Népújság, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-23 / 275. szám
4. ' tprr NÉPÚJSÁG, 1985. november 23., szombat MEZŐGAZDASÁG Miért hanyatlik a kiegészítő tevékenység! Mit keres az ipar a mezőgazdaságban? — teszik fel sokan már manapság is a kérdést, holott a mezőgazdaság ipari tevékenysége már bevált gyakorlatnak számít. Olyannyira, hogy a kiegészítő tevékenység árbevétele évente meghalad" ja a 110 milliárd forintot, az összes bevételnek több mint harmadát adja. Létjogusult- sága a hagyományokkal és a mostani nemzetközi tapasztalatokkal egyaránt igazolható. A parasztembertől ugyanis soha nem volt idegen az iparihoz hasonló foglalatosság, megvasalta szekerének kerekét, ruhákat szőtt, a féli hónapokban söprűt kötött. Voltak vidékek, ahol a mezőgazdasági munkából soha nem éltek meg az emberek, kényszer is volt másfajta elfoglaltság után nézni a gazdálkodás mellett. Volvo és Shell De nem kell a múltba tekinteni ahhoz, hogy a tevékenységek „keveredésére” találjunk példákat. A Volvo cég például nem csak autókat szerel, hanem zöld' ségféléket is hajtat, vagy a Shell a benzin lepárlásán kívül növényvédő szereket is gyárt. Másképpen fogalmazva, a vállalkozás szabályai szerint mindenki azzal foglalkozik, amihez ért, s főképpen amit másoknál jobban képes csinálni. Mindenféle munka végső célja ugyanis a jövedelem fokozása egy-egy gazdaság, vállalat, szervezet számára. Könnyű tehát kiásni a gyökereket, nem nehéz napjaink valóságában példákat találni a szerteágazó vállalkozásokra, amelyek csoportjába tartozik voltaképpen a mezőgazdaság kiegészítő tevékenysége is. Találkozik a .termelőszövetkezetek, állami gazdaságok törekvése az érvényes gazdaság- és agrárpolitikai elképzelésekkel. Kell is hogy találkozzon, hiszen nélkülük aligha boldogulnának a még oly vállalkozó szellemű vezetők is. A gazdaságok élvezik az erkölcsi és anyagi támogatást egyaránt, amikor à kiegészítő tevékenységre vállalkoznak. Szükségük is van a munkájukra, mert szinte minden esetben valamely hiány mérséklésén is fáradoznak. Elég benézni egy vasboltba, s rögtön kiderül, mire érdemes berendezkedni egy kiegészítő üzemágban. Azt persze nem lehet állítani, hogy a vasboltokban tájékozódnak a gazdaságok vezetői, de az bizonyos, hogy olyan termékeket gyártanak, ame' lyekre szükség van a piacon. Az esetek többségében a vállalkozást alapos piackutatás előzi meg, s előbb lesz a terméknek vevője, minthogy gyártását elkezdenék. S ez így van rendjén, mert teljesen értelmetlen volna az a vállalkozás, amelyiknek végeredménye csupán a raktári készleteket növeli. Új versenytársak A mezőgazdaság kiegészítő tevékenysége a piac törvényei szerint fejlődik. Voltak és vannak hiánycikkek, tehát adott a kereslet, s akik ennek kielégítésére vállalkoznak, fejleszthetik tevékenységüket. Így történt ez a kiegészítő tevékenységben is, s 1981- ben 17 százalékkal, egy év múlva 19 százalékkal növekedett a termelés értéke. 1983'ban viszont már gyülekeztek a baljós jelek, mert csak 7,7 százalékkal bővült a kiegészítő tevékenység, változatlan áron számítva. Tavaly sok helyütt megtorpantak, mert országos átlagban mindössze 0,8 százalékos volt a növekedés, s ez számos gazdaságban nyilvánvalóan érezhető csökkenést jelentett. Az idén folytatódnak a mezőgazdaság számára kedvezőtlen változások, s jó esetben szinten marad, de többek szerint változatlan áron is csökken a kiegészítő tevékenység termelési értéke. Lázasan kezdték kutatni az okokat, s persze jó néhányra fény is derült. Számot tévőén csőként egyes kiegészítő tevékenységek jövedelmezősége, emelkedtek terhei, s nőtt a termelés eszközigényessége is. A kisebb jövedelmet adó tevékenységeket a gazdaságok önként visz- szaféjlesztették. Számos melléküzemnek azért kellett búcsút mondani, mert a gazdaság központjától távol dolgozott, s így ellenőrizhetetlenné vált. Csökkent az ipar kooperációs készsége is, magyarán kevesebb megrendelést kaptak a mezőgazdasági nagyüzemek. De erre az időre esik a kisvállalkozások térhódítása, s miután ezek mozgékonyabbak, rugalmasabbak, eleve kilátástalan versenyt teremtettek. Leggyakrabban ezeket az okokat emlegetik, s arról kevesebbet beszélnek szakmai körökben is, hogy voltaképpen várható volt a kiegészítő tevékenység megtorpanása. Egyre többen vállalkoztak ugyanis, s ezt nem követte a lehetőségek bővülése, végül is kevesebb jutott a többi osztozkodónak. S ez is a piac törvényszerűségeiből következik. S persze abból is, hogy a kínálkozó lehetőségek egy részét el sem érhették a gazdaságok, mert nem volt pénzük a kivitelezéshez. A szegényebb tsz-ekben A kiegészítő tevékenység fejlesztéséhez is előbb kell pénz. beruházás, mert anélkül csupán álom marad a majdani jó üzlet. S manapság egyre több befektetésre van szükség, hiszen a kevésbé eszközigényes termelésnek már van gazdája, s a lehetőségek elsősorban másutt kínálkoznak. Bizonyos, hogy a kiegészítő tevékenység hanyatlása elsősorban a kedvezőtlen termőhelyen gazdálkodó üzemeket viseli meg, hiszen nekik van nagyobb szükségük a szerény jövedelem kipótlására. Ám aligha feledhető, hogy a hanyatlás mostani mértéke nem okozhatna nagyobb megrázkódtatást. S hogy mégis ez történik néhány helyen, annak nem csupán a kiegészítő tevékenység megtorpanása az oka: rendkívül alacsony a mezőgazdasági termelésből származó jövedelem, s az ipari munkák elmaradása ezt az ellentmondást nagyítja föl. (V. T. J.) A DOLGOZÓK ÉRDEKÉBEN Szociálpolitika és művelődés Osztatta Béla Fotó: Szántó György A munkahelyi szociális ellátás, a művelődési feladatok teljesítése mind nagyobb hangsúlyt kap a termelőüzemekben. Sok szó esik napjainkban arról, hogy a vállalatok az összehangolt tervezést tekintsék a leg fontosabbnak: azért, hogy biztosítsák az összhangot a gazdasági, a pénzügyi, a műszaki-fejlesztési és a beruházási terv fő fejezeteivel. Az elképzelések körvonalazásába a dolgozókat is bevonják, — legalábbis ott. ahol a vállalati kollektív szerződésben a szociális terv összhangja biztosított. Milyen tapasz falatokról számolhatunk be e téren Heves megyében? Ezzel a céllal látogattunk el két termelőegységbe. Elsőként a Mátravidéki Fémművekben Osztafin Bélával beszélgettünk: aki november elejéig töltötte be az szb-titkári tisztet. —Vállalatunknak önálló szociálpolitikai bizottsága van, amelynek vezetője Hajas Jánosné. A demokratizmus megvalósítása érdekében albizottságokat hoztunk létre: mindenképpen úgy szervezik meg a feladatokat, hogy a dolgozók érdekeit szolgálják. A 2700 munkásunk közül az egy műszakban dolgozóknak kedvezményes áron nyújtjuk az étkezést. Emellett két büfé működik vállalatunknál, mindkettő biztosítja az alapvető ellátást. A kávén, a cigarettán kívül a háziasszonyok a kenyeret, a fontosabb élelmiszereket is megvásárolhatják. —Hány dolgozójuk üdülhet évente? — Szakszervezeti beutalóval mintegy háromszázan. Sokkal több azonban a vállalati üdülésben részt vevők száma. Balatonszárszón öt- venen, a Zsóriban tizennyolcán nyaralhattak, ahol teljes ellátást kapnak. Hajdúszoboszlón csereüdültetés keretében huszonöt dolgozónk töltheti el szabadságát, és az NDK-ba is utazhatnak nyaranta. Az idén 871 munkásunk töltötte szabadságát vállalati üdülőben. — Említsük meg a bölcsődei és az óvodai ellátást is... — Bölcsődénk 35 személyes, az óvodában pedig száz gyerekkel foglalkoznak. Ez utóbbi kihasználtsága 70—80 százalékos. Nagy eredménynek tartjuk, hogy a munkásvonat helyett a bejáró dolgozóinknak autóbuszjáratot biztosítottunk. így naponta egy órával kell kevesebbet utazniuk. Ez azért is előnyös, mert a vasútállomás eléggé kiesik Sírokban, a busz viszont a községig hozza az utasokat, — Szóljon néhány szót az üzemorvosi és védőruha-ellátásról. — Az utóbbi célra tízmillió forintot költünk havonta, így maximálisan biztosítjuk az igényeket, bakancsot, vattakabátot, az igénybevételtől függően kétévenként újat kapnak dolgozóink. Eredményeket értünk el az üzemegészségügyben is : van fogorvosi és üzemorvosi szak- rendelés. Nagy súlyt fektetünk a foglalkozásból eredő betegségek megelőzésére. A tubusgyártással foglalkozó dolgozók időszakos orvosi vizsgálatait munkaegészségügyi laboratóriumi ellenőrzéssel egészítjük ki. Sikerült leküzdeni a tubusüzemben a gyakori bőrártalmakat. Biztosítottak a korszerű elsősegélynyújtás feltételei is. A három műszakban ügyeletes üzemápolói szogálatot vezettünk be, és az üzemekben 27 helyen helyeztünk el mentőládát. A Mátravidéki Fémmű- vekben nagy súlyt fektetnek a képzésre, a továbbképzésre. Elsősorban a gazdasági egységek igényeinek kielégítése a céljuk. Az elmúlt években 73-an vettek részt szakmunkásképzésben, a munkástovábbképzésben több mint háromezren, 250 alkalmazottak pedig középiskolákban tanult. — Bizonyára törődnek a nyugdíjasokkal is . .. — A vállalati segélyből rendszeresen juttatunk nekik. Hétszázötvenen vannak, s az már gyakorlat nálunk, hogy akik a társadalmi munkában élen jártak, rendkívüli nyugdíjemelést kapnak. A Füzesabonyi Vegyesipari Szövetkezetben száznyolc- vanhatan dolgoznak. Lényegesen kisebb hát a létszám, mint a Mátravidéki Fémművekben, s a termelési feladatok is eltérőek. Sáfrány Lajosné, a szövet, kezet személyzeti vezetője, aki egyben munkaügyi feladatokat is ellát, a következőkről tájékoztatott: — A szociálpolitikai döntésekben elsősorban a szövetkezeti bizottság álláspontja a mérvadó. Mindenekelőtt a dolgozók érdekeit tartják szem előtt, elsősorban a segíteni akarás a céljuk. A megadott lehetőségeken belül például az arra rászorulók rendszeresen kapnak segélyt. Nemcsak az egyedülállók, a gyerekeket egyedül nevelők, hanem a hosszabb ideig táppénzen lévők is. — Hogyan szervezik meg a továbbképzéseket? — Az oktatás mint a személyzeti munka egy része, nem kis feladatot ró ránk Általában tanfolyam jelleggel oldjuk meg dolgozóink továbbtanulását. Megszerveztük a hegesztők képzését, s az általános iskola hetediknyolcadik osztályos kurzusát, Sáfrány Lajosné a felnőttek számára. Ezenkívül szövetkezetünkben töb* ben tanulnak gimnáziumban, s az egri Gép- és Műszeripari Szakközépiskolával van kapcsolatunk. Együttműködési szerződést kötöttünk a füzesabonyi művelődési házzal: a rendezvényekre a szocialista brigádokat is várják Végül meg kell említeni, hogy a Kossuth Könyvkiadó bizományosától igen sok dolgozónk vásárol könyvet. . M. M. Banánkamion Novembertől áprilisig tart a banánszezon a FŰSZERT hatvani telepén. A tengeren túlról, Ecuadorból, Kolumbiából érkezik az NSZK Bremerhaven tengeri kikötőjébe a közkedvelt gyümölcs, zöld állapotban, majd a Hungarocamion jóvoltából jut el a FŰSZERT raktáraiba. Negyvennyolc órán át gáz segítségével serkentik az érlelés folyamatát, majd ugyanennyi pihentetés után kapja meg a sárga színét. Ezután már csak a kiszállítás következik — s ha szerencsénk lesz —, talán sokunknak jut a mintegy 250 tonnányi ízletes gyümölcsből a szezon alatt Mozsár Lászlóné az érlelökamrába szállítja az egyre tornyosuló dobozokat Lummer Illés a maghőmérövel a gyümölcs hőfokát ellenőrzi „gázosítás" előtt Benyák I zló a kamion gyomrába rakodja a kartondobozokat (Fotó: Szabó Sándor)
