Népújság, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-16 / 269. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1985. november 16., szombat A természettudományok mellett a társadalom- tudományok is igen fontos szerepet játszanak társadalmunk-gazdaságunk építésében. Ez utóbbiak lényegében az embereknek, mint társas lényeknek és a társadalmi életnek összes megnyilvánulásával foglalkoznak. Felölelik az állam- és jogtudományokat, a közgazdaságtant, a filozófiát, a szociológiát, a népesedéstudományt, a történeti tudományokat, sőt a nyelvtudományt is. Mai ösz- ° szeállí tásunk ban a Miskolci Akadémiai Bizottság keretében működő társadalomtudományi szak- bizottságok sokoldalú munkáját mutatjuk be. A MAB KERETEI KÖZÖTT Összefogás a társadalomtudományok érdekében A társadalomtudomány korunkban egyre nagyobb szerepet játszik az élet minden 'területén. Szerepe a szocialista viszonyok között ikülönösen növekszik a társadalmi folyamatok irányításában, a társadalmi tudatosság fejlesztésében, a politikai koncepciók kidolgozásában és gyakorlati megvalósításában. Észak-Ma- gyarországon a társadalomtudományok kutatói, szakértői az elmúlt évtizedekben is hozzájárultak régiónk társadalmi viszonyainak és szellemi életének fejlesztéséhez. Ez a munka azonban nem volt megfelelően összehangolt és koordinált. Hiányzott az a fórum, amely összefogja területünkön a társadalomtudományi szakembereket az új eredmények elérése, a tudományos kutatás átgondoltabb, tervszerűbb fejlesztése érdekében. A Miskolci Akadémiai Bizottság — és benne a Társadalomtudományi Szakbizottság — tevékenysége csupán rövid időszakot ölel fel Szakbizottságunk a MAB kilenc bizottságának egyikeként működik. 1980. április 17-én tartotta alakuló ülését. amelyen kialakította munkabizottsági rendszerét, amely a szakbizottság tartalmi munkáját végzi. A MAB Társadalomtudományi Szak- bizottságában működik a filozófiai. irodalomtudományi, neveléstudományi és közművelődési, néprajzi, nyelvtudományi, szociológiai, történelemtudományi, a tudományos szocializmus és politikatudományi munkabizottság. Ezekben, ahol a kutatás szerteágazó. speciális jellege szükségessé tette, ott albizottságokban irányítják és koordinálják a kutatók tevékenységét. A társadalomtudományok területei közül a történelemtudományi munkabizottság hét albizottságban fejti ki hatékony és eredményes tevékenységét. A Társadalomtudományi Szakbizottság az Észak-Ma- gyarországon kialakult objektív és szubjektív feltételeknek megfelelő munkabizottságokban végzi sokrétű szervező és koordináló munkáját. Munkabizottságaink a VI. ötéves terveiket többnyire teljesítették. A néprajzi munkabizottságunk különösen kiemelkedő munkát végzett. Maradéktalanul teljesítette a középtávú tervét, amelyben a következő kutatási témákkal foglalkoztak: A népi kultúra regionális tagolódása Északkelet-Ma- gyarországon, A népi kultúra és a paraszti életmód változásainak vizsgálata a századfordulótól napjainkig Észak-Magyarországon, Az észak-magyarországi megyék népművészete. Felelősen és hozzáértő módon végezte munkáját a filozófiai munkabizottság. amelynek az alapvető kutatási témája a következő: ,,A szocialista viszonyok fejlődése és hatása az emberek életmódjának, tudatának fejlődésére.” A kutatást három szakcsoportban végzik. A tudományos szocializmus és politikatudományi munkabizottság az elmúlt öt évben — többek között — az alábbi témákat kutatta: A politikai stratégia és taktika időszerű kérdései; Az egri hazafiság konferenciák eszmei, politikai tanulságainak, gyakorlati eredményeinek összegzése; Borsod, Heves, Nógrád megyei szocialista munkásmozgalom elméleti tapasztalatainak általánosítása. A Társadalomtudományi Szakbizottság most készíti el 1986-tól 1990-ig terjedő munkaprogramját. Ennek során az elkövetkező években az országos kutatási irányokhoz, feladatokhoz való jobb kapcsolódás érdekében a szakbizottság ülésein napirendre tűzünk rendszeresen a régiót érintő társadalomtudományi kérdéseket. Ezekre az ülésekre meghívjuk az MTA illetékes osztályainak képviselőit. Részt veszünk a területet érintő társadalomtudományi konferenciák, szimpóziumok és más tudományos tanácskozások szervezésében és tartalmi munkájában. Együttműködési megállapodásunk szellemében szoros munkakapcsolatot tártunk fenn a MTESZ, valamint a TIT megyei szerveivel. Munkánkat a már megindult, de még le nem zárt kutatásokkal folytatjuk, kapcsolódunk az időszerű társadalomtudományi témákhoz, a 80-as évtized második felében sorra kerülő évfordulók országos és helyi programjaihoz. (Az MSZMP 30 éve (1968), Kun Béla-centenárium (1986); A NOSZF 70. évfordulója (1987); Az „őszirózsás” forradalom (1988); a Magyar Tanácsköztársaság 70. évfordulója (1989). A szakbizottságunk munkájában megkülönböztetett figyelmet kívánunk fordítani a következő témák vizsgálatára: a szocialista társadalom politikai rendszere és a párt, a társadalmi demokrácia fejlődése, szocializmus és nemzet; hazafiság és proletár nemzetköziség napjainkban; a marxista ideológia hatása a régióban élő emberek tudatára és életmódjára; a szo- cializmus-kép (a szocializmus valóságos lehetőségei, előnye); a helytörténeti kutatás helyzete a régióban; a nyelvtudomány és a nyelv- oktatás kölcsönhatása az alsó-, közép- és felsőfokú tanintézetekben; az ifjúsági irodalom helye és szerepe a tanító- és tanárképzésben. A Társadalomtudományi Szakbizottság és a munkabizottságok tagjai a jövőben is mindent megtesznek a tudomány társadalmi szerepének fejlesztéséért és a gyakorlattal való kapcsolatának erősítéséért a MAB keretei között is. Dr. Hrabecz József Jövőnk - a tudományos-technikai forradalom Sokan mondják: a fiatalságé a jövő. Majd, ha megöregszik — teszi hozzá némiképp szomorkásán sok fiatal. Pedig a jövő már elkezdődött. A tudományostechnikai forradalom fokozatosan tárgyi valósággá válik. Éppen a ma felnövő nemzedék lesz az első, amelyik teljes mélységben érzékelni fogja a termelőerők rendszerében végbemenő forradalmi átalakulás döbbenetes erejű társadalmi hatásait. Mind a mai napig többségünk számára a tudományostechnikai forradalom az atomreaktort. az űrhajókat, a számítógépeket vagy éppen a robotokat jelenti. Ezekkel az eszközökkel azonban általában az újságokban és a televízióban találkozunk. Már tudatosítottuk tehát létüket, de mind kicsit távolinak tűnik életünktől. Hétköznapjainkhoz egyáltalán nem vagy csak kevéssé kapcsolódnak. Az elmúlt években azonban a változások felgyorsulni látszanak. A tudományostechnikai forradalom egyre több eredménye válik mindennapi életünk szerves alkotórészévé. Gondoljunk csak azokra a társadalmi és tudati változásokra, amelyeket az antibébi tabletták vagy az elektronika legújabb csodái, a mikroprocesszorok okoznak. Ügy tűnik, lezárult a tudományostechnikai forradalom kibontakozásának első szakasza. Az új termelési forradalom fokozatosan a maga képére formálja a társadalmakat. Soha nem látott lehetőségeket nyit meg az emberek előtt, ám egyben kiélezi a régi ellentmondásokat és új konfliktusokat is életre hív. A második világháború után a termelőerők fejlődésében bekövetkezett minőségi fordulat meghatározó tényezője az atom- és számítástechnika, valamint az elektronika eszközeinek és rendszereinek megjelenése volt. Ezt a fejlődést főként a természettudományok, mindenekelőtt a fizika területén szerzett ismeretek gyakorlati alkalmazása tette lehetővé. Így a gyakorlatban is érzékelhetővé válik az a folyamat, amelyet Marx, mint a tudomány közvetlen termelőerővé válását jellemzett. Marx gondolatainak konkrét tartalma, hogy a tudományos-technikai forradalom korábban új ismeretek létrehozása és alkalmazása válik a társadalmi újratermelési folyamat meghatározó elemévé. A gazdasági fejlődés dinamikáját mindenekelőtt az új ismeretek feltárásának és hasz' nosulásának gyorsasága és hatékonysága határozza meg. A tudomány eredményeinek a társadalmi gyakorlatban való szerves beépülésének folyamatát jelöli az innováció — ma egyre gyakrabban használt — fogalma. Létkérdés, hogy magát az innovációs folyamatot képesek legyünk megújítani. Ennek kapcsán a tudomány egyre inkább olyan szerepet tölt be a társadalmi újratermelési folyamatban, mint az élesztő a kenyérsütésben. Élesztő nélkül jó kenyeret sütni nem lehet. Ám azzal is tisztában kell lenni, hogy csupán élesztőből nem lehet kenyeret sütni. Vagyis a tudomány nem önmagában elégíti ki a társadalmi igényeket. Az oktatással, a műszaki fejlesztéssel és a közvetlen termeléssel együtt, azokkal meghatározott arányban és megfelelő módon összekapcsolódva válik társadalmilag hatékony erővé. Az új termelési forradalomnak megfelelő termelési eszközök: az automatizált termelési rendszerek egészen az elmúlt évekig idegen testként léteztek a termelési folyamatokban. Napjainkban azonban a számítás- technika és mikroelektronika szédületes mennyiségi fejlődése, amely a berendezések teljesítményének és számának növekedésében, méreteinek és árának csökkenésében fejeződött ki leginkább, minőségi változásba csapott át. A termelési forradalmak a múltban is előidéztek minőségi átalakulásokat a gazdaság és a technika számos területén, így az információ kezelésében, átvitelében és felhasználásában. A neolit-forradalom az írás megjelenésével kapcsolódik össze. Az ipari forradalom hatására alakul ki és terjed az elektromos hírközlés. A tudományos-technikai forradalom jelenlegi szintjén újabb minőségi átalakulásnak lehetünk tanúi. Ennek során az információ előállítására, feldolgozására, átvitelére, tárolására szolgáló tevékenységi területek és technikai rendszereik szervesen összenőnek. Ez a fejlődés a képek, hangok és adatok továbbítására és feldolgozására alkalmas távközlési és számítógép-hálózatoknak a műbolygókkal való összekapcsolódásában éri el csúcspontját. Ezáltal bárki, akár otthonában ülve, közvetlenül hozzáférhet és felhasználhatja az információs óceán bármely cseppjét. Így egy sajátos „információ-gazdaság" jön létre. Ez olyan, eddig egymástól viszonylag elkülönülten és eltérő célok alapján működő területeket egyesit majd, mint a tudományos kutatás, a kutatás-fejlesztés, az ok- tatás-nevelés, a hírközlés, a tömegkommunikáció, statisztika és nem utolsósorban a számítástechnika Mindezek az átalakulások egy olyan világban zajlanak le, amely társadalmi, gazdasági és kulturális szempontból roppant ellentmondásokkal terhes. Az értékrendszerek ilyen gyors változására, a generációk között ilyen nagymértékű információs és kulturális különbségekre még nem volt példa a történelemben. Ezért a mai fiatalokon is múlik, hogy országunk társadalmi és gazdasági problémáira megtaláljuk-e a megfelelő megoldást. Ennek pedig az is feltétele, hogy a fiatal nemzedék tudatában és tevékenységében szervesen összekapcsolódjék a tudományos-technikai forradalom ismeretrendszere a szocialista társadalom etikai normáival. AZ ISMERETLEN Leonardo da Vinci tudományos-technikai gyártás fogaLmát is bevezette. Arra törekedett, hogy minél kevesebb erőibefektetéssel, minél inkább egyforma, a kézi készítésű tárgyaknál hibátlanabb termék legyen előállítható. A sík- tükrök megmunkálására szolgáló gép például olyan forgatókarral készült, amely egyszerre biztosítja a megmunkálandó felület váltakozó mozgását és a csiszoló- korong körbeforgását. De van csavargyártó gépe és hidraulikus fűrésze, amelyet a vízáramlás által forgatott kerék működtet. Itália vizei különösen sok elmés szerkezet megalkotására késztették. A lombardiai csatornák és folyók energiájának hasznosításá- ra zsiliprendszert tervezett, és kotrógépet szerkesztett Állandóan kísérletezett a repülés témakörében is: a madarak repülését figyelte, és repülőgépeket szerkesztett. Hét méter magas sátor alakú ejtőernyőt is kigondolt: „ha az embernek van egy telített anyagú sátra, amely 12 röf oldalanként és 12 röf magas, bármilyen magasról leugorhat, anélkül, hogy baja esne” — írta. Építészeti tervei, akár templomról, akár erődről van szó: gyönyörűek. Boltíves, kupolás templomterve a legegyszerűbb megoldású, mégis lenyűgözően hatásos, kör alakú erődje két védőfallal készült, földhöz simuló — föld alatti folyosókkal, minden bástya kiugró nélküli — úgy tartják, a második világháborúban épített Maginot vonal előfutára. Még zenegépet is szerkesztett : mechanikus dobot, amely a későbbi gépzongorák előfutára. És mindezt a tizenötödik században. Nagy adomány, hogy öt évszázaddal később nemcsak érteni, értékelni is tudjuk. Ügy tűnt: ismerjük Leonardo!. A világ leggyakrabban reprodukált festménye, a Mona Lisa alapján, a második világháborúban tragikusan megsérült Utolsó vacsora által, a magyar múzeumokban található rajzai, s a Szépművészeti Múzeumban látható kis bronzlovas szobra miatt, amelynek hitelesítésére nemrégen egész kongresszust hívtak össze. Valóban úgy tűnt, ismerjük az 1452-ben született művész festményeit, grafikáit, szobrait — műalkotásait — és ismerjük életét is, könyvekből, tanulmányokból és egy népszerűén és okosan elkészített televíziós sorozatból. Ami azonban a milánói vendégkiállításon fogad: meglepő, lélegzetelállító. Leonardo da Vinci, a tudós kutatásainak dokumentumai ezek, rajzok, tervek makettek és gépek, amelyek akár működhetnének is ! Történetük, keletkezésük és eltűnésük, felbukkanásuk és megvalósulásuk története pedig már-már a fantasztikus világába illik. Leonardo békés természetű ember volt. Már kisgyermek korában azzal tűnt ki társai közül, hogy szerette megfigyelni, lerajzolni a növényeket, állatokat. (így került be Verocchio műhelyébe is, ahol megtanulta a festészetet.) A korszak azonban nem kedvez az elmélyült alkotómunkának. A Sforzák, Borgiák. Medi- ciek udvarában ugyan minden feltétel adott, de gyakoriak a háborúskodások is. Leonardo egész élete úgy telük el, hogy néhány év nyugalom után az újabb harcok mindig életterének megváltoztatására kényszerítik. Él Milánóban a Sfor- záknál, Firenzében, a Borgiák különféle kastélyaiban, s a Medicieknéi Rómában, majd Franciaországban l. Ferenc meghívására. .. És közben, egész élete során: jegyzetel. Mindent, ami eszébe jut emberről és természetről, fizikáról, mechanikáról, a nyelvről vagy az építészetről, leír balkezesen, jellegzetes tükörírással. A jegyzetek mellett rajzok, tervek: épületek, gépek, szárnnyal repülő hajó, lagúnakotrógép, iránytűvel készített térkép. És a titokban végzett boncolások eredményei: az ember izmainak, szivének vagy a magzat elhelyezkedésének pontos rajzai. Amikor Franciaországban, 1519. május 19-én meghal, már kész a végrendelete: minden könyvét. kézFedett harci szekér (Fotó: Hauer Lajos felvételei — KS) Hajitógép iratát, jegyzetét, rajzát Francesco Melzire. legkedvesebb tanítványára, hagyja. Melzi gondosan őrzi, de halála után fiai a padlásra rakják, nem ismerve fel a bennük rejlő kincset. Mindez Milánóban történt — Melzi ide tért vissza. Napóleon katonái találják meg a kéziratokat és Párizsba viszik. 1851-ben részben visszakerül, azonban egy- egy jegyzetlap, sokszor több is, gyűjtők birtokába jut. Jelenleg Milánóban, az Ambrosiana Könyvtárban. a Sforza-kastélyban és Párizsban, a Tudományos Akadémián van legnagyobb részük, de megtalálhatók Londonban, Torinóban, Madridban. Néhány rajzot őriznek New Yorkban, Kölnben, Bécsben, Rómában. Amszterdamban sőt Budapesten is. A jegyzetek, tervek, vázlatok alapján itt a kiállításon láthatók Leonardo megvalósult álmai : gépek, működőképes szerkezetek, amelyeket a milánói múzeum munkatársai napjainkban a tervek alapján elkészítettek. Mindegyikük bizonyíték is a kora tudományos ismeretét több tudományágban túlszárnyaló tudósról. Szerkezetei, gépei az emberi munkát megkönnyítő, a terméket megsokszorozni szándékozó gondolkodóról vallanak. Zseniálisak és átgondoltak harci eszközei. Az ellenség legyőzésére és meg- hökkentésére (!) találta fel hajítógépét, amely sokrugós szerkezetével, nagy erő kifejtésére képes. Vagy a tank ősét, a fedett harci szekeret, amelyet emberi erő hajtott ugyan, de már tüzérségi fegyverekkel volt felszerelve. Technikai kutatásai közül a legmaradandóbbak a mechanikai szerkezetek; az au- tomatizáció és a sorozat-
