamarabb hazaért. Együtt lopództunk ki egy téli este az első emeleti ablakon, hogy felderítsük a nagyvárosi éjszakát és mivel indián módra léptünk, egyetlen — igaz. legalább 52-es — lábnyom födött vakarta fejét reggel a nevelőtestület. És együtt cipeltük be a legkedvesebb tanárunk Trabantját a „kolesz” előcsarnokába egy csöndes éjiéi, igaz, külön-külön nem is bírtuk volna. És közben persze tanultunk is, szakkörökre jártunk, nyírtuk a gyepet a parkban, festettük a kerítést, takarítottuk a szobát,, de tiát ezek maguktól ér- tedődő dolgok voltak, így aztán nem is nagyon kerülnek szóba, ha itt-ott összéfutunk. De egy jó sztori az élet sója. és mára már igazán szépen kikerekedtek azok a történetek, peregnek hát sorban, egészen az utolsóig. Hogy tudniillik, bizonyos elhajlások miatt érettségi előtt két héttél kidobták majdnem az egész szobát. Igazuk volt. de mi mégis visszajártunk. Amikor rájöttek, hogy továbbra is ott alszunk, előbb elvitték a paplant, meg a párnát, aztán a pokrócbt és mi végül a csupasz sodronyra terített kölcsön takarón feküdtünk. Hazamentünk voßna. hiszen érettségi szünet volt, kitartottunk mégis. Heccből. mondtuk akkor. Pedig ma már tudjuk: ennyire szerettük a kollégiumot.) Koncz János Lassan minden valamirevaló zenész piacra dobja karácsonyi ajándékát. A „diszkóbandák” ontják az LP- ket, de ez érthető is, hiszen egy dallam kitalálásával az együttesek képesek megtölteni két-három lemezt is, s mi hallgathatjuk a hasonlóbbnál hasonlóbb felvételeket. Az elmúlt hónapban az üzletekbe került a Modern Talking második albuma, s újra hallat magáról az elnyűhetetlen Boney M. A nemrég még tinisztárként megismert, nálunk is közkedvelt Brooke Shields egy tv-show segítségével végre valóra válthatta titkos álmát. Tudniillik eddigi nyilatkozatai szerint George Michsel, a Wham együttes énekese a legszimpatikusabb férfi a világon. Most sikerült a randevú, az első találkozás milliók szeme előtt zajlott le, a folytatásról viszont már lemaradtak a kamerák. A New York-i Central Parkban megnyitották a Strawberry Fields nevű tájkertet, melyet John Lennon emlékére létesítettek. Yoko Ono, a híres zenész özvegye egymillió dollárral járult hozzá a parképítéshez. Több mint száz ország sok ezer facsemetét ajánlott fel a kert létrehozásához. Lennon és Ono fia, Sean egyébként most ünnepelte 10. születésnapját. Az ebből az alkalomból rendezett partyra száz iskolatársát hívta meg. A külföldi újságokban feltűnt két másik Beatles-tag neve is. Ök szintén a televíziónak köszönhetik a találkozásukat. George Harrison és Ringó Starr Carl Perkins vendégei voltak egy műsorban. Ha véletlenül néhány olvasó számára ismeretlen a vendéglátó neve, az nem csoda. Perkins 30 évvel ezelőtt volt igazi sztár, mindenki csak Rockabilly Király néven tisztelte. A régi sikereket felelevenítő tévéfelvételnél közreműködött még Eric Slaspton és a Stray Cats együttes is. Minden egyes művészeti ágnak megvan a maga legrangosabb elismerése. A filmesek az Oscar-díjért, a televíziósok az E MMY-díjért, a könnyüzenészek a Gram- my-ért harcolnak. Most a női disztcégek találták ki, hogy a ruhakollekciók sem nélkülözhetik az ilyen kitüntetést A „Divat Oscarját” a Párizsi Operában osztották ki, egy igen flancos ceremónia keretében. S ki más viselhette volna az idei tavasz és nyár nyertes kollekcióit, mint Groce Jones néger énekesnő és Catherine Deneuve, a gyönyörű francia filmszínésznő. A bemutató kísérőzenéjét Jones egzotikus dallamai szolgáltatták. .,Titok’’ — ez volt Diana Ross válasza egy kíváncsiskodó riporter kérdésére a londoni repülőtéren. Az újságírót az érdekelte, vajon férjhez ment-e Miss Ross párizsi és USA-beli kiruccanása alkalmából. A rossz nyelvek ugyanis azt beszélik, hogy az énekes sztár azért utasított vissza egy tv- főszerepet, hogy legyen ideje férjhez menni Arne Naess- hez, egy dúsgazdag norvég hajómágnáshoz. Gadanecz György FÜZESABONY ÁFÉSZ PÁLYÁZATOT HIRDET a Füzesabonyi 16. Sz. ABC-kisáruház vezető és vezetőhelyettesi állásának betöltésére. Az egység havi forgalma 1,2 millió forint, dolgozói létszám: 7 fő. Fizetés: kollektív szerződés szerint. Pályázatokat az Áfész kereskedelmi főosztályára kérjük benyújtani, Füzesabony, Rákóczi út 69. T.: 122 Közösség és kollégium
