Népújság, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-02 / 258. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1985. november 2., szombat GUATEMALA Száműzött demokrácia __________________________________________________ Guatemala, a Mexikóval délen határos, nyolcmillió telket számláló közép-amerikai ország az ellentmondások földje. Egyrészt felejthetetlen látványt nyújtanak a tropikus óriásfák, a misztikus hangulatú vulkanikus eredetű tavak, és a csúcsaikkal a felhőkbe burkolódzó tűzhányók. Másrészt nem feledhetjük, hogy a térségben az országot irányító junta „büszkélkedhet” az emberi jogok legkirívóbb sárbatiprá- sával: Jacobo Arbenz haladó kormányának 1954-es megdöntése óta mintegy százezer halálos áldozata, és negyvenezer eltűntje van az állami politika szintjére emelt brutális terrornak. Ez a politika nagy nemzetközi elszigeteltséghez vezetett, — még az Egyesült Államok is visszafogadta támogatását az egyre szalonképtelenebbé váló rezsimtől — s ebből a helyzetből a tábornokok most általános „választások” rendezésével igyekeznek kitörni. Különösen sötét fejezetét éli a guatemalai nép 1982. óta, amikor államcsíny eredményeképpen Efrain Rios Montt nyugalmazott tábornok került hatalomra, aki betiltotta a politikai pártok működését, és rendkívüli állapotot rendelt el. Mivel az Tge Egyháza nevű fanatikus vallási szekta főpapja is volt. egyáltalán nem keltett meglepetést az a kijelentése, hogy Guatemalában a belátható jövőben nem lesznek választások, s „a hatalmat isten adta, s csak ő veheti el.” Erről másképpen vélekedhetett hadügyminisztere, Oscar Humberto Mejia Victo- res, aki 1983 őszén a maga kezébe vette az ügyek irányítását. A terror azóta sem csökkent: az elnyomás szülte elégedettlenséget a kormányhadsereg fasiszta félkatonai szervekkel együttműködve, az erőszak változatos módszereivel próbálja letörni. Elégedetlenséget kiváltó ok akad bőven: elég megemlíteni, hogy a termőföld 90 százaléka a lakosság öt százalékának kezén van, a gyermekhalandóság 10, az írástudatlanság 67 százaléÁtadja hatalmát Mejia Victores tábornok-elnök? (Fotó: MTI Külföldi Képszerkesztőség—Financial Times —KS) kos. A lakosság többségéi kitevő indiánok szegénysége csak Banglades, Haiti vagy Szomália szegénységéhez hasonlítható. S ekkor még nem beszéltünk az egyre növekvő munkanélküliségről (a fővárosban eléri a negyven százalékot), arról, hogy a hagyományos exportcikkek : kávé, gyapot — világpiaci árának drasztikus csökkenése már-már vészes helyzetbe sodorta a nemzetgazdaságot. E tények mellett szinte észre sem vehető az egyetlen pozitív változás: bizonyos pártok működésének engedélyezése . . . A november 3-i elnök, törvényhozó és helyhatósági választások deklarált célja, hogy civileket engedjenek a kormányrúdhoz, valódi szándéka azonban, hogy a választások utáni polgári kormányzással az oligarchia és a hadsereg felső vezetése legalizálni akarja hatalmát. Így vélekedik erről a partizánháborút folytató négy baloldali szervezetet tömörítő Guatemalai Nemzeti Forradalmi Egység is, megállapítva. hogy az úgynevezett demokratikus nyitás nem más, mint a hatalom újrafelosztása amerikai forgatókönyv szerint. A hazafiak úgy értékelik: népi forradalmi háború vezethet el az ország NflTO-hadgyakorlatok és kétségek nemzeti felszabadításához. (Ezzel kapcsolatban emlékezzünk Haig, volt amerikai külügyminiszter szavaira, aki már 1981-ben felhívta a figyelmet arga, hogy Guatemalában mindaz embrióállapotban megvan, ami Salvadorban történik.) De kik is próbálják bevenni a túlságosan biztonságosnak nem mondható elnöki palotát? A szakértők három személyre hívják fel a figyelmet, akik közül a legnagyobb esélyt José Carpiónak. az El Gráfico című lap tulajdonosának, a már csaknem két éve alakított Nemzeti Népi Egység nevű párt vezetőjének adják. A laptu- lajdonos-pártvezér legfőbb gondja, hogyan nyerje el a befolyásos magánszektor támogatását, amely láthatólag ingadozik a változástól való félelem, és a katonák üzleti szerepe visszaszorításának lehetősége között. Szintén nem kevés sansszal rendelkezik a kereszténydemokrata Vinicio Serezo. A kitűnő szónok hírében álló hivatásos politikus bíráló nyilatkozatai miatt a legnépszerűbb — talán ennek is „köszönhető” az ellene elkövetett két sikertelen merénylet. A voksolások „sötét lovának” tartják az evangélikus vallási színezetű Nemzeti Demokratikus Együttműködési Párt színeiben induló Jorge Ser- ranot, aki a protestáns szavazóknál számíthat kiemelkedő sikerre. Bár a jelöltek választási platformja eltérő, egy dologban feltétlenül megegyeznek: egyikük sem igér demokráciát, mivel tudják, hogy az egyenruhások tűréshatára jóval meghatározóbb, mint a szavazók óhaja. A guatema- laiak számára tehát a választási színjáték után is annyira távoli lesz a demokrácia fogalma, mint nemzeti madaruk, az ékes faroktolláról híres szuruku, amelyet a vadászok már hosszú ideje a távoli és lakatlan dzsunigeleikbe száműzött... Daróczi László Minden ősszel nagyszabású NATO-hadgyakorlat-so- rozatot tartanak, több százezer katona részvételével, több ezer páncélos, repülőgép és hadihajó bevonásával. Ezek a katonai menőverek amerikai kezdeményezésre évről évre ismétlődnek, immár egy évtizede. S az sem véletlen, hogy az elsőt éppen 1975 augusztusában tartották, alig három héttel a helsinki európai biztonsági konferencia záróokmányának aláírása után. Ráadásul a gyakorlatok az évek során mind közelebb kerültek a szocialista országok határaihoz, s nem csupán méretükben, hanem a manőverek jellegét illetően is olyan formát öltenek, hogy bármikor valóságos hadműveletekbe nőhetnek át. Jellemző abból a szempontból az „Archway Express 85” fedőnévvel jelzett, október első felében Törökországban megrendezett hadgyakorlat, amelyet a bolgár határ közelében hajtottak végre a NATO úgynevezett gyorshadtestének alakulatai. A brüsszeli központban nem is titkolták: a színhelyet szándékosan választották. A gyakorlat egyik fő célja ugyanis az volt, hogy „demonstrálják a Varsói Szerződés országai előtt a NATO erejét és felkészültségét.” Ezt szánták volna a brüsz- szeli NATO központban válaszul arra az üzenetre, amelyben Mihail Gorbacsov azt ajánlotta, vizsgálják meg közösen, milyen módon és szinten létesíthetők kapcsolatok a két katonai szövetség között, mit lehet tenni a feszültség csökkentése, a bizalom erősítése érdekében? Az SZKP KB főtitkára rögtön javasolta is a különböző katonai csapatmozdulatok s hadgyakorlatok tervének előzetes egyeztetését. Mint mondotta, ez növelné a bizalmat és eloszlathatná a kételyeket a hadgyakorlatok tényleges célját illetően. Ügy látszik, a NATO-ve- zérkarának szándékait illetően nem csupán a szocialista országoknak, de még egyes tagállamoknak is vannak kételyei. Csakis ezzeí magyarázható, hogy Görögország elutasította az ez évi hadgyakorlatokban való részvételt Athén indoklásában a Törökországgal fennálló vitára hivatkozik (azt kívánja, hogy a NATO a görög álláspontot támogassa az Égei- tenger vizeinek ellenőrzéséről folyó vitában) Valójában azonban arról van szó, hogy Athénban mind gyakrabban kétségbe vonják a NATO katonai terveiben szereplő célkitűzések jogosságát. Görögország kormánya már többször tanújelét adta annak, hogy realista módon ítéli meg az Európában kialakult helyzetet és a feszültség növelése helyett az enyhülést támogatja, a helsinki dokumentum szellemében. Érthető okokból nagy figyelmet keltett az is, hogy miközben a NATO gyorshadteste Törökország európai területén gyakorlatozott, az ankarai kormány hivatalos nyilatkozatban jelentette ki nem járul hozzá, hogy a kifejezetten amerikai katonákból szervezett gyorshadtest törökországi támaszpontokat használjon. A török miniszterelnök ugyan nem fejtette ki, miként akar kormánya érvényt szerezni ennek az elhatározásnak, az azonban nyilvánvaló, hogy Ankarában a térség iszlám országaihoz fűződő kapcsolatokat féltik. Attól tartanak, hogy az amerikai gyorshadtesttel való együttműködés visszavetné kapcsolataikat a térség országaival. Hiszen Washington éppen azért hozta létre ezt a gyorsan mozgó, speciális kiképzésben részesített alakulatot, hogy saját érdekei védelmében bevezethesse a Közel-Kelet és a Perzsa (Arab)-öböl országaiban. Athén és Ankara óvatossága, ha más-más megfontolásból ered is, a nemzeti érdekek védelmében fogant Az amerikai kormány ugyanis már többször tanújelét adta annak, hogy a NATO-ban csupán saját céljait tartja szem előtt, szövetségeseinek érdekeit nem veszi figyelembe. Kanyó András LIBANON íi emberrablások anatómiája Néhány nagyobb olajoshordó. amellyel gyorsan el lehet torlaszolni az utat: ez az emberrablók szokásos fölszerelése Libanonban. Az augusztusban—szeptemberben megsokasodott emberrablások, a szovjet diplomaták foglyul ejtése — egyikük meggyilkolása — amerikai, francia és brit túszok folytatódó fogva tartása, egy amerikai megölése — a torlódó események arra késztették az AFP francia hírügynökség bejrúti tudósítóját. hogy rövid „szakmai ismertetőt” készítsen a tizedik éve tartó polgár- háború e szörnyű mellékfrontjának működéséről. Az emberrablás mindennapos jelenség annak ellenére — írja —. hogy az ország gyakorlatilag több részre szakadt, s a különböző vallási, társadalmi csoportok helyileg is fokozatosan elszigetelődnek egymástól. Közlekedni azonban mégiscsak kell, így hát az emberrablók mindig számíthatnak „fogásra”. „Min fén?”, azaz „honnan?” — ez a sorsdöntő kérdés, amelyet az autósnak vagy a gyalogosnak föltesznek a mindenütt magasodó úttorlaszok fegyveres őrei. A kérdés igen kétértelmű. s csak a fegyveresek hangulatától függ, valójában mire is kíváncsiak: „honnan”, vagyis milyen utca melyik házából jön. avagy „honnan”, vagyis milyen felekezetből, milyen társadalmi rétegből való a lehetséges áldozat. Arra nemigen kíváncsiak, hogy „hová” tart az illető... Ha a felelet „Bejrutból”, ám papírjai szerint például a dél-libanoni Nabatijé- ben született, máris bajba kerülhet, „átszivárgással” gyanúsíthatják. A leggyakoribb veszélyforrás azonban mégis önmagában az utas neve, amely — akár odatartozónak érzi magát az érintett, akár nem — elárulhatja, melyik vallásfelekezetben született. A milicisták állandó útakadályt építenek, esetleg keresztbe állnak az úton egy kocsival vagy egy mellékutcában, lakott területen kívül a bokrok között rejtőzködnek el és onnan ugranak elő. Áldozatukat autóba tessékelik, gyakran több arra járó ember szeme láttára. Az elrabolt személy kiszabadulhat néhány óra vagy néhány hónap múlva, de örökre el is tűnhet. A fogva tartás körülményei is változóak, egy nagy szemeteskukától egészen a családi elhelyezésig. Ez utóbbi — általában jó — körülmények közé akkor kerül a fogoly, ha szabadságáért cserében egy „ellenelrabolt”, alkalmasint a „vendéglátó” család tagjának elengedését követeli az illető milícia. Az áldozatok még akkor reménykedhetnek a leginkább sorsuk jobbra fordulásában, ha valamelyik „bejegyzett” szervezet rabolta el őket. Lényegében politikai túszoknak számítanak, elrablóiknak érdekük, hogy jó egészségben őrizzék meg őket a későbbi alkuk céljára. Az AMAL síita szervezet augusztusban például még azt is megengedte néhány keresztény foglyának, hogy rendszeresen hazatelefonáljanak szeretteiknek, sőt, az AMAL egy saját telefonszámot is megadott, amelyen a túszokat lehetett hívni. Sokkal reménytelenebb a helyzet, ha az emberrablás mögött „csak” egyéni bosszú húzódik meg. A Nemzetközi Vöröskereszt 1983. végén engedélyt kapott a Libanoni Erők keresztény fegyveres szervezettől, a síita AMAL-tól és a Haladó Szocialista Párt drúz milíciájától, hogy küldöttei rendszeresen látogathassák e három fő libanoni szervezet fogdáit és tanúk nélkül elbeszélgethessenek a túszokkal. A Vöröskereszt — nyilván a megállapodás része ez — nem ad felvilágosítást arról, hogy eddig hány foglyot keresett föl. Más jelzésekből azonban következtetni lehet az elraboltak számára. A Keresztény Kelet-Bejrut- ban működő „Eltűntek Rokonainak Bizottsága” jelenleg több mint 1400 ember szabadon bocsátását követeli a polgárháborús ellenfelektől, a mohamedán körzetekben tevékenykedő hasonló társadalmi szervezet listáján több mint 2000 név szerepel És az emberrablások folytatódnak. (A kézirat nyomdába adása után szabadon bocsátották azt a három szovjet állampolgárt, akiket egy hónappal ezelőtt raboltak el Bejrútban.) Épületkarbantartó Szövetkezet Eger, felvételre keres építési munkahelyekre kőműves, ács-állványozó, bádogos, festő szakmunkásokat, valamint bélapátfalvi üzemünkbe lakatos szakmunkásokat. Jelentkezés: Eger, Csákány u. 11. sz. Munkaügyi csoport. Telefon: 11-522. Szeretne ön egy harmonikus közösség megbecsült tagja lenni? Ha igen, várjuk jelentkezését 19*6. január 2-án induló korszerű kis konfekcióüzemünkbe! Felveszünk: — gyakorlattal rendelkező szabászt szervocutteres szabászatunkra, — konfekcióvarrásban gyakorlattal rendelkező szak és betanított munkásokat. — egy műszakos délelőttös és 4 órás délutános— új, korszerű gépekkel felszerelt szalagunkra. Átlag feletti kereseti lehetőség! Jelentkezni lehet 1985. november 3-ig, munkaidőben: 8.00—17.00, szombatonként 8.00—12.00 óra között személyesen vagy Írásban az Eger SE Agrikon konfekcióüzem vezetőjénél. Cím: Eger, Nagy József u. 8. sz. (városi stadion klubház) A MEFAG Felnémeti Fűrészüzeme felvételt hirdet lakatos, géplakatos, villanyszerelő, autószerelő szakmunkások részére. Bérezés: kollektív szerződés szerint. Jelentkezés az üzem gépészeti műszaki vezetőjénél. 3304 Eger, Tarkanyi út 21.
